„A Galaxisban kétféle fény világít: a csillagoké és a tudásé.”
Ninda: A fény lúmái, 89.
Ḱaŷndïm
59. śyỳllu 7.
a fekete órája
Vỳḩaůteń miniszterhelyettes egész este az otthoni íróasztalánál ült és gondolkodott. Közben megválaszolt néhány sürgősebb üzenetet, de amikor Ĩtuṙeỳn kérte, hogy beszéljenek a Śẁmït-ügyről, akkor visszaírt, hogy holnap.
Végül aztán a lila órájának végére döntésre jutott. Fölkelt és átment a gyerekhez.
– Tessék, apám – felelte Dẁnśy. Az ágyán feküdt és olvasott.
– Mit olvasol? – lépett be az apa.
– Êmoń Sõlmÿtól A házat. Egy házról szól, amiben nemzedékek sora követi egymást. De nem azért jöttél, hogy ezt megkérdezd – állapította meg a fiú, mialatt az apja leült az ágy mellé és bólintott.
– Helyesen látod. A tárgyra térek, fiam. Azt az értesülést kaptam, hogy az egyik osztálytársad… mi is erre a jó szó… meggondolatlanságot csinált.
Ëwṙuêy már elmondta Dẁnśynak és Eĩdìnek is, hogy lebukott az anyja előtt; egy magasan kvalifikált sỳÿndoṙ köztisztviselőnek soha nem jutna eszébe megakadályozni, hogy a gyereke beszéljen a barátaival, bármi rosszat tett is.
– Ki? Mit?
Vỳḩaůteń figyelmen kívül hagyta az első kérdést.
– Különös tevékenységbe kezdett. Csavargókat kezdett tanítani mindenféle alapiskolai tantárgyra.
– Miért nevezed ezt meggondolatlanságnak? – kérdezte Dẁnśy. A szeme sem rebbent a hírre, állapította meg Vỳḩaůteń, aki szokva volt ahhoz, hogy figyelje annak az arcjátékát, akivel beszél.
– Mert ezek az emberek veszélyesek, Dẁnśy. Nem kaptak semmilyen nevelést, műveltséget. Nincsenek gátlásaik. Számukra mi csak „a gazdagok” vagyunk, van egy csúfnevünk is: vïyṙd, így hívnak minket. El is rabolhatják az osztálytársadat, hogy váltságdíjat követeljenek. Dühükben megverhetik, meg is ölhetik.
– Honnan tudod, hogy ezek az emberek milyenek, apám? – nézett Dẁnśy higgadtan az apja szemébe. – Tudsz róluk bármit?
– Te talán igen? – A kérdés hangsúlya nem volt sem kihívó, sem számonkérő. Csak a tartalma.
– Igen, apám – felelte Dẁnśy, aki már régen felkészült erre a beszélgetésre. – Sokat beszélgetek velük, mialatt olvasni és más dolgokra tanítom őket az ÃNÙ-ban.
Vỳḩaůteń felvonta a szemöldökét.
– Ãlavẙ Nìïndà Ùnîs – tette hozzá a fia.
A miniszterhelyettes felnyögött és kezébe temette az arcát.
– Nagy Galaxis. Mondd, hogy nem igaz. Mondd, hogy téged nem hálóztak be!
– Apám – ült föl a fiú –, Ninda nem az, akinek hiszed. Igen, az ÀLAN tagja vagyok, és Ninda tanítását követem. És meggyőződésem, hogy jó sỳÿndoṙ polgár vagyok, sőt hogy csak úgy lehetek jó hazafi, ha hallgatok Nindára. Szeretném, ha te is megismernéd.
– Fiam – nézett fel a miniszterhelyettes. – Tudsz róla, hogy a Testvériség már egy külön jogi céget létesített arra a célra, hogy annak a gyereknek a nevében pereket zúdítson a nyakunkba? Hogy ha az összes követelésüket kifizetjük, az már kiteszi az államkassza tartalmának tetemes részét?
– Hogyne tudnám, apám. De ez a pénz mind vissza fog kerülni Sỳÿndoṙeìára.
– Igen, én is hallottam a sok szövegelést az alapítványaikról. De engem most nem a pénz érdekel, hanem te. Ninda és a Testvériség ma már az ellenségünk. Te pedig beállsz közéjük?
Dẁnśy türelmet kérőn felemelte a kezét.
– Mondd, apám, megnézted te már Nindát?
– De fiam, hiszen tudod, hogy ez a munkám.
– Nem, apám, nem azt kérdeztem, hogy a beszédeit megnézted-e. Őt magát megnézted-e?
Vỳḩaůteń megütközve nézett a fiára.
– Gondolod, hogy csukott szemmel néztem?
– Nos, jól van. És mit láttál?
– Egy teljesen átlagos gyereket, akit teljesen értelmetlenül bálványoz a fél Galaxis.
Dẁnśy bólintott, felállt, az asztalhoz lépett, fölvett egy nagyképernyős olvasót, párat érintett rajta, és odaadta az apjának. Ninda arcképe volt, az ismert szelíd mosolyával, nyugodtan tekintett a fényképezőgépbe. A fehér köntöse volt rajta. Szabad téren készült a kép, valamelyik világon, amit meglátogatott, zöld lombok előtt.
– Kérlek, apám, nézd meg így is. Állóképen, ahol nem számít, hogy beszél-e éppen, és hogy mit mond. Most mit látsz?
– Mit látnék? – meredt a képernyőre Vỳḩaůteń. – Így is csak ugyanazt a gyereket. Egy szőke, kék szemű sỳÿndoṙ kölyköt. Mit kellene még látnom?
– Semmit, apám. Semmi mást. A lényeget látod. Egy teljesen átlagos, hétköznapi gyereket.
A miniszterhelyettes értetlenül meredt a fiára.
– És most?
– Hát nem érted, apám? Egy gyerekkel hadakozol. Egy gyerek ellen küzd az egész kormányod. Ninda nem tett soha semmit, de még csak nem is mondott soha semmit. Az ellenségetek soha nem létezett.
Vỳḩaůteń sóhajtott.
– Bár el tudnám fogadni, amit mondasz, fiam. De a tevékenységével borzalmas károkat okoz Sỳÿndoṙeìának. Elhiszem, hogy neked rokonszenves, de… nem ezen múlik.
– Apám, jelenleg Ninda az, aki a legtöbb jót teszi Sỳÿndoṙeìával. Ő ad nekünk reményt, hogy egyszer kiszabadulunk a zsarnokságból.
Az apa sóhajtott, már sokadszor.
– Azt hiszem, fiam, hiábavaló lenne azzal érvelnem, hogy az elnök úr a legjobbakat akarja a nemzetnek, és törvényes választáson, a nép bizalmából került hatalomra.
– Igen, apám, ezzel valóban hiábavaló érvelned. Ḱïyṙeàn valóban törvényes választáson került hatalomra – miután puccsal elkergette Sàmmêẽtilt, és már évek óta ő uralta a médiát, százféle módon sulykolta az emberekbe saját tévedhetetlenségét és tökéletességét, az ellenzéki jelölteket pedig megfélemlítette, ellehetetlenítette, némelyiket koholt vádakkal börtönbe juttatta, szóval igen, mindezek után valóban törvényes választáson szerzett kilencven százalékot. De hogy a legjobbakat akarja a nemzetnek, azt már nem tudod velem elhitetni, hacsak nem magyarázod meg, hogy miért nem hajlandó még csak tárgyalni sem az ÀLAN követeléseiről. Tárgyalni, apám. Azt mondhatod, hogy ha valamelyiket teljesítenék, az ennyibe meg amannyiba kerülne – az ellenzéknek erre is megvan a válasza, de mondhatod. De tárgyalni, az nem kerülne semmibe.
– De fiam, ha csak tárgyalunk és nem teszünk semmit, akkor ugyanúgy nem változik semmi.
– Kivéve azt, hogy a nemzet nem gondolja többé, hogy az általa megválasztott elnök nem áll szóba vele, a nemzettel, akiktől hatalmát kapta.
A miniszterhelyettes abbahagyta a fejcsóválást.
– Nézd, fiam. Jól tudod, hogy én a családon belül nem engedek viszályt, széthúzást, sem politikai, sem más okból. Én bízom az elnök úrban, akinek képességeiről már számtalanszor meggyőződtem a múltban. Te nem – te még fiatal vagy, te nem tapasztaltad az elnök úr jóságát. De én benned is bízom. Ahogyan te most Nìïndà és a Testvériség befolyása alá kerültél, ugyanúgy ki is kerülhetsz alóla megint. Én ezt türelemmel kivárom, és legjobb tudásommal segíteni fogok.
Dẁnśy elismerően bólintott. Az apja egy ostoba, maradi nézet képviselője, de nincsen benne zsigeri ellenkezés minden más ellen.
– Köszönöm, apám. Cserébe én is segíteni fogok, hogy megértsd, mit jelent Ninda Sỳÿndoṙeìa számára, és merről világít a fény.
– A fény… – dünnyögte az apa. – Az osztálytársad is folyton valami fényt emlegetett.
– Az a Tudás Fénye, apám.
– Hát azt nálunk is ismerik.
– A Galaxisban kétféle fény világít: a csillagoké és a tudásé. Ezt Ninda mondta. Az ő fénye a Tudás Fénye, az, aminek világánál az emberi faj elérte mindazt, amit elért. Mi az ÀLAN-ban Ninda fényének hívjuk, mert itthon Sỳÿndoṙeìán a Tudás Fényét régóta takarja az erőszak sötétsége, és Ninda az, aki újra meggyújtotta ezt nekünk.
←oc-13 lebukás [107] Történészek, szociológusok, pszichológusok egész sora került kapcsolatba vele már gyerekkorától – de sokáig egymásról nem is tudva működtek együtt vele, semmilyen munkaközösséget nem alkottak még. (Ámmaít Ídara: Majdnem Ninda apja vagyok, 236.) :: Herunta, Hallihuat Fónird, 43 659. famut szimsáhuran, 760oc‑13 oc-14 apa–fia [25] A Galaxisban kétféle fény világít: a csillagoké és a tudásé. (Ninda: A fény lúmái, 89.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 59. śyỳllu 7., a fekete órájaoc‑14 oc-15 Limelullí [-22] Minden, ami történt vele, egy-egy kis impulzussal kezdődött. Előbb Nomboka interjúja. Aztán Limelullí. Mindig egy kis szikrából lett az erdőtűz. (Hait Kirísz: Ninda, 202.) :: Hallihuat Fónird, 43 659. szahut ukingahan, 407oc‑15→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-292] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -229 732 363 szó (704 148+24 072+4143) 5 072 796 betű (4 908 785+164 011) 5 610 378 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 12:50 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |