„Senki sem tudná szavakba önteni. Olyan ő, mint a handika mitológia szellemei, felfoghatatlanul hatalmas, de nem mindenható, beláthatatlan és felmérhetetlen. Kivéve nekünk persze – de nekünk is évszázadokba telt, hogy képesek legyünk átfogni őt gondolatainkkal.”
Szinensi: Ninda élete és tanítása,
92. sómir
92. sómir
Jaszungar-Húmí
43 619. szahut ófarguhan
440
Már négy napja itthon voltak, de nem volt lakásuk. Azaz kijelöltek nekik egyet-egyet Asinnari idrihában, de Ninda nem is törődött vele, meg sem nézte a lakásokat; azt mondta, lehet, hogy addig nem költözik oda, amíg egész Szúnahaungaurt be nem járta. Haiték pedig vele tartottak. Ők is látni akarták Szúnahaumot, és még jobban azt, hogy a gyerek merre jár, mit csinál, mit mond az embereknek. Ninda az Aulang Laipon is érdekes egyéniség volt, de itthon, Szúnahaumon elképesztő gyorsasággal ment át valami furcsa változáson.
Mindennap máshol voltak, másik janníhaum pihenőfülkéiben aludtak. Igazából persze bejárhatták volna Szúnahaumot úgy is, hogy letelepednek egy bizonyos helyen, akár a kijelölt lakásukban, akár máshol, és éjszakára hazautaznak. De Ninda alig ismerte az alvás fogalmát, két derkit aludt éjszakánként, vagy még annyit sem. Az éjjeleket a janníhaumokban töltötte, beszélgetett az emberekkel, vagy sétált odakint, hiszen világos volt. Fáradhatatlan, állapította meg Hait, amikor háromszázhetvenkor fölkeltek Auháringi janníhaumában, kimentek a nagyterembe, és az ott üldögélők tudatták velük, hogy Nindát ne is keressék. Nem kellett fölhívni, a Testvériségben bárki bárkiről meg tudja nézni a suagján, hogy hol van. Ninda ötszáz szirszivel távolabb, Jaszungar-Húmíban találták meg – hát fogták magukat és odarepültek.
Ez már a hemmi, a fényes nappal övezete volt. Szúnahaum-síssanaurangi magasan állt az égen, olyan volt a megvilágítás, mint Ḱaŷndïmban a piros órájának közepe táján. Érdekes környék volt. Itt is véget ért egy fennsík, mint Hilkunilginél, egy meredek, mintegy háromszáz rígin magas sziklafallal, de ezen egyetlen vízesés sem volt, mert dzsisszá irányban emelkedett, amerre a szúnahaumi csatornák mindig folynak. Volt viszont a tövében három tó. Az egyiket, a Szelgint a Szelgin-csatorna vize táplálta, ami aztán megkerülte a sziklafalat és továbbhaladt dzsisszá irányban. A másik két tavat föld alatti csővezetékkel hozták létre a Szelginből, ezzel feltöltve három mélyedést, amiket sziklaperem választott el. Ezen a peremen épült Jaszungar-Húmí falu, a három tó közötti kacskaringós, keskeny, háromágú földsávon, ami sehol sem volt szélesebb kétszáz ríginnél, csak a falu főterén, ami a három tó találkozásánál feküdt. Százhúsz házból állt a falu, ebből kettő vendégház volt, egy külön ház a dzsorongit, fél tucat gazdasági és műszaki épület. Háromszáz lakos. Szúnahaumon átlagosnak számít.
Nindát a Nerkan és a Rendzsi közötti földsávon találták meg, egy olyan helyen, ahol a víztől a vízig alig húszlépésnyi pázsit volt. A köves sziklaperemen ültek Szinensivel és egy nagyobb lánnyal, a víz fölé lógatták a lábukat, a nagylányé beleért a vízbe, az övék nem.
– Sellunak hívják – mondta éppen a nagylány, amikor Ámmaíték odaértek, aztán fölpillantott rájuk. – Rólatok már hallottam – nevetett rájuk –, ti vagytok Ninda barátai a szülőbolygójáról. Milyen hely?
– Nem olyan szép, mint ez – mondta Hait meggyőződéssel. – Én egy gyönyörű városban nőttem fel, nem úgy, mint Ninda… de ez a világ tele van csodálatos helyekkel. Hogy lehet, hogy ez a három tó ilyen közel van egymáshoz, és mégsem egy tó?
– Éppen erről meséltem – fordult feléjük a lány, így már látták a kitűzőjét is: Erragi. – Ez a Sínisuál műve. Itt becsapódott három tömb, amiket nyilván együtt tartott a tömegvonzás, és három sellut hozott létre közvetlenül egymás mellett. Aztán a mieink egy kicsit lecsiszolták és feltöltötték a csatorna vizével. De kemény szikla van alattunk.
– Kicsit emlékeztet az Ìmì-torokra – ült le mellé Hait. – Az egy nagy folyó torkolata Szindorián, ahol rengeteg sziget van, néhány helyen olyan közel egymáshoz, hogy ha nekifutásból nagyot ugrasz, átjutsz a másik szigetre. De általában olyan keskeny kis földsávok, mint ez.
Ámmaít továbbment pár lépést és éppen leült Szinensi mellé, amikor a földnyelven végigszáguldott egy falka kiri, úgy rohantak, hogy csak színes kavargásnak látszottak. Nyilván futóversenyt tartanak. A kirik nagyon gyorsak és kitartóan tudnak futni, hatalmas távolságokat tudnak megtenni. De persze nem hagyják ott a gazdájukat. Ennek a kiricsaládnak Ninda és Szinensi afféle pótgazdája a rendes gazdák mellett.
– Auríhaumon olyan is van – mondta Erragi. – Szigetek azért akadnak a mi csatornáinkon is, de Auríhaumon valódi természetet találtok.
Ezzel fölpattant és egy könnyed intéssel elment a dolgára, a szúni szokásnak megfelelően köszönés nélkül, magyarázatot sem adva, hogy miért megy el.
Hait összerezzent, ahogy az egyik kiri – ő képtelen volt megkülönböztetni őket, főleg hogy változtatták a bundájuk színét – hirtelen felbukkant mellette, s hátsó lábára ágaskodva feléje nyújtott egy kis narancsvörös gyümölcsöt. Ő maga éppen világoskék volt.
– Köszönöm – felelte, és elvette tőle. A kiri továbbszáguldott, de egy pillanat múlva megjelent egy másik, világoszöld, aki Ámmaítnak hozott egy ugyanolyan gyümölcsöt.
– Ti nem kaptok?
– Mi már kaptunk és meg is ettük. – Ninda kivette a suagját a zsebéből és letette a fűbe. A képernyő fölött megjelent Ángsauri arca.
– Jaszungar-Húmí? Szép hely. Mióta vagytok ott?
– Néhány limli óta.
– No, annyi alatt meg is lehet nézni az egészet. Én most Szasszani néniéknél vagyok, hamarosan elmegyek érted és leviszlek az Angisztilhepanra, megígértem.
– „Le”?
– Természetesen a helyén áll, Séninnauron, várja az új dzsúmi virradását.
– Értem.
Ángsauri kikapcsolt.
– Szóval Séninnaur „lent” van – dünnyögte Ninda.
– Persze – felelte Szinensi. – Hiszen a nap Dzsisszáfaur felől süt, tehát arra van a „fönt”.
– Viszont így a csatornák mindig „fölfelé” folynak – jegyezte meg Ámmaít.
– Semmi sem lehet tökéletes – bólintott Szinensi. – Szindorián milyenek az irányok?
– Hát… mi is használjuk ezeket, hogy „fent” meg „lent” – ismerte el Ámmaít. – A térkép alapján. A térképeink hagyományosan úgy vannak tájolva, hogy a nap jobbról kel és balra nyugszik. Ha „felfelé” nézek, akkor a jobb kezem felől kel a nap.
– No, itt majdnem ugyanígy van – mondta Szinensi. – Ha „felfelé”, dzsisszának nézel, akkor jobbról, inku felől kel föl minden, mert Szúnahaum arra forog. Vagyis hát nincs persze az égen semmi, ami fölkelhetne, de ha lenne, arról kelne. De mivel olyan lassan forog, mint a jasszumma-húnarómi, és nem is látunk semmit az égen, ami fölkelhetne, ezért a nap felé van „fönt”. És hát a csatornák persze arra folynak – hadarta, és közben már felugrott. – Jöttök? Ángsauri mindjárt itt lesz.
– Jövünk – mondta Hait, egy gyors pillantást váltva a párjával. – Szép hajó?
– Az Angisztilhepan? Vivivivi… imádni fogjátok. A legnagyobb bölcsről kapta a nevét, aki megalapította Hangilaorant, és mellesleg pont olyan, mint Ninda.
– Ugyan miben? – lepődött meg a barátnője.
– Hogy mítoszok sokasága kering körülötte. Még azt sem tudjuk biztosan, létezett-e csakugyan.
– Körülöttem nem keringenek mítoszok – mosolygott Ninda.
– Várd csak ki a végét – felelte a másik három egyszerre.
←ni-12 tűzgyújtás [-17] Amikor egy liehát magunk közé veszünk, tudjuk, hogy még nem érti, nem érzi a tűz szövetségét, amiről azelőtt nem is hallhatott. Időbe telik. Sokuknál nem is következik be. Ettől még a Felhő igazi gyermekeivé válhatnak. (Ílgaszaumi, Közmondások és népi bölcsességek tára)ni‑12 ni-13 Jaszungar-Húmí [-24] Senki sem tudná szavakba önteni. Olyan ő, mint a handika mitológia szellemei, felfoghatatlanul hatalmas, de nem mindenható, beláthatatlan és felmérhetetlen. Kivéve nekünk persze – de nekünk is évszázadokba telt, hogy képesek legyünk átfogni őt gondolatainkkal. (Szinensi: Ninda élete és tanítása, 92. sómir) :: Szúnahaum, Jaszungar-Húmí, 43 619. szahut ófarguhan, 440ni‑13 ni-14 Angisztilhepan [6] Két dologból kell sok. Fém, amiből építed a hajót, és levegő, amivel megtöltöd. S máris akkora hajót építhetsz, amekkorát csak akarsz. (Ílgaszaumi, Feddardin elmélkedéseiből, 46. sómir, 4. singir) :: Szúnahaum, Angisztilhepan, 43 619. szahut ófarguhan, 498ni‑14→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2267. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:50/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.30.:229, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |