„Nincsen szörnyűbb ember, mint a hivatalnok, aki betartja az előírásokat. És nem érdekli, hogy ezáltal milyen pusztítást visz véghez.”
Ílgaszaumi, Terra-sóhipun,
V13 rind, 6903. sómir, 4479. singir
V13 rind, 6903. sómir, 4479. singir
Jasszani-Haugímú
43 669. higit muandzsan
590
Hait mély sóhajjal várta, hogy Rimmaki szemügyre vegye a képernyőt és bólintson. Nem kellett sokat várnia, az adatok azonnal megjelentek, és a lényeget átlátni a legnagyobb figyelmesség mellett sem tartott negyed matinál tovább.
– Minden rendben, továbbra is. Saurgémanra itt lehet.
Eltette a hiperlapokat.
– Nem tudod, melyik a legnagyobb emlősállat?
– Talán a humbaun – tűnődött az orvos –, miért?
– Csak szerettem volna tudni.
Rimmaki Hait hasára pillantott és nevetett.
– Az utolsó pár nap a legnehezebb. Hatszor csináltam végig, háromszor én szültem, háromszor a feleségem… de orvosként persze számtalanszor. Az ikrekkel is kibírtad végig, ez már ahhoz képest jaumi-szaumi.
– Velük könnyebb volt, pedig ketten voltak. Ők később lettek ilyen energikusak… de Áuszi egyre többet ugrál. Már most túl akar tenni Silenin.
– Nem lesz könnyű – mosolygott Ámmaít. – Ha itt lenne, már végigszimatolt volna mindent a mentőkocsiban, mint egy kiskutya.
Dzselli fölnézett a nyugágy mellől.
– Miért, hol van?
– Az iskolában az anyukáival, mindig velük szokott menni.
– Á, értem. Nos, én megyek is. És már nem jövök vissza, mármint úgy értem, ez volt az utolsó ellenőrzés a szülés előtt.
Hait fölhúzta a szemöldökét.
– Hogyhogy?
– Mit ellenőrizgessünk az utolsó fél évben? Áuszi egészségesen fejlődik, te is remekül vagy, leszámítva, hogy szeretnéd már őt idekint látni. Fél év múlva a kezedbe veheted. Hol szülöd majd meg, eldöntötted már?
– Azt hiszem, itthon. A lányokkal a Száhavup kórházban voltunk, nagyon kellemes hely, de most már inkább itthon maradnék.
Rimmaki bólintott és elindult a kocsijához, de még visszanézett.
– Azt hiszem, néhány világon élnek nagyobb állatok is, mint a humbaun. Ősi Földön meg Ravokkanén, és talán Hotermán. Össze kellene hasonlítani.
Beszállt a mentőbe a nyomában lebegő táskával, és egy pillanat múlva eltűnt az égbolton. A házaspár fekve maradt a nyugágyakon és elmerült a Dzsimbá-hegy oldalának szemlélésében. Most nem ugráltak körülöttük az ikrek, a janníhaumban voltak.
– Tudtad – szólalt meg Ámmaít kis idő múlva –, hogy már tíz éve nincsen egyetlen nap sem, amikor Nindának ne jönne egy kisebb összeg a dzserang jogdíjkezelőktől?
– Nem. Azt tudtam, hogy gyakran jön.
– Mindennap jön. Általában egy nap kétszer is, sőt megesik, hogy még többször. Néhány századtól fél palanig, de időnként egy egész. Most éppen öt palan jött.
– Öt palan egyszerre?!
– Igen, persze a hinnuloktól, náluk elég nagyvonalú a szabályozás. Valószínűleg megint valami jelentősebb műsorba tették be. Most már évente legalább tíz palanja befolyik ebből.
– Szép pénz.
Egyikük sem vesztegetett szót annak nyugtázására, hogy Nindának erről fogalma sincs. Egyáltalán nem foglalkozik a pénzügyeivel, meg se nézi a bankszámláját. Ők tartják szemmel helyette, pontosabban a Társaság, az ügyvédei. Hait mostanában nem nézte a számlát, más gondja van.
Évi tíz palan persze aprópénz azokhoz a százezrekhez képest, amiket Szindorián megítéltek neki, de máshonnan is kap pénzt, nemrég Hanitról újabb százezer érkezett, mert az ottaniak bejegyeztek egy pártot az ő nevének felhasználásával, és a Társaság ügyvédei persze keményen felléptek és zsíros kártérítést harcoltak ki, nem is a párt bejegyzőitől, hanem a hanit államtól, amiért eltűrte a jogsértést. Ninda nem is tud az egészről, mert nem érdekli.
– Ismered Ẽwnsollèy nevét? – szólalt meg Hait kis csend után, szindorul, mint legtöbbször, amikor magukban voltak.
– Nem, vagy legalábbis nem rémlik.
– Táncművész volt… nem így hívják, rombói nemzetiségű, de én sỳÿndoṙ kiejtésben ismerem a nevét. Nem tudom, él-e még. Fiatal korában óriási sztár volt, nemcsak tánccal, énekelt is, és persze dőlt hozzá a pénz. Egyszer megkérdezte egy riporter, hogy mihez kezd a vagyonával. Nem is értette, hogy mit akarnak ezzel. Azt kérdezte: a pénztől jobban fogok tudni táncolni? Fogalma sem volt róla, hogy mennyit keres. Pedig semmi baj nem volt a szellemi képességeivel, tudott számolni, ismerte az árakat ott, ahol élt, tudott mindent, ami ahhoz kellett volna, hogy menedzselje a vagyonát, de ezt rábízta a feleségére. Egyszerűen nem érdekelte, hogy mennyi pénze van. Jaj, emlékszem is, hogy mit mondott. „Van elég, a pontos szám nem mindegy?”
Ámmaít bólintott.
– Igen, pont mint Ninda.
Egymásra mosolyogtak, aztán Hait fölemelte a suagját a kisasztalról, ahogy szokta, időnként fölhívta a gyerekeket, ha nem voltak a közelében. Az ikreké úgy volt beállítva, hogy akármelyik fölveheti, ha hívják őket. Most Tunni hangja szólalt meg, kép nem jött.
– Kỹmi, rûmy!
– Mit csináltok, drágám? – kérdezte az anya szindorul. A válasz már a család szúni–szindor–sauninas–jalar keverék nyelvén érkezett, szokás szerint követhetetlen sebességgel.
– Golyócska-szaladgálócskát játszunk, anya! Ti játszottatok ilyennel kiskorotokban?
– Sokfélét – felelte Hait. – Ti melyiket?
A képernyő kivilágosodott, némi kavargás volt rajta, aztán megláttak egy csapat gyereket a janníhaum játszószőnyegén, amint egy bonyolult építmény körül tevékenykedtek. A szerkezet magasra fölépített, színes csövekből állt, amikben golyók gurultak mindenféle pályákon.
A szülők mosolyogtak és elmesélték a gyerekeknek, hogy ők is játszottak ilyennel kiskorukban, de aztán Ámmaít elnézést kért, arrébb húzódott és fölvette a suagját.
– Tisztelettel üdvözlöm, professzor úr – köszöntötte nagy tisztelettel egy vöröses, rövid szakállat viselő fiatalember, a kiírás szerint Ariran Szenikar Taniraton diplomáciai ügyvivő, Niréka Állam külügyminisztériuma. – Megengedi, hogy elraboljak néhány ütést becses idejéből?
– Üdvözlöm – felelte Ámmaít. A merőben formális kérdésre nem is válaszolt, nyilvánvalóan megengedi, ha nem lehetne zavarni, a suag nem is jelzett volna.
– Azt a megtisztelő feladatot kaptam, hogy szervezzek meg egy találkozót kormányom képviselői és keri Ninda között, abból a célból, hogy Niréka Állam Arany és Sötétkék Csillagrendjének átadási ünnepségét megtarthassuk.
Ámmaít nem lett volna alkalmas diplomatának, ha elkerülik dolgok a figyelmét.
– Elnézést, Szenikar úr. A fordítógép nem boldogult egy szóval, ami a fordításban Ninda neve előtt hangzik el. Ha lenne kedves és körülírná valamiképpen.
– Keri Ninda, professzor úr. Ez egy olyan tiszteleti szócska, amit az ilyen magas kitüntetésben részesültek neve elé helyezünk.
Ámmaít elfojtott egy sóhajtást, amikor arra gondolt, hogy hány állam van már most is a spirálkaron, ahol Nindát olyan szintű tisztelet övezi, hogy bármikor eszükbe juthat a legmagasabb fokú kormánykitüntetéseket adni neki. A szindorok is akartak, csak hát ugye éppen ő volt akkor a miniszterelnök és leállította.
– Értem. Javasolnám, hogy ennek a szócskának az alkalmazását igyekezzenek a jelenlétében… hm, nagyon minimalizálni.
A másik diplomata mosolyogva bólintott.
– Értem, mire gondol, professzor úr.
– De miért engem keresett meg?
– Azért, professzor úr kérem, mert kormánykörökben erősen tartunk attól, hogy keri Ninda egyszerűen figyelmen kívül hagyja kérésünket, hogy vegye át a Csillagrendet. Professzor urat arra szeretnénk megkérni, hogy járjon közben az érdekünkben.
←oj-16 hívek [8] A zsarnokok nem ismernek nélkülözést, vigyáznak is rájuk, ezért általában sokáig élnek – de mindenképpen tovább a kelleténél. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 162.)oj‑16 oj-17 vizsgálat [-23] Nincsen szörnyűbb ember, mint a hivatalnok, aki betartja az előírásokat. És nem érdekli, hogy ezáltal milyen pusztítást visz véghez. (Ílgaszaumi, Terra-sóhipun, V13 rind, 6903. sómir, 4479. singir) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 669. higit muandzsan, 590oj‑17 oj-18 iskola [-25] Bármely helyzetben egy politikus másodsorban a pártja érdekeit képviseli. Elsősorban pedig a sajátját. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 51.) :: Filgamil Szilauri, 43 669. senut lilgamíszan, 502oj‑18→
ph-27 id [-940] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -915 740 087 szó (711 693+24 251+4143) 5 128 916 betű (4 963 586+165 330) 5 667 246 jel (@538 330) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 134 szórás -25–109 (na-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2267. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:50/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.30.:229, 3085 27. 16:18 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |