„A szellem embere vagyok, de ez nem jelenti, hogy ne tudnék értékelni impozáns technikai alkotásokat. Szeretem a szép házakat is, és legfőképpen imádom a hajómat.”
Ninda: Életem egy falevélen,
79. sómir
79. sómir
Mielőtt elindultak, Szinensi mellé még leült egy férfi, valami köntösszerű ruhában volt ő is, de olyan szabásúban, amilyent Ninda még sohasem látott. Udvariasan bólintott nekik.
– Jarha teli – mondta.
– Jarszi teli – biccentett Fendria, és ők is.
– Amszanu karan hen? – érdeklődött a férfi barátságos mosollyal.
– Kat – bólintott Fendria. – Amiszta daron hen?
– Alit – a férfi megcsóválta a fejét. – Rekan urengosz hau.
– Az úr azt kérdezte, turisták vagyunk-e – fordított a tanárnő. – Ő üzleti úton van.
– És… milyen nyelven? – tudakolta Ninda.
– Szengilül, elég gyakori nyelv a Galaxisnak ebben a részében, és ezen a világon is sokan értik.
Aztán az útitárs beletemetkezett valami olvasmányba, nem beszéltek többet. Az út nem volt hosszú, talán öt matiba telt. Széles városi utcán száguldottak, az elzárt buszpálya két oldalát fasor szegélyezte, azon túl egy-két szintes, főleg fehér és mindenféle világos színűre festett házak álltak. Autóút nem volt, minden más jármű fent haladt a magasban. Aztán egy tágas térhez értek, ide kanyarodott be a busz, és megállt. Kiszálltak, egy magas torony lábánál. Kicsit nézelődtek, aztán bementek, s egy tágas előcsarnokban beszálltak a liftbe. Egészen másmilyen volt, mint a hajón, itt volt a falon egy gombsor, és mindenki megnyomta annak az emeletnek a számát, ahol ki akart szállni. Fendria egy kék gombot nyomott meg, az volt a tetőszint. És a lift csak ott állt meg, ahol volt kiszálló.
Egészen a tetőkilátóig mentek. Érdemes volt. Egy folyosó ment körbe az egész épületen, a külső fala csupa üveg volt, és úgy látták a várost, mintha repülnének fölötte. És a hajót. Nem volt messze, és Fendriának igaza volt, csakugyan az Aulang Laip volt a város legérdekesebb látnivalója.
Nem mintha látványra különösebben izgalmas lett volna – csak az volt az otthona. Életében először igazi otthona volt. Egy szürke, téglatest alakú tömb, ami mellett eltörpült minden a városban, bár némelyik torony magasabb volt, de azok keskenyek. Az Aulang Laip minden irányban hatalmas volt. Döbbenetesen nagy. Mint egy hegy. Mindennél nagyobb volt, beláthatatlanul sokkal nagyobb, mint amit Ninda valaha látott vagy el tudott képzelni. Lekerekített élei voltak, és teljesen sima felülete, amit csak a végén a felemelt tifongok sora és alattuk a suárkapu tört meg. S az oldalán, a tetején meg a tifongok fölött is ott fehérlett-piroslott a jól ismert hétágú csillag. Hatalmas volt, több emelet magas.
– Hát ilyen kívülről – mondta Fendria.
– Képen már láttam… de ott az űrben volt, és nem tudtam, hogy ennyire óriási.
– Hát ugye egy húszezer lakosú város van a belsejében, és nem is takarékoskodtunk a hellyel, több szint van, ahol nem lakik senki. És persze az alját nem látod, az a leszállóüregben van, hogy a kapuk szintben legyenek a talajjal.
– De… – Ninda tűnődve próbált visszaemlékezni. – Igen, emlékszem, a moziban láttam olyan hajókat, amiknek volt egy leválasztható részük, és csak az szállt le, a többi az űrben maradt. Mondták, hogy így takarékosabb. Mi miért nem ilyen hajókat használunk?
– Vannak olyanjaink is, de az a megoldás csak kis hajóknál jelent igazi megtakarítást. Ha csak a kereskedelmi rész szállna le, vagy akár ha csak a suár egyedül, az is akkora tömeget képvisel, hogy a légköri meghajtásnak semmivel se kellene kisebbnek lennie. No meg egy ekkora hajót szétválaszthatóra építeni már cseppet sem egyszerű, túl sok a hibalehetőség, és ezzel a veszély. A legnagyobb hajóink sem az energiatakarékosság miatt nem szállnak le suarengeken, hanem mert a helybeliek nem akarnának akkora területet feláldozni a városaik közelében. Persze ahol csak kupolavárosok vannak, és körülöttük sivatag, ott építenek leszállópályát azoknak is.
– Miért, azoknak mekkora hely kellene?
– Hát… ha a Hongo Mai állna tőlünk ugyanekkora távolságra, nem hiszem, hogy képesek lennénk belátni mindkét végét egyszerre. Tizenötször olyan hosszú, mint az Aulang Laip, és hússzor olyan széles. No meg a tetejét sem láthatnánk egy ilyen toronyból, hatszor magasabb a mi hajónknál. Nagyobb helyet foglalna, mint ez a város, és azt semmi másra nem lehetne használni. Márpedig Sielunton jó minőségű termőtalaj van, és a mezőgazdaságuk nagyon jól jövedelmez, mi is amdzsrészám fogunk most vásárolni tőlük, és egy részét mi fogyasztjuk el.
– Azt is mi gyártottuk? – kottyant közbe Szinensi.
– Mit?
– A talajt.
– Ja, hát az alapanyagát talán igen, bár mások is gyártanak sirtint a Galaxisban, de az csak nyersanyag, abból jó minőségű, igazi termőföld csak a helyszínen lesz.
Még megnézték a várost is, a toronyból belátták az egészet. Nem volt nagy, volt húsz-harminc magas torony a központban – az volt a legmagasabb, amelyikbe feljöttek –, s körülöttük alacsonyabb, néhány szintes építmények, majd a peremen földszintes házacskák. Aztán megművelt földek, ameddig a szem ellátott. A vidék sík volt, két alacsony dombocskát láttak, és a messze távolban valami fehéret, ami Fendria szerint hólepte hegycsúcs, de alig lehetett megkülönböztetni egy felhőtől.
Aztán lementek a liften és sétára indultak a városban. Ninda ekkor jött rá, hogy a város nevét nem is tudja. Sielunt Kettesnek szokták hívni, felelte Fendria, mert így hívták valaha régen, de az a név, amit az itteniek adtak neki, túl bonyolult, és ha szúnik próbálják kiejteni, akkor az itteniek valami súlyosan sértő kifejezésnek értelmezik.
– De lehet, hogy te ki tudnád mondani, mert az itteniek nyelve hasonlít a tiédre – tette hozzá.
Ninda ki akarta próbálni, ezért Fendria kiválasztott egy középkorú párt, akik a tér egyik padján üldögéltek, s miután tisztázták, hogy szengil nyelven szót értenek egymással, megkérte őket, hogy mondják el a kislánynak, mi a város neve. Azok mosolyogtak.
– Šyêɬŭnṭ æìɬ Ụâqħwăŋ – mondta a hölgy.
– Śyèẽwlûúnt ãylỳ Uŵàḱẃẅëń – vágta rá Ninda gondolkodás nélkül.
Azok meglepődtek.
– Beszélsz szindorul? – kérdezte a hölgy, érezhető akcentussal, de szindor nyelven.
– Igen, asszonyom – felelte Ninda. – Ez az anyanyelvem.
– Hol születtél?
– Sỳÿndoṙeìa nagy fődrészin, Lũakẽàń várossába, asszonyom.
– Én szociológus vagyok, de nyelvész is. Tudod, a mi šyêɬŭnṭ nyelvünk rokon a sỳÿndoṙral. Ezért tanultam meg sỳÿndoṙul és még néhány rokon nyelven. Megtennéd, hogy utánam mondod: százszor harminckilenc?
– Szásszor hammickilecc – mondta Ninda csodálkozó mosollyal.
– Köszönöm. Abból, ahogyan a ḱ és a ś hangokat ejted, és ahogy az ỹỳ után átváltasz az è-re, leginkább a déli parti városok csavargóinak nyelvjárására tudok asszociálni.
Ninda arcáról lehervadt a mosoly.
– Mi a csodáról beszéltek? – fakadt ki Szinensi.
Ninda csak állt ott, egyik lábáról a másikra tette a súlyát, beharapta az ajkát és nem szólt semmit. A választ kis csend után a hölgy adta meg, szengil nyelven.
– Bocsánat, valami rosszat mondtam? Azonosítottam a kislány nyelvjárását a kiejtéséből…
– És ezzel a származását is, nemde? – kérdezte Fendria.
– Hát… annyit, hogy a városi csavargókhoz hasonlóan ejti a… ó. Már kezdem érteni. Talán valóban…
– Igen, az volt. Még csak néhány napja került közénk, és néha érzékenyen reagál ennek az említésére.
– Nagyon sajnálom. – A hölgy visszaváltott sỳÿndoṙra, bocsánatot kért és elmagyarázta, hogy nem akarta megbántani, ő tudós, számára minden nyelvjárás és természetesen minden ember egyenrangú, sokat beszélgetett csavargókkal is, hogy megismerje a kiejtésüket, és amikor együtt evett velük, sokszor…
Ez volt az a félmondat, amitől Ninda felderült. Nem volt fontos, hogy mi volt sokszor. Együtt ettek. Aki együtt eszik egy csavargóval, közéjük tartozik.
←nb-20 Sielunt [-25] Csillaggyermekek vagyunk mindnyájan – a csillagok gyermekei. A hidrogénen és a héliumon kívül minden atom csak a csillagok magjában jöhet létre, és onnan csak akkor jut ki, ha a mag felrobban. A szupernóvák gyermekei vagyunk. (Ílgaszaumi, Terra-sóhipun, A1 rind, 635. sómir, 1175. singir) :: Aulang Laip, Sielunt, 43 610. szahut úsarrigan, 400nb‑20 nb-21 torony [95] A szellem embere vagyok, de ez nem jelenti, hogy ne tudnék értékelni impozáns technikai alkotásokat. Szeretem a szép házakat is, és legfőképpen imádom a hajómat. (Ninda: Életem egy falevélen, 79. sómir)nb‑21 nb-22 Ÿlnâ [-25] A Galaxis felfoghatatlanul hatalmas. De egy-egy világ is sokkal nagyobb, mint amit elménk át tud fogni. Egyféleképpen teheted belátható méretűvé: ha mindenhol találsz barátokat. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 96. sómir)nb‑22→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2267. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:50/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.30.:229, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |