„Olyan egyszerű lenne így magyarázni: bejárta a Galaxist, hogy reményt vigyen az embereknek, amilyen sokfelé csak tud. De hát ez egy romantikus fikció. Mindig azért utazott, hogy megismerje a Galaxist, vagy mert valahol dolga volt. Pár eset kivételével, amik bekerültek a történelemkönyvekbe.”
Hait Kirísz: Ninda, 630.
Ímir-Szurgani
43 659. szahut lidzsúmatan
390
Szurgani az Ímir délkeleti lejtőjén, ötezer ríginre a tengerszint fölött épült, az elképzelhető legjobb kilátással az Onginur völgyére és a túloldalán a Súafúhin fenséges vonulatára. Fölöttük még háromezer rígint emelkedett az Ímir tömbje, a városból látható volt az Ímir-dzsamma délkeleti oldala magasan a fejük fölött – innen nézve a szikla éppen olyan volt, mint valamilyen mesebeli állat, amely büszke tartásban elnyúlva ül a hegytetőn.
– A kilátásra nem lehet panaszunk – mondta dörgő basszusán Urragi –, ennél jobb már csak akkor lehetne, ha nem a Súafúhint, hanem magát a Súafot látnánk. Az azért egy kicsit messzebb van. Vagy ha nyugatról nem takarná a tengert a Dzselgin. De hát nem lehet mindent egyszerre. Innen a legjobb a kilátás az Ilszinre!
Kint ültek a teraszon; a korlát mögött vagy ötven rígin fűvel fedett, enyhe lejtő, aztán még egy korlát, és a több ezer rígines mélység. Hait lepillantott a völgy túloldalán levő sziklafalra, ahonnan az Ilszin vize ezerrígines függőleges falon robajlott alá egyenesen az Onginurba, párafelhőbe burkolva a környéket. A vízesés hangja nem hallatszott egy szirszi távolságból és több mint négyezer ríginnel lejjebbről, de amikor délről megindul a fúnúmi nevű szél, az egész völgyet betölti az Ilszin párája, és az néha egészen Szurgani magasságáig feljön.
Mindezt Urragi és a felesége, Hieli mondta el, Haiték nem tapasztalták, a fúnúminak nem most van itt az ideje. Az majd ősszel jön, de most még nyár van. Auríhaumon évszakok vannak, éppen úgy, mint Szindorián. Az időszámítás elég bonyolult, hiszen minden gyakorlati célra a szúni napokat és éveket használják, de az auríhaumi napok hossza egy egészen kicsivel, nyolc matival több a szúni nap hosszánál, az éveket pedig így mindkét rendszerben számolni kell: a 411 360 mati hosszúságú auríhaumi csillagév megfelel 411,36 szúni napnak, viszont ez idő alatt Auríhaumon csak 408-szor kel fel a nap. Hait meg is kérdezte, hogy ha egyszer Auríhaumnak százmilliós lakossága van, miért nem térnek át az itteni napra és évre mint időegységre, elvégre Szúnahaumon semmiféle csillagászati jelenség nincsen, amivel a naptárat összhangba kellene vagy lehetne hozni.
– Tudod, a hagyomány – mondta Urragi, aki itt született Auríhaumon és hatszáz év alatt nem járt másért az Abroncsvilágon, mint a namindant ünnepelni meg egy-két napos látogatásokon a barátainál, de mi sem állt tőle távolabb, mint az auríhaumi lokálpatriotizmus. Ez más auríhaumiakra sem volt jellemző, az itteniek szerették a világukat, de nem helyezték Szúnahaum elébe. – Igaz, hogy a naptárunknak az Abroncsvilág csillagászati viszonyaihoz éppen úgy nincs köze, mint az itteniekhez, meg ugye semmilyen világ viszonyaihoz sem, de hát ez a hagyomány. Nincs rá más magyarázat.
– Szerintem kezdjük el – mondta Hait az órára pillantva. Ámmaít bólintott és fölkelt, kezét nyújtva feleségének, aki csatlakozott hozzá. Urragi és Hieli társaságában sétáltak végig a négy termen, hogy még egyszer szemügyre vegyék a posztamenseket és rajtuk a huszonkét alkotást. Aztán kimentek az előcsarnokba, és Hieli megnyomta a kapunyitó gombot. A kapu mögötti tágas réten, ami elválasztotta őket a közeli házaktól, pár ember üldögélt a szokásos asztaloknál.
– Jöhetünk? – vigyorgott rájuk Filgúmit, egy helybeli kis emberke, akit előző nap ismertek meg.
– Gyertek csak – bólintott Urragi. – A kiállítás mostantól nyitva áll.
Szurgani közepes méretű városka volt, ezeregyszáz lakossal, azok többsége már az első derkiben eljött, de máshonnan is, egész Auríhaumról jöttek az emberek, a szurgani kiállítótermet az egész Felhőben ismerték. A nap nagy részében százan is voltak az épületben és tanulmányozták Ámmaít térfestményeit. Szépen fogyott a kis füzetke, amit összeállított hozzájuk, hagyományosan papíron, de háromdimenziós fényképekkel.
Ámmaít első kiállítása ezzel megkezdődött. Egy évig lesznek itt a képek, és persze vevőre is fognak találni. Sokan gratuláltak, természetesen Ninda és Szinensi is.
– Mindig tetszettek a képeid – mondta Ninda, aki persze valamennyit ismerte, amit Ámmaít a Testvériségbe kerülése után festett, és a korábbiakról is látta a térbeli felvételeket. – Némelyikben sok a mondanivaló, univerzálisak, mindenféle élethelyzetben megállják a helyüket más-más értelmezésben. Mások viszont egy adott témát írnak le nagyon pontosan, de maximálisan szubjektíven, a te egyéni látásmódod szerint. De a csillagászati tárgyúakat is szeretem.
Ámmaít mosolyogva köszönte meg.
– Hogy tetszik az új hajód?
– Ó, nagyon kellemes. Singérin, akárcsak az Aulang Laip, de a belső berendezése persze egészen más. A 4-tadzsiban lakunk, a gantirunkhoz olyan zegzugos és girbegurba folyosók vezetnek, mint valami állat föld alatti alagútrendszere. Máshol is jártunk ilyenekben, de ezen a hajón nagyon kedvelik. Ja igen, te is láttál ilyet a suddulfógani belvárosban, az ráadásul többszintes, ez meg csak kettő. És persze csupa kedves ember van itt is. A tanárunk, Halgil megértő, segítőkész és remekül magyaráz, az iskolánkban is csupa jó fej gyerek van, Sandémi folyton mond valami poénosat, imádom.
Ámmaít pillantása megpihent egy kétszázéves forma lányon, aki elmélyülten szemlélte az Ütköző galaxisokat, aztán odalépett egy fiú is, és beszélgetni kezdtek róla.
– Érdekes – dünnyögte.
– Mi érdekes? – akarta tudni Ninda.
– Tudod, én Szindorián többször jártam kiállításokon. Nekem persze nem volt még kiállításom, de másokén megfordultam, és megfigyeltem, hogyan járnak kiállításra a szindorok.
– Hogyan?
– Megnézik a képeket, szobrokat. Bólogatnak, aztán mennek tovább.
– És a szúnik másképpen csinálják?
– Igen, egész másképpen. Ők hosszan tanulmányozzák a műveket, különféle értelmezéseket keresnek, aztán később még visszamennek, újra megszemlélik, összevetik a művész más munkáival és más művészek munkásságával, akár más műfajokból is. Az oktatásban van a különbség. A szindor közoktatás igen felületes, nem gondolkodni tanít, csak az alapismeretekre.
Ninda lebiggyesztette az ajkát a szokásos „nem tudok Szindoria problémáival mihez kezdeni” arckifejezésével.
– Tudom, téged Szindoria gondjai nem érdekelnek. Viszont Szindoriát érdekled te. Nem gondoltál még arra, hogy valamire föl kellene használni a fölöttük nyert befolyásodat?
– Én nem – mosolyodott el Ninda –, de az ÀLAN megteszi.
Ámmaít megfigyelte, hogy a mozgalom nevét Ninda helyes zenei hangsúlyozással ejti, de Szindoriáét változatlanul az egyszerűsített szúni kiejtésben használja.
– Szerintem pedig itt az ideje, hogy te is tegyél valamit.
– Ugyan miért? Nem te mondod mindig, hogy a gyerekeket nem szabad bevonni a felnőttek problémáinak megoldásába?
– Azokba te már bevonódtál, ezen már túlvagyunk. Egyébként sem számítalak gyereknek, azt hiszem, soha nem voltál az. És egyáltalán nem Szindoria érdekében gondolom, hogy cselekedned kellene.
– Hanem az én érdekemben?
– Igen, pontosan a te saját érdekedben. Elhiheted, hogy fontosabb vagy nekem, mint Szindoria.
Ninda gyengéd mosollyal nézett rá.
– Ti is nekem. Jól van. Egyszer el fogok menni Szindoriára.
←oc-2 Szillon [43] A Felhőben minden van, ami a szúniknak kellhet. Bőségesen meg tudnánk termelni mindazt, amire az egész népességünknek szüksége van, élelmet, gépi eszközöket, egyszerűen mindent. Hely is van, ahol ellakjunk. Megtehetnénk, hogy mindannyian visszatérünk a Felhőbe, és soha ki sem mozdulunk onnan. Csak így érdekesebb. (Szinensi: Szúnahaum és a Galaxis, 98.) :: Aufar, Hallihuat Fónird, 43 659. higit dzsanargan, 752oc‑2 Szillon oc-3 kiállítás [-25] Olyan egyszerű lenne így magyarázni: bejárta a Galaxist, hogy reményt vigyen az embereknek, amilyen sokfelé csak tud. De hát ez egy romantikus fikció. Mindig azért utazott, hogy megismerje a Galaxist, vagy mert valahol dolga volt. Pár eset kivételével, amik bekerültek a történelemkönyvekbe. (Hait Kirísz: Ninda, 630.) :: Auríhaum, Ímir-Szurgani, 43 659. szahut lidzsúmatan, 390oc‑3 kiállítás oc-4 Ëwṙuêy [104] Ha ismersz valakit, aki nem ér annyit, mint te, az azt jelenti: él benned a vágy, hogy találj embereket, akiknek fölébe helyezheted magad. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 78.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 59. ńaũḱan 55., a zöld órájaoc‑4 Ëwṙuêy→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 id ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2265. nap, 324 szó/nap, 2264 betű/nap, 77:46/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.28.:465, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |