„Nem neheztelhetünk rá, amiért kevesebbet foglalkozott velünk, miután megmentett minket a zsarnokságtól. Hiszen annyi sok nép várt még megmentésre.”
ÀLAN: Hősköltemény
Ángfuráni
43 698. muhat sillíman
620
Ángfuráni az Ángru-hegység lábánál épült a tengerparton, fél szirszire a folyó torkolatától, ki lehetett sétálni ide a kavicsos, sziklás parton, ahol alig nőtt egy-egy kósza cserje. Hátuk mögött az Ángru vonulatai szürkén, baljósan meredtek az égnek, előttük a Sevalgettur méltóságteljesen hömpölygött a tengerbe, amit itt Áng-öbölnek hívtak, magát a tengert pedig Súraszit-tengernek.
A folyó vize inkább szürke volt, mint kék. A tengeré is. A négy lányon és Dzsellin kívül semmilyen más színt nem lehetett látni, csak szürkét, fehéret, néhol egy-egy fakózöld cserjét, az égbolt kékjét, meg a piros csíkokat a milliónyi rokissza nyakán, amik egyfolytában vijjogtak, csattogtak, fölröppentek, leszálltak, összeverekedtek haldarabokon. Nagy telepük volt a torok túloldalán, hangzavaruk ide is elhatolt.
Silenit sokkal jobban érdekelte a tenger, mint a madarak.
– Mitől nőnek ezek ekkorára? – kérdezte.
– Hát ezt nem tudom – mosolygott Ninda. Egy óriási daungot szemléltek, egészen közel a parthoz, lehetett vagy négy emelet magas, széltében akkora, mint Nindáék és Haiték háza együttvéve. Már megtanulták Ángfurániban, hogy amelyik magas, az a daung, amelyik szélesen elnyúlik és lapos, az a huami, és amelyik csak akkora, mint egy kis gömbölyű csónak, az a limma.
– De ezek a tenger vizéből fagynak jéggé – szögezte le Sileni. – Ha a tenger egyik pohárnyi része olyan hideg, hogy megfagy, akkor a mellette levő pohárnyi is, meg az amellett levő, és így tovább, miért nem fagy meg az egész?
– De, megfagy – felelte Aini a kérdéssel egyidejűleg, hiszen a mentális érintkezésben a beszédet nem különálló szavak gyanánt érzékelték. – Ezek egy nagy jégtábláról törtek szét és elúsztak mindenfelé, amikor beállt a tavasz.
A daung lassan közeledett a parthoz. Kissé megbillent, a felső része megrepedt, és egy hatalmas jégtömb kezdett csúszni lefelé. Mialatt méltóságteljes lassúsággal lecsúszott a daung törzséről, a lányok hosszú beszélgetést folytattak róla. Aztán a jégtömb lezuhant, hatalmas csobbanással bele a tengerbe. A hullám hamarosan elérte a partot és óriási csattanással nekiverődött a szikláknak, alig száz ríginre tőlük.
– Menjünk – mondta Ninda. – A daung még mindig a part felé tart. Ha nekidől a partnak, szétzúz minket.
– De ne visszafelé, hanem tovább – mondta Szinensi. – Kíváncsi vagyok följebb a Sevalgetturra.
Elindultak a folyóparti ösvényen. Ebben az irányban a legközelebbi település Fonnirkup, húsz szirszire innen, járhatatlan terepen és a folyó túlsó oldalán, és semmilyen híd nincs rajta. De hát nem is akartak Fonnirkupig elgyalogolni. Fölmentek egy meredek emelkedőn, s visszapillantva meglátták a daungot, innen nézve mintha közvetlenül a parton állt volna. Egy másik daung kint a tengeren éppen felborult, néma csendben, óriási hullámgyűrűt verve maga körül, ami már egészen szétterjedt, mire meghallották a csobbanás robaját.
Az emelkedő tetejéről kis vízesésben zuhant alá az Ángirokkiszinnur, egy akkorka patak, amin Szinensi könnyedén átugrott, aztán Ninda fölkapta és átnyújtotta neki Silenit.
– Én is átugrottam volna – mondta a kislány.
– Igen, és ha beleesel, mehetünk vissza Ángfurániba – felelte Szinensi. – Itt nem lehet vizes ruhában sétálgatni, hiába van tíz-tizenkét amsi.
– Nézzétek, hokkon-dzsóragi! – rikkantotta Sileni, kivételesen élőszóval. A nagy madár nem messze tőlük repült át a Sevalgettur fölött, aztán űzőbe vett egy rokisszát, de az lebukott előle a folyó vizébe.
– A rokisszát nem zavarja a hideg víz – mulatott Sileni –, még esetleg halat is eszik, amíg le van bújva a dzsóragi elől. Az vorkena?
Pár pillanatig tanulmányozták a víz tükre alatt keringő halakat.
– Fogalmam sincs – mondta Ninda.
– Szerintem vorkena – bólintott Szinensi. – Ezekben a sarki vizekben őshonos. Az a keskenyebb testű meg alighanem hirgéki.
– Mind a kettőt szeretem – bólogatott Sileni lelkesen –, bár a vorkena jobb. Roston sütve rǐ maup là mártással.
– Szerintetek hány mati, amíg bejelenti, hogy éhes? – derült Aini.
– Egy – tippelte Ninda.
– Kibírok kaja nélkül kettőt is – felelte a kicsi hetykén. – De azért ha visszaérünk Ángfurániba, én megnézném azt a rirkaran sütit, amiről Ájarszi beszélt. A hal után, persze.
– Ájarszinak más dolga is van, mint neked rirkarant sütni.
– Én magam is megcsinálom! – vágta rá a gyerek.
– Hát az igaz.
Egy kinyúló hegytömböt kerültek meg, s meglepve nézték az elébük táruló látványt.
– Itt ilyen egy erdő – állapította meg Sileni talpraesetten. – Igazi erdőség. Őserdő! Ez legalább tizenöt fa.
Nevettek. A tizenöt fa ráadásul olyan vékony volt, hogy alighanem együtt nem tudták volna kitenni az otthoni huhalli tömegét.
– Ez nem rerru – mondta Aini. – Valami őshonos fajta.
– Jurki – derítette ki Szinensi a suagjáról. – Konkrétan jurki-szinorri. Valóban őshonos, nagyon hosszú életű, ezek a fák lehetnek vagy harmincezer évesek.
– Szissz – mondta Ninda. – És ilyen lassan nőnek?
– Nem, ezer év alatt elérik végleges méretüket, attól kezdve nem változnak, elélnek ötvenezer évig is.
– Mit esznek? – kérdezte Sileni. – Itt annyi tápanyag sincs a földben, mint a hilliki.
– Hát ha annyi van, mint egy fél hilliki, akkor már megélnek – felelte Szinensi. – A sarki fajtáknak nagyon igénytelennek és szívósnak kell lenniük. A huhalli melegebb éghajlathoz szokott, az akkor is elpusztulna ezen a vidéken, ha egész Ángru-harrigísziből összehordanánk neki minden csipetnyi tápanyagot. Viszont pár ezer szirszire innen vidáman megél.
– Az már ott a Fannungónir – intett Aini egy újabb folyócska felé, amely vagy fél szirszire tőlük, a lejtő aljában sietett a Sevalgetturba. – De odáig már nem megyünk el, legalább fél derkibe telne, és esteledik. „Auríhaum forog.”
Régi mondás volt ez Auríhaumon, hiszen a szúnik mindent Szúnahaumhoz mértek, amely nem forgott – de ez a világ igen, és keringett is napja körül, ami mindazokkal a következményekkel járt, amikkel a Galaxis összes többi világán is, az egyetlen Szúnahaum kivételével. Voltak nappalok és éjszakák, évszakok is voltak, az egyenlítő környékén sok napfény, a sarkvidékeken kevés, éppen úgy, mint az összes olyan világon, amely őshonos életet hordoz, Ősi Földön is.
A Szaugu-doktrínáról beszélgettek, amíg továbbsétáltak az erdő után. Eszerint a kataklizma hatására végérvényesen elveszett minden esély arra, hogy Szúnahaumon valaha élet alakuljon ki, mert ehhez alapvetően szükséges, hogy a kialakuló létformák folyton változó körülmények közé kerüljenek, amelyekhez alkalmazkodniuk kell. Ninda párhuzamot vont Szaisszal, ahol a nappalok és éjszakák váltakozásán kívül semmilyen változás nincsen, a tengelye szinte függőleges, tehát évszakok nincsenek, nem létezik a vizek körforgása – és nem is jutott tovább az evolúció egyetlenegy fajnál. Auríhaum változó világ, változatos tájegységekkel, így sokszínű, gazdag élővilág fejlődhetett ki.
Mint például a rokissza, amely valójában három faj gyűjtőneve, és az erdő után egy újabb nagy telepükre bukkantak, ahol akkora volt a ricsaj, hogy inkább hívtak egy légikocsit és visszamentek Ángfurániba.
←pct [-1018] HANGILAORANHANGILAORAN pc-1 sarkvidék [-23] Nem neheztelhetünk rá, amiért kevesebbet foglalkozott velünk, miután megmentett minket a zsarnokságtól. Hiszen annyi sok nép várt még megmentésre. (ÀLAN: Hősköltemény) :: Auríhaum, Ángfuráni, 43 698. muhat sillíman, 620pc‑1 pc-2 esküvő [-25] Meg az is mekkora pillanat volt, ahogy ott állt egy szál magában harminc irdatlan harckocsi előtt. És pontosan tudtuk, hogy a végkifejlet csak az lehet – ami lett. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 240.)pc‑2→
ph-20 id [-408] () :: , , , ph‑20 ·· -333 733 191 szó (704 976+24 072+4143) 5 079 102 betű (4 915 091+164 011) 5 616 726 jel (@537 624) | 692, 69,19%, 417 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2214. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.18.:555, 3088 5. 0:39 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 191 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 19 (2%) 673 |