„Miért hasonlítjuk a tudást és a szeretetet fényhez? Mert mindkettőből csak több lesz, minél többen osztoznak rajta.”
Ninda: A fény lúmái, 3640.
Larenkának néhány huszadon belül sikerült elérni Nindát, aki érdeklődve nézett rá valahonnan egy kis (vagy nagy, ki tudja) szobából. A riporternek nem először jutott eszébe, hogy Nindát mindig egy fal előtt ülve látja. Szegény gyerek mikor jut ki a hajójából egy világ felszínére, mikor lát természetes fényt?
Ninda ez idő szerint valójában a haugímúi janníhaum egyik asztalánál ült, és ha nem a Testvériségen kívülre hiperfonált volna, akkor a háta mögött Jaguri háza, fölötte pedig a Jasszani-Hiremmun erdő hegyoldalra kúszó vonulata látszott volna; közvetlenül mögötte pedig jövő-menő emberek, egy csomó gyerek, köztük természetesen Ninda családja is. De a Testvériség kommunikációs rendszere persze kiszűr mindent, ami a szúnik világait vagy hajóit ábrázolja.
– Ninda, kérlek – kezdte a tévés –, megkeresett egy szavanszi filozófus… hogy pontos legyek, a legjelentősebb szavanszi filozófus napjainkban. Szilembrakon Tandiarkaloromve. Arra kért, hogy közvetítsek közöttetek, mert szeretne megismerni téged.
– Semmi akadálya – felelte Ninda rezzenéstelenül. – Mikor?
– Nos… én máris visszahívom őt.
Nem sokkal később már hárman néztek egymásra a hiperfonok képernyőjéről. Larenkának a torkában dobogott a szíve. Két ekkora gondolkodó itt, az ő szeme láttára – és ebből nem adhat le semmit. A professzor sosem egyezne bele.
– Köszöntelek, Ninda – kezdte a professzor szúni nyelven. – Szilembrakon Tandiarkaloromve vagyok Szavanszról, de a fhangísodha csak Dzsagi művésznéven ismer. Én csak mintegy négyszáz éve foglalkozom a fhangíval, de némi sikereket értem el benne, mondhatni, odafigyelnek a szavamra. Már többször láttalak a tévében, és most, hogy Szketro Mjanrit barátommal beszélgettél, úgy gondoltam, megkereslek. Talán tudunk egymásnak mondani valamit.
Ninda szenvtelenül hallgatta végig a kis bevezetőt, aztán azt mondta:
– Khaszom dond kua – thilammit kargen phend olli – kaszigon thrambun garen ankua. Figyelj oda a fiatalokra, hallgasd meg, amit mondanak, mert amit tőlük nem tudsz meg, azt mástól végképp nem.
– Hiszen ezt én írtam – mosolyodott el az öreg tanár.
Ninda bólintott.
– Kaszigon dond kua – thilammit kargen phend olli – khaszom thrambun garen ankua.
Dzsagi elnevette magát. – Igen, ez jó. Figyelj oda másokra, hallgasd meg, amit mondanak, mert amit tőlük nem tudsz meg, azt a fiataloktól végképp nem. Azt hiszem, kedves Szontiszkovarikinde asszony, úgy illik, hogy tájékoztassam: Ninda válasza az én lúmámra egy úgynevezett khimmi, egy lúma egyfajta megfordítása, amit fogalmak helyének felcserélésével alkotunk. Sajátossága, hogy nem feltétlenül igaz, csak a játék kedvéért csináljuk, és van egy-két szabály, aminek meg kell felelni, például a felcserélendő fogalmaknak egymás mellett kell lenniük a hatszögrácsban. Kitűnő bemutatkozás volt, haníkhom.
– A saunisiak azt mondják: daiske veimȳsta, uoiske šunovȳsta. Frappáns bemutatkozás – fele barátság.
– Saunisiak? Éltem ott… még emlékszem is egyre-másra. Szép hely, minden utca csupa szín, és kedvesek az emberek.
Ninda bólintott. – Én is éltem ott, egyik kedvesem odavalósi. Voltaképpen saunisi állampolgárnak számítok.
– Nocsak, hát lehet egy szúni kettős állampolgár?
Ninda elmosolyodott.
– Megvan a születésem jogán járó szindor állampolgárságom is, és az ügyvédeim azt is tudják, hány államban állítanák rólam habozás nélkül, hogy állampolgáruk vagyok, sőt hivatalos dokumentumot is adnának róla. De hát mindegy.
– Miért mindegy? – figyelt fel a tanár.
– És ha elkérném azokat a dokumentumokat? A polcon ott heverne tíz vagy száz állam azonosító kártyája. No és? Mit számít ez?
– Jelképezi tíz vagy száz állam népének szeretetét, tiszteletét.
Ninda megvonta a vállát, kinyúlt oldalra, fölvett egy poharat, ivott egy kortyot.
– Nem sokat tartok a jelképekről, de ez esetben eleve arról sem, amit ez jelképezne. Szeretnek és tisztelnek ki tudja, hány száz világon? No és? Ettől jut ennivaló azoknak, akiknek eddig nem jutott? Szindorián tiszteltek engem legelőször, és ettől megszűnt a diktatúra és a nyomor? Nem. Akkor szűnt meg a diktatúra és attól kezdve enyhülhet a nyomor, hogy mi odamentünk és Ámmaít leváltotta a zsarnokot. Tisztában vagyok vele, hogy a legtöbben azok közül, akik énbennem valami csodatevőt látnak, a legszegényebbek közül valók. És miért? Mert a szegénységgel a tudatlanság is vele jár, és egyszerűen nem képesek felmérni, hogy ez értelmetlenség, nekem semmilyen hatalmam nincsen.
Dzsagi elgondolkodva figyelte a kislányt, aki nyugodt, tiszta tekintettel nézett vissza rá. Ő is ugyanazt látta, amit oly sokan: határtalan nyugalmat és mély bölcsességet.
– Józan szavak – mondta kis szünet után. – Sokszor megesett már, hogy egy egész ország imádott valakit, vezetőjüknek tekintették, minden szavát vakon követték. Azt gondolom, vagy inkább remélem, hogy veled nem fog megtörténni, ami velük: hogy az élükre állsz és meghirdetsz valamit, amit nem kellett volna, aztán szörnyűségekkel vonulsz be a történelembe.
Ninda lassan ingatta a fejét.
– Nem, mester, velem nem. Nem vagyok hajlandó az élére állni semminek. Már eddig is lett volna rá alkalmam – Larenka erről nálam sokkal részletesebben tud mesélni –, de én nem akarom vezetni az embereket. Én csak tanulmányozni szeretem őket. Aki ebben partner, annak örülök – aki vezetőt keres, nálam hiába keresi.
– Nem vezetőre lenne szükségük – mondta az öreg filozófus, de nem tette hozzá, hogy akkor mire.
Ninda bólintott.
– Hanem tanítóra. De én erre sem vagyok alkalmas, én még csak egy gyerek vagyok. Nem tudok felnőtt embereket tanítani.
– Ismered a Fhannut-szabályt?
Ninda elnémult néhány pillanatra, aztán lehajtott fejjel válaszolt.
– „Mondd ki – gondolkodj – mondd ki újra.” Igazad van, mester. Át kell gondolnom, és át is gondoltam. Igen, én valóban gyerek vagyok, de ettől még taníthatok felnőtteket, ha hagyják. Aki hagyja, aki odafigyel rám, azt taníthatom. De ez úgy hangzik, mint a khaddahum küldetése.
– Éleselméjűséged figyelemreméltó, de nem meglepő, tudva, hogy ilyen fiatal korban már a negyedik fokozatot viseled.
– De nem vagyok én még fiatal egy ilyen feladathoz?
A professzor széttárta a kezét.
– Honnan tudhatnám, ifjú mesterem? Ezt nem tudja más, csak a tham.
– Csak a tham ismeri a jövendőt – idézte Ninda lassan –, és ami a jövendő titka, azt nem ismerheti más, csak a tham.
– A fantasztikus történetek időgépe létezik, de csak a jövőbe lehet vele utazni, és csak egyféle sebességgel.
Larenka végtelenül élvezte a beszélgetést, hogy két ekkora bölcset hallgathat. És volt egy olyan érzése, hogy ebből a beszélgetésből még valami nagy dolog kerekedhet ki.
– Tanítani – mondta Ninda – olyasmi, amire az ember egész élete sem elég.
– Karhabbun szerint egy jó tanár ezernyi újabb tanárral gazdagítja az emberiséget.
– Tehát legyek tanár?…
– Ne, fiatal mesterem, szó sincs róla. Neked tanítónak kell lenned – milyen szerencse, hogy ez a két szó elkülönül a szúniban –, a tanár az én vagyok, nekem ez volt a munkám, fizetésért, szerződéssel. De már nyugdíjban vagyok. Te ebből a küldetésből sosem fogsz nyugdíjba menni. Nem jár fizetés sem, csak…
Ninda megint bólintott.
– Csak a tham megbecsülése.
←oj-4 tanító [-20] Aránylag kevesen vagyunk mi, akiknek tudás adatott meg. Mindegy, mivel kapcsolatos az a tudás: minden emberre, akinek birtokában van, tömegek jutnak, akiknek nincsen. Ez baj. A tudás nem kevesebb, hanem több lesz azzal, ha másnak is adunk belőle. (Angrolími: Bevezetés a fhangí gondolkodásába, 212.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 60. èkaĩ 16., a sárga órájaoj‑4 tanító oj-5 Dzsagi [-3] Miért hasonlítjuk a tudást és a szeretetet fényhez? Mert mindkettőből csak több lesz, minél többen osztoznak rajta. (Ninda: A fény lúmái, 3640.)oj‑5 Dzsagi oj-6 khaddahum [-25] A családjukból csak Szinensi használja a nevét eredeti formájában. Nindának valaha csak csúfneve volt. Aini neve igazából sokkal hosszabb, de ezt mi szúnik nemigen tudjuk. Sileni eredeti nevét mindnyájan ismerjük, de nem is hallgat rá. Fura dolgok ezek. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 8. sómir) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 669. dzsirat dzsanargan, 894oj‑6 khaddahum→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 id ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2266. nap, 324 szó/nap, 2263 betű/nap, 77:48/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.28.:1068, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |