„Ninda szerint a kiriknek köszönhető, hogy az én képességem nem veszett el. De kiri sok van a Galaxisban, receptorról viszont csak négyről tudunk. Ha ő nem lett volna az Aulang Laipon, hiába találkozom akárhány kirivel.”
Szinensi: Ninda élete és tanítása,
15. sómir
15. sómir
– Mi volt ez a súmanirg? – kérdezte Szinensi azzal a kutató tekintettel az arcán, amit Ninda korábban sosem látott rajta, de ettől kezdve számtalanszor.
Ninda tűnődve megvakarta az orra tövét.
– Nem tudom pontosan megmondani. De a kiriknek köszönhető. Ők közvetíteni tudják az érzelmeket, ezt már tegnap óta tudom… de hogy átviszik a gondolatokat is, az csak ma derült ki.
– Miért, hol vannak? – Szinensi körülpillantott a teremben. Csak ketten voltak. Meg kellett várniuk a tanítás végét, hogy kettesben beszélhessenek, és a többiek távozása után egyszerűen itt maradtak.
– Fönt az első szinten. Amíg itt vannak a hajón, meg mi is, addig nem számít a távolság. Figyelj… el kell neked mondanom valamit. De meg kell ígérned, hogy nem beszélsz róla soha senkinek.
– Persze, légy nyugodt.
– De ez komoly, sien. Tényleg tartanod kell a szádat.
– Hé, most mondtam, hogy légy nyugodt. Én Singráhat Auhangé Szinensi Rírang Ongdzserat vagyok, csillaggyermek a sáttir-jaharitoktól és a sáttir-nargimutoktól, Szúnahaum és Aulang Laip lánya, ha én valamit mondok, az úgy van!
– Jó, jó, ne zöldülj be, csak biztos akartam lenni.
– Hogy mit ne csináljak?
– Ja, ez egy mondás, Ílnától tanultam Sielunton.
– Értem. Azt hiszem.
– Nos hát… hol is kezdjem. Talán a kirikkel. Nekik elképesztően összetett érzelmeik vannak, és át tudják őket vinni egymásra meg az emberekre is. Csak nem egyformán. Tegnap a tenyésztőjüket pillanatok alatt rábeszélték, hogy adja oda az egész családot, mert együtt akarnak maradni. Egy érzelmet sugároztak neki, amiről ő azt hitte, hogy ő érzi. Fuahant is ezt érezte, és örömmel segített hazahozni őket. De velem a kirik másképpen beszélnek. Velem társalogni tudnak érzelemnyelven, és érzem, hogy mit közölnek, mert én más vagyok.
– Miben?
– Én receptor vagyok. Érzem a gondolatokat. Le tudom hallgatni az emberek gondolatait. Már kiskorom óta.
– Vivivivi… ugyan már! Te csillagport akarsz belőlem csinálni.
Ezt milyen régen nem mondta már, futott át Ninda agyán. Se a csillagport, se azt, hogy vivivivi.
– A kirik nélkül eltart egy kis ideig, amíg felépítem a hullámot, de most elkezdem, és mindjárt le fogom tudni hallgatni a gondolataidat.
– Jó, és szólj majd, mert olyat fogok gondolni, amit nem tudsz kitalálni, ha a Sínisuál tetejére ülsz, akkor se.
De nem kellett olyat gondolnia. Pillanatokba telt, hogy a hullám felépüljön, és máris megint érzékelték egymást. Tisztán és világosan.
– Most nem jön a rosszullét – mondta Szinensi gondolati nyelven, anélkül hogy a száját kinyitotta volna.
– Nyilván a kirik okozzák valami módon, de őket most nem vontuk bele.
– Te csakugyan le tudod hallgatni a gondolataimat!
– Nem… ez más. Amikor lehallgatok valakit, akkor nem tudok vele beszélni. Ő nem érzékeli, hogy ismerem a gondolatait, és nem tudok neki üzenni. Próbáltam…
Csak egy villanás volt, ahogy megjelent az elméjében az a sok ember, akik bántották, és nem tudta őket lebeszélni róla, de Szinensi gondolatmintázatában nyomban érezte a sajnálatot és együttérzést.
– Értem… akkor… akkor ez csakugyan valami más.
– Igen. Valami új. Te más vagy, mint a többi ember, és más, mint én. Téged Lýŷ nem érzett meg, amikor Szindorián jártunk, pedig egy olyan elmét, mint az enyém, észre kellett volna vennie. Tehát a te elméd más.
– Lýŷ? – ismételte Szinensi szindor kiejtéssel, ahogy Ninda szokta használni; gondolatban ez nyilván nem volt neki probléma. De a kérdésre nem kellett szavakkal válaszolnia, Szinensi már érzékelte a hozzá tartozó egész mintázatot. – Egy ivut?!
– Igen. Az ivutok nem állatok. Sokkal intelligensebbek nálunk. Lýŷ a barátságába fogadott, mert receptor vagyok, érzékelem az emberek elméjét, és erre csupán két ember volt képes előttem. De az egyik már nem él.
– És… a másikkal mi van?
– Róla még nem tudok semmit. De valamikor majd találkozni fogunk.
– És mit akar tőled Lýŷ?
– A barátságomat, és tanulmányozni akar. Számára egy receptor olyan különleges, mintha te az egész Galaxisban nem találnál senkit, aki tud szúniul. Sőt még különlegesebb. Mintha te lennél az egyetlen emberi lény a Galaxisban.
– De hisz az ivutok sokan vannak.
– Igen, de mi mások vagyunk. A receptorok az ivutoktól és a többi embertől is különböznek.
– Értem… de akkor énrám is kíváncsi lesz, mert én tőletek is különbözöm.
– Igen, minden bizonnyal. Üzennem kell neki rólad.
– Hogyan? Felhívod a gazdáját hiperfonon?
– Dehogyis. Más emberek nem tudhatnak erről, meg egy ember nem is tudná átadni az üzenetet. Lýŷ nem érti az élő beszédet, csak a mentális jelzéseket, és nem tud emberi nyelven beszélni. Szükségem van egy erdőre.
Szinensi nem kérdezte meg, hogy az mire kell. Ninda gondolataiban az erdő említésekor megjelent az egész folyamat a hipertéri gondolatközvetítéssel, és azonnal érzékelte. A gondolati nyelv ezerszer több információt adott át, mint a lassú és nehézkes beszéd. Döbbenten nézett Nindára.
– Menjünk föl az elsőre?
– Nem, az túl kicsi. Az Aulang Laip fái nem elegendőek, ki kell mennünk Sídisuanra.
– Még ott vagyunk?
– Ja… hát azt nem tudom. Ez olyan fura dolog, hogy egy járművön utazunk, és fogalmunk sincs, hogy mikor merre járunk.
– Persze, mert számunkra teljesen mindegy. A mi életünk idefönt zajlik.
– Aha, megfigyeltem, hogy a szísiben és a suárban alig vannak szúnik azokon kívül, akiknek ott van dolguk.
– Te szoktál ott járni?
– Hát persze.
– Én nem jártam ott már… nem is tudom, hány éve. Minek? Mit nézzek a dzserangokon… no mindegy, szóval még Sídisuanon vagyunk – pillantott Szinensi a suagjára. – Azt mondja, kilencszázkor indulunk.
– Most hétszázkilencven. Vagyis száztíz matink van. Mennyi idő alatt lehet eljutni egy erdőbe?
– Kimehetünk még Sídisuanra? – kérdezte Szinensi válasz helyett a suagjától.
– Persze – felelte egy női hang –, csak kilencszázkor indulunk, van még idő. Az aungir-sónurban találkozunk.
Ninda odakint a lift felé indult, de Szinensi hívott egy kocsit, azzal mentek. Négy szintet le, négy szektort előre és egyet oldalt. Ninda el volt bűvölve, ő még soha nem közlekedett járművel a hajón.
A nő, Kiszengi az aungiroknál várta őket. Beszálltak és már indultak is.
– Hová megyünk? – kérdezte Kiszengi, amikor már úton voltak egy ideje, hiszen a városig egyértelmű volt.
– Egy erdőbe – felelte Szinensi a suagját tanulmányozva.
– Á, rossz ötlet. Erdőbe hosszabb időre kell menni, leülni a fák tövében, szemlélődni, sétálgatni. Előbb kellett volna elindulni.
– Hát most így alakult – mondta Ninda. – De azért ne forduljunk vissza, ha lehet.
– Eszemben sincs visszafordulni, azért vállaltam az aungirszolgálatot, hogy ha valaki a világra akar menni, elkísérjem. De ha rám hallgattok, a következő világon korábban mentek erdőt járni.
– Számon tartjuk – mosolygott rá Ninda.
←nc-18 Szinensi 1 [-25] Mindannyian összemossuk a határait annak, hogy milyenek vagyunk, milyennek hisszük magunkat, illetve milyenek szeretnénk lenni. Én sem vagyok kivétel. Ha azt hiszed, hogy te igen, azzal beláttad, hogy nem. (Ninda: Kommentárok az Első Szíanhoz, 16. sómir) :: Aulang Laip, Sídisuan, 43 611. dzsirat szílgaran, 349nc‑18 nc-19 Szinensi 2 [-13] Ninda szerint a kiriknek köszönhető, hogy az én képességem nem veszett el. De kiri sok van a Galaxisban, receptorról viszont csak négyről tudunk. Ha ő nem lett volna az Aulang Laipon, hiába találkozom akárhány kirivel. (Szinensi: Ninda élete és tanítása, 15. sómir)nc‑19 nc-20 erdő [33] Nem véletlen, hogy ez a kötet hosszabb, mint Nindáé. Szinensi lélekrajza az M, V és D rindeken egyszerűbb, de az Sz és P rind sajátos mintázatú összetettsége miatt külön figyelmet kell szentelnünk a teljes 4. szintnek. (Aini: Szinensi lélekrajza a csoport számára, bevezető, 2. sómir)nc‑20→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2267. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:50/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.30.:229, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |