„Előbb zuhan le a Sínisuál – ezt olyasmikre szokták mondani, aminek lehetetlen voltát kívánják hangsúlyozni.”
Ílgaszaumi, Közmondások és népi bölcsességek tára
Néhány pillanat múlva odaszaladt egy gyerek, de nem hozzájuk, hanem Szinensihez, és a kezében tartott arany tálcát kicserélte egy másikra, amin fehér lapok feküdtek. Szinensi bólintott, és végigsétált a Felhő Csillagai előtt, mindenkinek odanyújtotta a tálcát, ők fölvettek egy kicsiny, aranyszínű pálcát, valamit írtak egy lapra, aztán a lapot letették a másik tálcára, amit a gyerek nyújtott oda nekik, a pálcát pedig Szinensiére. Végül Szinensi és a gyerek elcserélte egymással a tálcáját, a gyerek távozott azzal, amelyiken már csak a pálca volt, Szinensi pedig visszasétált Ninda mögé.
– A sáhaddif szavazatai – hirdette ki. – Sérirongit. Szísszanit. Liktenit. Kerdzsivut. Liktenit. Szísszanit. Ilhurangit. Liktenit. – Kis szünetet tartott. – Három szavazat a liktenit törzscsaládra.
– A likteniteknek három törzsük van – mondta a Dzsóningar-szími. – Véleményem szerint az upesz törzsbe illene a legjobban. Kérlek benneteket, csillagtársaim, szavazzatok az upesz törzsről kézfeltartással.
Mindenki feltartotta a kezét. A dob négy ütést hallatott.
– Akkor további szavazásra nincsen szükség. Aulang Laip sáhaddifja meghozta döntését – jelentette be az Érahaung-szandzsé. – Nindát felvettük a liktenit-upesz törzsbe.
Ninda megfigyelte, hogy már nem hívja sáhaddahumnak.
– Egyesülhet a janníhaum tüzével – mondta Szinensi.
– Simnunná – felelte a tömeg.
Mielőtt Ninda bármit kérdezhetett volna, megállt előtte a Tűz Őrzője, bal kézbe vette pálcáját és jobb kezét a homlokára tette.
– Aulang Laip örök tüze köszönt téged és vár, hogy magához ölelhessen. Kérlek, járulj a Tűz Otthonához és dobd be a sapkádat.
Ninda ösztönösen a fejére tette a kezét. Persze, most nem a rendes sapkája van rajta, hanem amit a szertartáshoz kapott, ez a piros szélű.
– A sapkámat?…
– Igen. Csak bátran. Ezért van. A sapkát a fejedről veszed le, így lelked jelképeként tekintjük.
Ninda határozott léptekkel odament a tűzhöz, levette a sapkáját és egy mozdulattal bedobta a nagy körbe. Nem pont a lángokba esett, de a Tűz Őrzője abban a szempillantásban felkapta hosszú pálcájával, és beemelte a lángok fölé. A sapka azonnal tüzet fogott.
A dob négy mély ütést hallatott.
Ninda visszatért az asztalkához, ahol Szinensi mellett egy nő várta.
– Kerszina vagyok, a liktenit-upesz törzs haundájának hordozója.
– Ninda vagyok, csillaggyermek, lieha a Sínisuál fénye alatt – mutatkozott be Szinensi Ninda helyett. Ninda nem tudta, mit tegyen, talán ismételje el utána? De nem, ezt nem várták tőle, a nő már folytatta is.
– Az a megbízatásom, hogy átadjam neked törzsünk jelvényét. – A nő nyakában aranyláncon ott lógott a jelvénye, mint mindenkinek. De egy másikat vett ki a zsebéből és nyújtotta át neki, egy kisebbet. – E pillanatban csak a magam nevében köszönthetlek törzsünkben, az ünnepélyes fogadtatást hamarosan maga a törzs tartja meg.
Ninda átvette a kis jelvényt. Olyan aranykorong volt, mint amit már látott, de más volt rajta a rajzolat, finom, bonyolult sugárirányú és azokat különböző szögekben keresztező vonalak, és mindenféle jelek, amik valamiféle ismeretlen ábécére emlékeztették. Kis habozás után a nyakába akasztotta.
– Kérlek, nyújtsd a karodat.
Ninda előrenyújtotta jobb karját. Szinensi felhúzta a karján a fekete köntös ujját, jobb kézzel megfogta Ninda kezét, ballal pedig alulról tartotta a könyökét.
– A liktenit-upesz törzs haundája – mutatott föl Kerszina egy kis aranyszínű hengert. Egy mozdulattal két részre választotta, s az egyik felét rányomta Ninda csupasz alkarjára. Hűvös, fémes érintése volt.
A dob négy hangos ütést hallatott.
Kerszina elvette a hengert, összerakta és eltette, majd a sáhaddifhoz fordult.
– A liktenit-upesz törzs haundihúmatja átadta Nindának a törzs haundáját – közölte velük, mintha ők nem láttak volna mindent.
– Köszönjük, Kerszina – bólintott az Érahaung-szandzsé. – Ninda, ezzel felvételt nyertél a Szúnahaum Testvériség családjába. Mivel több sáhaddahum ezúttal nincsen, a szertartás véget ért. Szinensi, kérlek!
Szinensi meglepve kapta fel a fejét, úgy látszik, nem számított rá, hogy szólítani fogják. Ninda megfigyelte, hogy már mindkettőjüket a rendes nevén hívja, nem a szertartásban használt megszólítással.
– Miben lehetek segítségedre, Érahaung-szandzsé?
– A hinahaóran során Ninda teljes tájékozatlanságára derült fény két fogalommal kapcsolatban: dzsorongit és Sínisuál. Kérlek, Szinensi, intézkedj, hogy legalább ez utóbbival még ma megismerkedhessen, és mielőbb a másikkal is.
– Kívánságodat teljesíteni öröm és megtiszteltetés, Érahaung-szandzsé.
– Köszönöm.
Ninda megállapította, hogy még mindig szertartásosan beszélnek, és bár ők ketten visszakapták a rendes nevüket sáhaddahum és sáhaddihatun helyett, az Érahaung-szandzsét Szinensi még mindig így szólítja. Talán nem tudja a valódi nevét, és nem illik megkérdezni?
Szinensi gondolkodott egy pillanatot, aztán megkerülte az asztalt.
– Mielőtt elbocsátom a Sínisuál fényét, a leghelyesebb, ha segítségül hívom önmagának megmagyarázásához. Tudnod kell, mi az, amit itt látsz, ami elkötelezettséget fogadott melletted egész életedre.
A levegőben csillámló arany körre mutatott.
– Ez itt csak jelképe a valódinak. Lenne szíves valaki felolvasni a történetet?
– Ha megengeditek – mondta az Érahaung-szandzsé, és elővett egy suagot. Néhány mozdulatot végzett rajta. – Ez itt az Ílgaszaumiban a Szúnahaum-sóhipun című kötet hetvenedik sómirja.
Megköszörülte a torkát.
– Népünk Szúnahaum világáról kapta nevét, ahol egykor éltünk. A név is azt jelenti: a szúnik otthona. Ma Szúnahaum-sínarraómi néven is emlegetjük: a szúnik elveszett otthona. A legenda szerint, melyről senki sem tudja, igaz-e, eleink egyenesen Ősi Földről vándoroltak Szúnahaumra, ahol előttük nem járt még ember, csak csenevész növényzet honolt. Ősi Föld időszámítása szerint is legalább egy évezredet éltek Szúnahaumon, de talán többet is, mielőtt a fáhaut háborúkban világunk előbb lakhatatlanná vált, majd egy szörnyűséges bombázásban meg is semmisült. Népünk ezután sokáig vándorolt a közeli világok között, míg végül a saranga háború után, immár maradék világainkat is elvesztve, csavargók lettünk a Galaxis beláthatatlan útvonalain. Történetünknek ezt a részét mindenki ismeri, minden dzserang világon taníthatják, ha akarják. – Az Érahaung-szandzsé felnézett a könyvből. – Nem tudom, ismered-e ezt a szót, Ninda. Dzserangnak azokat hívjuk, akik nem szúnik, akik nem tartoznak a Testvériségbe. Ez nem valami gúnynév, egyszerűen ez a nevük. Folytatom. De van a történetnek folytatása is, amiről egyetlen dzserang sem tud és soha nem is tudhat. Sok évezreddel később egy kis felderítőhajónk elvetődött a Kerharut-ködök vidéke mögé, ahol az utolsó világ, Sasszáken után már csak a sötét felhő következik. Ez a hajó, a Jaussza berepült a felhőbe, ahol senki nem gondolta, hogy esély lenne olyan csillag születésére, amely körül lakható világ keringhet. S a Jaussza bátor kutatói mégis találtak egy lakható világot és egy másikat, amit lakhatóvá tettünk. Igaz, hogy a legkülönösebb minden lakott világ közül. Egykori otthonunk nevét adtuk neki: Szúnahaum. Ma ez a Testvériség saját, központi világa. Ti, akik e titoknak tudói vagytok, soha ne feledjétek, hogy titkunk soha nem juthat ki a dzserangok kezébe. Szúnahaumot a Felhő Csillagai védelmezik, mert ha ezek a csillagok másfélék lennének, a dzserang hajók már régesrég behatoltak volna a Felhőbe és megtudták volna titkunkat.
Az Érahaung-szandzsé elhallgatott és eltette a suagot.
Ninda döbbenten hallgatta az elbeszélést. Ő tökéletesen meg volt győződve, hogy a szúniknak nincsen saját világuk, hogy az űrben vándorolnak mindannyian.
Most, hogy ezt a titkot elmondták neki, úgy érezte: most fogadták igazán maguk közé.
←nb-10 sáhaddif 2 [-15] A sáhaddif-haukihaóran talán a legkülönösebb pszichológiai teszt, amit ember valaha kitalált. A szúni gyerekek persze számtalanszor látják már a képeket, mire eljön az idejük. Ninda akkor először. Nála talán ezért nem működött. De inkább mert ő – Ninda. (Sileni: Ninda élete, 65.)nb‑10 nb-11 sáhaddif 3 [51] Előbb zuhan le a Sínisuál – ezt olyasmikre szokták mondani, aminek lehetetlen voltát kívánják hangsúlyozni. (Ílgaszaumi, Közmondások és népi bölcsességek tára)nb‑11 nb-12 Szúnahaum [-23] Sok millió lakott világ van a Galaxisban, s közülük számtalan, ami valahogyan különleges. De semmi sem olyan különleges, mint egy abroncsvilág. Néhány száz lakott lehet az egész Galaxisban. Közülük a legkülönlegesebb Szúnahaum. (Ílgaszaumi, A Galaxis világai, 2.)nb‑12→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -223 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 16:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |