„Annyira triviális lehetett volna. Kíreán ideje lejár, jön valaki, aki eltávolítja – és magától értetődően a helyére áll. Hány milliószor fordult már elő a Galaxis történetében? Csakhogy aki eltávolította… az Ninda volt.”
Ámmaít Ídara: Az elmaradt szindor forradalom,
480.
480.
Jasszani
43 713. senut fargiszíman
770
– Régebben azt hittem, az a baj veletek, Galaxis, hogy ha valaki ráül a fejetekre, elnök lesz, vagy ahogy a fővezetőt abban az országban hívják, és elkezd hülyeségeket követelni tőletek, akkor ti engedelmesen megcsináljátok, jól tudva, hogy az hülyeség, de hát „ó, nem lehet mit tenni, hát ő az elnök, az ő szava törvény”, meg persze „hát igen, ha mindenki ellentmondana neki, egyből megdőlne a hatalma, de én nem kezdem el, mert úgyse követnének, aztán engem büntetnének meg”. Figyeljetek. Tegyétek a mutatóujjatok hegyét az orrotokra, így ni.
Megérintette az ujjával az orra hegyét, és a negyedköríves, óriási képernyőn húsz képkockában a Galaxis húsz helyszínéről mutatták a kamerák, hogy helyszínenként több ezer ember ugyanezt teszi.
Ninda várt egy kicsit.
– És most?
Az emberek értetlenül néztek vissza rá.
– Várom a választ.
Az egyik műsorvezető, a BGH szavanszi tudósítója, Karven Szolankordinaromvé kockáztatta meg a kérdést. Ujjával az orra hegyén, persze.
– De hát mire vársz választ, drága Ninda?
Ninda előredőlt, az ujja neki is még mindig ott volt az orra hegyén. Nagyon figyelmes tekintettel nézett a kamerába, ahogy gyakran szokott.
– Miért tettétek az ujjatokat az orrotokra?!
– De hát… te kérted…
– Hát aztán? Akármilyen ostobaságot megcsináltok, csak azért, mert én kérem? Vagy elő tud állni bárki ebben a nagy tekergő Galaxisban, aki meg tudja magyarázni, mi értelme van annak, hogy csillagszerte, gondolom, most több milliárd ember az orrára tette az ujját?
Az emberek zavartan leengedték a kezüket, mire Ninda is.
– Ha azt kérném, hogy menjetek és öljetek meg valakit, őszintén remélem, hogy nem tennétek meg. De hol van a határ a kettő között? Hogyan döntitek el, hogy meddig terjed ez az értelmetlen engedelmesség, amivel engem követtek, annak ellenére, hogy egy évszázada mondogatom, hogy ne tegyétek? És azt hogyan döntitek el, hogy hol van a határ az országotok vezetője iránti engedelmességben? A törvények, a hatóságok iránti engedelmességben? Nem kell már magyaráznom, ugye, hogy a törvények nem feltétlenül helyénvalók pusztán attól, hogy törvények.
Szoszket Valarinde, a másik műsorvezető kedvesen mosolygott a kamerába.
– Te beugratsz minket, drága Ninda. Senki nem látott abban rosszat vagy kellemetlent, ha az orrunkra tesszük az ujjunkat. Ilyen ártatlan, apró dolgot bárkinek megtennénk. Szerintem te is.
– Persze. Csakhogy nekem jelenleg már milliárdnyi ember megtesz bármit… no, nem éppen bármit, elsősorban olyasmit, ami nem jár túl nagy erőfeszítéssel. És nem az a baj, hogy a lustaságuk még velem kapcsolatban is érvényesül, hány meg hány világon nyafogtak, hogy jaaaj, Niiinda, micsoda csúf diktátor ül a nyakunkon, Niiinda, vedd leee, mi nem merünk hozzányúlni. Lustaság, gyávaság, tehetetlenség. De nem ez a baj, mert ezeken aránylag nem nehéz úrrá lenni. Sokkal nagyobb baj, hogy velem szemben nem ismertek kritikát. Tegyétek az ujjatokat az orrotokra. Ússzátok át az óceánt. Verjétek a zsarnokot orrba a testőrei szeme láttára. Sétáljatok ki az űrbe meztelenül. Mindegy, hogy mekkora ostobaságot hallotok. Megteszitek vagy sem, de hisztek benne. Ha nem teszitek meg, akkor is hisztek benne, csak a lustaságotok erősebb. Ha Ninda mondta, akkor az csak akkora bölcsesség lehet, mint kétszer körbe a Galaxis! Tessék, hallgatlak, Antren.
A rekki Vellin Televízió stúdiójából Antren kal Ninervi filozófiaprofesszort jelezte a rendszer, hogy szólni kíván.
– Fontos problémára tapintasz rá, Ninda-khom. Azt gondolom azonban, hogy meg kell különböztetnünk a beléd vetett bizalom és hit sokféle fokozatát. Sokan közülünk bár bízunk és hiszünk benned, de nem hiszünk el bármit, még neked sem. Intelligens, művelt emberekről beszélek. Kétségtelenül léteznek azok is, akik mindent elhisznek neked, mert ők azok az emberek, akik bárkinek bármit elhisznek, és nem biztos, hogy neked azért, mert te vagy Ninda, egyszerűen csak éppen téged hallottak. S persze a kettő között – számtalan átmenet.
– Bölcs szavak – bólintott Ninda. – Kár, hogy előbbiek számbelileg elenyésznek utóbbiak mellett. Természetesen, mielőtt valaki közbeszól, hogy a legelvetemültebb diktátoroknak is sok-sok intelligens ember szegődött hívéül, szólok, hogy Antren szavait konstruktívan kell értelmezni, az e tárgybeli intelligenciát véve, nem azt, hogy valaki rájön-e egy matematikai rejtvény megfejtésére. Hing-hing, erről eleget beszéltünk, van valakinek kérdése?
Senki sem állt elő magánéleti kérdéssel, még azt sem kérdezték meg, hogy van a kisfia. Jól ismerte őt a Galaxis. Problémákat vetettek föl, amikkel az egyes világok küzdöttek.
– Érdekes – állapította meg Ninda néhány beszélgetés után –, hogy csupa gazdasági és társadalmi problémáról esik szó. „Politikai” probléma nincs, vagy majd később vetődik fel? Diktatúra, zsarnokság?
– Ami minket illet – felelte Szolankordinaromvé –, nincs efféle a tarsolyomban.
A többi műsorvezető is sorban jelezte, hogy nekik sincs.
– Ennek igazán örülnék… ha nem kellene attól tartani, hogy igenis van ilyenféle az úgynevezett Ninda-kultusz által felölelt területen, csak a helybeliek nem mernek beszélni róla.
– Ettől éppen nem kell tartani – felelte Szolankordinaromvé. – A spirálkar „Ninda-területe” elég jól ismert vidék, gyorsan terjednek az információk. Tudnánk róla. Történetesen a terület határán túl ez már a legkevésbé sem igaz, és az egyik hajszálam azt súgja, hogy éppen ott van a Ninda-terület határa, ahol némely diktatúrák felségterülete kezdődik – egyáltalán nem véletlenül. Hiszen amint Az Első Szían mondja: „Az egyik legfontosabb, amit egy valamirevaló diktatúra el akar érni, az, hogy az embereket elszigetelje a külvilág híreitől. Enélkül lehetetlen, hogy fizikailag is elszigetelje őket a külvilágtól.”
– „Ninda-terület”… – ismételte Ninda cinikus félmosollyal. – Annak idején, amikor Szaiszon jártam, megtapasztaltam, hogy az ottaniaknak milyen sok szókapcsolatuk van a fénnyel. Most már a Galaxisnak van sok-sok szókapcsolata az én nevemmel?…
– Határozottan, de ezek közül sokat te magad alkottál, vagy legalábbis részt vettél a megalkotásukban: Ninda Iroda, Ninda Szolgálat, Ninda Társaság, Ninda Alapítvány, Ninda Befektetési Társaság…
– Szissz. Szóval azt mondod, hogy a „Ninda-terület” határán túl valószínűleg sok a diktatúra?
– Mindenesetre nem lepne meg. Persze nem gondolom, hogy ahová a te híred már nem ért el, ott biztosan az van, de nem csodálkoznék, ha igen.
Sejtelme sem volt róla, hogy ezzel a néhány mondatával ösztönzést ad néhány embernek, hogy elinduljanak a Ninda-terület határain túl fekvő országokba, megtapasztalni, hogy találnak-e ott diktatúrákat. A Szolgálat szerzett erről tudomást, egy-két évvel később, amikor elkezdtek híreket küldeni erről. Közvetlenül a határon túl nem találtak diktatúrát, de zavaros politikai helyzetű országot többet is. Eközben persze Ninda hírneve tovább terjeszkedett. A Szolgálat csillagközi információs csatornáján megtekinthető volt a spirálkar térképe, a kék – Ninda szemének színe – különböző árnyalataival jelölve, hogy a közvélemény-kutatások szerint mennyire volt az egyes világokon ismert és népszerű.
←ph-12 otthon [-1] Reméljük, hogy sokáig fog élni. Tizenhárom-tizennégy évszázadot legalább. De mint halandó emberi lény, nem tud annyi ideig élni, mint az emlékezete, hírneve, keze nyoma, amit hagy az emberiségen. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, utószó) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 713. dzsirat nisszugópan, 709ph‑12 ph-13 engedelmesség [-18] Annyira triviális lehetett volna. Kíreán ideje lejár, jön valaki, aki eltávolítja – és magától értetődően a helyére áll. Hány milliószor fordult már elő a Galaxis történetében? Csakhogy aki eltávolította… az Ninda volt. (Ámmaít Ídara: Az elmaradt szindor forradalom, 480.) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 713. senut fargiszíman, 770ph‑13 ph-14 avatás [-24] A gazdasági szakemberek szerint ha egy árucikk mondjuk egy palant ér, akkor ugyanannyi az értéke, mint egy palan készpénznek. Pedig nem. Ez gépies gondolkodás. Az árucikket használni lehet valamire, az egy palan meg csak egy bejegyzés a számítógépen. (Ninda: Beszélgetések, 503.) :: Sỳÿndoṙeìa, Lũakẽàń, 62. èkaĩ 44., a fehér órájaph‑14→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2267. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:50/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.30.:229, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |