Nem tudta senki, ki volt ő,
nem tudta senki, miért.
Nem tudta senki, honnan jött,
nem tudta senki, hová tart.
Nézz a szemébe s meglátod a sorsod,
nézz a szemébe s megismered jövőd.
Nézz a szemébe s hogyha túléled,
már nincs mitől félned – többé soha. (Ílgaszaumi, Vahule Ílu: Limelullí Első Eposza)nc‑23→
„Életünk fonalán a találkozások a gyöngyszemek.”
Lí-Nindaran: Az Első Szían,
41. sómir
41. sómir
Sídi Köztársaság
43 611. nodzsat nahangan
800
Az üzenet érkezése utáni két napban Ninda semmivel sem szentelt több gondolatot ÎÌdaṙának, mint amikor még a létezéséről sem tudott. Minden figyelmét a kirik és Szinensi kötötte le.
Hamar eladta valamennyiüket, a vevők egyenesen a sídisuani fiúnak utalták a vételárat. A kirik új nevet is kaptak, elkerülhetetlenül, hiszen a Ninda által adott szindor neveket a szúnik képtelenek voltak kimondani. Séraruni, Szinensi nagynénje hazavitte a négy gyerekének ÀÂt, akit Ilminek neveztek el, és Ẽÿt, akinek Sínu lett a neve. A többiek is nagy családokhoz kerültek: ÌIért egy Sauszangí nevű férfi jött, akinek öt gyereke volt; a kölyök a Songé nevet kapta. ÒÕ két gyerek mellé került, de az anyjuk, Niorni éppen terhes volt, ők is hárman lesznek hamarosan. Ők Ríminek nevezték a kiskirit. ŨÛ az Ászin nevet kapta, Kásirun testvére, Ingraszi vette meg. Âůt pedig Arszi vette magához, a suaran-fódir, az első szúni, akivel Ninda beszélni kezdett. Szesszinek nevezte el.
ŶÝ pedig Nindával maradt, aki a szúnik számára leegyszerűsítette a kölyök nevét arra, hogy Í.
Valójában persze mindannyian megtartották az igazi nevüket, ami nem hangsor, hanem érzelmi képlet. Ninda is így szólította őket. Folyton beszélgettek, akárhol is voltak éppen. Mindenkinek máshol volt az otthona, de amíg a hajón belül maradtak, nagyszerűen tudták venni egymás hullámait, s persze ha bármelyikük gazdájának arra támadt volna kedve, hogy a kirijével együtt szálljon ki egy világon, kapott volna egy érzelemhullámot, amitől azt is elfelejti, hogy volt ilyen elképzelése.
Természetesen a gazdák egy pillanatig sem gondolták úgy, hogy a kiricsalád ezentúl csak ritka alkalmakkor találkozzon. A kirik érzékelhetetlen rábeszélése erről is gondoskodott. Mindennap együtt voltak, általában késő este gyűltek össze valamelyik parkban, többnyire egyikük lakóhelye közelében. Néhány nap múlva már nem kellett szállítani őket, csak a nagyobb távolságokon. Kitűnően tudtak tájékozódni az Aulang Laip zegzugos folyosóin egymás érzelemjelei segítségével, és villámgyorsan közlekedtek. A folyosókon futva, a járókelők lába körül szlalomozva, a szintek között pedig a kocsijárókon, egyszerűen felugrottak a kocsikra és emelkedtek vagy süllyedtek velük. Több hozzáértő megnyugtatta Nindát és a gazdák gyerekeit: a kirik soha nem tévesztik el az ugrásokat, és soha nem ugranak túl nagyot – ámbár ha az első szintről lezuhannának egészen a nyolcadikra, akkor sem esne bajuk. Könnyűek és szívósak. Csak azért volt szükségük rá, hogy vigyék őket, mert a kölykök még túl kicsik voltak ekkora távolságokhoz, annyira kifáradtak volna, hogy aztán fél napot alszanak. Ninda elmagyarázta ezt a gazdák gyerekeinek, akik vállalták, hogy viszik őket. Egy-egy kölyök nem nyomott többet egytized endzsnél. Az éjszakákat együtt töltötte a kiricsalád, és amíg a gyerekek iskolában voltak, ők addig is együtt futkostak valamelyik parkban. Délutánra aztán hazavitték őket, és este megint egyesítették a családot, most valahol máshol.
A felnőttek nem sokat törődtek velük, láttak már kirit. A gyerekeket nagyon érdekelték, mert vagy tíz-húsz éve nem járt már kiri a hajón, többségük sose látott még igazi kirit. Most jutott rá alkalmuk, mert a kiriknek soha nem volt olyan sürgős az útjuk, hogy meg ne álltak volna egy kis ismerkedésre, ha megérezték egy-egy gyerek érzelemhullámaiban a kíváncsiságot és a vágyat, hogy megsimogassa őket.
Az egyetlen, akinek nehézséget okozott az ismerkedés a kirikkel, Szinensi volt, akinek eleinte Ninda segítségére volt szüksége, hogy elszigetelje az agyát a kiriktől. Amikor a kirik fölébredtek – bárhol a hajón, persze egyszerre –, Szinensit elfogta a rosszullét az intenzív érzelmi hullámoktól. Ezt Ninda is azonnal érzékelte, és gyorsan lezárta köztük a kaput. Ez háromszor zajlott le így, ők mindháromszor az iskolában voltak, mert a kirik rendszerint későn kelők. Senut reggel azonban a kirik ébredtek korábban, mint kiderült, egy kutya zavarta meg őket, és a tömény érzelemhullám álmából verte föl mindkettőjüket. Szinensi annyira rosszul lett, hogy még néhány matin át mozdulatlanul feküdt az ágyában azután is, hogy Ninda felriadva és érzékelve Szinensi rosszullétét lezárta a kaput.
Muhat reggel Szinensi egyedül zárta le a kaput. Az előző két nap rengeteget gyakorolták együtt, Ninda hol a kirikhez, hol a saját magához vezető kaput nyitotta ki, és Szinensi megpróbálta lezárni. Kinyitnia még nem sikerült, a Nindához vezető kaput már senut este le tudta zárni, és másnap reggel a kirikét is.
De egymással is gyakoroltak. Szinensi biztosabbnak érezte magát, ha egymás közvetlen közelében vannak, ezért kirisétáltatás ürügyén leültek valamelyik park füvére és végigpróbálgatták a belépési módozatokat, újra meg újra. De Szinensi még nem tudta kinyitni a kaput.
Nodzsat ebédidőben jött az üzenet, most írásban, a hajó valamelyik automatikus rendszere küldte. Ámmaít Ídara bejelentkezett a hajón – két nap is elég volt neki. Ninda sóhajtott és visszaírt, hogy nyolcszázkor a Dzsensásszuan étteremben.
Ő pár matival előbb ért oda, helyet foglalt a terasz egyik szélső asztalánál, és szadmátét rendelt, meg egy palack íhafit.
Pontosan nyolcszázkor jelent meg a szindor. Magas volt, jól látszott szőke feje, ahogy az üldögélők között haladt felé. Ő persze csak a Szindorián készült felvételekről tudta, hogy néz ki Ninda, de ha nem tudott volna róla semmit, akkor sem téveszti el. Egy szőke gyereklány tipikus szindor vonásokkal, fehér szúni köntösben. Az egész hajón nincs még egy.
– Jó a szadmáte? – állt meg Ninda fölött.
Ninda bólintott. Ez a szindor csavargók szokása volt, hogy először mindig kérdeztek valamit, például hogy jó-e, amit a másik eszik. De ezt Ninda nem tudta, Szindorián nem járt semmilyen más emberek között, csak a csavargók szokásait ismerte. Azt hitte, másoknál is így van.
– Jó.
– Akkor én is rendelek – felelte a férfi, és letett egy kis kockát Ninda elé. – Åmmaĩt ÎÌdaṙa diplomáciai ügyvivő, Szindoriai Külügyminisztérium. – Szúni nyelven beszélt, de a nevét szindor kiejtésben mondta. A kocka fölé tartotta a kezét, amitől a kockában szivárványszínű fodrozódás kezdődött, s megjelent előbb az ő arca három dimenzióban, aztán a külügyminisztérium mozgó címere. – Leülhetek?
– Hogyne. – Ninda nem merte bevallani, hogy soha nem látott még holokockát.
ÎÌdaṙa odahúzott egy széket, helyet foglalt és megnyomta az étlap gombját. De az ételsor tanulmányozása mellett jóval több figyelmet szentelt a kislány tanulmányozásának.
Öt és hét éves lehet, vagy talán öt és nyolc. Korához képest fejletlen, legfeljebb nyolcszáz ḩỳen magas, a súlya tíz-tizenegy ŵwt. Látszik rajta, hogy egész életében éhezett, és csak rövid ideje táplálkozik jól.
Aztán megakadt a figyelme a gyerek szemén.
Fakókék szempár, amilyet milliószám látni Szindorián. De ilyen tekintetet még soha nem látott. Nem tudott volna nevet adni ennek a különös pillantásnak. A közömbösnek álcázott arckifejezés mögül olyan kutató figyelem áradt felé, amit nem tudott mire vélni. Még csak azt érezte, hogy nagyon különös helyzetbe került. Sejtelme sem volt róla, hogy élete legnehezebb vizsgája következik.
←nc-21 üzenet [-7] Mi a bölcsesség? Miért tőlem kérdezed? Mert én egy bölcs vagyok? Lehetek éppen az is. De mire mész te azzal, ami nekem bölcsesség? A saját bölcsességedre van szükséged. Ha megtalálod, te is bölcs leszel. Ha az enyémet használod, csak utánzó. (Ninda: A fény lúmái, 112.) :: Aulang Laip, Sídi Köztársaság, 43 611. senut fínirrugan, 511nc‑21 nc-22 találkozó 1 [22] Életünk fonalán a találkozások a gyöngyszemek. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 41. sómir) :: Aulang Laip, Sídi Köztársaság, 43 611. nodzsat nahangan, 800nc‑22 nc-23 találkozó 2 [-21]
Nem tudta senki, ki volt ő,
nem tudta senki, miért.
Nem tudta senki, honnan jött,
nem tudta senki, hová tart.
Nézz a szemébe s meglátod a sorsod,
nézz a szemébe s megismered jövőd.
Nézz a szemébe s hogyha túléled,
már nincs mitől félned – többé soha. (Ílgaszaumi, Vahule Ílu: Limelullí Első Eposza)nc‑23→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2267. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:50/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.30.:229, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |