„Nindával is előfordul néha, hogy téved. Két emlékezetes tévedése: eleinte butának tartotta Szinensit, és a szindoriai Ninda-kultuszra egyszer azt mondta: majd elfelejtik.”
Aini: Ninda mint köznapi ember,
23.
23.
Sziengá-Szífannunszuarengi
43 619. nodzsat mulindzsan
830
Szinensi az Aurgádzsúmi-hegység középső részén, a Sziengá-hegy oldalán tette le a légikocsit, egy kis fennsíkon levő tisztás szélén. A nappali övezetben voltak, a Sziengának ez az oldala elgi felé nézett és félárnyékban volt, de bőven volt meleg és fény. A fennsík nagyobb volt, mint a tisztás, minden irányból fák vették körül, csak a hegyen fölfelé volt egy szakasz, ahol nem nőttek fák, fel lehetett kaptatni valameddig a meredélyen. Lýŷ és ŶÝ szállt ki elsőnek, a kiskiri rögtön kiválasztott egy fát és fölmászott rá, gyümölcsöt szakítani.
Már megbeszélték, hogy Lýŷ egyedül teremt kapcsolatot, ők csak átvehetik a hullámokat rajta keresztül, de nem léphetnek be a hálóba. Életveszélyes lenne akkora energiákkal kísérletezniük.
Lýŷ odasétált az egyik fához, letelepedett a tövébe. A lányok leültek a fűben.
– Ürítsétek ki az elméteket – mondta Lýŷ –, akkor indítom.
Kinyitotta a kaput, s kezdte hálóba kapcsolni a fákat. Nindáék is érzékelték a hatszázötvenezer fát, amint elkezdték kitárni antennáikat, a háló végigömlött Aurgádzsúmi három alacsony hegyláncán, s onnan ki a Szesszi mindkét partját, Áhilúmit, Lilgifát és Jargunnurt keretező erdőségekig, a másik irányban pedig a Nikkundzsélagi-dombvidékig. Aztán Lýŷ elméjének könnyed, alig rezzenő mozdulatára a háló nyílni kezdett. Ninda és Szinensi megcsodálta a hallatlan méretű alkotást, ami nagyobb volt, mint a sielunti háló, amit Ninda alkotott, nem is azért, mert itt százötvenezerrel több fa állt rendelkezésre, hanem mert ez az erdőség nagyobb területre terjedt ki, kevésbé voltak egy tömbbe gyűlve a fák, a Szesszi túlpartján már aránylag keskeny, hosszúkás erdősávokban terjedt a jel Jargunnurig, helyenként pár száz rígines távolságokat is átugorva. Ahogy a háló növekedni kezdett, Szúnahaungaur keskeny sávjának kétharmadát elborította, messze kinyúlt Dzsisszáfaur fölé is, és nyelni kezdte a korlátlan mennyiségben áradó napenergiát. Lýŷ hosszabban várt, mint Ninda, a háló egészen megtelt energiával, mire betöltötte az üzenetét.
– Szinensit elméjének korábbi állapotában nem tudtam érzékelni, de ő a kirikkel kölcsönhatásba tudott lépni, fogta a hullámaikat és rosszul lett az intenzív érzelmi mezőktől. Az ő ötlete, hogy vigyünk magunkkal kiriket a Galaxisba, akik meg tudják teremteni a kapcsolatot olyan elmékkel is, amilyen az övé volt, mielőtt Ninda fejleszteni kezdte. Helyesnek látnám, ha többen is lennénk itt Szúnahaumon, mert a két kislány igen érdekes egyéniség mentális értelemben.
Ahogy kilőtte az üzenetet, Ninda és Szinensi valósággal anyagi testként érzékelte az űrbe zúduló energiafolyamot, és úgy tűnt nekik, hogy magának az üzenetnek az útját is tudják követni, amint megindul a hipertérben Szuangsanné felé. Bár ez nyilván érzékcsalódás volt, a hipertérbe aligha hatolhatott el a hullámészlelés.
A válasz nem olyan formában érkezett, amit szavakra vagy mentális képzetekre tudtak volna fordítani. Mintha százak vagy ezrek beszéltek volna egyszerre. Egyenletes, mormoló zsongás töltötte be az elméjüket. Egy ideig ezt érzékelték, aztán Lýŷ elvágta a központi szálat, és a gigász felbomlott, szétfoszlott az űrben.
– Értem – mondta Lýŷ meglepve, amikor megértette, hogy ők nem tudtak semmit elkülöníteni a sokaság zsongásából. – Erre gondolnom kellett volna. Mi ivutok mindig mindannyian egyszerre beszélünk, normál csillagközi távolságokon ez nem probléma. Folyamatosan megtölti az agyunkat a többiek állandó jelenléte. Mi nyüzsgésnek nevezzük. De ezt a ti emberi elmétek nem képes elkülöníteni. Ezzel majd érdemes lesz foglalkoznunk, amikor több ivut is lesz itt. Mások is fognak érkezni Szúnahaumra a namindan után, segítenek nekünk. És megvalósítják, amit kigondoltál, Szinensi. Amerre járnak a Galaxisban, visznek magukkal kiriket, úgy fogják keresni a hozzád hasonló receptorokat.
Ugyanekkor Aulgúníban Ámmaít feltett egy kérdést, ami már egy ideje a nyelve hegyén volt.
– Ha ennyire zavar, hogy egész napra eltűnik, miért nem mentél utána?
– Mert… mert elég nyilvánvaló volt, hogy nem akarja – felelte Hait kissé zavartan.
– No várjunk csak. Eddig azt kifogásoltad, hogy a Testvériség ennyire engedékeny ezzel a gyerekkel, úgy jön-megy, ahogy neki tetszik. De te miben jársz el másképpen?
– Semmiben. Én is a folyamat része vagyok, ugyanúgy teszek, mint ők. Miért, mi mást tehetnék? Én nem tudom az ő természetét megváltoztatni.
– Ne haragudj, drágám, de ez ḩaânuś.
– Hogy micsoda?
– A diplomáciai karban használtuk ezt a kifejezést. Ḩaânuś professzor, történész és politológus valami ilyesmit írt a könyvében: „Azok, akiket általában kisembereknek hívunk, úgy gondolják: én egy kicsi és jelentéktelen figura vagyok, nem tudok változtatni a világ folyásán, jobb tehát, ha csendben maradok. És pontosan emiatt nem is változik semmi.” A történethez hozzátartozik, hogy a professzor a könyve megjelenése után részt vett egy tévébeszélgetésben, ahol éppen Vỳmẽiś nagybátyám tette föl neki a kérdést: „De hát ez így azt jelenti, hogy soha nem fog változni semmi. Professzor úr tud valami megoldást erre a helyzetre?” Mire Ḩaânuś végtelenül őszinte arccal ránézett és azt mondta: „Ha tudnék, attól ez a helyzet megváltozna. De én magam kicsi és jelentéktelen figura vagyok, hogy ezen változtatni tudjak.” Azóta neveztük el őróla ezt a magatartást.
Hait elnevette magát.
– Aranyos. És őszinte. Én sem tudok megoldást. Legszívesebben örökbe fogadnám veled. De ez mit oldana meg?
– Természetesen semmit. Jelenleg is hallgat ránk, ha tanácsolunk valamit, és nem kéri ki a véleményünket arról, hogy mikor és hová utazzon. Ha a szülei lennénk, ugyanez lenne a helyzet, nem lenne semmi különbség. Jogunk lenne beleszólni, hogy mikor mehet és hová, hiszen még gyerek, de az egyik fő ok, amiért nem akarja az örökbefogadást, éppen az, hogy nem akarja elveszíteni az önállóságát, a szabadságát. Jelenleg a szó szoros értelmében korlátlan szabadságot élvez. Oda megy a Testvériségen belül, ahová akar. No meg mert semmilyen előnyét nem látja a családnak, hiszen tudod. Ha eddig elvolt nélküle… mindig ezt mondja.
– Igen, igen. De ez természetellenes. Egy gyereknek családra van szüksége. Tudom, mit akarsz mondani, ne is mondd. Hogy a Testvériség a családja, meg minden. Néha el is hiszem. Szinensivel elválaszthatatlanok. Mi is ilyenek voltunk Sỳplûittal. Aztán ezek az elválaszthatatlan barátságok lassan felbomlanak. És különben sem barátságokról beszélek, hanem családról, ami nincs neki és nem is akar. Hogy fog így majd saját családot alapítani, ha azt sem tudja, mi az?
Ámmaít lehuppant kedvese mellé az ágyra.
– Én egyetértek veled mindenben. Csak fogalmam sincs, mit tehetnénk. Illetve egyvalamit megpróbálhatunk. Kedvet csinálhatunk neki a családhoz.
Hait összehúzta a szemöldökét.
– No hogyan?
– Hát legyünk család mi. Ketten, aztán minél előbb legalább hárman.
– Aha. Értem. Persze csak azért, hogy Nindának kedvet csináljunk hozzá, igaz?
– Csakis – nevetett Ámmaít, és megcsókolta.
←nj-7 érzékelés [2] Ez egyike sajátos tulajdonságainak. Mindenütt nyomot hagy. Ahogy egyre többfelé járt a Galaxisban, egyre többen emlékeztek rá. Az első namindanja előtt még csak Szindoria és Szaisz. Csak? Két egész világ. (Sileni: Ninda élete, 159.)nj‑7 nj-8 nyüzsgés [-24] Nindával is előfordul néha, hogy téved. Két emlékezetes tévedése: eleinte butának tartotta Szinensit, és a szindoriai Ninda-kultuszra egyszer azt mondta: majd elfelejtik. (Aini: Ninda mint köznapi ember, 23.) :: Szúnahaum, Sziengá-Szífannunszuarengi, 43 619. nodzsat mulindzsan, 830nj‑8 nj-9 riongi [-25] Nem érzem szeretetlenségnek a gyerekeimmel szemben, hogy kimondom: Nindát éppen úgy szeretem, mint őket. Akkor sem kaphatott volna tőlem – de Ámmaíttól sem – több szeretetet, ha hagyta volna, hogy örökbefogadjuk. Így is ugyanannyit kapott, mint a gyerekeink. (Hait Kirísz: Emlékiratok, 583.) :: Szúnahaum-sónariongi, 43 619. famut ukingahan, 606nj‑9→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
696986 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-21 id [-484] ()ph‑21 ·· -409 734 107 szó (705 883+24 081+4143) 5 085 778 betű (4 921 687+164 091) 5 623 506 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2227. nap, 327 szó/nap, 2283 betű/nap, 77:07/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.8.1.:649, 3086 17. 13:27 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |