„És Rovisz Karnan szólt: Mit számít már, barátaim, hogy miért tört ki ez a háború? Akik meghaltak, azokat már nem fogja érdekelni semmi. Akik elveszítették szeretteiket, otthonukat, azokat ez érdekli, nem a háború oka. Egy ponton minden háború oka közömbössé válik – már csak maga a háború léte számít.”
Ílgaszaumi, A fáhaut háborúk története,
1118. sómir, 398. singir
1118. sómir, 398. singir
Jasszani
43 699. muhat mulindzsan
820
A spirálkar népeinek túlnyomó része üzleti kapcsolatban állt a Testvériséggel – akik közvetlenül nem, közvetve azok is üzleteltek velük, nemigen volt olyan állam a spirálkarnak ezen a részén, amelynek legalábbis valamelyik szomszédjának ne lett volna olyan világa, ahol leszálltak a szúni hajók. Ilyenkor a helyi járatok és a rivális csillagközi társaságok juttatták tovább az árukat és utasokat. Ebből következően ha a köznép nem is, az üzletemberek mindenütt számon tartották a szúni naptár szerinti dátumot, és tudták, hogy a Testvériség hajói minden tizenkettővel osztható évben elmennek karbantartásra – a százzal osztható években pedig ünnepelnek. Összegyűlnek valahol a mélyűrben, mindig máshol, és egy évig nem lehet hallani róluk, akárcsak a karbantartás idején.
Szúnahaumon a jallinan év természetesen nagyobb ünnep volt, mint a namindan. Időtartamban nem, ugyanúgy egy kerek éven át tartott, de sokkal jelentősebb eseménynek számított. Hiszen több mint nyolc namindan telik el egy jallinan évig, és a legtöbb szúni nem ér meg sokkal többet tizenkét jallinan évnél. Namindanból akár százat is.
– Lújallinannak hívjuk a jallinan előtti utolsó tíz napot – magyarázta Szinensi a lányának, mialatt múnunkrémet kevert a szendvicshez. – Ekkor már jönnek a hajók hazafelé, és mindenhol látsz egy suaganránit.
Az asztalon fekvő suagból most is szálldostak fölfelé a feliratok – Hilganil Fírangi, Szisszá Auríhaum, Nirdzsuat, Ríraup Himarni –, de piros betűkkel, a jallinan tiszteletére. Egyelőre nem sok, a hajók még csak szállingóztak.
– Mi történik, ha egyszerre van jallinan és namindan? – kérdezte Sileni.
– Azt namjallinannak hívják, és még nagyobb ünnep. Minden háromszáz évben bekövetkezik, hiszen három évszázad éppen huszonöt dzsúmi. Eddig a száznegyvenötödik namjalli második századában voltunk, most lépünk a harmadikba, és száz év múlva namjallinan, elkezdődik a száznegyvenhatodik namjalli.
– Így van – bólogatott Angrolími. – Régi civilizáció a Testvériség, de a namjalli olyan hosszú időtartam, hogy abból még csak száznegyvenöt telt el, legalábbis amióta az időszámításunk tart. Ennyi idő alatt egy újszülöttből fiatal felnőtt válik.
Hait pillantása megpihent a játszószőnyegen, ami éppen a huhallup asztalának végénél helyezkedett el, és ekkor éppen nyolc gyerek mászkált rajta, a fele a városból jött. A szőnyeget nemrég megtoldották egy másikkal, hogy a gyerekek jobban elférjenek; ő ki akarta cserélni, de Ninda azt mondta, minek, teljesen jó az a szőnyeg, csak kicsi, kell mellé még egy. Hát a helyén hagyták azt a szőnyeget és vettek mellé egy másikat. Valójában mindkét családban Ninda hoz ilyen döntéseket. Mind a két szőnyegnek vidám, tarkabarka figuratív mintája volt, de nem egyforma. A régebbi állatfigurás volt, az új meg olyan, mint egy darabka Szúnahaungaur térképéből, erdőkkel, városkákkal felülnézetből.
Áuszi fölkelt, átbaktatott a szőnyeg másik szélére Amségihez és Ilvirihez, lehuppant melléjük. Milyen nagy már… mindjárt betölti a harmincat, már szaladgál, karattyol a többiekkel a bolondos keverék nyelvükön…
Tűnődéséből egy kicsiny légikocsi zökkentette ki, ami lendületes mozdulattal ereszkedett a hombé szélére, és egy férfi, majd egy nő szállt ki belőle. Érgahi, Ámmaít egyetemi kollégája, ismerte föl. A nőt is látta már valahol, bár a kitűzőjén levő név, Arinké nem mondott neki semmit. De már ránézésre biztos, hogy a szindorok nemzetiségi összejövetelén látta, mert olyan tipikusan szindor vonásai voltak, mintha Ninda anyja lett volna; épp csak hosszú volt a haja, itteni szokás szerint. Bár ami azt illeti, Ninda hatására Szindorián is elterjedt a hosszú női haj.
Az érkezők kivételesen köszöntek, igaz, hogy csak egy kézmozdulattal. De hát ez nem a janníhaum, ez egy magánház, ahol a házigazdák mondják meg, ki ülhet le.
– Érgahi – mondta Ámmaít. – No lám, Arinké, rég láttalak.
– Kint voltam a Galaxisban – felelte Arinké –, jártam Szindorián is. Én is szindor nemzetiségű vagyok – pillantott végig a társaságon –, néha megfordulok ott, ott születtem, a rokonságom is ott van.
– S mi jót láttál? – érdeklődött Hait, persze szúni nyelven, hiszen itt hármukon és a gyerekeken kívül senki sem értette a szindort, de önkéntelenül anyanyelvének kifejezését használta. „Mi jót”, ez szúniul szó szerint lenne értendő, hogy nem a rossz dolgokra kíváncsi. Szindorul viszont egyenértékű azzal, hogy „bármit”.
– Hát én történész vagyok, és mostanában vallástörténettel kezdtem foglalkozni. S ha már ott voltam a rokonaimat meglátogatni, kíváncsi lettem, nem kezd-e most már vallássá változni az ő Ninda-kultuszuk.
– Túl kevés rokonod van és túl sok szabadidőd – felelte Ninda, föl sem nézve a tábláról; ómberit játszott az ikrekkel, egy ügyességi játékot, ahol egy táblát billegtetve kell egy kis színes golyót célba juttatni úgy, hogy a többiek ezt igyekeznek megakadályozni, s egyszersmind saját golyójukat gurítani oda.
– Nemsokára eggyel több lesz – riposztozott Arinké –, az unokahúgom gyereket vár. De az a meglátásom, hogy igenis kezd a helyzet vallássá alakulni. Tudom, nem a te problémád. Már a dzsáhifannun előtt voltak ilyen vonásai a dolognak, és akkor csúcsosodott ki. De amióta többé-kevésbé megszakítottad velük a kapcsolatot, rögzült náluk ez az állapot, és mostanra te vagy az, aki megszabadította őket a zsarnokságtól, meg még seregnyi nagyszerű dolgot tett. Minél régebben történt valami, annál könnyebb alternatív elképzeléseket, tévhiteket kialakítani róla. Beszéltem ÁÃnsenůn professzorral, aki negyven évvel ezelőtt a tévében fejtette ki, hogy a körülötted kialakult kultusz miért nem vallás. Ezerkétszázadik évéhez közeledik az öreg, de az elméje borotvaéles. Szerinte még mindig nem vallás, bár érdekes változások történtek: egy átmeneti időszakban még hárman voltatok a rajongás középpontjában, Ámmaít és Hait is, de ez hamarosan elmúlt, már egyedül érted rajonganak. Viszont szerintem kissé kezd eltolódni a hangsúly onnan, hogy az általad inspirált emberek csodálatos dolgokra képesek – oda, hogy te magad is. Ezt azért már kezdem fölfedezni a szindorok szavaiban.
A világoskék golyó kicselezte a barnát és behuppant középen a kis mélyedésbe – Tunni nyert. Ninda rámosolygott, fölnézett a tábláról és rámosolygott Arinkére is.
– Nekem állítólag mindig igazam van. Hát az imént igazam volt: tényleg túl sok a szabadidőd. Vallás vagy nem vallás… nem mindegy? A szindoroknak még mindig van bajuk éppen elég, ez az, ami számít. Mármint nekik meg akik arra hivatottak, hogy megoldják azokat. Nekem nem ez a dolgom.
– Hát ebben viszont nincsen egészen igazad – felelte Arinké. – Az nem teljesen mindegy, hogy egy jelentős népmozgalom voltaképpen micsoda. Márpedig ők az ország népességének túlnyomó részét tömörítik, nem is emlékszem…
– Nyolcvanöt százalékot – mondta Hait és Ámmaít egyszerre.
– Hing-hing. Hát ez nem mindegy, hidd el nekem. Háromszáznegyvenmillió ember valamit gondol a világról, egy adott eszme mentén. Mi az az eszme? Nem, ez egyáltalán nem mindegy.
←pc-16 íhaup [-23] Némi idővel a diktatúra bukása után azért mégiscsak fölbukkantak olyan szindorok, akik elhárították az ilyen gratulációkat, mondván: nem, Szindoria semmit sem tett azért, hogy Ninda ilyen személyiséggé fejlődjön. Ő csak ott született. De a többség azért inkább büszkélkedett vele. (Ámmaít Ídara: Majdnem Ninda apja vagyok, 520.) :: Szúnahaum, Hangilaoran, 43 699. muhat mulindzsan, 405pc‑16 pc-17 vallás 1 [-23] És Rovisz Karnan szólt: Mit számít már, barátaim, hogy miért tört ki ez a háború? Akik meghaltak, azokat már nem fogja érdekelni semmi. Akik elveszítették szeretteiket, otthonukat, azokat ez érdekli, nem a háború oka. Egy ponton minden háború oka közömbössé válik – már csak maga a háború léte számít. (Ílgaszaumi, A fáhaut háborúk története, 1118. sómir, 398. singir) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 699. muhat mulindzsan, 820pc‑17 pc-18 vallás 2 [-25] Talán az esküvője utáni saunisi út volt az első, ahol úgy éreztem: tudatosan választja ki az útvonalát, hogy olyan világokra is eljusson, ahol még nem járt. Mert ő Ninda – és őt várják. (Ámmaít Ídara: Majdnem Ninda apja vagyok, 970.)pc‑18→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2267. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:50/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.30.:229, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |