„Egy hely akkor az otthonod, ha könnybe lábad a szemed, amikor visszatérsz.”
Ílgaszaumi, Numird mondásaiból,
362. sómir, 2. singir
362. sómir, 2. singir
43 616. dzsirat saurgéman
570
A szúnik a maguk kényelmes módján föltápászkodtak és kisétáltak, persze köszönés nélkül, csak egy mosollyal és egy üdvözlő biccentéssel vagy kézmozdulattal, ahogy ők szokták.
– Még ma jelentkezni fog nálatok valaki – mondta Entilu, mielőtt kiment –, aki elintézi veletek a formaságokat és gondoskodik az új szállásotokról. Sok sikert.
A tárgyalót rövid folyosó kötötte össze a suár főutcájával, kétoldalt ajtók nyíltak belőle. Ahogy a folyosóra léptek, a lány körbepillantott.
– Az utasok ide sem léphetnek be engedély nélkül. Már itt is a világtól elzárt helyen vagyunk. Szerinted milyen lehet ott fönt, a lakószinteken?
– Nem tudom – tárta szét a karját Åmmaĩt. – Ez egyike a Galaxis nagy rejtélyeinek. De hamarosan megtudjuk. Ha a Testvériség állampolgárai leszünk, beengednek oda is.
– Hát – dünnyögte Ḩaỳŷt – azt azért nem gondoltam volna, hogy bevesznek maguk közé… még ők ajánlják föl…
– Nagyon ritkán fordul elő – bólintott Åmmaĩt. – Azt hiszem, amióta én a pályán vagyok, az Államszövetségből talán húszan kaptak sũùnỹ állampolgárságot, Nindát is beleszámítva, de egyikük sem meghívással. Én diplomataként hallottam volna róla, ha egy sỳÿndoṙ állampolgárt meghívtak volna a Testvériségbe… illetve… hát végül is ez sem biztos, az ő titkolózásuk mellett. Egyébként az tipikus sũùnỹ viselkedés, hogy előadták ezt a tervet, amit nekem véghez kell vinnem, és fölajánlották az állampolgárságot, de neked nem lett volna muszáj fölajánlaniuk, hagyhatták volna, hogy te kérelmezd. De nekik mindegy volt. Szeretik az egyszerű megoldásokat.
A suár parkjában üldögéltek és várták azt a valakit.
– Azt hiszem – tűnődött Ḩaỳŷt –, nagyon meg fog változni az életünk. Nem az elmúlt pár naphoz képest, amikor hajóról hajóra, szállodáról szállodára vándoroltunk. A régi életünkhöz képest. Utazni már utaztunk a hajóikon. De milyen lehet élni rajtuk?
– Hát ezt bizony nem tudom – felelte Åmmaĩt. – De a nyugalmukból, a kiegyensúlyozottságukból arra következtetek, hogy nem lehet rossz.
Nem kellett sokáig várniuk, csak egyetlen limlit, és egy fiatal nő állt meg előttük, Kirta. Alacsony volt, világosbarna bőrű, göndör hajú.
– Az én feladatom, hogy behozzalak titeket a Testvériségbe – kezdte köszönés nélkül, mint itt mindenki. – Mehetünk?
– Hogyne – ugrott föl Åmmaĩt –, csak a holminkat kellene…
– Bízd az automatákra. Amikor meglesz az új lakhelyetek, odavisznek mindent.
Ḩaỳŷt is felállt. – Hát akkor mehetünk.
Kisétáltak a parkból és elmentek a főutcán egy ajtóhoz, amin a sũùnỹk szokásának megfelelően semmiféle jelzés nem volt, még egy „idegeneknek tilos a belépés” felirat vagy hasonló sem. Nem is volt szükség rá, hiszen ujjlenyomatzár volt rajta. Kirta megérintette az érzékelőt, s az ajtó becsúszott a falba. Kis fülke volt mögötte.
Beléptek, s az ajtó becsukódott mögöttük. Åmmaĩt körülnézett a helyiségben, ami pontosan olyan üres volt és mentes minden látnivalótól, mint a legtöbb lift a Galaxisban.
– Azt hiszem, életünk új szakasza kezdődik – dünnyögte.
– Biztos vagyok benne – felelte Kirta. – És annak a kevésnek alapján, amit Szindoriáról tudok, merem remélni, hogy békésebb és sikeresebb szakasza.
Nyolcszögletű terembe léptek a liftből. Kirta benyitott a körben sorakozó ajtók egyikén, egy kis irodába, és betessékelte őket.
– Nagyon hamar készen leszünk. Csak az ujjlenyomatotokra és a személyi kártyátokra van szükségem.
Átadták a vỳriĩseket és megérintették az ujjlenyomat-olvasót. Egyikük sem ült le, Kirta is csak odahajolt a számítógép fölé, fel sem vette az asztalról.
– Ámmaít Ídara – olvasta a szúni betűs képernyőről. – És Hait Kióraisz. – Nem vette észre a két szindor összerezzenését. – Az ujjlenyomatok megvannak, a bejegyzéshez más nem is kell. Meg is vagyunk. – Fölpillantott, előbb az egyikre, aztán a másikra. – Valami baj van?
Åmmaĩt megköszörülte a torkát.
– Nos… az a helyzet… hogy az ő családnevével van egy kis baj.
– Igen?
– Abban a formában, ahogyan te ejtetted, a szindor nyelvben ez egy eléggé illetlen szó.
Kirta visszakapta a tekintetét a képernyőre.
– De hiszen a gép írta így ki. Máris kijavítom, hogyan hangzik helyesen?
– Kyòṙayś… – lehelte Ḩaỳŷt, sejtve, hogy hiába mondja.
– Nem értem. De hát ezt mondtam én is.
– Megmagyarázom – vette föl Åmmaĩt a diplomata modorát. – A szindor nyelvben zenei hangsúlyokat használunk, amik a szúni nyelvből teljesen hiányoznak. Azaz mégsem, mert valójában minden nyelvben van egy bizonyos dallama a beszédnek, de a szúniban ezeknek nincsen szerepe a jelentés szempontjából. Ezért a szúnik ugyanazt a szót sokféle zenei hangsúllyal ejthetik, amiket a szindor fül különböző szavaknak hall. Ahogyan te ejtetted a nevet, az nekünk egy teljesen másik szó. Kyòṙayś – Ḱyõraìs. A szindorok nem asszociálnak egyikről a másikra, de a te ejtésedben átváltozik a szó.
– Értem… azt hiszem – mondta Kirta elgondolkodva. – De akkor mit tegyünk?
– Talán ha… megváltoztatnánk egy kicsit – mondta Ḩaỳŷt. – Mint egy művésznevet.
– Semmi akadálya.
– Akkor legyen Kyrìs. Ez a névnek egy másik változata, vannak távoli rokonaink, akiket így hívnak.
– Kirísz – ejtette ki Kirta gondosan, és figyelte a hatást. A két szindor mosolyogva bólogatott. – Hait Kirísz. Akkor ezt bejegyezhetem?
– Ha szúniul sem jelent valami szörnyűséget…
– Nem, dehogy. Egyébként az is az én feladatom, hogy gondoskodjam a te hipnopédiás szúni nyelvtanításodról. A bejegyzések megvannak, a Testvériség állampolgárai vagytok. Tessék a suagjaitok, majd kaptok persze szúni gyártmányúakat. Mehetünk is.
Hait hitetlenkedve nézett rá.
– Ennyi volt az egész?
– Ennyi. Két rövid bejegyzés az állampolgárok névjegyzékébe. Ujjlenyomat és az összes azonosító adatot tartalmazó személyi suag birtokában igazán nem tart soká.
– És akkor… innentől Sỳÿndoṙeìa nem kaphat vissza minket?
– Nem. A Szúnahaum Testvériség nem adja ki az állampolgárait. Szindoria talán igen?
– Nagyon speciális esetben igen – felelte Åmmaĩt. – Ha az illető súlyos bűncselekményt követett el a másik állam kárára, és persze ha van kiadatási egyezményünk… egyezményük.
– Sajátos felfogás. Mi szúni állampolgárt nem adunk ki, és kész. Az egyszerű menedékjog is ezt eredményezte volna, de azzal nem kaptok többet, mint egy ingyenkabint a szísiben. Attól még természetesen a hajóra változatlanul nem léphetnétek be.
– De hisz eddig is a hajón voltunk – mondta Hait.
– Szó sincs róla. A suárban és a szísiben voltatok, de az nem a hajó. A hajó ott kezdődik, ahol az út véget ér mindenki számára, aki nem a Testvériség tagja. De talán induljunk el végre. Menet közben is beszélgethetünk.
Visszamentek a liftbe, s ezúttal egy tágas park szélén léptek ki belőle. A parkban gyerekek szaladgáltak, felnőttek sétáltak vagy ültek a fűben és a padokon. Egészen olyan volt, mint a suárbeli park – ami azt illeti, sokkal kisebb volt annál –, valahogy mégis mintha más lett volna. Ezek a gyerekek és felnőttek másképpen viselkedtek. Mintha a saját kertjükben lettek volna.
– Csak most léptünk igazából a hajóra – mosolygott rájuk Kirta. – Köszöntelek benneteket az Aindzsit Héruanon.
←ng-23 menedékjog 3 [-24] Csak azokban a pillanatokban élsz, amiket megosztasz másokkal. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 7. sómir)ng‑23 ng-24 befogadás [-10] Egy hely akkor az otthonod, ha könnybe lábad a szemed, amikor visszatérsz. (Ílgaszaumi, Numird mondásaiból, 362. sómir, 2. singir) :: Aindzsit Héruan, 43 616. dzsirat saurgéman, 570ng‑24 nhq [-1019] Az utat a kanyarok teszik érdekessé. (Ílgaszaumi, Feddardin elmélkedéseiből, 27. sómir, 11. singir)nhq→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2267. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:50/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.30.:229, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |