„Remélem, hogy maradnak utánam befejezetlen művek. Mert ha nem, az azt jelenti, hogy még életemben kifogyok a leírásra érdemes gondolatokból.”
Ninda: Életem egy falevélen,
860. sómir
860. sómir
Ílaraut Hallilgómi
43 707. nodzsat fargiszíman
687
A média úgy fogalmazott: Dzsinti világán a Ninda-kultusz új fokozatba kapcsolt, amikor a Ninda Alapítvány százezer palannal támogatta őket. Tizenötezret kapott a mezőgazdaságért felelős állami cég, ebből teljesen fel tudják újítani a gépparkot és új gépekre is jut. Huszonötezret az iparba fektettek, eddig gyakorlatilag nem volt iparuk, most majd maguk dolgozzák fel a kibányászott ércet. Harmincezer ment légültetvényekre, ez hatalmas összeg, de ezt népszavazás kívánta meg, mert a kupolaváros körül nagy területen volt olyan a táj, amit birtokba akartak venni. Az alapítványhoz benyújtott pályázat részletesen tartalmazta, hogy mire van szükség és miért. Tizenötezerért vettek néhány teherhajót Kerktől. Tizenötezerből pedig újjávarázsolják a várost. Üzletek, kisebb cégek létesülnek, utcák és lakóházak sokaságát újítják fel.
Természetesen tiszteletben tartották Ninda kívánságát, hogy ne legyen kint az utcákon az arcképe. Azt azonban Ninda nem kívánta, hogy a nevének kezdőbetűje se szerepeljen. A csamer ábécé N betűje egy kör vagy álló ellipszis volt, ugyanolyan, mint a szúni írás hetes számjegye. Ez díszített mindent, vízszintes piros-sárga-barna sávokkal, Dzsinti nemzeti színeivel kifestve.
Nindát ez a látvány fogadta, amikor kilépett az aungirból. Hatalmas tömeg, több ezer ember a téren, és mindenkinek a kezében piros-sárga-barna karikával díszített fehér zászlók. A tömeg felmorajlott, ahogy meglátták, ujjongani kezdtek, de láthatóan visszafogták magukat. Nyilván tartottak tőle, hogy rajongásuk tárgya túlzásnak veszi.
– Azért jöttem Dzsintire – szólalt meg Ninda, és a hangját szétvitte a téren a hangosítás –, mert meghívtak. Azt mondták, egy nagy filozófus szeretne látni engem.
A tömegből kivált egy már addig is legelöl álló férfi, gyors léptekkel Nindához sietett, megállt előtte és a mellére téve jobb kezét mélyen meghajolt. Ninda rögtön viszonozta a mozdulatot.
– Köszöntelek Csamri világán, Ninda – szólalt meg az anyanyelvén. – A nevem Noknep ncs Avahzs, a Csamri Külügyminisztériumtól jöttem, és az én feladatom, hogy elkísérjelek hozzá.
Ninda kutató tekintettel nézett rá, kissé félrehajtott fejjel. A rajongók jól ismerték már ezt a kíváncsi arcát.
– Mit mondtál… hogy hívják a ti nyelveteken ezt a világot?
– Csamri – felelte a küldött mosolyogva –, szúni nyelven Dzsintinek hívják, de mi Csamrinak.
Ninda gyakorolta egy kicsit. A kezdő mássalhangzót már ismerte, de amit ő a-nak hallott, arról részletesebb ismerkedés után kiderült, hogy egy elmosódott magánhangzó, ami éppúgy lehet i is, az utána levő mássalhangzó-kapcsolat pedig nt vagy mr egyaránt lehetett. Nyilván így alakult át a szúniban. De két-három próbálkozás után megtanulta, és fölkiáltott:
– Csamri!
A rajongók üdvrivalgásban törtek ki. Ninda kivárt kicsit, és bólintott.
– Mehetünk, Noknep.
A férfi az aungir felé intett.
– Legjobb lenne ezzel menni. Felteszem, hogy a Testvériségnek nincs ellene kifogása.
Ninda bólintott, búcsút intett a sokaságnak, beszálltak. Noknep elővett egy itteni suagot és megadta az úti célt a térképen. A hajócska erre is reagált.
– A neve Hzsank ncs Amptan. Nagyon öreg és beteg már, bizonyosak vagyunk, hogy már csak nagyon rövid idő, és egyesülni fog a Galaxissal. Örülünk, hogy el tudtál jönni.
Erről Ninda már tudott, a meghívás még Saunison érte, amikor a család arra készült, hogy felszálljon az Ongimúhapra, de így kértek egy hajót, amelyik ide tart. Az Ílaraut Hallilgómi tett egy kis kerülőt és leszállt Saunison, mert akkor már eladott nekik némi elektronikai cikkeket is.
Megtaníttatta magának a név helyes kiejtését, és elmeséltetett mindent az agg tanárnő pályájáról, amit csak lehetett. Nem sok idejük volt rá. Az aungir kisuhant a városkupola alól, és elindult a táj fölött, tíz-tizenöt rígin magasságban, mert lejjebb nem volt szabad megkavarni a ritkás levegőt.
Furcsa táj terült el alattuk. Nyomban a kupola fala után légültetvény kezdődött, több emelet magas állványzatra kúsztak fel a nagy levelű, kékeszöld hongifuanok, ezeket Ninda Szúnahaumról ismerte. A talaj sötétszürke, durva szemcséjű homoksivatag volt, de néhány ríginenként elszórva világoskék fűcsomók tarkázták. Valamilyen szillurenféle, állapította meg Ninda, ez is oxigént termel.
Az ég sötétkék volt, pedig a nap magasan állt, de a légkör nem volt még elég vastag, hogy jobban szétszórja a fényt. Egyenletes távolságokban világítótestek álltak a levegőben, hogy a gyakorlatilag éjszakai megvilágítást ellensúlyozzák. Az enyhén hullámos sivatagból sziklák meredtek ki, volt köztük akkorka, mint egy gyerek, és akkora is, mint Ninda jasszani háza. Helyenként néhány fa is volt, azok is kék lombúak. Ninda tudta, hogy azoknak kell a legigénytelenebb fajok, viszont nem csekély mennyiségű oxigént tudnak termelni.
A környék távolról sem volt néptelen. Emberek százai álldogáltak vagy lépkedtek a sivatagi talajon, felnéztek az aungirra és integettek is, alighanem tudták, hogy Nindát viszi. Házak is voltak a közelben, nem sok, mindössze kettő, egyszintes, nagy alapterületű épületek, a belsejükben üvegtetős kertecskével. Idekint nem építenek emeletes házakat, gondolta Ninda. Itt minden fölött az oxigén uralkodik.
A harmadik ház előtt szálltak le. Noknep az utolsó pillanatban előhúzott a zsebéből egy könnyű, fehér kendőt, kibontotta és gyengéd mozdulattal Ninda vállára terítette. A vállától a térdéig ért és egészen beborította.
– Kicsit hűvös van odakint. Ez egy fiatal világ, nagyon vékony a légkörünk.
– Köszönöm. Mennyire? – tette fel Ninda a kérdést, ami már egy-két mati óta foglalkoztatta.
– A ház tetején – intett Noknep az épület felé – már nagyon hideg van, és kapkodni kell a levegőt. Te még valamennyire kapnál, én már nem nagyon, csak ha leülök.
Kinyílt az ajtó, kiléptek a durva sivatagi homokra. Ninda arcán érezte a csípős hideget, de a kendő jó melegen tartotta. A ház előtti teraszon több ember állt, akik kezüket a mellükre téve meghajoltak előtte. Viszonozta, mint mindig. Csak ezután sietett elébe egy fiatal lány.
– Üdvözöllek, Ninda – mondta saunisiul. Szépen beszélte a nyelvet. – Köszönjük, hogy eljöttél. Arvcs nti Amptan vagyok, az ő lánya fiának a lánya. Kérlek, tiszteld meg házunkat, hogy megoszthassuk veled melegét.
– Köszönöm. – Ninda gyanította, hogy ez egy szabványos udvariassági formula volt.
Az ajtó csak közvetlenül előttük tárult föl, akárcsak otthon a Sénin-peremvidéken, hogy minél kevesebb meleg szökjön ki. Arvcs belépett, hogy Nindát mint házigazda invitálhassa be, s nyomban utána Ninda is, a feje fölött lebegő Uorival.
Kis előtérbe léptek, ahol már jó meleg volt. Fehér falain, halvány narancsszínű padlóján nem volt semmi díszítés. Balra és jobbra két-két ajtó nyílt, egy pedig szemközt, a lány ehhez indult.
– A neve Hzsank. Csak ennyi. Minden díszítő titulust, rangot megvet, fölösleges butaságnak tartja.
– Én is.
Arvcs megvárta, hogy a többiek is belépjenek és a kinti ajtó becsukódjon, csak azután nyitotta a belsőt.
Beléptek a kertbe.
←pf-16 janníhaum [-18] Aki azt mondja, hogy tudja a választ, annak egy szavát se hidd el. (Ninda: A fény lúmái, 2411.) :: Saunis, Ílaraut Hallilgómi, 43 707. higit sillíman, 610pf‑16 pf-17 sivatag [-22] Remélem, hogy maradnak utánam befejezetlen művek. Mert ha nem, az azt jelenti, hogy még életemben kifogyok a leírásra érdemes gondolatokból. (Ninda: Életem egy falevélen, 860. sómir) :: Dzsinti, Ílaraut Hallilgómi, 43 707. nodzsat fargiszíman, 687pf‑17 pf-18 tanárnő [-24] Egy diktatúrában mindenki kis diktátor akar lenni. (Ílgaszaumi, Feddardin elmélkedéseiből, 61. sómir, 47. singir)pf‑18→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2266. nap, 324 szó/nap, 2263 betű/nap, 77:48/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.28.:1068, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |