„Egyszer eljön a pillanat, amikor muszáj megtenned, amit addig halogattál. De akkor már nem tudsz várni tovább.”
Lí-Nindaran: Az Első Szían,
78. sómir
78. sómir
43 663. szahut dzsanargan
545
– Örülök, hogy tudtunk végre beszélni – mosolygott Lỹŷkśůnaḩỳ Nindára. – Mondd, kérlek, tudsz arról, hogy mi zajlik Sỳÿndoṙeìán egy napja?
– Igen, Ḱeŷl, hallottam – felelte Ninda. – Åmmaĩt elmesélte, és azt is elmondta, mi az a sztrájk. Tart még, vagy már meguntátok?
– Nos, tudod, egy általános sztrájkot nem szoktak „megunni”.
– Pedig ideje lenne – vágta rá Ninda, ezzel fejbe kólintva az ÀLAN egész tagságát. – Minthogy annyi értelme sincsen, mint a Vỹvyń homokjának. Mondd, belegondoltatok már, hogy kinek tesztek ezzel rosszat? Mert Ḱïyṙeànnak aligha. Őt nem érdekli, hogy az üzletek kinyitnak-e, hiszen nem jár bevásárolni, nem érdekli, hogy járnak-e a buszok és a légivonatok, hiszen nem utazik rajtuk, nem érdekli az egész hülyeség. Hallottam azt is, hogy Érśom elkezdett mindenféle ostoba szankciókat bevezetni, bünteti a cégeket, ahol nem veszik föl a munkát meg ezt büntet, azt büntet. Ez meg duplán hülyeség. Mert a sztrájk ellen ezzel nem ér el semmit, csak fölöslegesen gerjeszti a feszültséget, és mert a sztrájk ellen fölösleges bármit is tenni. Majd abbahagyjátok. Ha Érśomnak lenne egy kis türelme, belátná, és hagyna titeket békében sztrájkolni, amíg rá nem untok.
– Kemény szavak – felelte a riporter a homlokát ráncolva. – De te mit tennél a helyünkben?
Ninda megrázta a fejét.
– Ezt sosincs értelme kérdezned tőlem, sem senkitől. Én nem vagyok a ti helyetekben, ezért nem tudom, hogy mit tennék. De ha tudnám is, az az én megoldásom lenne, nem a tiétek. Értelmetlenség ezen törni a fejünket. Éppen olyan értelmetlenség, mint Érśom sztrájkellenes lépései, vagy maga a sztrájk. Egyik sem fogja elérni, amire szánták. Vagy talán Ḱïyṙeàn már ott áll egy kamera előtt és a frizuráját igazgatja, mielőtt bejelenti a lemondását?
Ezzel Ninda kikapcsolt, s otthagyta a tévénézőket és a tüntetőket kétségek között. De őt már nem ez foglalkoztatta. Szahut délután volt, hetes farka, még tartott az ünnep. A 3-sigo janníhaumban volt, egy asztal mellett ülve hívta föl előbb Ámmaítot, aztán Szindoriát, tudva, hogy utóbbiak számára a háta mögött táncoló, jövő-menő emberek helyett egy üres felületet közvetít a Testvériség kommunikációs rendszere, és az ünnepi forgatag zaját is kiszűri.
Fölkelt és visszament a táncolókhoz. Most nem köntös volt rajta, hanem fehér leita, combközépig érő, rövid ujjú ruha, saunisi divat szerint. Ainié volt, nem a sajátja, legalábbis elvileg, mert rendszeresen fölvették egymás holmijait. Nindának továbbra is csak két köntöse volt, de most már nem ugyanazok, nemrég vette őket, a régieket pedig odaadta egy ismerős családnak. Szinensi megjegyezte ugyan, hogy el kellene árverezni őket, Ninda köntöséért versengenének a szindor milliomosok, amire ő csak mosolygott és azt felelte, az ÀLAN-ban nemigen vannak milliomosok, azok az ellenkező oldalon vannak. Még akkor is, mondta Aini. Ninda vállat vont és elajándékozta a köntösöket. Hiszen szúni gyártmányok voltak, még évezredekig használhatók lesznek.
– Mégiscsak kénytelen leszel elmenni Szindoriára – szólalt meg a fejében Szinensi hangja. Hiszen ők természetesen mindent hallottak Ninda elméjén át, bár Szinensi valahol a janníhaum másik végében játszott a kicsikkel. Aini pedig az egyik dzsilaunban segédkezett a süteménykészítésben.
– Úgy látszik – felelte. – A szindorok képtelenek kezelni ezt a helyzetet.
– Nem az én dolgom, hogy kezeljem – mondta Ninda, belépve a tánckörbe.
– Nem. De ha odamész, annak csak egyetlen módja lehet. A Testvériség nem engedi másképpen. Akkor pedig Szindoria történelme máris más folyást kap, anélkül hogy te egy szót szólnál. Elég kilépned a hajóból – még az is csak azért, hogy a Testvériség lássa, hogy volt értelme odamenni.
– Ez igaz.
– Szerintem jobb lesz ezen minél előbb túlesni. Ha hazaérünk, más dolgunk lesz, nem lenne szerencsés, ha akkor kellene szervezni egy újabb utat. No meg persze hazafelé menet útba is tudjuk ejteni Szindoriát.
Bármilyen rövid ideje élt Aini a Testvériségben, magától értetődően tudott mindent, amit kellett.
– Igen, ebben igazad van – felelte Ninda a bólintás mentális gesztusával. – Szólni fogok nekik.
Ez persze nem Szindoriát jelentette, hanem az esszidzsinnát, de nem sietett fölhívni őket. Részt vett a körtáncban – páros táncban persze csak a párjaival, ketten vagy hárman együtt, az illemnek megfelelően –, aztán kimentek a Szisszamut parkba fengrázni. Aini szépen haladt már, de csapatba még nem vették volna be.
Utólag visszagondolva magától értetődő volt, hogy Szinensinek mellettük van a helye az érzelmi és a testi kapcsolatban is. Némi időbe telt erre rájönniük, leginkább mert a hármas kapcsolat a Testvériségben is ritka, akárcsak más társadalmakban – ritka volt, de nem példa nélküli. Amikor nyilvánosságra hozták, hogy ők ezentúl hármast alkotnak, a szúnik kapásból soroltak nekik vagy féltucat hármas kapcsolatot, akiket ismertek korábban; eltérő és azonos neműekből állókat is. Az egyetlen dolog, amiben ők nem voltak szokványosak, az életkoruk. Senki nem ismert hármast, amelynek tagjai ne lettek volna felnőttek, túl a hatodik-hetedik századon – de a szúnik toleranciára vonatkozó szokásai az elvek szintjére emelkedtek, és senki nem lett volna olyan faragatlan, hogy beleszól mások szerelmi életébe. No meg persze Nindáék korában a kettes párkapcsolatok is csak rövid távúak voltak, átmenetiek, inkább kísérletezések, próbálkozások voltak, afféle kóstolgatásai a felnőtt életnek. Mindenki számára természetes volt, hogy ők is kísérleteznek. És ha hármasban akarják, hát tegyék hármasban.
Csak ők maguk tudták, hogy a kapcsolatuk alapja nem pusztán az, ami más kortársaiké, a serdülésben ébredező ösztönök által felkeltett testi és lelki vágy – őket ennél sokkal több kapcsolja egymáshoz, nekik egy egész világuk van együtt, amiről a többi ember nem tud semmit.
Este aztán Ninda, még mindig a janníhaumból, fölhívta az esszidzsinnát. Egy férfi jelentkezett, Algerki.
– Ninda vagyok. Szeretném megszervezni, hogy eljussak Szindoriára. – A férfi kérdőn felvonta a szemöldökét. – Szindoriai Államszövetség. Lassan ötven éve minden kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatot megszakítottunk velük, nem szállnak le náluk a hajóink.
– Akkor te sem mehetsz oda – felelte Algerki azon a hangon, mint aki ismert tényt közöl. – Miért akarsz mégis?
– Engem Szindorián mint afféle Galaxis szellemét tisztelnek. Hosszú lenne most elmesélni, hogy miért. Súlyos válságuk megoldásához van rám szükségük.
A férfi elmosolyodott.
– Hosszú lenne? Ez itt a Testvériség egyik hajója, kint a nyílt űrben, én pedig esszidzsinna vagyok a lakószintekhez beosztva. Annyi dolgom sincsen, mint a roggahikunnak. Elmeséled azt a szellemdolgot?
Ninda lassan bólintott, és nekifogott mesélni. Tizenkét mati alatt összefoglalta a történet lényegét. Algerki nem kérdezett közbe.
– Döbbenetes egy história – mondta végül. – Tehát most oda akarsz menni hozzájuk. Tudod, hogy ennek csak egyetlen módja van?
– Tudom – felelte Ninda szokásos szelíd nyugalmával.
– Jól van. Gondolom, tudod, hogy ezt jó néhány csoporttal meg kell beszélned.
– Tudom.
– Tudod, melyikekkel?
– A dzsádillatun-fódarangival, a szissurígan-fódarangival, a Csillagvédelemmel, a sófunnir-haurórangival, a Hisszunautilgórinnal, a Híddal, a törzsfőnökömmel és Ámmaíttal.
– Elnézést, ezt az utolsó nevet nem ismerem.
– Ámmaít Ídara, a Testvériség teljhatalmú megbízottja minden Szindoriával kapcsolatos ügyben, az egyetlen, aki a mi diplomáciai testületünktől szóba állhat velük. És ha lenne apám, ő lenne az.
– Á, vagy úgy. Melyik törzsből vagy?
– Liktenit-upesz. Narongi a törzsfőnököm.
– Fínirut-ildzsin. Akkor hát felhívom a Hisszunautilgórint.
←of-18 tisztelet [-23] Évek óta énekelte már a Limelullí-dalokat, és éppen ő maga értette a legkevésbé, hogy Limelullí is ő. (ÀLAN: Hősköltemény)of‑18 of-19 hármas [58] Egyszer eljön a pillanat, amikor muszáj megtenned, amit addig halogattál. De akkor már nem tudsz várni tovább. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 78. sómir) :: Szilgut Hauri, 43 663. szahut dzsanargan, 545of‑19 of-20 előkészületek [-25] Bármikor, amikor valahol vagy, megkérdezheted magadtól: miért éppen itt vagyok? És tudsz rá válaszolni, hiszen emlékszel, hogy mikor, honnan és miért mentél oda. De válaszoltál ezzel az igazi kérdésre? (Ninda: Metafizika, 7/15/9.)of‑20→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2267. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:50/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.30.:229, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |