„Csak két olyan munkám volt életemben, amit nem szerettem, és mindkettő Szindoriáról szól. A diplomáciai ügyvivői pozíció – egy idő után, amikor már be kellett látnom, hogy nincs esélyem az ellenséges rendszerrel szemben – és a miniszterelnökség, kezdettől fogva. Egyszerűen nem ebből az anyagból készültem.”
Ámmaít Ídara: Az elmaradt szindor forradalom,
12.
12.
Ámhalgin Súfauri
43 701. muhat lilgamíszan
773
Kellemes meglepetés volt, hogy az anarok nem csináltak népünnepélyt Ninda országukba érkezéséből.
A Társaság adatai szerint Anarva lakóinak nyolcvan százaléka Ninda-rajongó volt, elsősorban énekesnői minőségében; de már lezajlott egy kisebb reform a kormány politikájában, aminek az ösztönzőjeként őt nevezték meg: nagyobb hangsúlyt fektettek a szegények felzárkóztatására, és változtatásokat hajtottak végre az egészségügyi rendszerben. De mégsem volt ünnepség, egészen hétköznapi volt a fogadtatás. Az Ámhalgin Súfauri suárjában találkoztak: eljött Andovon kulturális miniszter, Tralvon, a rendezvény igazgatója, valamint Án, egy Nindánál alig idősebb fiú, az ország egyik legnagyobb énekes sztárja és Omvirton, énekesnő. Ez a kettő tagja volt a zsűrinek, a többi zsűritag most is éppen fellép, van, aki külföldön. De hamarosan itt lesznek.
– Kedves Ninda – kezdte a miniszter, magas, testes, kerek orrú férfi, akinek fekete haja furcsán, a füle előtt két sávban egészen az álláig haladó fehér hajban folytatódott –, köszöntelek Anarva Köztársaság kormánya és a magam nevében, és köszönetet mondok neked, amiért eljöttél hozzánk. S akkor ezzel az én szerepem véget is ért.
S kezdett fordulni, mint aki már indul. A többiek együtt nevettek Nindával.
– Látod, már megtanultuk, hogy te nem sokra tartod a politikusokat.
– Azért szóba állok veletek is – mosolygott Ninda, és helyet foglalt. Egy kis tanácsteremben voltak a suár nyilvános részén. Ninda a suarihunon át jött, ezen a négy emberen kívül még egyetlen dzserang sem látta idelent.
– És a formaságokat sem szereted. – A rendezvényigazgató odahúzott egy széket magának. – Így aztán nem rendeztünk semmilyen ceremóniát.
– Örülök neki. Nos, mi a program, tudtok-e mondani erről valamit?
– Holnap kezdődik a buli – mondta Án, aki éppen olyan kék pólóban és nadrágban jött, mint a miniszter, és semmi extravagáns nem volt a megjelenésében. De persze ez a furcsa név a művészneve volt, azt használta. – Délután találkozunk, tizenhatkor a tévéház egyik szobájában. Ja, persze neked lesz egy útikalauzod. Tartunk egy megbeszélést, ott mindent elmondanak, amit a zsűrizésről tudni kell, nem te vagy az egyetlen, aki először van itt, például én is. És tizenkilenckor kezdünk készülődni, ruha, smink, minden. Húszkor begyújtjuk a tüzet és jöhetnek a srácok. Huszonnégyig tart, aztán szépen hazamegyünk aludni, mint a jó gyerekek. Így megy minden este. Két nap a selejtezők, a harmadik az elődöntő, a negyedik a döntő.
– Mi huszonöt részre osztjuk a napokat – magyarázta Tralvon –, illetve száz részig tart, hogy világunk megforduljon tengelye körül, és ez idő alatt mi négy napot számolunk. Ma zöld nap van, a harmadik a négy közül, úgyhogy még éjszaka is világos lesz. Egy napunk hetvenötezer ütés, kicsit hosszabb a tiéteknél.
Ninda bólintott, értette. Jó néhány világon megfordult már, és legtöbbjüknek ismerte ezeket a jellemzőit; néhány olyannak is, ahol nem járt. Hinanarvának nem nézett utána ebből a szempontból, úgy gondolta, majd itt megtudja. Azt nem kérdezte meg, hogy milyen színnel jelölik a többi napot, de rögtön megtudta, amikor egy limlivel később kiléptek a suárkapun, és a szemközti épület homlokzatán megpillantotta a nemzeti zászlót. Vízszintesen sávozták pirosra, sárgára, zöldre és kékre. Nagyszerű. Szindorián és még többhelyütt ez a színsor a szabadság jelképe, itt viszont a nemzeti zászló, és egyúttal a naptár. Aranyos.
A fogadóbizottság is ott volt, de nem tolongtak körülötte, megálltak arrébb, hagyták, hogy a négy lány a maga módján ismerkedjen a panorámával. A suárkapuval szemben épületsort találtak, szemlátomást voltak közöttük szállodák, üzletházak, éttermek, a csillagszerte ismert jelzések mutatták őket. Az épületek sora mindkét oldalt kanyarodott, egy nagy kör vagy félkör belsejében voltak. Vagy háromszáz rígin nyílt tér volt köztük és az épületek között, ahol jöttek-mentek a járművek és az emberek. A teret okkersárga, narancs és barna mintás kövezet borította, amin néhány vaskos törzsű, terebélyes fa bújt ki a törzsüknél alig szélesebb lyukakon át. Az épületek mögött magasba nyúló hegyláncot láttak, s mivel Hinanarva is csak részlegesen lakhatóvá tett világ, tudták, hogy a hegyek csúcsán már nincs levegő. Ez látszott is rajtuk, az oldalukat borító zöld növényzet egy bizonyos magasságon elfogyott, afölött csak kopár sziklákat láttak.
A térnek hatalmasnak kellett lennie, hogy elférjen benne a suárkikötő – az Ámhalgin Súfauri éppen akkora volt, mint az Aulang Laip, s úgy tornyosult a tér közepén, mint egy hegy.
– Azért – szólalt meg Szinensi a mentálison – mi eléggé rákényszerítjük a kereskedelmi partnereinket, hogy a hajóink méreteihez igazítsák az építkezésüket.
– Nem muszáj – jegyezte meg Aini. – Csak ahol azt akarják, hogy a hajóink le tudjanak szállni. És ott is választhatnak a lakott környékektől kijjebb eső területet, mint Saunison is.
– De általában nem ezt teszik – mondta Ninda. – Szindorián mind a négy suárkikötő a város belsejében van. Gondolom, ahol kieső környéket választanak, ott is megtelepednek az üzletek a suárkapuk környékén, és a nyomukban terjeszkedik a város.
– Hát persze – felelte Szinensi. – Itt is a suárkikötő köré építették ezt a városrészt. Ennek a világnak nyilván nem a teherforgalom a legfontosabb, hanem a turizmus és a tőlünk kapott szolgáltatások.
Odaballagott a helybeliekhez és élőszóval is megkérdezte.
– Ha jól sejtem, nálatok nagy fontosságot tulajdonítanak a mi hajóinknak.
– Hát hogyne – mosolygott Andovon. – A külkereskedelmünk fele a Testvériséggel bonyolódik le, a turisták háromnegyedét a ti hajóitok hozzák és viszik. Minden üzlet arra rendezkedett be, hogy a hajóitokon érkeznek a vásárlók… vannak helyek, amik csak akkor nyitnak ki, amikor egy kereskedőhajó áll a kikötőben.
– Akkor, gondolom, az üzleti életetek nagy része itt összpontosul a kikötőben.
– Mintegy kilencvenöt százaléka. A kikötőtértől távolabbi városrészekben csak néhány élelmiszerüzlet és más kisebb vállalkozás van.
– Nahát…
– No, annyira nem probléma, a város nagy ugyan, de nagyon fejlett a közlekedésünk.
Ez látszott is, a tér legkülönbözőbb pontjain pillanatonként szálltak le kis légikocsik, egy emberrel vagy egy családdal, s már szálltak is föl, amint azok kint voltak. Feltűnő volt a légikocsik egységessége, akárcsak Szúnahaumon: négy-ötféle méretűek voltak, de egyforma stílusúak, és mind egyszínű. Sileni tízféle színt számolt meg. Nem szúni gyártmányok voltak, talán helybeliek, vagy egy harmadik államból is jöhettek. Aztán átvágtak a téren, gyalog, ahogy szokták, elvegyülve a sokaságban.
Egy áruháznál érték el a tér szélét, meglepően könnyen, pedig a járókelők láthatóan felismerték Nindát, de senki sem tartóztatta fel, hogy a rajongását valamilyen módon kifejezésre juttassa. Beérték széles mosolyokkal és az itteni köszöntő mozdulattal: feltartott tenyérrel balra-jobbra integettek. Ninda visszaintegetett nekik, és belépett az áruházba. Szinensi balra indult az utcán, Aini pedig Silenivel jobbra.
←pd-16 légültetvény [18] Ember és kutya ugyanúgy működik. Kétféle üzemanyaguk van: ennivaló és szeretet. (Ílgaszaumi, Sinettin Szierg mondásai, 138. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, ÃÀllewṙuôp, 61. ńaũḱan 7., a fehér órájapd‑16 pd-17 fogadtatás [-23] Csak két olyan munkám volt életemben, amit nem szerettem, és mindkettő Szindoriáról szól. A diplomáciai ügyvivői pozíció – egy idő után, amikor már be kellett látnom, hogy nincs esélyem az ellenséges rendszerrel szemben – és a miniszterelnökség, kezdettől fogva. Egyszerűen nem ebből az anyagból készültem. (Ámmaít Ídara: Az elmaradt szindor forradalom, 12.) :: Hinanarva, Ámhalgin Súfauri, 43 701. muhat lilgamíszan, 773pd‑17 pd-18 űrhajószalon [-19] És csak beszélgetett, beszélgetett mindenkivel. (Sileni: Ninda élete, 40.)pd‑18→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2266. nap, 324 szó/nap, 2263 betű/nap, 77:48/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.28.:1068, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |