„Én soha nem voltam úgy tele gondolatokkal, mint ő. Soha nem tudtam úgy hatni az emberekre, mint ő. Persze erre neki az a válasza, hogy ő viszont soha nem tudott volna Szinensi lenni.”
Szinensi: Ninda élete és tanítása,
43. sómir
43. sómir
Ḱaŷndïm
57. ńaũḱan 6.
a fehér órája
– Tessék – nyújtotta át Vỳḩaůteń. – Írásbeli figyelmeztetés. Egyedül így kerülhettem el, hogy drasztikusabb intézkedésre kényszerüljek.
– Tudomásul vettem – felelte Åmmaĩt.
– A szöveg azt is tartalmazza, hogy ha ez megismétlődik, nem lesz módomban ilyen enyhén elbírálni az ügyet.
– És ezen kívül, főnök?
– Mi lehet itt még „ezen kívül”?
– Természetesen a Testvériség. Hatvan napot kaptunk. Ennek a negyedrésze úgy telt el, hogy semmiféle intézkedés nem történt. Van valakinek valamiféle ötlete, hogy mit fogunk tenni?
– Ez már nem a mi dolgunk.
– Dehogynem, főnök. Kinek kell kimagyarázni az ügyet a sũùnỹknál, ha nem nekünk?
– Kormányzati szinten foglalkoznak a problémával.
Åmmaĩt hátradőlt a széken és a főnökét nézte. Vỳḩaůteń kék szemében azonban csak hidegséget látott.
– Te le akarsz engem rázni.
– Nem vagyok kíváncsi a véleményedre. Olvasd el a határozatot és változtass a viselkedéseden.
– Ahogy kívánod – sóhajtott Åmmaĩt, és visszasétált a saját irodájába.
A fegyelmi nem különösebben érdekelte. Az érdekelte, hogy az ország a vesztébe rohan. A sũùnỹk ultimátumát csak egy ostoba nem képes a helyén kezelni. Ötvenedikén a Testvériség valóra fogja váltani a fenyegetését.
Nagyot sóhajtott, és azt tette, amit ilyenkor elég gyakran szokott az utóbbi időben: üzenetet küldött Nindának, hogy beszélni szeretne vele.
Az Aulang Laip ideje szerint késő este volt, Ninda a janníhaumban üldögélt, sífíkrémes süteményt evett és a kártyázókat figyelte meg beszélgetett velük, hát visszahívta.
Ámmaít beszámolt neki az új fejleményekről. Már régen felhagyott azzal az elvvel, hogy nem avatja be a problémáiba, hiszen Ninda még gyerek, nem kell ilyenek miatt aggódnia, ő élje csak a gyerekkorát. De amióta Ninda tudomást szerzett a nevében indított perekről, s megismerkedett Hiragival is, egyre gyakrabban megbeszélték ezeket a dolgokat. Nindának soha nem volt gondtalan gyerekkora, ezért sem jelentett neki problémát, és azért sem, mert egyszerűen nem ért el hozzá. Ezt Ámmaít őszintén csodálta. Ninda nyugalmán nem változtat semmi, ő mindig rendíthetetlenül, tökéletesen nyugodt. De az empátiája hibátlan.
– Gondolom, kellemetlen számodra a főnököd határozata.
– Nem különösebben… a karrierem szempontjából mellékes, illetve… fontos lehetne a jövőben, de egyre kevésbé hiszem, hogy nekem jövőm van ezen a pályán. Jobban zavar, hogy Lèẽreŷn ennyire nem az az ember, akinek megismertem.
– Milyen volt?
– A mi szakmánkban fontos az empátia. Meg kell értenünk a tárgyalófél motivációit, éppen úgy, mint a delegálója motivációit, akivel csak őrajta keresztül érintkezhetünk. Lèẽreŷn elég jó empata. Nem ez a legerősebb oldala, de azért, mert vannak erősebbek is. Most azonban az empátiáját gyakorlatilag felfüggesztette, nemcsak velem, hanem a Testvériséggel szemben is.
– Szívesen megismertem volna. Kár, hogy nem jött el.
– Mikor, hová?
Ninda beszámolt az üzenetről, amelyben Vỳḩaůteń beszélgetést próbált kezdeményezni vele.
– Nahát, erről nem is tudtam. De miért nem beszéltél vele hiperfonon?
Ninda habozott. Senkinek, még Åmmaĩtnak sem akart beszélni mentális képességeiről.
– Szemtől szemben akartam állni vele.
– Értem… de hát velem is hiperfonon beszélsz most is.
– És egyáltalán nem örülök neki. Jobb volt, amikor itt voltál.
– Köszönöm. Sajnos most esélyem sincs ekkora utat megtenni. Már nagyon messze járhattok.
– Bizonyára. Fogalmam sincs, hol vagyunk.
– Egy Liendu nevű világ felé tartunk – közölte vele Hinargé, miközben hazavitte a kék és a sárga szellemet. Ninda továbbította az értesülést.
– Nem is hallottam róla – felelte Åmmaĩt. – Megkeresem az atlaszban. Szúniul Liendu… helybeli nevén Lintun. Sentuni Államszövetség… Első spirálkar huszonnyolc? Szindoria nyolcvanhétnél van. Ez már galaktikus léptékben is tekintélyes távolság. Sose gondoltam, hogy a Testvériség egyetlen hajója is ekkora utakat tesz meg. Nem csekély vállalkozókedv van a kapitányaitokban.
Ninda mosolygott és természetesen nem mondta, hogy nincs is kapitányuk. Valaki akkor is dönt az útirányról: a sófunnir-haurórangi. Akkor őbennük van meg ez a vállalkozókedv.
– Nem tudok neked tanácsot adni, Ámmaít. A főnököd azt teszi, amit elvárnak tőle, és nem azt, ami helyes volna. Ez baj, de nem tudunk változtatni rajta. Neked is el kell majd döntened, hogy azt teszed-e, amit várnak tőled.
– Hiszen látod, hogy nem azt tettem. A kormány álláspontja helyett a te igazságodat képviseltem.
Ninda megajándékozta egy mosollyal.
– De meddig leszel képes ezt tenni?
– Ameddig szükséges, mert nincs más választásom. A kormány álláspontja hazug és önpusztító. Hazug, mert a valóság elhallgatására épül, arra, hogy a nyilvánvaló tények nem azok. És önpusztító, mert ezzel azt okozza, hogy Szúnahaum és a csillagközi közvélemény ellenünk fordul. De a kormánynak semmiféle elképzelése nincsen erre a helyzetre. Ez akkor is így lenne, ha te soha egy szót sem szóltál volna.
– Elképzelésem nekem sincs, hiába állsz az én pártomra.
– A te elképzelésed nem a gazdasági zárlat esetére vonatkozik, hanem eleve azt célozza, hogy ez a zárlat soha létre se jöjjön.
– Ez igaz. De kényszeríteni próbálnak majd, hogy állj át az ő oldalukra. Egy diktátor soha nem tűr ellentmondást.
Most Ámmaíton volt a mosolygás sora.
– Tudod, a diplomáciai ügyvivői pályára jelentkezőktől egész sor tulajdonságot követelnek meg. Ezek egyike a kitartás, vagy nevezhetjük makacsságnak is. Ezt elvárják tőlünk és mi is elvárjuk magunktól.
Amikor befejezték a beszélgetést, a kártyázók megkérdezték, mi Ninda barátjának a problémája.
– Szindorián egy közönyös, lélektelen diktatúra uralkodik – felelte. – Én nemrég egy interjúban elmondtam, mennyi bajt okoz ez, és a kormány agyon akarja hallgatni. Zavargások is kitörtek, meg akarták verni a mieinket, és az egyik külkapcsolatisunk nekiszegezte Ámmaítnak a kérdést, hogy mit gondol. Ő pedig az én pártomra állt, és most fegyelmezni próbálják. Mert mindig könnyebb a hírhozót hibáztatni, mint a rossz hírrel szembenézni.
– Bölcs szavak – bólintott Ingszínu, és három tüzet csinált. – A barátod rendes ember lehet. Nagyon nehéz dolog a hatalom ellen szót emelni egy ilyen államrendszerben. Komoly bátorság kell hozzá. Remélem, nem esik baja.
– Nem hiszem, hogy bántani mernék. Túl nagy ember, túlságosan nekimennének miatta a kormánynak.
– Ebben nem értek egyet – mondta Hongadzsómi, és eldobta a kék nyolcast. – Éltem dzserang világokon, láttam ezt-azt. Egy diktatúra nem válogat az eszközökben. Megölnek vagy valami titkos börtönbe hurcolnak valakit, aztán elkezdenek hazudozni, hogy kórházban van meg mindenféléket. Persze senki nem hisz nekik, de ők úgy viselkednek, mintha az egész galaktikus közvélemény az ő pártjukon állna. Ha rám hallgatsz, megmondod a barátodnak, hogy ne feszítse túl a húrt. Hallottam ezt-azt arról a szindor diktátorról. Gátlástalan, kegyetlen alak. És az alárendeltjei se lehetnek mások.
– Ezért örülhetünk – jegyezte meg Líhani –, hogy őseink véget vetettek minden egyszemélyi uralomnak. A hatalom gonosszá, közönyössé, korrupttá tesz.
Ninda hallgatta a kártyázókat és gondolkodott.
←nf-9 eredmény [-23] Szaiszi látogatása arra adott alkalmat, hogy lefektesse a kollektív mentalizmus elvének alapjait. Sajátos, hogy az első megfigyeléseket olyan helyen tette, ahol csak tíz ember volt rajta kívül. (Aini: Mentális lélektan, E rind, 4. kötet, 62. sómir)nf‑9 eredmény nf-10 fegyelmi [-24] Én soha nem voltam úgy tele gondolatokkal, mint ő. Soha nem tudtam úgy hatni az emberekre, mint ő. Persze erre neki az a válasza, hogy ő viszont soha nem tudott volna Szinensi lenni. (Szinensi: Ninda élete és tanítása, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 57. ńaũḱan 6., a fehér órájanf‑10 fegyelmi nf-11 Liendu [-15] Hányszor megkérdezték tőlem, mit jelent ő nekem voltaképpen. Röviden csak annyit szoktam felelni, hogy a barátom. De ez ennél összetettebb. Régóta jogi doktor voltam, amikor ő még nem is élt, de soha nem tanultam még annyit, mint őtőle. (Ámmaít Ídara: Barátságom Nindával, 37.) :: Liendu, Aulang Laip, 43 614. senut ukingahan, 820nf‑11 Liendu→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 id ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2265. nap, 324 szó/nap, 2264 betű/nap, 77:46/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.28.:465, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |