Ninda

108 ← →

„Állj meg a Sáttunat partján és nézz fel a Soérgre. Kicsinek érzed magad? Most szállj fel a légkör széléig és nézz le a Soérgre megint. Kicsinek látod? Érted már, hogy működik az Első Szían?”

Lí-Nindaran: Az Első Szían,
3. sómir

Sỳÿndoṙeìa
Sangur Órangi
57. ïniì 47.
a szürke órája
ÎÌdaṙának teljes félhuszad órájába telt annyira lenyugodni, hogy be merjen menni a suárba, márpedig nem késlekedhetett, ez ebben a helyzetben végzetes hiba lenne. Ahogy a hívást megkapta, kipattant az ágyból, öltözött és kocsiba ugrott. Egész úton szitkozódott, hogy valahogy ki tudja adni a dühét, másképp nem állhat a sũùnỹk elé. Mióta vernek fel álmából egy diplomáciai ügyvivőt egy csapat rendőr miatt?! Hát ki ő, hogy ilyet merjenek csinálni?!
  De a suár kapujához érve azonnal visszatért a dühe. Minden fehérlett a rendfenntartók kocsijaitól és egyenruháitól. A suár rendes forgalmát szemlátomást leállították, bár ilyen kora reggel úgysincsen sok vásárló. Egy kék fénybotos közlekedési mutatta az irányt ÎÌdaṙának, aki visszajelzett és a kocsikat megkerülve beállt a kapu mellé.
  – Ki itt a rangidős? – szólt ki az ablakon, még mielőtt kiszállt volna. Valahogy muszáj higgadtságot erőltetnie magára.
  – Ḩaŷṙań őrnagy – felelte a közlekedési.
  – Hívja ide és adja át neki a parancsomat. Ő itt vár engem a kocsimnál. Mindenki más azonnal bevonul az őrsre, írásbeli jelentést tesz és ott vár rám, addig távozni tilos. Mire kijövök, sem embert, sem kocsit nem akarok itt látni.
  – De uram…
  – Ismételje a parancsot!
  – Megértettem, uram – sóhajtotta a közlekedési. – Az őrnagy úr itt fogja várni, mi pedig az őrsön.
  ÎÌdaṙa belépett a kapun, hogy olyan látvány táruljon a szeme elé, amilyent még soha nem látott suárban. A kapu mögött húsz lépésre zölden ragyogó, légikocsi méretű fényfolt. Körülötte emberek – sáfránysárga egyenruhás szúni rendfenntartók, kezükben pálcákkal. Legalább harmincan voltak. ÎÌdaṙa még soha nem látott ennyi szúni rendfenntartót egyszerre. És ilyen pálcát csak egyszer látott a tokján kívül, mert kérésére megmutatták neki. Ha egy esszidzsinna előveszi a pálcáját, akkor baj van. Ha harminc…
  Egy fiatalember sietett felé. Kék köntösben volt, fehér saruban. Sötétbarna bőrű, kerek képű, tipikus szúni arc. Természetesen fegyvertelen volt.
  – Ámmaít Ídara diplomáciai ügyvivő vagyok – szólalt meg ÎÌdaṙa gyorsan, szúni nyelven, tudva, hogy neki kell kezdeményeznie. – Üdvözlöm.
  – Sanketi Rotarang Hapuan Singésanu Ágaran nímud, suaran-fódir, Sangur Órangi, Szúnahaum Testvériség. Üdvözlöm, Ídara úr. Jól beszéli a nyelvünket.
  – Köszönöm. Elnézést, hogy kissé lassan értem ide, jöttem, ahogy tudtam. Mi ez a szörnyűség?
  – Ó, igen – fordult Hapuan a zöld ragyogás felé, mintha már meg is feledkezett volna róla. – Hát ez a kis problémánk akadt.
  Közelebb léptek. A fénylő zöld foltok szabálytalan alakzatokként úszkáltak egy láthatatlan felületen, ami burát képezett egy kis térség fölött. Alatta hat döbbent ember. Öt fehér egyenruhás sỳÿndoṙ rendfenntartó, meg egy hatodik, aki a földön hasalt. Az az öt sem állt, térdeltek, kuporogtak, fölegyenesedni nem volt helyük.
  ÎÌdaṙa még soha nem látott suárban térfüggönyt. Ami azt illeti, máshol se gyakran.
  – Az a kék nadrágos egyén berohant a suárba – közölte Hapuan. – Ez az öt pedig utána, és az egyik rálőtt bénítópisztollyal.
  – Nagy Galaxis – nyögte ÎÌdaṙa. Nem kérdezte meg, mi történt azután. Tudta. A védelmi rendszer azonnal rájuk dobta a térfüggönyt. Nyilván ekkora távolságot tettek meg a kaputól, mire előkerült a pisztoly. – Hapuan úr… sok éve vagyok a diplomáciai karnál, de ilyenért még soha nem kellett bocsánatot kérnem. Egyszerűen nem találok szavakat. Megengedi, hogy beszéljek velük?
  – Érezze otthon magát – felelte a szúni széles mosollyal.
  – Nagyon kedves. – ÎÌdaṙa közelebb lépett és kinyitotta a száját, de mire megszólalt volna, a térfüggöny kialudt. Így egészen másképpen kellett beszélnie, gyorsan változtatott az eredeti tervén. – Meg ne mozduljon – mutatott a legközelebbire, aki már föl akart kelni. – Csak nagyon lassan. Csatolják le a fegyvereiket és megfontolt mozdulatokkal adják át, ha nem akarják még le is lövetni magukat, aztán pedig ülni néhány évet. ÎÌdaṙa diplomáciai ügyvivő vagyok. Igyekeznének?
  Amelyik elsőként csatolta le a fegyverét – szíjastul, táskástul, a többi berendezéssel együtt –, óvatosan felállt és az ügyvivő felé nyújtotta a súlyos csomagot.
  – Ne nekem, maga őrült – sziszegte ÎÌdaṙa. – Nekik!
  Az egyik szúni rendfenntartó odalökött egy görgős tartályt. Az öt ember nagy nehezen belerakodta a fegyvereit. A szúni arrébb lökte, egy kis palackból sárga folyadékot öntött bele, valamit rádobott, és a tartályból lángok csaptak föl.
  – Ezt… ezt miért… – szólalt meg az egyik ervés.
  – Hallgasson! Mondják, hogy képzelték ezt?!
  – Mi csak…
  – Fogja be a száját! Nem tanultak meg tisztességesen jelenteni?! Tisztelegni?!
  A vezetőjük végre összeszedte magát és ÎÌdaṙa elé ugorva tisztelgett.
  – Ügyvivő úr, Êwlaĩt Ẅỳḩandâ mestervezető jelentkezem. Jelentem, a gyanúsítottat három huszadon keresztül üldözték az egész városrész rendfenntartói, végül négy emberemmel itt értük utol. Bénító lövést kapott… és a következő pillanatban…
  A mestervezető zavartan fölfelé pislogott, pedig már nem volt meg a térfüggöny.
  – Lezárták magukat. Mert fegyveresen betörtek egy idegen állam területére! – csattant fel ÎÌdaṙa.
  – De hiszen… Sỳÿndoṙeìán vagyunk, ügyvivő úr…
  – Nem! – üvöltötte ÎÌdaṙa. – Nem vagyunk Sỳÿndoṙeìán! A suárban vagyunk! A Sũùnahaùm Testvériség Sangur Órangi hajóján! Odanézzenek!
  Kinyújtott karral mutatott a suárkapu fölött világító óriási hétágú csillagra.
  – Tudják, mit jelent az?! Ez itt külföld! Maguk betörtek egy idegen országba! Fegyveresen! Csoportosan! Állami testület tagjaiként! És az egyikük még használta is a fegyverét!
  A jeges csendben csak a szúnik fordítógépének hangja hallatszott.
  – Tudják, mi az, amit műveltek?! – ordította az ügyvivő. – Háborús cselekmény! Az egész Galaxisban nem találnak egy helyet, ahol nem az!
  Leengedte a karját, fújt egy nagyot és visszatért Hapuanhoz. Meghajolt előtte.
  – Hapuan nímud úr, szeretném kormányom és a Szindoriai Államszövetség népe nevében ünnepélyesen a Testvériség bocsánatát kérni és felajánlani a csillagközi szerződésekben rögzített kártérítést. Kérem, értesítsenek engem vagy kormányomat, hogy mikor, hol és kitől kívánják a bocsánatkérést hallani.
  Ismét meghajolt és várta a választ.
  Hapuan elgondolkodva nézett a szindorokra.
  – Ídara úr, én csak egy suaran-fódir vagyok, nem hozhatok ilyen döntéseket. Annyit tehetek, hogy továbbítom a Testvériségnek az üzenetét, és válaszolni fognak. Ezekről az emberekről azonban most kell döntenünk.
  – A csillagközi jog szerint a sértett fél, azaz önök ítélnek fölöttük.
  – Igen, tudom. Van azonban egy olyan érzésem, hogy a Testvériség szívesen lemond majd erről a megtiszteltetésről… De van itt még valami, illetve valaki. Arról még semmit sem tudok, hogy miért üldözték azt az embert… idáig. Amíg le voltak zárva, nem tettünk fel nekik kérdéseket, ezzel meg akartuk önt várni.
  ÎÌdaṙa Ẅỳḩandâ felé fordult, aki páni félelemben bámult rá. Valószínűleg föl se fogta a… persze, nem is értette. Szúniul beszéltek, és a fordítógép csak egyirányúra van beállítva. Lefordította a kérdést.
  – Ügyvivő úrnak jelentem – hápogta Ẅỳḩandâ –, a gyanúsítottat tetten érték nemi erőszak elkövetésén.
  A gép fordított. Hapuan szeme összeszűkült a haragtól.
  – A sértett?
  – Jelentem, a sértett egy kilenc és hét éves diáklány! Kórházba szállították!
  – Tíz… – nyöszörögte a gyanúsított. Még mindig a földön hasalt.
  – Jelentem, kilenc és hét!
  – Nekem azt mondta, hogy tíz…
  – Fogja be a száját – szólt rá ÎÌdaṙa. – Ezt majd a bíróságon magyarázza!
  – Melyik államé legyen az a bíróság? – kérdezte Hapuan.
  – Szúnahaum rendelkezik fölötte, uram – felelte ÎÌdaṙa. – És nincsen kiadatási egyezményünk.
  – Az csak ahhoz kell, hogy ha önök kérik, akkor mi kötelesek legyünk megvizsgálni az ügyet és a szükséges feltételek esetén kiadni.
  – Az ön tájékozottsága kiváló, Hapuan úr – bólintott ÎÌdaṙa.
  – Köszönöm. Ha viszont mi akarjuk kiadni, és önöknek nincs ellenükre, akkor egyezmény nélkül is megoldható.
  – Nincs ellenünkre. Amennyiben önöknek az a kívánságuk, hogy távolítsuk el a felségterületükről, örömmel állunk rendelkezésükre.
  – Pillanatnyilag nincs ennél forróbb vágyunk.

← →

ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -997 (2156 › 61:19) 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328)	699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2267. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:50/sómir, 0,95 oldal/nap \| 2027.8.30.:229, 3084 25. 22:30

	`pr` Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (35%)
	`na` A HAJÓ	29 (4%) 1
	`nb` AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	`nc` RECEPTOR	29 (4%) 57
	`nd` A GALAXIS	24 (3%) 86
	`ne` LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	`nf` SZAISZ	24 (3%) 134
	`ng` MENEDÉK	24 (3%) 158
	`nh` HAZAÚT	24 (3%) 182
	`ni` ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	`nj` LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (35%)
	`oa` NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	`ob` HÍRNÉV	25 (3%) 281
	`oc` LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	`od` SAUNIS	21 (3%) 330
	`oe` ALAPPONT	22 (3%) 351
	`of` SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	`og` SZINDORIA	24 (3%) 399
	`oh` A KISLÁNY	24 (3%) 423
	`oi` JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	`oj` TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	198 (28%)
	`pa` HINNULDUD	22 (3%) 501
	`pb` SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	`pc` HANGILAORAN	25 (3%) 550
	`pd` AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	`pe` SINNÍ	22 (3%) 600
	`pf` AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	`pg` ILGÁ	24 (3%) 649
	`ph` A HOMBÉBAN	26 (3%) 673