„Szerintem aki elég időt tölt a közelében, előbb-utóbb elkezd lúmákat írni.”
Szinensi: Ninda élete és tanítása,
260. sómir
260. sómir
620. 86., sárga nap
13
A csarnok lehetett vagy harminc rígin magas, és minden irányban nagyon messzire húzódott. De nem lehetett messze ellátni a hatalmas gépek között húzódó hosszú folyosókon, mert lépten-nyomon járművek haladtak rajta. Nindáék felé éppen egy narancssárga Ímdzsil munkagép haladt, az orrán ott volt a cég jelvénye szúni betűkkel. Az Ímdzsil szúni cég, és ezt a gépet valójában a Felhő egyik kisebb világán gyártották.
– Ezek itt Ranguman gépek – mutatott körbe Anszvon főmérnök a körülöttük álló szürke, fehér és halványsárga gépóriásokon, amik kívülről tökéletesen rezzenéstelenül álltak. – Szúni gyártmányok, ugyanaz a márka, mint a hangszered. A Ranguman nagyon sokféle gépet gyárt. Itt műanyag-megmunkálást végzünk.
Ninda feje fölött hangtalanul elsuhant egy újabb Ímdzsil egy óriási konténerrel. Anszvon kinyitott egy ajtócskát az egyik Rangumanon. Piros csőkígyót láttak mögötte, amiről nyomban kiderült, hogy valójában átlátszó.
– Ez a folyadék műanyag. Tilpovil. Ez a gép éppen piros anyagot kever és önt formába. Ütésenként tíz tálca kerül ki a gyártósoráról, és mindegyik tálcán ezer alkatrész van. Apró kiegészítő alkatrészek mechanikus gépekhez, főleg játékokhoz, de orvosi műszerekhez is. Ez a gép napi száz és ezer palan közötti értéket állít elő. Az egész gyártelep naponta átlagosan nyolcmilliót. Kell is ez a sok automata a fuvarozásukhoz.
– Sok pénz – biccentett Ninda.
– Igen; no persze benne van a befektetők egymilliárdja. Az azért kellett hozzá. És nincs itt a vége, most is terjeszkedünk, megmutatom.
Visszaültek a kiskocsiba – az is Ímdzsil volt – és végigsuhantak az egyik folyosón, tíz-húsz rígin magas géptornyok sokasága között. A csarnokot megülő tompa moraj kezdett felhangosodni, Anszvon elővett két fejhallgatót. Amikor föltették, tudtak zavartalanul beszélni.
Elérték a csarnok szélét, a sima fehér kőfalat. Balra fordultak és csakhamar megálltak egy újabb gép előtt, ami jókora zajjal bontotta maga előtt a sziklát.
– Ez is szúni gyártmány – mutatott Anszvon vigyorogva a Rírgaun jelvényére. – Húsz nap alatt kitágítja a csarnokot annyival, hogy még egy gépsort beállíthatunk.
Ninda közelebb lépett, hogy belásson a gép hatalmas fejéhez, amely egyforma kockákban termelte ki a kőzetet. A Rírgaun abban a pillanatban egyszerre megállt, még az imént kiemelt kockákat tartalmazó tálca is mozdulatlan maradt a levegőben.
– Mondom, hogy szúni – nevetett Anszvon. – Ilyenek a Testvériség biztonsági előírásai. Ami személy szerint engem illet, a felét is elegendőnek tartanám, de hát ez nem vitatéma, én különben is csak egy alkalmazott vagyok, és a főnökeimnek sincsen hatalma átállítani a gépeket. A biztonsági szempontok tekintetében különösen nem.
Körbejárták a rezzenéstelenül álló gépóriást és a túloldalán az Óngminur teherautót, ami begyűjtötte a köveket.
– Mit csináltok a kővel?
– Építőanyag lesz belőle, természetesen. Féltucat világ parkjaiban vannak a sétányok az itt kitermelt kővel burkolva. Itt a főteret, ahol a hajód leszállt, olyan kő borítja, amit egy másik csarnokból vájtunk ki, abban van a hajógyárunk egy része. Azt is érdemes megnézni, nálunk neves hajógyár működik, saját típusaink vannak. Gondolom, nem versenyezhet azzal a hellyel, ahol ti építtetitek a hajóitokat, már csak a méretek szempontjából sem, de nagyon színvonalas kishajók.
– Láttam őket az áruházban. – Ninda elsétált a Rírgaun közeléből, az pedig tompa morajjal megindult ismét.
– Á, igen? Nagyszerű. Nos, ha már ezen a részen vagyunk, alkalmam nyílik megmutatni ezt. – Anszvon arrébb sétált egy sorral és rácsapott egy gép oldalára. – Ez történetesen nem szúni, hanem egy simmutai Rona szénátalakító. Egy pillanat… – A mérnök megérintett egy kis képernyőt, amire a gép oldalán felcsapódott egy ajtócska. Benyúlt és kivett egy műanyag dobozt.
Ninda rápislogott a kis fehér dobozra. Tele volt gyémántokkal. Három-négy sudrígin méretű, téglatest alakú gyémántok voltak benne, színtelenek és színesek, halványkékek, rózsaszínűek, sárgák, mindenfélék, ömlesztve, egymás hegyén-hátán. Az egész vagy két sillendzset nyomhatott.
– Mi ez?
– Ez pontosan az, aminek látszik: gyémánt. Nyers gyémánt. A gép darabokra vágva és nyersre csiszolva adja ki, de formára és méretre vágni majd a felhasználáskor kell. Ez ékszerészeti és ipari célra egyaránt jó. Ha… ha megengeded, szeretnélek ezzel megajándékozni a cégünk nevében. Megtiszteltetésnek vennénk, ha elfogadnád.
Ninda mit tehetett mást, elfogadta. Valahol a Testvériség csillagközi postaszolgálatánál már úton volt egy készlet azokból a hajómodellekből, amiket az áruházban mutatott neki az a fiatalember; persze az Ámhalgin Súfaurira küldte, ők pedig felszállás után átadták a postának, ahogy ilyenkor szokták. Már meg is beszélték a lányokkal, hogy ha ez így megy, nem lesz elég egy polc az emléktárgyaknak, amiket ő kap a világokon. Pedig nem volt kicsi az a polc, de így szükség lesz még egyre.
– Annál is inkább – érkezett Aini mentális hangja a város másik csücskéből –, mert ezeket a gyémántokat nem szabad csak úgy dobozostul lerakni a polcra, valami kis tablót kell nekik csinálni, hogy rendesen nézzenek ki. Úgyhogy több helyet fognak foglalni.
A dalverseny harmadik napja hasonlóan zajlott az előző kettőhöz, de most már kiélezettebb volt a küzdelem. A műsor időtartama is hasonló volt az előző két napihoz, ámbár felére csökkent a fellépők száma, de éppen ezért mindenki kétszer szerepelt, és a két pontszámot összeadták.
Ninda háromszor találkozott Nikergosszal ezen a napon. Először együtt reggeliztek, aztán a férfi elment eleget tenni diplomáciai feladatainak, hiszen mégiscsak egy állam vezetője, aki látogatást tesz egy másik államban. Aztán a műsor stúdiójában beszélgettek pár matit, mielőtt elkezdődött a közvetítés, és végül a miniszterelnök hazakísérte Nindát és családját a szállodába, mint előző nap. Most nem csak az elmaradhatatlan Nomboka volt velük, hanem Antor Varszkavon professzor is, a fhangí jeles tanára, akit eddig betegség akadályozott abban, hogy ideutazzon Szumdanarváról, és most érkezett. Magas homlokán veríték ütközött ki, ahogy az utcán lépkedett, de elhárította a segítséget, a teljes gyógyuláshoz mozognia kell, mondta.
– Milyen jólnevelten jön mellettem ez a gyermek – pillantott le a professzor. – Kedvében jár egy öregembernek azzal, hogy hozzá igazítja a lépteit.
– Nem éppen – felelte Ninda. – Én sem szoktam sietni, és velem is lépést tart.
– Értem. De egyébként izgékony, sokat szaladgáló kislány.
Sileni önkéntelenül bólintott, a professzor eltalálta. Pedig alig ismerkedtek meg; szemlátomást jó emberismerő.
– Anvani unokámra emlékeztet, ő volt ilyen nem is oly rég. Már nagyobbacska.
– Ír már lúmákat? – tudakolta Sileni.
– No, azokat még nem – mosolygott Varszkavon. – Majd talán később.
– Khanvon teran lúma szom – thakkra kina thind nikhnan.
Varszkavon úgy meredt a pöttöm kislányra, aki kapásból kivágott egy lúmát, egyenesen thabbuan nyelven, hogy meg is állt mentében. Lúmát írni nem életkor kérdése, hanem az kell, hogy gondolataink legyenek hozzá.
←pd-24 Nikergosz [-17] Albivi tudtommal az egyetlen világ, ahol háromlábú állatok élnek. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ennek valami szimbolikus jelentősége van, csak még nem tudom, mi az. (Ílgaszaumi, Rangáhuap története, 602. sómir, 55. singir)pd‑24 pd-25 gyár [-24] Szerintem aki elég időt tölt a közelében, előbb-utóbb elkezd lúmákat írni. (Szinensi: Ninda élete és tanítása, 260. sómir) :: Hinanarva, 620. 86., sárga nap, 13pd‑25 peq [-1019] A Galaxis annyit tudhatott az esküvőjükről, hogy megtartották. Lélegzet-visszafojtva várták a híreket, akármilyen hírt, amiből valami részlet kiderül, de persze a Testvériség az a Testvériség, és Ninda az Ninda. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 140.)peq→
625599 d\dumas alexandre pere\dcrim10.zip::dcrim10.txt
645504 w\ward grady\mthes10.zip::mthesaur.txt
663362 z\zola emile\ztril10.zip::ztril10.txt
672650 l\lewis meriwether\lcjnl10.zip::lcjnl10.txt
695663 g\guthrie william\truck10.zip::truck10.txt
699393 – 99,8%
734721 m\motley john lothrop\jm85v10.zip::jm85v10.txt
742247 c\clough a h\plivs10.zip::plivs10.txt
747878 b\bunyan john\jbun210.zip::jbun210.txt
805922 w\ward grady\mpron10.zip::cmudict.txt
817811 s\shakespeare william\WS1.ZIP::00ws110.txt
ph-21 id [-484] ()ph‑21 ·· -409 734 107 szó (705 883+24 081+4143) 5 085 778 betű (4 921 687+164 091) 5 623 506 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2227. nap, 327 szó/nap, 2283 betű/nap, 77:07/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.8.1.:649, 3086 17. 13:27 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |