„Már elsőre is olyan volt Szúnahaum földjére lépni, mintha mindig azon jártam volna.”
Ninda: Életem egy falevélen,
517. sómir
517. sómir
Egy szúni első útja, akár idegen hajóra, akár a szúnik bármelyik világára teszi a lábát, mindig a janníhaumhoz vezet – hacsak nincsen valami rendkívül sürgős dolga. Szúnahaumon annyi a különbség, hogy mivel egész Szúnahaungaur egyetlen janníhaumnak számít, a Tűz Otthona az a hely, amit először felkeresnek. Természetesen a hílarik is egy tűz közelében teszik le őket – nehéz is lenne máshol, hiszen mindenfelé vannak tüzek. Ezen a réten is volt egy, s az Aulang Laip lakói el is indultak felé. A három Szindoriáról jött újonnan érkező nem sietett annyira, előbb körülnéztek. A hílarijuk hamarosan felszállt, visszatért Séninnaur pusztaságában levő állomáshelyére, vagy talán egyből egy másik hajó fogadására indult.
S ahogy a hílari távozott, meglátták a napot is. Szúnahaum-síssanaurangi egyenletesen ragyogott rájuk valahol középmagasságban a látóhatár és az égbolt tetőpontja között. De nem magát a napot látták, csak egy nagy, fényes területet, ami egybefolyt a Sínisuál arany ragyogásával.
– Szúnahaum-síssanaurangi – szólalt meg Szinensi hangosan –, siengsáhi óran angarrí hpalgrifórun dzsinnú ógárahin! Singé-szisszu ángraihp szuangrit óran!
Ninda lefordította mai szúni nyelvre.
– Szúnahaum-síssanaurangi, világunk őrző csillaga, népünk védelmezője, köszöntünk hazatérésünkkor! Ragyogj világunk fölött mindörökké!
– Mégpedig mindig ugyanott – törte meg a kis csendet Hait. Már megkapta a hipnopédiai oktatást, szúniul beszélt ő is.
– Hát persze – mosolygott Szinensi. – Soha nem fog elmozdulni onnan, ahol most látod.
– Nem tudom, hogy fogom ezt megszokni.
– Szerintem nehezebb megszokni a forgó világok örökké változó nappalait és éjszakáit. Emlékszem Szindoriára, jártam ott a tengerparton, jókat fürödtünk, de számon kellett tartani, hányadik derki van, mert estére lehűlt a levegő.
– Hogy milyen óra van – javította ki Ninda, Hait és Ámmaít automatikusan, egyszerre. Elnevették magukat. – Szindorián nem számozott derkik vannak, hanem különböző színű órák – magyarázta Ninda. – Szürke, kék, rózsaszín, sárga, narancssárga, fehér, piros, zöld, lila, fekete.
– Van ebben a sorrendben bármiféle logika?
– Nem hiszem.
Nevetve indultak a Tűz Otthona felé, szemben a napnak, vagyis dzsisszá irányba. Nem kellett messzire menniük, a tűz is ott volt a réten. Több ezren vették körül az Aulang Laip népéből, a legtöbben letelepedtek valahol a közelben a fűbe, mások körbesétálták a tüzet, de voltak, akik elindultak valahová, folyamatosan érkeztek és távoztak a légikocsik. Szinensi egyenesen odament a tűzhöz. Az örök tűz körül soha nem lehet olyan tömeg, hogy még valakit oda ne engedjenek.
Homlokukra tett kézzel üdvözölték a Tűz Őrzőjét, egy már valamivel idősebb, négyszázéves forma nőt, aki a szokásos mosollyal fogadta őket és bólintott feléjük. Ha ilyen sokan köszöntik egyszerre, az Őrző nem teszi a kezét a homlokára, mert akkor állandóan ezt csinálná és nem tudná elvégezni a munkáját. De Szinensi oldalba bökte Nindát.
– Hing-hing, sien – felelte Ninda.
– Kis Őrző vagy, te sengiri – sziszegte Szinensi.
Ninda észbe kapott és megint a homlokára tette a kezét.
– Auszíní tüzének Kis Őrzője Aulang Laipról köszönti Szúnahaum tüzének Őrzőjét – mondta.
Az Őrző figyelmesen ránézett, és most már a homlokára tette a kezét ő is.
– Szúmarongellir tüzének Őrzője köszönti Aulang Laip Kis Őrzőjét – felelte, és visszatért a munkájához.
– Hing-hing, sien – bólintott Szinensi. – Ezt soha ne felejtsd el. Auszínín Kis Őrző lettél, és egész életedre az is maradsz. Ha olyan sokan vagyunk, hogy képtelenség az Őrzővel mindenkinek üdvözölni egymást, neked akkor is üdvözölnöd kell, és választ kell kapnod. Tiszteletlenség lenne Auszíní tüzével szemben, ha erről megfeledkeznénk.
Azzal leült a fűbe.
– Mit jelent az a név, aminek az Őrzőjének nevezte magát? – kérdezte Hait, leülve Szinensi mellé.
– Szúmarongellir ennek a vidéknek a neve – felelte Fendria. – Arra, elgi felé van Rongellir falu, inku felé pedig Szúmahaungi. Az az erdő sénin irányban a Szúmahaungi-erdő. Ez itt nagyrészt síkság, bár dzsisszá irányban vannak hegyek, de elég messze.
– Errefelé még nem jártam – mondta Szinensi. – De tudom, hogy a Hakunnur és a Rimmi között vagyunk, megnéztem a térképen. A Rimmi a Szikkurba ömlik, akárcsak a Dzsembur, azt pedig már ismerem, a Dzsembur partján van Jarkasszur falu, ahol sokszor jártam Nerki bácsikámnál.
– Én meg a Hakunnurt ismerem – felelte Fendria –, egyszer végigeveztünk rajta néhány barátommal.
– Á, szóval itt evezni is lehet? – figyelt föl Ámmaít.
– Szúnahaumon mindent lehet – mondta Rongami. – Jáhannurban korcsolyázhatsz, Ilszulli fölött pedig úgy sétálhatsz a sivatagban, mint otthon. Mármint Szindorián.
– Csak egy kicsit kisebb – tette hozzá Fendria mosolyogva. – Talán százszor akkora, mint az Aulang Laip alapterülete. Vannak hófödte hegyeink, tavaink, erdők, rétek, falvak, városok. Minden van, ami más lakott világokon, kivéve a tengert – és az időjárást. Az nincsen. Én el is indulok, sok találkozóm van.
– Menjünk mi is – mondta Szinensi. – Megmutatjuk nektek Szúnahaumot. Hívok egy kocsit, és… hová menjünk először?
– A Fettir-dzsólimhoz – pillantott a térképre Ángsauri. – Nincs messze.
– Nem – csóválta a fejét Ninda. – A Jargunnur-vidékre.
Szinensi egy pillanatra összenézett Ángsaurival, aztán lassan bólintott.
– Hát persze, sien. El is feledkeztem róla. Hiszen te száhpain-sédauni vagy. Oda kell menned.
Beszálltak a kocsiba és fölemelkedtek. Ángsauri, Szinensi és Rongami éppoly kíváncsian nézelődött, mint a három szindoriai születésű jövevény. Ferdén keresztezték a Hakunnurt, ami a Sínisuál fényében sárgásan csillogott, aztán átrepültek a szintén sík Sziresszun-vidéken, majd a Szenkusszi csatorna után a Jahankusszi-vidéken, ahol már alacsony dombok követték egymást, és a sok apró falu után egy nagyobb várost is láttak, Jahankusszit, ahol vagy kétezer ház állt kusza összevisszaságban a dombokon. Elrepültek a Dzsaumin-tó fölött, majd egy ideig követték a Dzsaumin csatorna folyását, aztán az visszakanyarodott dzsisszá felé, ők pedig átrepültek a Jakkání erdő fölött, és a Jamisszun csatorna után elérték a Jargunnur-vidéket. Erdős sávval kezdődött, a Jakkání folytatásával, majd Jargunnur városa után egy sor apró tavat láttak, köztük parányi falvakkal, és már látták a Szesszit. Háromszor olyan széles volt, mint az eddig látott csatornák. Igazi nagy folyó. A partján fehér, kerek épület állt, afelé tartottak.
Leszálltak és kiléptek az épület előtti térségre, amit hatszögletű kövek borítottak, sárga, narancs és barna színben.
– Ez itt a Szesszi-auldzsan – mondta Ninda a két felnőttnek olyan arccal, mint aki már jól ismeri ezt a helyet. – Szúnahaum-sínarraómi világán volt egy hatalmas folyó, amit a szúnik Szesszi anyánknak hívtak, és nagy tiszteletben tartották. Egy egész kontinens legnagyobb folyója volt. Ennek emlékezetére hívják az Abroncsvilág legnagyobb csatornáját is Szesszinek. Ez az épület mindkettejük múzeumaként szolgál… de még nem mehetünk be.
– De – felelte Szinensi. – A Szesszit nem köszöntjük köznapi ruhában. A bejárat mögött találsz egy polcot, vegyél el egy piros hofongrít, abban kell kimenned a partra.
Ninda bólintott és már szaladt is.
←ni-2 leszállás [9] Persze ma már mindenki tudja, hogy Ninda új korszakot jelent a Galaxis történelmében. De mi, akik ott voltunk, amikor ez az új korszak elkezdődött – nem tudjuk, mikor volt az. Amikor a Testvériségbe került? Amikor először Szúnahaumra lépett? Amikor először álltak szemtől szemben egymással? Nem lehet tudni. Talán minden egyes napon egy kicsit újra meg újra elkezdődött. (Hait Kirísz: Ninda, 63.)ni‑2 ni-3 Szúmarongellir [-15] Már elsőre is olyan volt Szúnahaum földjére lépni, mintha mindig azon jártam volna. (Ninda: Életem egy falevélen, 517. sómir)ni‑3 ni-4 köszöntés [-24] Kicsit úgy éreztem magam, mint aki a sokadik résznél csöppen egy hosszú tévésorozatba. Húszezren érkeztünk az Aulang Laippal, és senki más nem köszöntötte a Szesszit. Ő miért? Miért éppen ő? Hosszú időbe telt, mire sejteni kezdtem az okát. És talán ma sem értem, több évszázad elteltével. (Hait Kirísz: Ninda, 912.) :: Szúnahaum, Szesszi-auldzsan, 43 619. nodzsat fínirrugan, 383ni‑4→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2267. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:50/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.30.:229, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |