41 ←na-8 Nilli [-17] Minden kérdésben, amit felteszünk, ott rejlik egy másik kérdés: az, hogy miért kérdeztük éppen ezt. (Lí-Nindaran: Gondolatok, 813. sómir)na‑8 na-9 Kásirun [41] Vannak pillanatok életünkben, amik mindig elkísérnek. Ha álltál már a Fólangraut-huarungi hídján és nézted, ahogy a vízesés vize kínos lassúsággal ereszkedik alá a gyenge gravitációban, tudod, miről beszélek. De nem ezek a legfontosabb pillanatok. (Ninda: Kommentárok az Első Szíanhoz, 32. sómir)na‑9 na-10 névadás [-11] Egyszer megkérdeztem tőle, milyen volt egy ismeretlen világba lépni. Megcsóválta a fejét és azt felelte: Nem értettél meg semmit. Nem a világ ismeretlen, hanem önmagunk. (Sileni: Ninda élete, 165.) :: Szindoria, Aulang Laip, 43 610. senut karisszinan, 352na‑10→

---

„Vannak pillanatok életünkben, amik mindig elkísérnek. Ha álltál már a Fólangraut-huarungi hídján és nézted, ahogy a vízesés vize kínos lassúsággal ereszkedik alá a gyenge gravitációban, tudod, miről beszélek. De nem ezek a legfontosabb pillanatok.”
 


Aztán jött egy férfi, Ḱaàśirûũn nevű, aki azt mondta, neki kell elintézni, hogy ő itt maradhasson. Kimentek a kórházból, leültek egy étterem egyik asztalkájánál. A Süsü nem aggódott, tudta, hogy nem fogják elkergetni, hiszen a kapitánnyal van itt.
  – Ugye te vagy a kapitány?
  – Nem, semmi efféle. Az én beosztásomat úgy hívják, hogy singan-núdzsahud, vagyis a gyerekek felügyelője. Szeretnék néhány kérdést föltenni neked. Miért jöttél a suárba?
  – Felelj igazat – hallotta hirtelen a barátja hangját. – Mindig, mindenben, csakis az igazat!
  – Lopni – közölte. Eszébe sem jutott, hogy ne teljesítse a barátja utasítását. Találkozásuk óta pontosan tudta, hogy egy ḱẙvap utasításait mindig mindenki, minden körülmények között teljesíti. – Vagyis… igazábó ide akattam jönni, de ún kerüttem ide, hon asse tuttam, hommán itt vagyok.
  Elmesélte a történetet az ervésekkel és a dimakocsival.
  – Mit akartál lopni?
  – Bámmit… amit zsebre lehet vágni és kivinni a suárbó.
  – Jártál már suárban korábban is?
  – Még soha.
  – És sikerült ellopni valamit?
  – Nem is próbáttam. Tanákkoztam egy emberre, aki emmonta, hon itt nem lehet lopni.
  – Miért kerültél kórházba?
  – Elájuttam.
  – Mitől?
  – Rólam nem beszélhetsz – hangzott a megfellebbezhetetlen, szigorú parancs.
  – Nem tudom.
  – Van családod?
  – Niccs.
  – Senkid?
  – Sekkim. Egy banda, akikke lopni járok.
  – Ők hol vannak most?
  – Nem tudom. A Főpapot és a Nagyorrút ekkapták, talán a Görbehátút is. A többiekrő nem tudok semmit.
  – Ők is gyerekek?
  – Nem. Csak én vagyok gyerek a bandába, meg a Féleszű, de ammán idősebb.
  – Hány éves vagy?
  – Öt és hat.
  – Hogy hívnak?
  – Śûỳỹl. Ez a bandabeli nevem. Asz jelenti…
  – Igen, tudom, ostoba, buta. Nem tűnsz butának, miért kaptad ezt a nevet?
  – Nem tudom.
  – Mi az igazi neved?
  – Nem tudom.
  – Nem tudod az igazi nevedet?
  – Nem. Kisebb koromba Lỳũń vott a nevem.
  – Az is csúfnév.
  – Igen.
  – Mit tudsz a szüleidről?
  – Semmit.
  – Emlékszel rájuk?
  – Nem.
  – Ki nevelt addig, amíg nem kezdtél önállóan gondoskodni magadról?
  – Nem tudom. Talán a banda.
  Kásirun mélyet sóhajtott.
  – Jártál valaha valamilyen iskolába?
  – Nem.
  – Tudsz olvasni?
  – Nem.
  – Számolni?
  – Hán pessze. Számóni middenki tud.
  – Mondj valamit a számokról.
  – Egy ŷỳsért megebédeehec a Vïdimũùyban. Ha napotta egy ũḩot lopok, akkon hammic nap múva mevvan az egy ŷỳs. Ma ïniì tizehhetedike va, vagyis nevvenhetedikére. De ha va egy hãỳ a zsebebbe, akkon hamminszor ebédeehetek ott.
  – Szoktál ott enni?
  – Pézér soha. Be se eggednének. Loptunk néha ételt onnan is.
  – Hol van?
  – Ha kimész a Nóyỹviń pályauvvari kapun, és ámmész a téren, akkon a Kỳśaṙuôp úton emmehec a pályauvvar mellett, ott va egy sikátor, ahon a zöccséges kofák árunnak, azon eléred a Huëỳld uccát, és ott egy piccén át be lehet jutni a Vïdimũùy piccéjébe, ahon az ételt rattározzák, a kettő között va egy átjáró, amirő ők nem tunnak.
  – Jól ismered a várost?
  – Mitt a tenyeremet. Kivéve a Fessővárost, pessze.
  – Ismersz valakit a városban?
  – Hán sok embert, pessze.
  – Mondj néhányat.
  – Yòdï úr, a zöccséges jó ember, néha ad egy kỹorśt. Kâṙś úr, a másik zöccséges meg szotta kérni a bandát, hon rakoggyanak ládákat, ha sok ládája van, és akkon ad valami zöccséget, meg esszer pár ũḩot is adott. Van a Śÿrsin uccába két néni, szottam velük beszégetni, meg hán még sokan.
  – Mit tudsz a suárról?
  – Ahom mos körüjjártam, megnésztem middent, amiccsak lehetett.
  – Itt akarsz maradni?
  – Igen.
  – Miért?
  – Itt jobb. Szép hely. Aki itt é, az jón é. Látom az emberek ruháján. Gazdagok. Nem kell lopniuk, és ha itt marannék, én se lopnék. Nem kellene lopni nekem se.
  – És mert keresnek a rendfenntartók, igaz?
  – Igen. A Nagyorrú meddobott egy ervést kőve, és most eggem is keresnek. Pedig télleg nem én vottam, de az őket nem éddekli.
  – De ha itt maradsz, sokáig nem mehetsz vissza.
  – Minek mennék egyáttalán vissza?
  – Értem. Akkor hát lássuk azt, ami az én dolgom. Helyet kell neked találnom az Aulang Laipon.
  – Nem kell nekem sok hely. Megasszom itt egy padon is.
  Kásirun barátságosan mosolygott.
  – Nem, biztos lehetsz benne, hogy nem fogsz padon aludni. Ezentúl ágyban fogsz aludni, egy szobában.
  – Mitt a gazdagok?
  – Igen. Aludtál már ágyban?
  – Nem, dehon, soha.
  – Jártál már szobában?
  – Pessze, sokszor.
  – Kiében?
  – Hán gazdagokéba, akikhe lopni mettem. És itt a suárba va egy szoba, ahon maj alunni fogok?
  – Nem, nem a suárban. Ez csak része az Aulang Laipnak, de itt nem lakik senki. Az Aulang Laip egyik szobájában fogsz aludni.
  – Az mi?
  – A Szúnahaum Testvériség egyik hajója, amelynek része ez a suár.
  – És eggedi a Tesvériség, hon a hajóján levő szobába aluggyak?
  – Rátapintottál a lényegre. Két kérdést kell tisztáznunk. Először: nem tudjuk, hogy Szindoria visszakövetel-e téged, de ha igen, akkorra el kell döntenünk, hogy mit fogunk felelni, miért nem adunk vissza. Az igazság az, hogy azért nem, mert gaztett lenne, egy ilyen kormányzatnak visszaadni egy gyereket, de ez nem udvarias válasz, és megeshet, hogy válaszul a szindor kormány azt feleli, hogy ha ez a véleményünk róluk, akkor inkább le se szálljanak náluk a hajóink. Persze a kereskedelemre nekik is szükségük van, de egy darabig eltarthatna a veszekedés, ha valami ostoba alak felfújja az ügyet.
  – Hán monnyátok asz, hon nem is vagyok a hajón.
  – Hogyhogy?
  – Messzöktem, ettűntem a városba, nem tuggyátok, hon vagyok.
  – Értem. Hát végül is ezt valóban felelhetjük. A második kérdés: helyet kell neked találnunk – helyesebben nekem kell megtalálnom – a Testvériségben, mert a hajón enélkül tényleg nem lakhatnál, csak valóban itt a suárban vagy még a szísiben, de ez utóbbit nem szeretnénk, mert a szísiben minden egyes hely komoly pénzt hoz nekünk, amiről nem szeretnénk lemondani. A hajó többi részére viszont csak a Testvériség tagjai léphetnek be. Kivételt soha nem teszünk, és veled sem fogunk. Be kell lépned a Testvériségbe, de ez nem egyszerű. Csak két módja van: házasságkötéssel, amire nincs mód kétszáztíz éves korodig, vagy örökbefogadással, csakhogy ahhoz kell valaki, aki hajlandó téged örökbefogadni.
  – Mennyi éves koromig?!
  – Kétszáztíz. Az évek számítása mindenhol más, úgyhogy ez nehéz kérdés. Mit is mondtál, Sỳÿndoṙeìán hány évesnek számítasz?
  – Öt és hatnak.
  – Várj csak…
  A férfi elővett egy kis lapos készüléket, néhány pillanatig simogatta, aztán mondta:
  – Sỳÿndoṙeìán egy év tizennégy hatvannapos hónapból áll, és egy nap hatvankétezer ütés, az a szabványos galaktikus időegység. Nálunk egy év csak harminc nap, viszont a napjaink hosszabbak, nyolcvanezer ütésig tartanak. Vagyis ami nálatok egy év, az nálunk huszonnégy egész hét tized. Nálunk száztizennyolc éves vagy.
  – Hűha. És mikon leszek kéccásztíz?
  – Amikor Sỳÿndoṙeìán tíz.
  – Ammán fennőtt!
  – Hát persze. Visszatérve a kérdésre, mivel a házasság nem jöhet szóba, az örökbefogadásra pedig vajmi kevés az esély, meg kell oldanunk valahogy másképpen. Gyere velem.
  Az étterem mellett volt egy jellegtelen kis falfelület, ami Kásirun érintésére kinyílt, és lift volt mögötte. Felmentek, s ezzel a Süsü életének első szakasza véget ért.

---

←na-8 Nilli [-17] Minden kérdésben, amit felteszünk, ott rejlik egy másik kérdés: az, hogy miért kérdeztük éppen ezt. (Lí-Nindaran: Gondolatok, 813. sómir)na‑8 na-9 Kásirun [41] Vannak pillanatok életünkben, amik mindig elkísérnek. Ha álltál már a Fólangraut-huarungi hídján és nézted, ahogy a vízesés vize kínos lassúsággal ereszkedik alá a gyenge gravitációban, tudod, miről beszélek. De nem ezek a legfontosabb pillanatok. (Ninda: Kommentárok az Első Szíanhoz, 32. sómir)na‑9 na-10 névadás [-11] Egyszer megkérdeztem tőle, milyen volt egy ismeretlen világba lépni. Megcsóválta a fejét és azt felelte: Nem értettél meg semmit. Nem a világ ismeretlen, hanem önmagunk. (Sileni: Ninda élete, 165.) :: Szindoria, Aulang Laip, 43 610. senut karisszinan, 352na‑10→

---

ph-21 id [-931] ()ph‑21 ·· -856 (2138 › 60:47) 733 658 szó (705 435+24 080+4143) 5 082 592 betű (4 918 505+164 087) 5 620 320 jel (@537 728)	693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2219. nap, 328 szó/nap, 2290 betű/nap, 76:50/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.19.:1190, 3085 8. 21:40

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	192 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	20 (2%) 673