„Alighanem ő az egyetlen ember a Galaxis történetében, akinek világok és nemzetek sokasága fölött adatott hatalom a kezébe – és nem élt vele.”
Ámmaít Ídara: Majdnem Ninda apja vagyok,
402.
402.
A ŚÀT bányának ez csak a hivatalos neve volt, az üzemeltető cég neve – de az már régen csődbe ment, csak a kapu fölött a felirat őrizte még a nevét. Az emberek Ènomnak hívták, vagyis Fehérnek, nòmar nyelven. Ennek a vidéknek a nyelve egyike volt azoknak, amiket a hatalom nem ismert el önálló nyelveknek, csak a sỳÿndoṙ nyelvjárásának, pedig kölcsönösen érthetetlenek egymás számára. Àrsen Minanrò bányamérnök erről mesélt Nindának, amíg a bánya felé tartottak.
– Engem érdekelnek a nyelvek – felelte Ninda. – Mondj valamit.
– Ḣanèr kandà nérnè kòḣe, allamè daṗà samà dòḣe – felelte a mérnök mosolyogva.
– Hát ezt csakugyan nem értettem – nevetett Ninda.
– Minden kezdet nehéz, de benne van a folytatás.
– De hát ebben egy szó sem hasonlít!
– Valóban nem. Mi nòmarok ezért mondjuk, hogy nem nyelvjárás, hanem külön nyelv. Hát talán most majd szót értünk az új vezetéssel.
– Bízom benne.
A Fehér bánya kapuja ócska volt és rozzant, biztonsági rendszere sem volt. Ṙuïp elmondta, hogy a bánya területére nem is különösebben tiltják a belépést, nincs ott mit ellopni, csak az épületek bejáratán vannak zárak. Egy nagy, szürke, a sarki időjárástól megkopott épülethez mentek. Most csak négyen voltak, Ninda, a két bányavezető és Ẽset Śulẅn polgármester, egy kedves idős hölgy, aki elolvadt a megtiszteltetéstől, hogy Nìïndà az ő városában vendégeskedik.
– A ti neveteket hogy mondják nòmarul? – érdeklődött Ninda, amíg átvágtak a bánya udvarán.
– Èse Sulùn – mondta a polgármester mosolyogva.
– Rùip Innasè – tette hozzá a bányavezető.
– Én éppenséggel nòmar kiejtésben mutatkoztam be – tárta szét a kezét a mérnök –, a nevem sỳÿndoṙ formája ÂÅrseń Mỳnanṙŵ.
– És az én nevem?
A vendéglátók egymásra néztek.
– Nem is tudom – mondta a bányavezető –, te ugye sỳÿndoṙ nemzetiségű vagy… a tévében sỳÿndoṙul beszélsz, hát csak sỳÿndoṙ néven emlegetünk.
– De át lehet alakítani, nem? Végül is a sỳÿndoṙ nevem is csak a sũùnỹ eredetiből lett átalakítva.
– Szerintem Nìnda – mondta Èse.
– Igen, ez logikus gondolat, polgármester asszony – bólintott Rùip.
Az épületbe lépve óriási csarnokot találtak, ahol rajtuk kívül nem volt élőlény. Mozgás igen, Ninda elmaradhatatlan robotkísérete mindenekelőtt egy takarítóautomatát rajzott körül, amely közönyösen, hangtalanul haladt előre pályáján, felmosta és szárazra törölte a csarnok padlóját. Ninda nem szólt, de nyomban látta, hogy bár vadonatújnak látszik, elég régi típus. A maga idejében drága holmi lehetett, ha ilyen jól bírja.
Átvágtak a csarnokon, ahonnan mindenfelé folyosók nyíltak és feliratos táblák igazították útba azokat, akik valaha itt dolgoztak. Nekik nem volt szükségük útbaigazításra, a két szakember tudta, merre kell menni. Csakhamar elértek egy nagy kapuhoz, amin a biztonsági zár csak egy kis ajtót nyitott ki. Újabb tágas térségbe értek, ahol mindenki kapott egy félgömb alakú, piros műanyag sisakot, amin lámpa volt, és egy antiövet. Mind a négy övet mindkét férfi ellenőrizte.
– A bánya természetesen biztonságos – közölte Rùip. – Másként egyáltalán nem jöhetnénk ide.
Beléptek egy liftbe, amelynek ferde piros-sárga csíkozásán a hatalmas betűs BÁNYALIFT felirat jelezte, hogy ez a lift a föld alá vezet. Elindultak.
– Milyen mélyre megyünk? – érdeklődött Ninda.
– Húsz lìaḩâãdra, a negyedik szintre – felelte Rùip, és benyomta a négyes gombot.
– Miért éppen oda?
– Mert annál mélyebbre civileket nem viszünk le, túl nagy a légnyomás.
– Nahát…
– Valóban – bólogatott Èse. – Én már jártam a bánya legfenekén, hát ott már nagyon kellemetlen.
Ahogy ereszkedtek, Ninda érezte, hogy fokozatosan súly telepszik rá, nehezedett a légzés, és fájdalmas nyomást érzett a fülében.
– Nyelj nagyokat – mutatta Àrsen –, akkor kiegyenlíted a nyomást.
Ninda nyelt, és csakugyan jobb lett.
A lift leért, kinyílt az ajtó. Langyos levegő csapta meg őket. Egy folyosóra léptek, ahonnan egyenletes távolságokban keresztező folyosók nyíltak.
– Ez itt a D1-es főjárat – mondta a mérnök. – Ezek pedig az altárók, innen termeltük ki az ércet.
Elindultak az egyik altáróban, pár lépés után már csupasz kőfalak között, egyenetlen kőpadló volt a lábuk alatt, nyers sziklán jártak. A mennyezetre erősített lámpák meggyulladtak a közeledtükre, hiszen csak mozgásérzékelőjük volt, arról nem tudtak, hogy az Uori és a több száz dzsind nappali világosságot teremtett körülöttük.
Elértek egy benyílóhoz, ahol egy porlepte gép álldogált. Formatervezett, piros-sárga csíkos törzse Ninda válláig ért, kis lánctalpai az ő lábszára közepéig.
– Ez egy ÕM–4-es – bökte meg Rùip szeretettel. – Nagyon hasznos masina, mindenre ilyeneket használunk idelent.
– Mikor működött utoljára? – kérdezte Ninda.
– Hat éve, amikor a bányát bezárták. De biztosan elindul most is.
Rùip kinyitott egy ajtócskát a gép törzsén, megnyomott valamit, s a gép tetején kigyulladt négy sárga lámpa.
– Helyes. Működik itt minden – állapította meg a bányavezető elégedetten. – Négyes, indulj előre.
A gép lassan megindult enyhén nyikorgó lánctalpain, kifordult a benyílóból és döcögni kezdett előttük.
– Lassabban, négyes. Tartsd a sebességet.
Úgy mentek tovább, hogy az ÕM–4-es előttük baktatott. Kisvártatva kanyarodott a folyosó, s a kanyar után elértek egy másik gépet, amelynek karja is volt, a végén lapátszerű eszközzel, ami nekitámaszkodott a sziklafalnak.
– Ez pedig egy HM típusú fejtőgép. Itt dolgozott, amikor leállították. Ezt nem indítom el, mert nagyon nagy port és zajt csinál.
– Ez termeli a vasércet?
– Igen. Az a fehér henger a generátor, ami a vágósugarat belelövi a sziklába. A kődarabok idehullanak a lapátra, ahonnan egy futószalag szállítja ide, az aprítóműbe, és ezen a csövön távozik finom por formájában. Amikor a gép dolgozik, mellette áll a szeparátor, ami a fém- és kőrészecskéket elkülöníti egymástól. A fémet kiolvasztjuk és szabványos téglákat öntünk belőle, a kőport pedig összepréseljük és a bánya más részein helyezzük el.
– És az ehhez szükséges gépek nincsenek már meg?
– Dehogynem – felelte Àrsen –, a bánya lezárásakor több mint kétszáz munkagépünk volt, ebből később, a tartozásaink kiegyenlítése miatt eladtunk húszat, de a többi megvan.
– Akkor miért nem működhet a bánya?
– Mert nincs pénzünk rá, hogy beindítsuk – sóhajtott Rùip. – Nem tudunk embereket fizetni, a gépeknek energiát venni, és hát amit termelünk, azt nem tudjuk eladni. Az a kevés gyár, ami üzemel az országban, nem a mi ércünket használja, hiszen mi hat éve leálltunk, találtak más forrásokat.
Elértek egy kereszteződéshez, ahol lift is volt. Ninda nem lépett a lifthez, befordult az egyik oldalfolyosóra, ahol szintén látott egy gépet.
– Ez volt az egyik büszkeségünk – mosolyodott el Àrsen. – Ez egy vágathajtó gép, naṙêẽsi gyártmány. Közel ötvenéves és még mindig működik, pedig ezeket öt év után ki szokták selejtezni. De mi vigyázunk a felszerelésünkre, a karbantartó részlegünk csillaghírű.
Ninda arcán savanyú kifejezés jelent meg.
– Mennyibe kerül egy ilyen gép újonnan?
– Tíz-tizenkétezer pâàlãń a ti pénzetekben.
– És mennyit ér ez? – biccentett a kopott, vén monstrum felé, ami úgy nézett ki, mint egy óriási döglött sẃmẁ.
– Semmit. Talán egy múzeumnak. De mi használni fogjuk tovább, ha beindul a bánya.
– Igen – bólintott Ninda. – Mert olyan nyomor van, hogy a bányának nincs tizenkétezer palanja egy új gépre. És még büszkék is vagytok rá.
←og-17 Ìsy [45] Arra a szerepre, amit a történelem Szindorián Nindának szánt, ő nem volt alkalmas és nem is akart az lenni, szelíd, csendes lényével, bölcs nyugalmával. De azt a forradalmár típust is megtalálta a történelem, aki előreviszi az eseményeket – igaz, csak a rezsim bukásának idején. S azzal, hogy néha olyanokat mondott, mint Ninda, hasonlatos lett hozzá, ami legitimálta az emberek számára. (Aini: Ninda életének mellékszereplői, 3. I) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 59. lẙaikś 40., a zöld órájaog‑17 og-18 bánya [44] Alighanem ő az egyetlen ember a Galaxis történetében, akinek világok és nemzetek sokasága fölött adatott hatalom a kezébe – és nem élt vele. (Ámmaít Ídara: Majdnem Ninda apja vagyok, 402.)og‑18 og-19 számok [14] Ne várj a változásra. Csináld meg. (ÀLAN: Hősköltemény) :: Sileni Fónird, Szindoria, 43 663. famut ófarguhan, 880og‑19→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2267. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:50/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.30.:229, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |