„Ne élj vissza másvalaki szeretetével.”
Ninda: A fény lúmái, 21.
Miután Ámmaít számára kiválasztották a rotong-silaúri törzset, előlépett a haundihúmat és átadta a haundáját. Még tartottak a gratulációk, amikor az Érahaung-szandzsé odalépett Nindához.
– Van egy kérdésem, sáhaddihatun.
– Parancsolj velem, Érahaung-szandzsé.
Rajta volt a fekete fahuddan a hátrahajtott csuklyával, mellén a haunda és a sárga szianerg. Az Érahaung-szandzsé is viselte a fahuddant és a csillagsüveget. Csak címükön szólíthatták egymást.
– Mi indított arra, hogy megtedd ezt a bejelentést?
– A sáhaddihatunja vagyok.
– Tudod, hogy értettem. Miért gondolod, hogy ez segít a problémáján?
– Mindkét sáhaddahum ugyanazzal a gonddal küzd, csak más mértékben. Nekem persze nem beszélnek róla, de jól ismerem őket. Nem találják a helyüket az Abroncsvilágon, mert én sem találom, illetve nekem nem jelent problémát, hogy kóborolok a Sínisuál alatt. Nekik igen, ők azt szokták meg, hogy egyhelyben élnek, s most, hogy idegenbe kerültek, ez még fontosabb lenne. Csakhogy a közelemben akarnak maradni, szeretetből és érdeklődésből. Kú szathirin nimmá khaní.
– Ne élj vissza másvalaki szeretetével – bólintott az Érahaung-szandzsé. – Gondolom, ezt is ebben a pillanatban írtad.
– Igen, Érahaung-szandzsé.
– Köszönöm segítő őszinteségedet, Ninda Szilkurin-ífang-rerri.
Ninda a homlokára tette a kezét.
– Öröm és megtiszteltetés, hogy segítségedre lehetek világképed kiteljesítésében, tanítónk, Érahaung-szandzsé.
Angrolími mosolyogva viszonozta a kézmozdulatot.
A sátor körül az emberek már letelepedtek a fűbe, asztalkákat hoztak ki, egykettőre olyan lett a sziget, mint egy tűz nélküli janníhaum. Aztán az automaták elbontották a sátrat – ami alatt még őgyelgett néhány ember, mert a Tűz Őrzőjét nem illik magára hagyni –, és igazán janníhaum lett a sziget megint.
– Most hogyan szólítsalak? – nézett föl Ámmaít mosolyogva, amikor Ninda megállt mellettük. Már átöltöztek mindnyájan, Ninda a fehér köntösét vette föl, a haundát is az öltözősátorban hagyta. Az automaták gondoskodnak róla, haunda még nem veszett el a Testvériség történetében.
– Most már visszakaptuk a nevünket – huppant le melléjük a fűbe. – Vagyis… eddig is megvolt, csak nem volt szabad azon szólítani. A Csillagoknak, a Tűz Őrzőjének, a sinnarszésinek, a dzsuórnak… efféléknek nincsen nevük, amíg a feladatukat végzik.
– Gondolom, erre is tudsz egy idézetet.
– Fölösleges kérdés volt – állt meg mellettük Ángsauri –, Ninda mindenre tud idézetet. Hamar mondd el, sien, Jargahi éppen elhozatja a hangszerét.
– Hát jó. A Szúnahaum-szilgiben áll: „A Tűz Őrzője nem személy, hanem jelkép. Az örök tűz, a janníhaum, a törzsszövetség jelképe. Bárhonnan tér haza egy szúni, bármelyik világunkra vagy hajónkra, megtalálja a janníhaum tüzét és mellette az Őrzőt, aki soha nem hagyja magára a tüzet, ahogy a tűz sem hagyja soha magára Szúnahaumot.”
– Hát ezt én is ismerem – felelte Ángsauri.
– Persze hogy ismered, sien.
Ámmaít kivárta, hogy a beszélgetés eme részének láthatóan vége legyen, csak aztán hozta szóba, amit tudni szeretett volna.
– Hallgass ide. Mi volt ez a bejelentés a sáhaddif előtt?
– Hiszen hallottad – nézett rá Ninda nyugodtan.
– Hallottam. Hogy értetted, hogy az én problémámon akarsz segíteni?
Ninda elnézett a férfi mellett, a folyópartra, ahol néhány zenész éppen kirakodta kellékeit. Aztán Haitra pillantott, aki szintén érdeklődve várta a választ.
– Ti jelenleg két dolgot szeretnétek egyszerre. Mellettem lenni, és állandóságot érezni az életetekben. Letelepedni valahol, berendezni az új otthonotokat. De én mindennap máshová utazom, így a kettő egyszerre nem lehetséges. Ezért most majd le fogok telepedni, hogy ti is megtehessétek anélkül, hogy elszakadnátok tőlem.
– De hát te szeretsz utazgatni – mondta Hait.
– Szeretek. Most egy ideig nem fogom csinálni… vagyis de, csak esténként hazamegyek Jasszaniba.
– Miért éppen oda?
– Megtetszett. A hegyek örök napfényben fürdő félköre, ami mintha az ölében tartaná a Lengu-medencét. Több ezer fa van a városban és körülötte, én pedig szeretem a fákat. És az egész város helyes a kis tarka házaival.
Szúnahaum városainak háromnegyedében tarkák a házak, gondolta Ámmaít, de hát végül is mindegy. Ha ez a gyerek a fejébe vesz valamit, úgyse lehet lebeszélni róla, és hát nem is akarja. Tényleg jó lenne letelepedni valahol. Ha Jasszaniban, akkor ott.
– Gondolom, nincs akadálya, hogy ti is vegyetek ott egy házat.
– Hát nem nagyon ismerem az itteni ingatlanárakat, de bizonyára megfizethetők. De mi van, ha nincs Jasszaniban két eladó ház?
Ninda elmosolyodott.
– Valószínűleg egy sincs. Miért lenne pont most? Ezen a világon az emberek ritkán vesznek olyan házat, amiben már lakott valaki. Előfordul persze. Ha valaki el akarja adni a házát, hamar talál vevőt. De általában olyan házat vesznek, amit akkor fognak felépíteni.
– Akkor kell egy-egy telek is.
– Kell hát. De az van bőven, a város csak a völgy felét tölti ki.
Ámmaít elővette a suagját és megkereste Jasszanit a térképen. Ők Haittal nem is jártak ott. A Szinolgu-hegységben találta meg, Jargunnurtól pár száz szirszire dzsisszára, a Szesszi és a Dzsáhani között. Rögtön feltűnt neki a teknővölgyet környező hegyvonulat alakja, olyan volt, mint egy tojás keskenyebbik vége. Úgy hívták, Dzsimbandon, a két végét lezáró hegy után: az elgi oldalon magasodott a Dzsimbá, az inku oldalon az Andon, s a kettő közötti gerincen bukott alá a Lengu, hogy aztán a hegyoldalon leereszkedve áthaladjon a Harrahun-dombságon. A teknővölgyet a másik végén, a sénin oldalon a Laulu tömbje zárta. Mindhárom magaslat meghaladta a hatezer rígint, igazi nagy hegyek voltak, a Szesszinek jókora kanyart kellett tennie, hogy megkerülje a Dzsimbá talapzatát.
Ámmaítnak is feltűnt, hogy a völgy szája egyenesen dzsisszának néz, így a völgy telibe kapja a napfényt. De észrevett még valamit, mert a térkép a megvilágítási szinteket is jelölte. Egy kék foltot az Andon sénin lábánál. Ránagyított és megtudta, hogy a hegy tömbje ott teljes árnyékot vet a völgynek egy húszhirgonos területére, amit Hikenszinek hívnak, és ott sokkal hűvösebb van. Hideg nincsen, mert a hegyvonulat szemközti oldaláról visszaverődik a fény. De persze ez is egy sötétfolt, ahogy Szúnahaumon hívják azokat a területeket, amik egymilliárd éve nem látták a napfényt. Vele szemben, Dzsimbá-Erganszi enyhe ívben dzsisszának forduló hegyvonulatán viszont nem volt egy tenyérnyi hely, amit ne világított volna meg a nap. Egymilliárd éve szünet nélkül.
A város a Lengu folyásának mindkét oldalára épült. A két kiöblösödés, a Felső- és az Alsó-tó között, az inku oldalon volt a történelmi városmag, kacskaringós, keskeny utcákkal, amiket soha nem szántak földjáró járművek közlekedésére, hiszen ilyenek Szúnahaumon alig vannak. A környező területeken elszórt házacskák, mindegyik a saját kertje közepén. Dzsisszá oldalukon kis asztalka padokkal a szabad ég alatt, sénin oldalukon egy másik, ha hűvösségre támadna kedvük. Kint lehet hagyni mindent. Se tolvajok, se viharok, se eső.
A térkép természetesen talajszintről vagy annál valamivel magasabbról is meg tudta mutatni Szúnahaum bármely pontját, és Ámmaíték megnézték onnan is. A tompított napfényben fürdő, színes házacskák úgy hatottak, mint egy játékváros Kẁlin-kockákból, amikkel mindketten játszottak gyerekkorukban.
– Nekem tetszik – mondta Hait. – Vegyünk itt egy házat. De akkorát, hogy majd a gyerekeinknek is elég nagy legyen.
Ninda nem szólt semmit. Ő már pontosan tudta, hogy a gyerek nem a jövő, hanem a jelen. Illetve… már kezdte azt is érzékelni, hogy az a gyerek – kettő.
←nj-16 Ámmaít-sáhaddif [102] Azzal az energiával, amit ostoba emberek arra fordítanak, hogy másokkal gonoszkodjanak, már ki is taníthatnák magukat értelmesnek. (Ninda: Beszélgetések, 97.)nj‑16 nj-17 Jasszani [68] Ne élj vissza másvalaki szeretetével. (Ninda: A fény lúmái, 21.)nj‑17 nj-18 házvásárlás [24] Már a harmadik cikkben írják, hogy én békeszerető vagyok és elutasítok minden fegyvert. Igen, békeszerető vagyok. Ki nem az? De esszidzsinna vagyok, a tanfolyamon nyolcvan százalék volt a céllövőteljesítményem. (Ninda: Életem egy falevélen, 57. sómir) :: Szúnahaum, Szágain-Szissunut, 43 619. senut dzsorehan, namindan-harvakin, 310nj‑18→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2266. nap, 324 szó/nap, 2263 betű/nap, 77:48/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.28.:1068, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |