„Néha föltették a kérdést, hogy miért mindig ő a hivatkozási alap. Ez rossz kérdés. Azt kell kérdezni: mi más lehetne ő, mint hivatkozási alap?”
ÀLAN: Hősköltemény
Fáhinun Szongauri
43 708. famut nangrifan
543
Ilkavi mély sóhajjal fölkelt és kisétált a suárkapuhoz. A kapuban álló, zöld egyenruhás argi rendőr feszes mozdulattal fölemelte két tenyerét és őfelé tartotta.
– Hagitham Thombrak őrségvezető hadnagy vagyok, Argi Állami Rendőrség. Üdvözlöm, uram.
Szúni nyelven beszélt, elég jó kiejtéssel és hibátlan nyelvtannal.
– Mit tehetek önért? – kérdezte a fódir minden ceremónia nélkül; még be sem mutatkozott, hiszen rajta van a kitűző, és ha ez a rendőr beszél szúniul, nyilván olvas is.
Közben valami homályos érzése támadt, hogy mintha már átélt volna hasonlót.
– Egy fiatalkorú bűnözőt keresünk, uram, aki az önök hajóján keresett menedéket.
A nagydarab, sötétbarna bőrű esszidzsinna lassan oldalra billentette nagy fejét, mint egy kutya, és még lassabban szólalt meg.
– Ez most valami kandi kamera?
– Nem, uram. A bűnözőt látták beszaladni a suárkapun.
– Úgy érti… hogy Nindát? – érdeklődött a fódir szelíd iróniával. Laza, sőt tunya magatartása teljesen az ellentéte volt a rendőr katonás viselkedésének.
A hadnagy az ajkába harapott, és kivárt három ütést, míg válaszolt.
– Nem, uram. Ez egy fiú. A neve Antor Hoparmi, szomet nemzetiségű, az önök időszámítása szerint körülbelül százkilencven éves. Több rendbeli lopással gyanúsítjuk, felvételeink vannak róla, amiket készséggel átadunk önöknek. – A rendőr előhúzott egy készüléket és néhányat érintett rajta. – Kérem, uram, legyen kedves megtekinteni az anyagot.
Ilkavi mély sóhajjal kézbe vette a suagját és végigpörgetett néhány videót, majd megállt egy portrénál.
– Értem. Mulatságos helyzet, nem gondolja?
A hadnagy nem látott a helyzetben semmi mulatságosat, de óvakodott ellentmondani a Testvériség esszidzsinna tisztviselőjének.
– Hogy érti ezt, uram?
– Hát ugye önök nyilván azt szeretnék, ha én most megkeresném ezt a gyereket. Csakhogy a Testvériség nem nyomoz a hajóin a világok hatóságainak felkérésére, legalábbis ilyen jelentéktelen ügyben biztosan nem. Ha ennek a kölyöknek van pénze jegyet venni, akkor el tud menni Munvepre vagy ameddig akar. Vagy kisétál a hajóról, amikor akar, és önök elkaphatják, ha tudják. De ön most olyan arccal néz rám, mint aki arra számít, hogy én egy újabb Nindát csinálok belőle.
– Eszerint nem áll szándékában itt tartani a hajón, uram?
A fódir meghökkenve nézett a hadnagyra.
– Hogyan állna szándékomban egy el sem hangzott kívánságot teljesíteni? És miért éppen én tenném?
A hadnagy bólintott.
– Ezt megértem, uram. Szabad azonban valami iránymutatást kérnem arra nézve, hogy mire számíthatunk, ha ez a kívánság netán elhangzik?
– Hát kérem. Milyen büntetésre számíthat?
– Javítóintézetbe kerül… az önök időszámítása szerint mondjuk nyolc vagy tíz évre.
– Nem hiszem, hogy egy ilyen enyhe büntetés elől menekülőnek megadhatjuk a menedékjogot. Ninda sokkal rosszabbra számíthatott, ezért fogadtuk be. Nem garantálom, hogy nem fogjuk megtenni, csak nem valószínű.
– Köszönöm a magyarázatot, uram. Nincs ellenükre, ha mindkét suárkapu előtt várunk Hoparmira?
– Nyilván nem fogják akadályozni a forgalmat – közölte Ilkavi lezseren, de ez egyértelműen kinyilvánított előírás volt –, így nincs kifogásunk.
– Köszönöm, uram. További kellemes napot. Viszontlátásra.
A hadnagy tisztelgett, a fódir csak biccentett, és visszament a fódarangiba. A továbbiakban egyetlen ütésnyi figyelmet sem szentelt Antor Hoparminak, aki ez idő szerint a suárban sétálgatott, és nem sokkal később meg is tette, amire Ilkavi gondolt – kivett egy kabint. A Fáhinun Szongauri egy derkivel a hadnagy látogatása után felszállt. Mivel Hoparmi nem bukkant elő, a hadnagy jelentette fölöttesének, hogy a gyanúsított megszökött a szúni hajón.
– Tudomásul vettem – felelte Kenan Tavalri százados.
– Mi az utasítása, uram?
– Ejtjük az ügyet, hadnagy úr. Zárja le az aktát, és törölje ezt az alakot a körözött bűnözők listájáról, még mielőtt a rendszer kiad egy csillagközi elfogatóparancsot. Nem akarok még egy Ninda-történetet, aminek mi leszünk a negatív hősei, ért engem, ugye?
– Természetesen. De megjegyezném, uram, hogy Nindát nem az elfogatóparancs tette galaktikus hőssé.
– Én is tudom, hadnagy úr, de nekem addig terjed a hatásköröm, hogy ezt megtegyem. Értesítse a Testvériséget a körözés megszüntetéséről.
– Meglesz, uram. Ha szabad még megjegyeznem…
– Mondja csak.
– Hoparmit egyszer már elkaptuk, ült is negyven napot. Akkor beszéltem vele. Uram, ebből a srácból nem lesz még egy Ninda.
A százados szélesen elmosolyodott.
– Ninda mivel látszott különbnek csavargó korában, hadnagy úr?
– Azt nemigen tudhatjuk, uram, de kellett különbségnek lennie.
– Nos, valószínűleg igaza van, hadnagy úr.
Egy csillagközi elfogatóparancs hatására a szúnik is őrizetbe vették volna Hoparmit és átadják az argi hatóságoknak – Ninda ellen volt ilyen parancs, csakhogy ő szúni állampolgár lett –, de mivel ilyen parancsot az argik nem adtak ki, soha nem is szereztek tudomást róla egyik ország hatóságai sem, hogy a tolvaj melyik világon szállt ki a hajóból és mit csinált hátralevő életében. Nem is érdekelte őket. Az ügyből mégis csillagközi hírecske lett, Szomvar Vorkan rendőrségi médiamenedzser hatására, aki rendszeresen nézte az aktákat, és rábukkant a Hoparmi-ügyre. De nem a tolvaj érdekelte belőle, hanem a rendőr. Argin jelentős létszámú thabbuan kisebbség élt, akik folyamatosan nyomást gyakoroltak az állami intézményekre és a hatóságokra, hogy több thabbuant foglalkoztassanak felelős beosztásokban.
Vorkan publikált egy cikket a rendőrségi lapban, amiben kidomborította, hogy thabbuan nemzetiségű az a rendőrtiszt, aki megóvta a rendőrséget és az államot egy „Ninda-szerű lebőgéstől”, olyantól, amilyent a szindoroknak kellett elszenvedniük Ninda miatt.
Tavalri csak akkor szerzett tudomást a cikkről, amikor Thombrak bement az irodájába és elnézést kért, hiszen valójában az ő ötlete volt, Tavalrié. A százados egy vállvonással elintézte, neki mindegy volt, felőle Thombrak sütkérezhetett a dicsőségben.
A hírt átvette néhány külföldi ügynökség is, aztán valaki elküldte a Ninda-archívumnak. De nem csak Ninda nem szerzett tudomást róla, a Társaság tagjai sem, aznap is kétszáznál több hír érkezett, a számítógép az Ílgaszaumi módszereivel archiválta, eredeti argi nyelven és szúni fordításban, ellátta a szükséges jelzésekkel, és letette a sokaságban.
Ninda, Szinensi és Sileni egy darabig üldögélt a hilgánái janníhaumban, aztán sétáltak egyet a tóparton és hívtak egy légikocsit. Kétezer szirszit repültek Szumarvangiba, és egy erdő fölött ötven ríginnel átszálltak a felhőkompra, az Angilan Hínarrógandira, ahol persze éppen úgy, mint idefelé jövet, rögtön felismerték és nagy örömmel fogadták őket. Három limlivel később pedig megint légikocsiba ültek, Írahinu falucska fölött, ahonnan elrepültek Hangilaoranra, Ainihoz.
Aini a Súfannilgi teremben beszélgetett egy asztalnál, és ahogy odaértek, nyomban odatolta a szendvicses tálcát a lánya elé.
– Ettem a kompon – vigyorgott a kicsi.
– Hing-hing, ȳnē, és azóta negyedabroncsnyit repültél, át az egész Filengil-vidék fölött, lehetett legalább öt mati, engem nem csapsz be.
Sileni nem válaszolt, már egy halpástétomos szendvics volt a szájában, de úgy is vigyorgott.
←pg-6 biológia [-24] Nem igaz, hogy a törvény az törvény, be kell tartani és kész. Ez az alárendeltek észjárása. Léteznek ostoba törvények, és aki azokat betartja, az is ostoba – és léteznek gonosz törvények. Aki azokat betartja, maga is gonosz lesz. (Ámmaít Ídara: Az elmaradt szindor forradalom, 9.) :: Auríhaum, Hilgáná-Aurífúnarengi, 43 708. famut nangrifan, 370pg‑6 pg-7 tolvaj [-20] Néha föltették a kérdést, hogy miért mindig ő a hivatkozási alap. Ez rossz kérdés. Azt kell kérdezni: mi más lehetne ő, mint hivatkozási alap? (ÀLAN: Hősköltemény) :: Argi, Fáhinun Szongauri, 43 708. famut nangrifan, 543pg‑7 pg-8 űr [-24] Mindenki tudja: ő beszélget az emberekkel. És jönnek a Testvériség minden csücskéből. A silgun csak egy része ennek, a sauhátun is, minden, amit alkotott. (Sileni: Ninda élete, 207.) :: Szúnahaum, Dáhunnit-Silgani, 43 708. dzsirat fargiszíman, 412pg‑8→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2267. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:50/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.30.:229, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |