„Néha bölcsnek neveznek. Akkor megkérdezem, szerintük mi az a bölcs. Akire hallgatni kell, mert igaza van, felelik. Az embereknek fogalmuk sincs, hogy éppen az a bölcs, aki tisztában van vele, hogy milyen gyakran téved.”
Ninda: Kommentárok az Első Szíanhoz,
47. sómir
47. sómir
– De azt hiszem – folytatta Ÿlnâ –, ehhez hozzájárul a titkolózásuk is. Tudtad, hogy az egész spirálkaron a Testvériség az egyetlen állam, aminek a valóságos kormányzati rendszerét nem ismeri senki?
– Nem, de… én azt sem tudom, hogy mi az.
– Hát lássuk csak. A legtöbb állam úgy hívja magát, hogy valamilyen köztársaság. Ez azt jelenti, hogy közösen választjuk meg azokat az embereket, akik az országot majd irányítják. Ilyen az én világom is. Szindoria is, de az egy államszövetség része, ahol az egyes világoknak többé-kevésbé önállóságuk van, de mégis van egy központi vezetőség. Meg még van többféle, vannak például, ahol a központi vezető örökli a hatalmát, de olyanok is, ahol egyszerre van öröklött és választott vezető. De mit jelent az, hogy Testvériség? Ha megkérdezed, udvariasan leráznak azzal, hogy ez egy archaikus név, és ők a valóságban egyszerűen köztársaságként működnek. De a részletekről nem beszélnek.
– Értem… nem tudtam.
– No mindegy, szóval ilyesféle dolgokból áll össze ez az ellenszenv. De csak bizonyos szint alatti embereknél van meg egyáltalán, és még alacsonyabb szinten áll az, aki ki is nyilvánítja. Mármint nem társadalmilag – Ÿlnâ megkopogtatta a halántékát –, szellemileg.
Ninda mosolygott.
– Én sokat utaztam a hajóikon. A csillagközi útjaim nagy részét az ő hajóikkal teszem. És persze sokat érintkezem sũùnỹkkal. Ha az ember nem próbálja átlépni az elzárkózásuk korlátait, akkor nagyon kedves, szívélyes emberek. Jól fogod érezni magad köztük.
Ninda bólintott. Már most is jól érezte magát, de nem gondolta, hogy ő a szúnik „között” él. Szúni volt. A liktenit-upesz törzs tagja. Szúnahaum örök tüze őrködött fölötte.
Aztán már más dolgokról beszéltek, nem a szúnikról. Ÿlnâ mesélt erről a világról, meg hogy miket látott Sỳÿndoṙeìán, s erről eszébe jutottak érdekes helyek további világokon is.
– Ami azt illeti, Àiŋɬyẽmet meg is tudnám neked mutatni, kocsival nincs messze.
– Hát… nem tudom, elmehetek-e oda.
– Szabad ember vagy, amint a tanárnőd mondta. De a legegyszerűbb, ha megkérdezed.
Ninda bólintott és elővette a suagját.
– Ílna szeretne elvinni engem egy Áintliem nevű helyre. Vele mehetek?
– Ninda, mondtam, hogy szabad ember vagy. Sielunt biztonságos világ, itt oda mész, ahová akarsz.
– És milyen egy nem biztonságos világ?
– Erről majd később mesélek, most ne várakoztasd a vendéglátódat.
Így hát elmentek Ÿlnâ kocsijához, egy kis fehér kétszemélyeshez, aminek piros csík futott körbe az oldalán, bonyolult mintákba tekergőzve.
– Én még sosem ültem ilyenben – nézte Ninda a gépet.
– Hát most itt az alkalom, szállj csak be.
Ÿlnâ megnyomott egy gombot, s az ajtók kinyíltak, felfelé, mint ahogy egy madár emeli meg a szárnyait. Ninda kicsit habozva bekászálódott. Ÿlnâ megkerülte a kocsit, beszállt ő is, és becsukta az ajtókat. Ninda közben körülnézett odabent. A két ülést – ő ült jobbról – halványsárga kárpit borította, előttük nagy ablak volt, és semmi egyéb. Ÿlnâ megérintette az ablak alatti felületet, s azon megjelent egy térkép. Ninda nagyot nézett.
– Most a belvárost látjuk, de mi a városon kívülre szeretnénk menni, ezért kicsinyítünk a képen. Itt is van, ez a barna sáv a hegység, ide ránagyítunk, itt is van: Àiŋɬyẽm.
Megérintett egy feliratot a térképen.
– Lũakẽàńban is ilyen betűket láttam – mondta Ninda, és körülnézett. A kocsi finoman remegni kezdett, és lassan fölemelkedett a talajról.
– Igen, mi is azt az ábécét használjuk, mint ti. Egyes vélemények szerint ez a legrégibb ábécé a Galaxisban. Csak nálunk néhány ékezet kicsit másmilyen, nem tudom, el tudod-e olvasni.
Ninda kíváncsian figyelte alattuk a várost, ami egyre gyorsabban zsugorodott, kicsit késve válaszolt.
– Egyáltalán nem tudok sỳÿndoṙ nyelven olvasni.
– Ó – mondta Ÿlnâ. – Hát persze. Bocsáss meg, erre nem gondoltam. Te folyékonyan beszélsz sũùnỹul, tehát nyilván hipnopédiával tanítottak, és az anyagban ez nem volt benne, ha jól sejtem.
Ninda bólintott, némi megkönnyebbüléssel, mert sejtelme sem volt róla, hogy a hipnooktatás nem titok-e.
– Nézd a folyót, innen fentről milyen szépen csillog a napfényben. Nem sokáig látjuk, mi arra megyünk, a hegyek felé.
A kocsi rövid száguldás után elérte a hegyeket, átrepült egy gerinc fölött, és leszállt egy kis parkolóban. Nindának tátva maradt a szája.
Mintha egy óriási pohárban lettek volna. Minden irányban sűrű zöld növényzettel borított hegyoldal emelkedett meredeken a magasba, első látásra nem is látszott, hogy valahol kijárat lenne – és az alján egy hatalmas kerek tó volt. Egészen világoskék volt a vize, és Ninda embereket pillantott meg a vízben. Lent a víz alatt is.
– Mit csinálnak azok ott?…
– Úsznak, természetesen.
– De hát a víz alatt nem lehet lélegezni!
– Légzőmaszk van az arcukon. Tudsz úszni?
Ninda megcsóválta a fejét. Lũakẽàńban nem is látott annyi vizet, amiben úszni lehetett volna; ki szoktak menni a Ḱyõṙś partjára megmártózni, de hát annak a vize neki térdig ért. Az Aulang Laipon megnézte az uszodákat is, de még egyszer sem ment a vízbe.
– Hát akkor nem mehetünk be, de körülnézhetünk. Van itt egypár szép dolog.
Körbesétáltak a partszakaszon. Apróbb-nagyobb épületek voltak a parttól nem messze, ahol mindenfélét árultak, enni-innivalót, apró emléktárgyakat. Ÿlnâ rögtön megkérdezte, nem éhes-e, és vett neki meg magának is egy ráỹɬ nevű ételt, valamilyen forró sült tészta volt, lapos korongforma, megkenve egy enyhén csípős fehér krémmel, amiben mindenféle apróra darabolt dolgok voltak. De akkora volt, hogy alig fért a tányérra, le kellett ülniük vele. Hideg üdítőt ittak hozzá, ami nemcsak jóízű volt, hanem látványra is nagyon szép: tökéletesen aranyszínű volt.
– Àiŋɬyẽm nemcsak szép hely és kellemes kikapcsolódás – mesélte evés közben Ÿlnâ. – Története is van. Teljesen fiktív, de olyan, mint egy mítosz. – Megakadt a tekintete Ninda értetlen arcán, és gyorsan változtatott a szavain. – Tudod, minden világon vannak régi mesék, amiknek már senki sem tudja az eredetét. Ismerek egyet Sỳÿndoṙeìáról is, Vỹŷdaiśśéir történetét.
Ninda mosolyogva bólintott.
– Aki a Vỹŷda-hegy csúcsát leharapta.
– Pontosan. Senki sem tudja, hogy ki találta ki Vỹŷdaiśśéirt. Àiŋɬyẽm történetének ismerjük az eredetét. Amikor az én nagyszüleim voltak gyerekek, akkor jelentette ki egy író, hogy tűrhetetlen, hogy Àiŋɬyẽmnek nincsen legendája, és most majd lesz. Ő megírta. Eszerint volt két óriás, Ỳŋiɬ és Ôšiɬ: az a két sziklaorom ott kétoldalt – mutatott a magasba balra és jobbra –, akik egyszer leültek šuỳħẽint játszani. De olyan hatalmasak voltak, hogy amint ledobták a kẽrŋqŵaħ kockát, a föld beszakadt, és egy nagy üreg keletkezett, aminek a szélei felgyűrődtek, mint a víz a beledobott kő körül, és úgy maradtak. A kocka pedig szétlapult az üreg fenekén. Ezen Ỳŋiɬ és Ôšiɬ úgy elkeseredett, hogy sírva fakadtak, és a könnyeik megtöltötték az üreget.
Ninda jót mosolygott a történeten. S mielőtt hazaindultak, Ÿlnâ vett neki az egyik boltocskában egy igazi àiŋɬyẽmi emléket.
←nb-22 Ÿlnâ [-25] A Galaxis felfoghatatlanul hatalmas. De egy-egy világ is sokkal nagyobb, mint amit elménk át tud fogni. Egyféleképpen teheted belátható méretűvé: ha mindenhol találsz barátokat. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 96. sómir)nb‑22 nb-23 Àiŋɬyẽm [13] Néha bölcsnek neveznek. Akkor megkérdezem, szerintük mi az a bölcs. Akire hallgatni kell, mert igaza van, felelik. Az embereknek fogalmuk sincs, hogy éppen az a bölcs, aki tisztában van vele, hogy milyen gyakran téved. (Ninda: Kommentárok az Első Szíanhoz, 47. sómir)nb‑23 nb-24 mentalizmus [-24] S az emberek odagyűlének Jahanin köré és hallgaták. Akkor kérdé Jahanin: Miért hallgattok engem? S felelék: Mert bölcs vagy és mi tanulni kívánnánk tetőled. S ő mondá: Igazatok van, mégis tévedtek. Mások is bölcsek. Másoktól is tanulhattok. Akár egy gyermektől is. Nem kell mást tennetek, mint figyelni. (Ílgaszaumi, Jahanin-szódzsan, 2. sómir, 59. singir)nb‑24→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -223 (2134 › 60:41) 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 16:31 |
pr Prológus | |||
ELSŐ RÉSZ | |||
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL | 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
MÁSODIK RÉSZ | |||
HAJNALSUGÁR | 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
HARMADIK RÉSZ | |||
AZ ÚJ FÉNY | 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |