„Tett egy csomó utat a Galaxisban – már gyerekfejjel elkezdte – és mindenfelé beszélgetett az emberekkel. Egy emberrel, egy családdal, kisebb csoportokkal. De úgy tűnik, mintha az egész Galaxissal beszélgetett volna.”
Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával,
70.
70.
Hallihuat Fónird
43 660. muhat lidzsúmatan
760
Arganneszt minden nyelven világnak hívták, pedig nem volt az. Egy kis hold felszínén kezdték építeni, aztán a hold kőzeteit teljesen fel is használták, és még sokkal több máshonnan odahordott építőanyagot. De volt egy mítosz, hogy valahol Argannesz gigantikus fémkomplexumának mélyében létezik még valamennyi a hold eredeti anyagából. Hogy így volt-e csakugyan, azt maguk az argannesziek sem tudták, de ez is hozzájárulhatott, hogy Arganneszt világnak tekintették.
Szuangsannénak ebben a részében ez volt a legnagyobb űrváros, több ezerszer akkora, mint akár a Szúnahaum-sónariongi – és akárcsak az, ez is egy lakható és lakott világ körül keringett. A világot Kovannitnak hívták, és gyönyörű tájairól volt ismert, igazi turistaparadicsom volt, családok, szerelmesek milliói keresték fel – és nem voltak rajta városok, csak kis falucskák, amik kizárólag idegenforgalommal foglalkoztak, a kovannitiak Arganneszen éltek, akárcsak a turisták közül akik nem voltak dúsgazdagok, mert lent Kovanniton méregdrága volt a szállás.
Azt a helyet, ahová a Hallihuat Fónird bedokkolt, százhatvanas kikötőnek hívták; egy hatalmas térség volt, ahova húsz hajó tudott egyszerre dokkolni. Ninda végignézte a feliratokat; a hajók neve nyolcféle ábécével volt kiírva, köztük szúni és saunisi írással is. Dzsongen Haurígí, Szesszinan Ómbrauni, Hiketen, Narkault, Efinnen–813, Likari, Hallihuat Fónird. Hét hajó, abból három szúni. A százhatvanas kikötő – mint nyilván a többi is – tele volt elszórt, kisebb üzletekkel, éttermekkel, mindenféle szolgáltató épületkékkel, és a húsz hajókijárat között még továbbiak voltak, ahol a városba lehetett jutni, meg szállodajelzések is voltak mindenfelé. Ninda körül ezrével hemzsegtek az emberek és a mennyezet alatt, húsz-harminc rígin magasságban száguldó kocsik meg teherhordók. Megfigyelte, hogy kötött pályákon haladnak, egészen közel egymáshoz, hogy jól kihasználják a teret, precíz központi irányítással. Az embereket persze nem gép irányította, a tömegben nem volt könnyű manőverezni, de Ninda azért körbesétált a kikötőben, ismerkedett vele.
Egészen addig, amíg a közvetlen közelében megszólalt egy éles, vijjogó hang, és egy szempillantás múlva egy sárga fénynyaláb közepében találta magát. Fölnézett. A fény erős volt, de nem vakító, és egy piros-sárga mintás légi járműből eredt, ami nem messze tőle lebegett vagy tíz rígin magasságban.
– Itt az Arganneszi Rendőrség – szólalt meg egy harsány hang szúni nyelven, és Ninda közelében az emberek lelassították lépteiket, sokan meg is álltak, bámészkodtak. Ninda még nem tudta eldönteni, mit tegyen, de a rendőr sem tudta még folytatni a mondanivalóját, amikor az emberek feje fölött száguldva megjelent az első csapat esszidzsinna, aztán a nyomukban egyre több.
– Itt a Szúnahaum Testvériség biztonsági szolgálata – szólalt meg egy határozott férfihang azonnal, nem hagyva időt az arganneszinek, hogy folytassa, és Ninda megpillantotta a beszélőt is, közvetlenül előtte lebegett, két-három rígin magasságban és őt figyelte. – Információt kérek az Arganneszi Rendőrségtől.
– Itt az Arganneszi Rendőrség – válaszolt valahonnan egy másik férfihang, szintén szúni nyelven –, ju-Nakkili hadnagy beszél. Az önök egyik polgárát meglopták.
Ninda ijedten kapott a zsebéhez. Nem volt meg a suagja. Ugyanebben a pillanatban a rászegeződő fénynyaláb kialudt.
– Micsoda? – hökkent meg az esszidzsinna. – Mit loptak el tőle?
A választ egyszerre kétfelől kapta.
– A suagomat – mondta Ninda.
– A suagját – felelte a hadnagy is. – Ha bemérik, egykettőre meglesz a tolvaj.
Valaki nyilván intézkedett, és a hadnagy pillanatokon belül hozzátehette:
– Köszönjük, vettük az adatokat. Igen, meg is van. Kasszen-nol, ja-Jahalli út, a Neffulu felé tart. Persze a gyorsliften lógott meg. Látjuk is, egy pillanat és meglesz.
Ninda visszaidézte, amikor valaki beleütközött, pillanatokkal a vijjogó hang megszólalása előtt. A hangot természetesen a suag maga adta ki, mert idegen ujjlenyomatot érzékelt, de ő erre nem jött rá azonnal, és nem társította az ütközéssel.
– Egy gyerek – szólalt meg hangosan.
– Igen, egy gyerek – felelte a láthatatlan hadnagy –, és el is kaptuk.
– Beszélhetek vele?
– Természetesen.
Egy mati sem telt bele, ott volt a tolvaj, egy rendőrségi antrogón ült hátul. Az emberek helyet adtak, s a rendőr leszállt vele.
– Üdvözlöm – tisztelgett. – Arganneszi Rendőrség, szi-Szennufalli őrmester. Sajnáljuk, hogy ilyen kellemetlenség érte Arganneszen. Tessék az ellopott tárgy.
Ninda kurta biccentéssel átvette a suagot, de közben a tolvajt nézte. Akkora lehetett, mint ő, amikor a Testvériségbe került.
– Mit fognak most tenni vele?
– Még nem büntethető – felelte az őrmester. – Hazaviszem és egy kicsit elbeszélgetek a családjával.
– Van családod? – kérdezte Ninda most már a fiútól, aki lehorgasztott fejjel ült az antrogón. Bólintott.
– Igen, kisasszony, van neki – mondta szi-Szennufalli. – Arganneszen mindenkinek van. Az árva gyerekeket nevelőszülőkhöz adjuk, tehát nekik is van családjuk.
– Okvetlenül muszáj hazavinnie?
– Nem, nem muszáj, de ezt szoktuk tenni. El is engedhetem, ha ön nem kíván feljelentést tenni.
– Akkor kérem, tegye azt.
Az őrmester bólintott, megnyomott egy gombot, és a fiú biztonsági öve kikapcsolt. A tolvaj meglepve nézett Nindára.
– Szállj le – mondta az őrmester –, hallottad, elengedtelek.
– Gyere – mondta Ninda –, beszélgessünk egy kicsit rendőrök nélkül.
Pár lépésre volt egy kis büfé, odasétált és helyet foglalt. Az őrmester hanyag mozdulattal az orra elé tartotta a tenyerét függőlegesen, fölszállt az antrogójával és eltűnt. A fiú nem mozdult.
– Hedan nak talip arantankane?
Ninda fölmutatta a suagot, hogy túl messze van, nem érti. A fiú közelebb lépett és megismételte.
– Honnan tudod, hogy nem lépek el?
– Sehonnan – felelte Ninda nyugodtan. – Ha el akarsz lépni, menj.
– Mit akarsz tőlem?
– Beszélgetni. Sokáig én is tolvaj voltam.
– Na ne szédíts.
– Pedig így van. Eddigi életem hetven százalékában csavargó voltam Szindorián.
– Az meg hol a Galaxisban van?
– Messze innen. Nem ülsz le? Meghívlak.
– És mit loptál, hogy ilyen jól megy?
Ninda a szúni szokásoknak megfelelően süteményt, szendvicseket, gyümölcsöt, innivalót akart rendelni külön-külön, de ahogy kézbe vette az étlapot, rögtön talált rajta egy szúni nyelvű feliratot: sídirrun-haufáran. Megnyomta. A pincérrobot egy szempillantás alatt letett eléjük egy hamisítatlan szúni tálat, háromféle íhafis palackkal. A fiú nagyot nézett.
– Nem loptam semmit. Most a Testvériség tagja vagyok és rendes életem van. Már nem lopok. Te miért lopsz? Mesélnél róla? Engem mindenkinek az élete érdekel.
– És engedsz simán ellépni?
– Hát persze. Akár ebben a pillanatban. Látod, a rendőrök is lekoptak. De szerintem együnk előbb egy pár falatot és beszélgessünk. Ellépni ráérsz azután is. Senki nem fog üldözni. A suagomat visszakaptam, kár nem ért. És ha elfogadsz tőlem egy jótanácsot, úgy is, mint egyik tolvaj a másiktól: szúniktól soha ne lopj. És a szúni hajók suárjában se. Holtbiztos lebukás. A szúnik biztonsági rendszerét nem lehet kicselezni.
A fiú belenézett a Testvériségből jött szőke kislány higgadt, szenvtelen tekintetébe, és mesélni kezdett.
←od-2 ingyenkonyha [94] Hány irány van a térben? Azt szoktuk mondani, hogy hat: balra, jobbra, előre, hátra, föl, le. De ezek csak a kitüntetett irányok. Ha pontos irányokat akarunk megadni, milliót és milliót találhatunk. Akkor hát hány irány van az időben? (Ninda: Metafizika, 9/3/42.)od‑2 ingyenkonyha od-3 zsebtolvaj [-17] Tett egy csomó utat a Galaxisban – már gyerekfejjel elkezdte – és mindenfelé beszélgetett az emberekkel. Egy emberrel, egy családdal, kisebb csoportokkal. De úgy tűnik, mintha az egész Galaxissal beszélgetett volna. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 70.) :: Argannesz, Hallihuat Fónird, 43 660. muhat lidzsúmatan, 760od‑3 zsebtolvaj od-4 fesztivál [-20] Ninda, egy 168 éves szúni kislány, akit Szindoriától a Jonkorin-vidékig mint valamiféle csodatevőt tisztelnek, a Hinnullid-vidék világain köznapibb hírnévre is szert tett mint énekesnő. (Ílgaszaumi, Galaktikus Hírek, 43 660. nodzsat karisszinan)od‑4 fesztivál→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 id ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2265. nap, 324 szó/nap, 2264 betű/nap, 77:46/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.28.:465, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |