„Nem mondhatom, hogy mi neveltük volna föl, hiszen amikor összeköltöztünk, ő már kiforrott egyéniség volt – és még sokkal több. Mégis… ahogy ránézek, s ő visszanéz rám, azt érzem, hogy ő is az én lányom. Akkor én vagyok a Galaxis nagypapája?”
Ámmaít Ídara: Majdnem Ninda apja vagyok,
1204.
1204.
Ārinas
17 340
46
A saunisi diplomácia néhány évszázaddal ezelőtt elérte, hogy mindkét városukban leszálljanak a szúni kereskedőhajók. Innen, az Ēskašy étteremből is látszott az Ārinas negyed másik végében tornyosuló Óngardzsauti hatalmas szürke teste. De a csomagot nem az hozta, hanem a Halgip Szífangut, amely az aimasi kikötőben szállt le, ahol annak idején Ninda emlékezetes beszélgetése zajlott a rajongóival. A számítógép üzenetet küldött Nindának, hogy akarja-e ott átvenni, ahol éppen most van. Ő igennel felelt, ezért a teherhordót berakták egy aungirba, az átsüvített Saunis északi sarkvidékéről a délire, és egy limlivel – itteni időmérés szerint körülbelül egy századdal – később megérkezett Uolisba, pontosan az Ēskašy fölött állt meg, ahol Nindáék üldögéltek a tetőteraszon, és kilibbent belőle a teherhordó. Precízen Ninda mellett állt meg, lapján jókora dobozzal.
Sileni máris ugrott és nyitotta. Egyenként rakta egymás mellé a köteteket az asztalon. Az Első Szían nyomtatott díszkiadása halványsárga mundarpapíron, ugyanabban a barna-arany kötésben, mint a rendes digitális változat. A borító vastag, puha, selymes imrankszövet, rajta a betűket aranytartalmú fémötvözettel festették. Mindegyik kiadáson Ninda kézírásával a Lí-Nindaran felirat és a cím az illető nyelven. Szúni, sauninas, szindor és thabbuan kiadás, mindből három-három darab – külön Nindának, Aininak és Szinensinek.
Ninda fölvette az egyiket, a súlyát méregette – lehetett vagy egy himgendzs, a vastag mundarpapírnak megvolt a súlya –, aztán kinyitotta. Szépen kalligrafált thabbuan kézírással állt benne: Lí-Nindaran – Lima Szían – Hangilaoran Szómunfauráni – Szúnahaum Thankaravíszi. A következő oldalon pedig az előszó. Az egész kötet enyhén dombornyomott, sötétbarna betűkkel, a lapszéleken egyszerű, visszafogott mintával, a sómirok címei külön oldalon, nagy, cirkalmas írásjelekkel.
Hait a szúni kiadásba lapozott bele. Az egyszerű, geometrikus szúni betűket művészi ízléssel rendezték úhikba, amik között nem volt két egyforma, hiszen kézzel írták ezt is. Mind a négy kiadás anyanyelvi beszélők keze vonása volt, az első betűtől az utolsóig szépen kallligrafált kézírással.
– Hangilaoran ritkán ad ki ilyen műalkotást – szólalt meg Límarrip az asztalon álló suagból –, de akkor megadjuk a módját.
– Szép lett – pillantott fel Aini a sauninas nyelvű kötetből, és rámosolygott a kapitányra, aki látta őket, de ő nem volt látható. A dzserang világokon a hagyomány szerint nem jelenhet meg a kapitány arcképe, a suag csak egy egyszínű barna felületet mutatott.
Ámmaít kinyitotta a szindor nyelvű kötetet, Hait is belekukucskált. Szemlátomást egészen másik kéz írta, mint a sauninast, pedig ugyanaz az ábécé. A saunisi másoló helyenként összekötött két-három betűből álló csoportokat, a szindor pedig nem.
– Ez is szép – mondta a férfi, a felesége pedig bólintott.
– Igen. Kicsit hasonlít az én kézírásomra, de ez sokkal szebb.
A könyv végén persze feltüntették, hogy kinek az írása. A szúni változatot Áuran írta, a neves grafikus; a saunisit Lēryna Vuoris festőművész; a szindort Ãmeḱ Dòoṙsaḩỹ rajzfilmgrafikus, az egyetlen a négy közül, aki nem volt a Testvériség polgára; a thabbuant pedig Khorven Tirabhund hangilaorani képzőművész hallgató, a Ninda Szolgálat tagja.
– Ne nézzetek így rám – szólalt meg Ninda. – Ezt nem én csináltam. Én csak annyit írtam le, ami a címlapokon van, semmi többet.
– Meg mellesleg a te gondolataid töltik meg a könyvet – jegyezte meg Límarrip derűsen. Ő persze látta Ninda arcát. – „Még egyszer mondom: ez az Első Szían.”
Ninda ajkán megjelent a csillagszerte jól ismert sejtelmes mosoly.
– „Amikor már kifogytál minden érvből, idézni fogsz egy mondatot ebből a könyvből. Rajtavesztesz: még ha vitapartnered nem is olvasta, tudni fogja, hogy nem a saját gondolatod volt. Akinek ilyen gondolatok jutnak az eszébe, az nem fogy ki az érvekből.”
– Ez a részlet már elavult – kuncogott Hait. – Senki sem talál olyan vitapartnert az egész nagy tekergő Galaxisban, aki ne olvasta volna.
– Hát ez van – vont vállat Ninda mosolyogva, és letette a könyvet. – Ha kinézelődtétek magatokat, csomagoljuk vissza és küldjük haza az aiskanébe.
A spirálkaron csillagerővel terjedt a hír, hogy megjelent Az Első Szían díszkiadása. Hangilaoran a közleményben külön figyelmeztette a közönséget, hogy aki soknak találja az árát, a rendes elektronikus kiadást továbbra is bármikor változatlan áron megkapja, de ez bizony drága. Tíz palan! De azonnal elkezdtek érkezni a rendelések – minthogy ez fizikai tárgy volt, le kellett gyártani a példányokat. Hilgaltuban, Samníban és az auríhaumi Dzsáhandipban működtek olyan gyárak, amik ilyen könyveket tudtak előállítani, és már folyt a termelés, a Halgip Szífangut hozta ki a Galaxisba az első kétezer példányt egy kisebb TARM-konténerben. Miután Nindáék átvették a külön postacsomaggal küldött szerzői példányokat, Hangilaoran közzétette a hírt, a konténert átvitték a Kargíszinnura, felnyitották és szétosztották az egyenként becsomagolt könyveket. Nyolcvan példány azonnal útnak indult Szindoriára az Áfanit Hauri angrijában, kettőt Hinnuldudra vitt a Kargíszinnu, ötszázat átraktak a Raufangirra, amely a Faltip-vidék világai felé indult velük, másik ötszázat a Fímí Szongahurra… A gépek villámgyorsan eldöntötték, hogy melyik megrendelést melyik hajó fogja leszállítani, és végre is hajtották önállóan, az űrben találkozó hajók között rendszeresen cserélték ki a csomagokat az aungirok és a kis teherhajók.
A család ezzel már nem foglalkozott. Hosszan elbeszélgettek Límarrippal és Hiragival, közben elfogyasztottak egy kitűnő ebédet: Ninda aikolāris módra sütött vaintast evett – ez valójában ugyanaz a halfajta, amit a szúnik rivungának neveznek és Auríhaumon, a Jargasztun-vidék halastavaiban is nevelnek belőle –, hozzá eimatrȳšist, egy főtt magvakból álló köretet, citromos sastynas leira mártással, vylarandē salátával. Az Ēskašy az egyébként is csillaghírű saunisi éttermek között is kiemelkedőnek számított, az egyik legjobbnak a déli sarkvidéken. Nem ezért utaztak ide az északi sarkvidékről, de ott volt az útitervben. Naponta átrepülik a dzsungelövezetet oda-vissza, minden éjjel otthon alszanak az aiskanében. Bár azért megnéztek egy-két szállodát mindkét városban, a saunisiak sokat költenek ezekre, hiszen az idegenforgalom nagyon fontos bevételi forrás.
Mostanában még inkább. Az elmúlt évtizedekben jelentősen megugrott a turisták száma, az utóbbi napokban pedig nagyobb csoportok is érkeztek. Ámmaít kereken kijelentette:
– Ez nem így lenne, ha a szúnik valamelyik világon élnének. – Az aiskanében voltak a vacsoraasztalnál, csak így fogalmazhatott. – Akkor bárki, aki arra vágyik, hogy egy levegőt szívhasson Nindával, odautazhatna. Amikor te kiszállsz egy-egy világon, senki sem tud odamenni, hiszen csak néhány derkit, ritkábban egy-két napot töltesz ott. Itt viszont hosszabban maradsz. Ezért jönnek. Hátha meglátnak legalább a távolból.
Ninda sóhajtott és nem mondta, hogy nem úgy van.
– Te vagy a leghíresebb ember a Galaxisban – mosolygott rá Skrāsis, aki éppen mellette ült.
– Én nem kértem ezt, ȳnē – felelte Ninda szelíden.
– Akkor is te vagy!
←pf-10 tévébeszélgetés [-23] Nem véletlen, hogy a fhangít kirakósjátékként is játsszák. Mert a fogalmak egymáshoz kapcsolódása olyan, mint egy játék. Akárcsak az élet. Ninda pedig nagy játékos mindkettőben. (Angrolími: A fhangífilozófia Ninda gondolkodásának tükrében, 449.)pf‑10 tévébeszélgetés pf-11 díszkiadás [-24] Nem mondhatom, hogy mi neveltük volna föl, hiszen amikor összeköltöztünk, ő már kiforrott egyéniség volt – és még sokkal több. Mégis… ahogy ránézek, s ő visszanéz rám, azt érzem, hogy ő is az én lányom. Akkor én vagyok a Galaxis nagypapája? (Ámmaít Ídara: Majdnem Ninda apja vagyok, 1204.) :: Saunis, Ārinas, 17 340, 46pf‑11 díszkiadás pf-12 színház [-25] Ha szomorú vagy, gondolj a gyerekekre, és felvidulsz. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 647. sómir)pf‑12 színház→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 id ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2266. nap, 324 szó/nap, 2263 betű/nap, 77:48/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.28.:1068, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |