„Hogy vegyelek komolyan, amíg te sem veszed komolyan saját magadat?”
ÀLAN: Hősköltemény
Ḱaŷndïm
62. èkaĩ 28.
a sárga órája
– Mi újság? – lépett a tanácsterembe Ṙanê Àwsýnduõp, a nemrég hivatalba lépett új diplomáciai testületi elnök. – Megvan az egyezmény szövege?
– Már a jóváhagyás is megvan rá, főnök – felelte Aśŷnot –, akár már ma aláírhatják. Más izgat minket most: az avrundeni helyzet.
Az elnök elvette a feléje nyújtott olvasót. Magas, testes férfi volt, sötétszőke haja félkörben keretezte kopasz feje búbját. A rezsim idején az iparügyben dolgozott, a titkárságot vezette.
Gyorsan átfutotta a szöveget, de nem is volt hosszú. A szavansziaktól érkezett. Avrundenen folyamatosan nő a feszültség, a diktátor elvonult egy csapat hívével egy föld alatti katonai létesítménybe és onnan tüzeli a népet a megszállók ellen. A szavanszi katonai megszállás semmi jót nem hozott, az emberek bojkottálják őket, gyakorlatilag ők is elszigetelődtek. Tanácsot kérnek. Az üzenetet több országnak megküldték.
– Úgy gondoljuk, emberi kötelességünk segíteni – szólt Ẅndeỳs, amikor a főnök letette az olvasót.
– Gondolni, azt lehet. De akkor gondolj ki hozzá valami megoldást is. – Az elnök odahúzott egy széket és helyet foglalt. – Ők ott vannak; mi itt vagyunk. Küldjünk oda valakit? Kit? Milyen céllal? Üzenetet küldjünk? Mi legyen benne?
– Egyelőre nincsen megoldásunk, főnök.
– Nekem sincs – dőlt hátra Àwsýnduõp –, ami azt jelenti, hogy nagyjából egyetlen megoldás marad.
– De hát most született a kisfia – vetette ellene Můleÿs.
– Tudom. De tudsz jobbat? Ha ő hajlandó beavatkozni, akkor történhet valami. Ha nem, akkor szerintem a következő napok is úgy telnek el, hogy a szavansziak próbálnak segíteni, az avrundeniek meg átkozzák őket ezért. Vagy eljönnek onnan, és akkor még rosszabb lesz. Mondjatok valamit az ötletemről.
Ẅndeỳs, Raŵnaḩŷ és Ḱatnëẅn föltartotta a hüvelykujját. Kis habozás után Můleÿs, Aśŷnot és Alnôp is követte példájukat.
– Fölhívjuk a Szolgálatot? – kérdezte Raŵnaḩŷ.
– Inkább dr. Vỳḩaůteńt, ő közvetlenül el tudja érni.
Vỳḩaůteń csak két mondatot hallgatott meg, aztán felemelte a kezét.
– Mindent értek, dr. Àwsýnduõp, nem is kell folytatnia. Visszahívom és beszámolok a beszélgetésünkről… ha ugyan elérem, persze.
Elérte. Ninda hipervonala szabadra volt állítva.
– Lérejn – mondta barátságos mosollyal.
– Ninda – felelte Vỳḩaůteń szélesen mosolyogva, és néhány pillanatig elgyönyörködött a Galaxis legszebb lányában. – Jót tett neked az anyaság. Szebb vagy, mint valaha.
Ninda elnevette magát.
– De Lérejn, én már negyvennyolc éve anyuka vagyok. Van egy nyolcvanhárom éves nagy lányom, elfelejtetted?
Szúniul beszéltek, az otthoni időszámítást használta.
– A legkevésbé sem, de akkor a dupla anyaság tett jót neked. Régen úgy mondtuk: ha nem lennék nős, koslatnék utánad.
– No jó, Lérejn, tudom, hogy nem ezért udvarolsz, csak jókedvedben, de te akarsz valamit tőlem. Hadd hallom.
– Az emberismereted most is hibátlan.
– Úgy mondják, én vagyok Ninda.
Vỳḩaůteń mosolygott és elmesélte, amit tudott az avrundeni helyzetről. Ninda egyetlen kérdést sem tett föl, némán végighallgatta, azután bólintott.
– Rendben. Néhány dolgot meg kell kérdeznem szakértőktől. Hamarosan jelentkezem… de nem biztos, hogy nálad. De ez ráér, mesélj a családról.
Vỳḩaůteń szófogadóan elmondott mindent, ami nem volt sok, hiszen szúni időszámítás szerint egy év sem telt el, amióta beszéltek. Aztán Ninda mesélt Ilgáról. Fényképet már korábban küldött róla; a személyes baráti kör természetesen kivétel volt a szabály alól, hogy a dzserangok nem láthatják.
Miután letették, felhívta a Dzserangífauhórangil-hirrenit és föltett néhány kérdést. Majd pedig Szavanszon a Kormányházat.
És nem sokkal később megjelent az avrundeni parlament előtti téren.
Talán két mati kellett, hogy a járókelők felfigyeljenek a fehér köntösbe öltözött lányra – errefelé szokatlan viselet, inkább a sötét színek járták –, s a ruhájáról az arcára pillantva rádöbbenjenek, kit látnak. Avrundenen nem tartottak számon Ninda-rajongókat, de a csillagközi hírességet felismerték.
– Ninda vagyok – mondta nekik. – Azt hallottam, hogy nem jól mennek itt a dolgok.
Avrunden fővárosában, Kitantában ekkor tél volt, az út menti zöld területeket dér borította, de havazás nem volt, szél sem. Az emberek a tér közepén álló szobor előtt gyülekeztek és válaszoltak a szobor talapzatán álló Ninda kérdéseire. De csak mintegy nyolc mati hosszan, aztán megzavarta őket négy antrogós katona, akik nagy sebességgel érkeztek valahonnan, egyszer csak megjelentek és szigorúan néztek Nindára és a helybeliekre. Akkor már voltak vagy százan.
– Mi folyik itt? Oszoljanak! Nincs itt semmi látnivaló!
– Várjatok – mondta Ninda azoknak, akik már indultak volna. – Ti kik vagytok és mit akartok?
– Katonai rendőrség – felelte a parancsnokuk. – Azonnal szüntessék be a gyülekezést!
– Miért tennénk?
– Ez a parancs! Nem mondom többször!
– Hát jobb is, ha nem mondod többször – csóválta fejét Ninda szelíd mosollyal –, mert butaság. A te parancsod nekünk nem parancs.
– Leszállni – rendelkezett a parancsnok, és az antrogók földet értek. – Mindannyian le vannak tartóztatva.
– Igazán? – mosolygott Ninda.
– De hát ő egy vetített kép – hallatszott valahonnan a tömegből egy fiatal hang.
– Mindenki más le van tartóztatva – mondta a tiszt.
– Gondold át ezt még egyszer – szólt Ninda, de a tiszt már nem törődött vele.
– Fegyvert kézbe! – parancsolta, mind a négyen előhúzták a fegyverüket, de ekkor megszólalt egy újabb hang.
– Fegyvert letenni! – Érces férfihang volt, valahonnan a levegőből. – Itt a flottaparancsnok. Parancsom van megvédeni Nindát és a körülötte levőket.
A katonai rendőrök felemelték a lézerpuskákat, aztán döbbent kiáltásokkal el is dobták, mert azok olvadozni kezdtek a kezükben.
– Ninda képének kivetítését – folytatta Szavinanré – egy Haldorirambé katonai robot végzi. Minden tekintetben korszerű fegyver. Most szétlőjük az antigravitációs robogóikat is.
Azok négyen most először néztek Ninda feje fölé, ahol csak nehezen sikerült megtalálniuk a világos téli ég kékjébe beleolvadó gömböcskét.
– Teljesítenem kell a parancsot – harsant a tiszt hangja. – Mit vár tőlem?
– Haronan Szavinanré vezérőrnagy vagyok. Ön kicsoda?
Az avrundeni mindkét tenyerét feszes mozdulattal a füléhez emelte, aztán leengedte.
– Vezérőrnagy úr, Anner Kilal Hartin hadnagy vagyok, Katonai Rendőrség. Arra kaptam parancsot, hogy oszlassak fel minden gyülekezést a városban.
– Nem fogja, hadnagy úr. Embereivel együtt ott marad, ahol van, és végighallgatja Nindát. Új parancsot később kap.
– A feletteseim…
– Most én vagyok a felettese. Elvégre ön megadta magát és fogságba esett, nemde? Ha nem így gondolja, tessék, távozhatnak. Visszatérhetnek az állomáshelyükre.
A hadnagy néhány pillanatig gondolkodott. Elvesztették a járműveiket és a fegyvereiket. Kénytelenek lennének valamilyen civil autóst megkérni, hogy vigye el őket – Avrundenen nem volt tömegközlekedés –; egy járművet hatóságilag lefoglalni képtelenség, a megszállók figyelnék őket és beavatkoznának. Vagy pedig késő estig gyalogolnak.
– Rendben – sóhajtotta. – A foglyai vagyunk, vezérőrnagy úr.
– Elég nevetségesek ezek a katonai pózok – mondta Ninda epésen. – És már megint nem vezettek sehová, mint általában. Mi ugyanis itt éppen beszélgetünk. Ahogy az emberek szoktak az ősidők óta mindig, mindenhol. De valakinek, aki mindenféle pöttyöket visel a ruháján, nem tetszik, hogy a civilizált emberek beszélgetni szoktak, és ideküldött, hogy akadályozd meg. Talán mert ő nem tud beszélgetni, csak parancsokat pattogni? Egyszerű magyarázat, csak nincs értelme, hiszen én például nem tudok nagy súlyt fölemelni, mégsem akarom megtiltani azoknak, akik képesek rá. Inkább a kisebbrendűségi komplexussal magyaráznám.
←ph-6 hilgihut [-15] Semmihez sem fogható érzés volt ott látni őt azon az emelvényen az arany köntösben. Eszembe jutott az első találkozásunk, abban az étteremben az Aulang Laip suárjában. Kicsi volt és sovány, de már akkor is az a végtelen, megértő nyugalom áradt belőle. Azóta – mintha a lányomként neveltem volna fel. S most ő a Testvériség hatalmas társadalmának voltaképpeni vezetője. (Ámmaít Ídara: Majdnem Ninda apja vagyok, 407.) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 712. famut féninnulgan, 490ph‑6 ph-7 Avrundenen [39] Hogy vegyelek komolyan, amíg te sem veszed komolyan saját magadat? (ÀLAN: Hősköltemény) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 28., a sárga órájaph‑7 ph-8 parlament [7] Míg harcaidat vívod, ne felejts el csodálkozni. (Ninda: A fény lúmái, 983.)ph‑8→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2267. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:50/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.30.:229, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |