„Miért zavarna, ha olyan világokról hallok, ahol nincsenek rajongóim? Én soha nem kértem senkitől, hogy rajongjon értem, ellenkezőleg, az ünneplés csak terhemre van. Néha beszélek a tévében különböző eszmékről, amilyen például a szabadság. Inkább azokért rajongjatok.”
Sileni: Naplóm Nindával,
44 023. nahangan
44 023. nahangan
Árafunnin-Hilmu
43 696. higit lilgamíszan
388
A csillagközi sajtó rengeteget cikkezett Ninda ellenfeleiről is, akik időről időre munkát adtak az ügyvédeknek; bár mostanában nem sokat, a hírverés elcsendesedett, a Ninda-kultusz feltartóztathatatlanul nyomult előre. Ha itt-ott akadtak is ellenséges hangok, azok általában kínosan ügyeltek rá, hogy ne lépjék át azokat a határokat, amik kiváltják Ninda ügyvédeinek fellépését. Néha persze nem így történt, és olyankor munkájuk akadt.
Fíraszengi éppen a Szilellup házban tartott előadása után sétálgatott a környéken, Árafunnin faluban, és megállt a janníhaum szélén egy fiatal lány munkáját figyelni, aki a Hilmu csúcsáról festett tájképet, amikor az unokája hívta, Irkéni, a Ninda Szolgálat tagja.
– Hírem van Szindoriáról, nagypapa. Megint kiéleződtek az ellentétek a Ninda-film körül.
Az ügyvéd vállat vont.
– Harminc éve kínlódnak vele, és még egy tizedmatit nem forgattak.
– Így van, és most pereskedni akarnak. Egymással és velünk is.
– No min? – foglalt helyet Fíraszengi egy padon, a festegető lány háta mögött.
– Az eredeti engedélyben, amit Ninda adott, a Halgip-egyezményre hivatkoztunk az engedélyben nem szabályozott kérdésekkel kapcsolatban. Abban az áll, hogy a filmet harminc éven belül be kell mutatni, és ez mindjárt lejár.
– Hát hosszabbíttassák meg.
– Nem akarnak még egyszer jogdíjat fizetni. Főleg hogy mostanra sokkal magasabb lenne.
Az ügyvéd összehúzta a homlokát.
– Ezt ki mondta?
– Én – nevetett rá az unokája. Még kétszázötven sem volt, jogot tanult, magas, barna bőrű lány volt. – Ninda népszerűsége folyamatosan terjed a Galaxisban, illő, hogy mostanra többet fizessenek. Csak a kezdetben fizetendő összeget emelném meg, a Nindának járó százalékot nem, de persze a film bevételei sokkal magasabbak lesznek. Nem szívesen válnak majd meg egy akkora halom pénztől, különösen azután, hogy eddig már mennyit beleöltek az ügybe.
– Mindjárt kiesik a szívem a sajnálattól és beleveti magát a Súlambirba. Talán bizony mi akadályoztuk meg, hogy megcsinálják a filmet?
– Képzeld, nagypapa, ilyen is elhangzott már. Hogy a Testvériség nem látja szívesen a Ninda-filmet, ezért gáncsolták a megjelenését.
– Aha, az a bolond újságíró, Szonkuhí, vagy hogy hívják.
– Már van egy másik is. Rinkarúnak hívják, ez is szindor, és éppen arról tartott kiselőadást valamelyik apró szindor tévécsatornán, hogy a Testvériség milyen álnok és hazug, elmondott egy csomó mindent, ami nem teljesült az ígéreteinkből, és ez is közte van.
Fíraszengi megvakarta az orrát és vett egy aprósüteményt az asztalon fekvő tálcák egyikéről.
– Már nem emlékszem, milyen színűnek mondják a szindorok az ilyen embernek a fülét. Mi soha nem ígértünk nekik Ninda-filmet, ők akarták megcsinálni. A Testvériség összes működése abban állt, hogy mi írtunk egy engedélyt, Ninda rátette az ujját, és kész.
– Azt hiszem, nagypapa, kéknek mondják. Kiderítsem?
Fíraszengi jót nevetett a gyerek buzgólkodásán.
– Majd megnézem az anyagot. Ha perelni akarnak, pereljenek, az ő pénzük bánja. Szissz! Megesz minket a silummili, éppen ott megy.
– Rinkarú?
– Ugyan már, sien. Ninda személyesen!
Irkéni boldogan felsóhajtott. Mint a Szolgálat valamennyi tagja, rajongott Nindáért. Nagyapja gyors léptekkel Ninda nyomába szegődött, aki a janníhaum belseje felé tartott, és természetesen üdvözölte az Őrzőt mint Auszíní Kis Őrzője Aulang Laipról, ahogy mindig, ha olyan janníhaumba lépett, ahol még nem járt. Fíraszengi illedelmesen megvárta az Őrző válaszát, s amikor Ninda elfordult, hogy továbbmenjen, akkor szólalt csak meg.
– Hát megesz minket a silummili, sien-Ninda.
Ninda megfordult és ránevetett az ügyvédre.
– Fíraszengi. No miért esz meg minket a silummili?
Az ügyvéd fölmutatta a suagját, amiről Irkéni mosolygott rájuk, és integetett is Nindának.
– Irkénivel éppen rólad beszéltünk, amikor megláttalak.
– Szissz…
– Hogy kerülsz éppen Árafunninba?
– Előadást tartok a Szilellup házban az elnyomottak jogairól.
– Miii, te jogi előadást tartasz? Mikor?
– Négyszázkor.
– Odamegyek – mondta Irkéni, és egy intéssel kikapcsolt.
– De én is – bólogatott az öreg ügyvéd.
Négyszázkor Ninda a Filgáur teremben ült egy mélypiros zsákfotelen, és végigpillantott a hallgatóságon, ahogyan szokta.
– Azért jöttem, ohangi, hogy arról meséljek nektek, milyen volt a szindoriai csavargók élete, mielőtt mi megváltoztattuk az ottani viszonyokat. De mesélhetek arról is, hogyan élnek a hajléktalanok Orgelkán, Narittin vagy Silbudon, bár ezeken a világokon nem is jártam, de kaptam információkat. Rilosszáról nem kaptam információkat, sőt lehet, hogy nincs is ilyen nevű világ, ezt a nevet most, ebben a pillanatban találtam ki, mégis meg tudom mondani, hogy ha létezik és vannak hajléktalanjai, azok hogyan élnek. Hogy miért? Mert ez mindenütt ugyanolyan. Ebben a tekintetben kétféle ország létezik: ahol gondoskodtak arról, hogy senki se lehessen hajléktalan, és ahol nem. Legalább száz országról tud a Dzserangiszímunnuap, ahol nem létezik hajléktalanság. Viszont egyről sem, ahol nincsen elnyomás. Valamiféle. Ebben a tekintetben a Testvériség tökéletesen egyedülálló, mégpedig természetesen azért, mert nálunk nincsen kormány. Rikkuniran szerint az elnyomás alapvetően két forrásból érkezhet, létezik kormány általi elnyomás és társadalmi elnyomás. A szintén thabbuan nemzetiségű Khabendi erre azt feleli, hogy társadalmi elnyomás csak ott alakulhat ki, ahol a társadalmat egy adott ideológia fogja össze, és aki ennek nem akar behódolni, azt elnyomják. Nos, egyetértek vele, és máris mondok egy példát. Miután nemrég teendőim akadtak egy sugárgáttal kapcsolatban, kicsit utánaolvastam a dolognak, és találtam egy érdekes korszakot Hobinn világának életében. Körülbelül hatezer éve kezdődött és ötszáz éven át tartott. Ők kilencezer évvel ezelőtt kezdtek sugárgátat építeni, vagyis mintegy háromezer éve dolgoztak rajta már, amikor erősen lecsökkent a kén ára a csillagközi piacon. Van egy világuk, ahol hatalmas kénlelőhelyek vannak, a gátépítés után az ottani bányák voltak az ország második legnagyobb munkaadója – csak hát csődbe mentek. Ekkor jelent meg egyfajta társadalmi elnyomás, egy politikai mozgalom, amely erőszakosan propagálta, hogy a gátépítést félbe kell szakítani, mert nincs rá pénz, a bányászokat kell támogatni, meg hát mindenkit, mert gazdasági válság van. Ezt a kormányzat határozottan ellenezte, de a mozgalom egyébként mindenkibe belefojtotta a szót, aki az építkezés folytatását támogatta, csak a kormányba nem tudta. Nos, ez egy olyan elnyomás volt, ami szembement a kormány akaratával – de nem is tartott tovább ötszáz évnél. Ezért azt gondolom, hogy Rikkunirannak igaza van, létezhet a kormánytól független forrásból érkező elnyomás, hiszen láttunk rá példát, de úgy hiszem, hogy ez nagyon-nagyon ritka.
Egy pillanatra szünetet tartott, végigpillantott hallgatóságán.
– Az igazi elnyomás meglátásom szerint mindig közvetlenül kapcsolódik a kormányhoz. Limelgi azt írja, hogy ahol kormány van, ott kialakul az elnyomás is, hacsak nem olyan vezető áll a kormány élén, aki nem élvezi a hatalmat. Mert ha igen, akkor elnyomást gyakorol annak érdekében, hogy megtarthassa.
←pb-24 előadás [-22] Hogy milyen a Galaxis leghíresebb személyisége feleségének lenni? Jó. Csodálatos. De nem azért, mert ő ilyen híres. Aini éppannyira ismeretlen, mint jómagam, és az ő feleségének lenni éppen olyan csodálatos. (Szinensi: Ninda élete és tanítása, 392. sómir) :: Szúnahaum, Hangilaoran, 43 696. muhat szammunan, 442pb‑24 pb-25 elnyomás 1 [-25] Miért zavarna, ha olyan világokról hallok, ahol nincsenek rajongóim? Én soha nem kértem senkitől, hogy rajongjon értem, ellenkezőleg, az ünneplés csak terhemre van. Néha beszélek a tévében különböző eszmékről, amilyen például a szabadság. Inkább azokért rajongjatok. (Sileni: Naplóm Nindával, 44 023. nahangan) :: Szúnahaum, Árafunnin-Hilmu, 43 696. higit lilgamíszan, 388pb‑25 pb-26 elnyomás 2 [-17] Az igazi nagyság az, ha tudunk kicsik lenni. (Ninda: A fény lúmái, 602.)pb‑26→
ph-21 id [-931] ()ph‑21 ·· -856 733 658 szó (705 435+24 080+4143) 5 082 592 betű (4 918 505+164 087) 5 620 320 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2219. nap, 328 szó/nap, 2290 betű/nap, 76:50/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.19.:1190, 3085 8. 21:40 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |