„Ez volt a legfőbb: meglátni őt. Ez éltetett mindenkit. Aligha volt köztünk bárki, aki utólag azt gondolta volna: nem érte meg.”
ÀLAN: Hősköltemény
Rīnilaiskas
16 127
36
Saunis mindkét városának sajátsága volt, hogy szép számmal tartalmaztak egészen falusias területeket és nyüzsgő forgalmú nagyvárosi részeket, és a kettőt általában csak annyi választotta el egymástól, hogy át kellett menni az utca másik oldalára. Rīnilaiskas is egy falucska volt a város belsejében, egy téglalap alakú területen, ami nagyjából akkora lehetett, mint az Aulang Laip egy szintje, és mind a négy oldalról nagyváros vette körül. Itt rendezték a rīnilaiskasi vásárt, minden kilencedik napon; ebben csak a dátum két utolsó jegye számított, a huszonhét osztható kilenccel, tehát volt vásár. Elmentek megnézni.
A legtöbb vásár, amiket Ninda eddig meglátogatott, arra szolgált, hogy hivatásos kereskedők adják el azt az árut, amit azért vettek meg, hogy aztán haszonnal továbbadhassák. Az egyik kivétel a hinnuldudi dzsemrur volt, ahova sokan azért mentek, hogy régi holmijuktól szabaduljanak meg pénzért, de új dolgokat is lehetett kapni. A rīnilaiskasi vásár kizárólag arra szolgált, hogy régi, használt dolgaikat adhassák el az emberek. No meg jókat enni is lehetett, a saunisiak magától értetődően sütnek-főznek
Nindára talán még a hűséges rajongói sem ismertek volna rá a saunisi lányok szokásos viseletében, térd alá érő, könnyű piros ruhában. Szinensi hasonlóban volt, csak kékben. Ainitól kapták mindkettőt, aki sárgászöldet vett föl.
Lí nem jött velük, hiszen a tárgyak a legkevésbé sem érdekelték, és a folyamatos mentális kapcsolat révén így is olyan volt, mintha ott lenne. De mégis négyen voltak. Bár Rīnilaiskas a második lȳmasban volt, nagyon messze az ötödikben levő kikötőtől, ahol minden ÀLAN-osokkal volt tele, Aini elhozott egy Uorit az aiskanéből, hogy vigyázzon rájuk, azaz elsősorban Nindára. Egyetlen Uori nem sokat tehet, ha több ezer rajongó ütne rajtuk, de hamarabb riasztja a saunisi rendőrséget, mint bármelyikük.
De rajongók nem zaklatták őket, a vásár pedig nagyon érdekes volt. Aini vett néhány ajándéktárgyat a családtagjainak, Ninda pedig lenyűgözve hallgatta, ahogy alkuszik. Eddig három helyet ismert a Galaxisban, ahogy a vevők szenvedélyesen alkudoztak az eladókkal: a luakeáni piacokat, ahol sokszor volt fültanúja ilyen alkunak, bár mint csavargó persze soha nem vehetett részt ebben, a tuolréi Nagy Piacot és a hinnuldudi dzsemrurt, ahol furcsán néztek az emberre, ha egyszerűen kifizette, amit kértek. Ninda alkudott néhány emléktárgyra Hinnuldudon, és meghallgatta, ahogy mások alkudoznak – de Aini túltett rajtuk. Kinézett egy játékot a gyerekeknek, és száz aumasról lealkudta huszonkettőre. Aztán közölte az árussal, egy ravasz képű öreg sinargorival, hogy még így is jó bevételre tett szert, az a legkevesebb, hogy ezért – rámutatott egy másik játékra – reális árat kér, nem olyan szörnyűséget, mint száz aumas. Mondjuk ötöt? A sinargori égnek emelte a kezét, a Saunis fáit hívta tanúul, mint egy született saunisi, hogy ő ezt az építőjátékot az unokájának vette két évvel ezelőtt, tizenkétezer dariért, ami hetvennyolc aumasnak felel meg. Aini megkérdezte: és milyen hosszúak az évek Sinargoron? Mert ezen a játékon eléggé meglátszik a kora. Végül tizenegy aumast adott érte.
Persze nem minden árus hozta csakugyan a saját régi holmijait. Voltak, akik megvettek olyan tárgyakat, amiket itt jól el lehet adni, és idehozták, de az is gyakori volt, hogy az árus olyasmit árult, amit itt vett, alig pár századdal korábban. Nem tiltotta ezt meg senki.
Ninda vett egy Saunis-gömböt, Ángsaurinak szánta ajándékba, magának pedig egy tipikus saunisi dísztárgyat, egy üveggúlát, ami akkora volt, mint az ő feje, és apró lemezkékké csiszolták a felszínét, amitől milliónyi színben pompázott és tükrözte vissza a világot. A szúnik is szerették a szép üvegtárgyakat, de egészen más stílusban.
Ninda persze arra is kíváncsi volt, hogyan élnek az emberek Rīnilaiskasban, s ezt az ismeretet nem kaphatta készen Aini elméjéből, mert ő sem tudta. Így körülnéztek a faluban is. Mindössze negyven házból állt, amikben többnyire egy család élt, a felnövekvő gyerekek saját házat építettek vagy elköltöztek egy másik városrészbe. Az itteniek nemigen gazdálkodtak, legfeljebb a ház körül tartottak egy kis kertet. „Fönt” dolgoztak – így hívták a város más részeit –, és a vásár napján házi süteményt, szendvicseket készítettek, ami komoly bevételt hozott, mert ritkán maradt belőle. Nindáék is belaktak alaposan, előbb Ȳneraimas bácsinál sült yrtionnal – egészen emlékeztetett a szúnahaumi sidellut kolbászra –, aztán Andryvaiškiunaséknál ūraiškas süteményt ettek, egy tucatot egy aumasért, de nagyon finom volt. Külsőre hasonlított a jagihutra, színes volt, apró, kerek, de egészen másképpen készítették, más volt az íze.
Aztán sétáltak még a városban is. Közvetlenül Rīnilaiskas mellett volt a Lievas negyed, forgalmas üzleteivel, szórakozóhelyeivel. Igazi csillagközi közönség járt erre, harminc-negyven világról is jöttek emberek, bár a kikötő messze volt, de Saunisra sokan jönnek hosszabb időre, van idejük bejárni a várost és körülnézni. Szúnikat is láttak egyszer, köntösben, de messzebb voltak.
Aznap fattilgópan volt a szúni naptár szerint, és a Hallihuat Fónird sziangdzsan délelőtt elhagyja Saunist, ezért Ninda küldött egy üzenetet Dúnszinak.
Kérlek, juttasd el Saunisra: holnap, úsarrigan 600-kor találkozom az emberekkel a kikötőben, a Hallihuat Fónirdnak a kikötő széléhez közelebbi suárkapujánál. Köszönöm.
Dúnszi a szokásos módon, a háromfülű Sôdÿ-Vôdÿ nevében elküldte az üzenetet Larenkának, aki továbbította az ÀLAN-hoz. A mozgalomban tetőfokára hágott az izgatottság. Holnap! Ezen a napon történetesen egybeesett a ḱaŷndïmi és a szúni éjfél, és másnapra nem növekszik még meg nagyon az eltérés, vagyis a holnapi kora délután a szindor fővárosban is kora délután. Már nagyon várták. A Saunison dolgozó biztonságiak beindították az „időzített műveletet”, de persze nem szúni idő szerint 600-ra, hanem jóval korábbra, saunisi idő szerint már 70-től teljes készültségben lesznek.
Nindát és barátnőit a legkevésbé sem érdekelte a szindorok izgalma. A Naimis étteremben ebédeltek, nézték a táncolókat meg odakint a Syleita tükrén keringő csónakokat. Amennyire nem voltak természetes eredetű vízfelszínek Saunison, olyan sok volt a mesterséges tavacska a két városban. Aztán továbbsétáltak, át a Lārinis negyeden, ahol keskeny, kanyargós utcácskák vezettek a Laurāni térre, a környék központjába, ahol egyszerre öt-hat helyen léptek fel zenészek, bűvészek, mutatványosok. Megcsodáltak egy művészt, aki lapos tálcára vizet töltött, abba festéket csöpögtetett, ami szétterült a vízen, és a színes foltokat egy pálcával húzkodta mindenféle alakzatokká; aztán a vízre fektetett egy papírlapot, fölemelte, és ott volt a festmény, egy csokor virág. Az egyiket megvették tőle, üveglapok közé tették, otthon fölkerül a falra.
Aztán továbbmentek, be Aimas történelmi középpontjába, az Ōrion negyed festői utcácskái közé. Még az Ailāksis múzeumba is elmentek, megnézték a Galaxis benépesítéséről szóló kiállítást.
←oe-12 ËẼnaḩý [-22] Hány milliárd ember lehet ebben a pillanatban is a Galaxisban, aki azon töri a fejét, hogy mi az a különleges, amit mások látnak bennem, és ők miért nem látják. A válaszom egyszerű. Nem láthatod meg a különlegességet, sem bennem, sem senkiben, amíg a saját különlegességedet meg nem értetted. (Ninda: Kommentárok az Első Szíanhoz, 16. sómir)oe‑12 oe-13 városnézés [-22] Ez volt a legfőbb: meglátni őt. Ez éltetett mindenkit. Aligha volt köztünk bárki, aki utólag azt gondolta volna: nem érte meg. (ÀLAN: Hősköltemény) :: Saunis, Rīnilaiskas, 16 127, 36oe‑13 oe-14 rendezvény [31] Mi neveltük föl, Ámmaít meg én. Mi neveltük föl? Mindig megkérdezem ezt magamtól. Nem is azért, mert volt egy csomó idő, amikor távol volt tőlünk. De föl lehetett őt egyáltalán nevelni? Vagy a vér szerinti gyerekeinkre mondhatom, hogy mi neveltük föl őket, ha felnőve olyanok lesznek, akiket egyáltalán nem értünk? (Hait Kirísz: Emlékiratok, 585.) :: Saunis, Aimas Synorīdis 6., 16 128, 90oe‑14→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2267. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:50/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.30.:229, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |