„Ha nem lenne szél, csak feküdnénk a sivatagban, mint a homokszemek – ám így elszállhatunk s eléghetünk a hajnali ragyogásban.”
Ninda: A fény lúmái, 595.
Hangilaoran
43 702. famut angdzsagan
508
Nomboka épített magának egy kis házat Jasszaniban, az Ángvanti negyedben, kicsit távolabb Nindáéktól, de hát távolságok persze nincsenek. Volt egy régi siklókereke, még pályakezdő korában vette otthon Nahamandin, meg egy antiöve, azt meg Sanarvon vette. De szeretett gyalogolni is, hosszú lábaival igazán gyorsan haladt, és éppúgy élt benne a kívánság, hogy lássa a várost, mint Nindában, aki már nyolcvanhárom éve itt élt, de mindmáig szokása volt a városban csatangolni, beszélgetni az emberekkel – csak annyi változott, hogy ezekre a kirándulásaira egyik vagy mindkét párja és alkalmanként a kislánya is elkísérte. Ettől kezdve gyakran Nomboka is, elvégre azért jött a Testvériségbe, hogy Ninda mellett lehessen.
Már korábban elkezdte Nindával tett útjairól szóló könyvét, most folytatta, nagyméretű, részletes monográfiát akart írni belőle. Mindenki ír könyvet Nindáról, mondta – ő sem akar kimaradni. Persze sem Szúnahaumról, sem Ninda testvériségbeli életéről, sem a családjáról nem írhat, de a könyv így is hatalmas lehet, csak győzze megírni a rengeteg mindent, ami Ninda körül van.
Csakugyan mindenki írt könyvet Nindáról. Hait egyszerűen azt a címet adta a sajátjának, hogy Ninda, Ámmaít pedig azt: Barátságom Nindával. Ez jórészt régebbi dolgokról szól, amikor még nem számítottak családtagoknak.
Aini is dolgozott egy könyvön, de ez titkos volt, csak a csoport tagjai tudhattak róla. A mentális lélektanról fog szólni, tervei szerint a tudományág egészét átfogó monográfia lesz.
Szinensi egyelőre nem írt könyvet, azt mondta, most elég volt. Majd később.
Az Első Szían diadalmenete ezalatt változatlanul folytatódott. Hangilaoranon szimdzsu indult belőle, alacsonyabb rangú tanfolyam, amely azonban még bármikor előléphet rendes kurzussá. Az Aungrahénifhangíszúari szervezte, évente három előadással, amiket a fedélzeti szakemberek tartottak. Több dzserang egyetem is indított ilyen tanfolyamokat, a szindoriai Szúm és a Kaindím Egyetem is. A könyv iránti érdeklődés nem csökkent, az eladott példányok száma már átlépte a tízmilliárdot. A Szolgálatnál számon tartották, hogy hány ember érti azon nyelvek valamelyikét, amelyekre lefordították a könyvet, s ez a szám egyfolytában növekedett, ahogy újabb és újabb fordítások láttak napvilágot. Háromszázmilliárd jött ki, ennyi ember tudja elolvasni a könyvet valamilyen nyelven – persze ebben a gyerekek is benne vannak –, amihez képest a tízmilliárd eladott példány igazán nem mondható soknak, három százalék, de egy magvas filozófiai fejtegetéseket tartalmazó könyvnél ez igenis nagyon sok. A Szolgálat extrapolációja szerint az eladott példányszám most már lassabban fog nőni, mint azok száma, akik anyanyelvükön hozzáférnek a könyvhöz, mert egyre több olyan nyelven jelenik meg, amiket a Ninda-kultusz hatókörén kívül beszélnek – mint például a sevan nyelvet, amit húszmilliárd ember beszél a Manvaun vidékén, túl a Szommanup-hasadékon. Ez már a spirálkar legtávolabbi vége. Ők is potenciális vásárlók lettek a sevan fordítás megjelenésével, de a Szolgálat információi szerint gyakorlatilag soha nem hallottak Nindáról.
Ugyanakkor egyre több kisebbségi nyelvre is lefordították a könyvet, olyanokra, amelyek beszélői már olvashatták országuk többségi nyelvén, de hamarosan már anyanyelvükön is. Az ilyen nyelvek közül az egyik legelső a numbuan volt, a thabbuan rokona, amelynek beszélői rekki vagy sídi állampolgárok voltak és a híradások szerint hatvan százalékuk olvasta a könyvet rekki vagy sídi nyelven, mielőtt a numbuan fordítás megjelent – de azt is megvették és nagy örömmel olvasták. Ennek folytán azok száma is állandóan emelkedett, akik több nyelven is birtokolták a könyvet. A Szolgálat ráadásul értesült egy thabbuan nyelvészről, aki megvette az összes fordítást, összehasonlító nyelvtudományi vizsgálatok céljára. Khatti kapcsolatba lépett vele és utasította a számítógépet, hogy az ezután megjelenő fordításokat automatikusan, ingyen küldje meg neki.
A lányok mindezzel nemigen foglalkoztak, az egyetem is tette a dolgát, a fordítók is, a könyv eladása pedig gépesítetten zajlott. Nekik ennél fontosabb dolguk volt. Szinensi már a hazatérésük másnapján felhívta Rongamit, hogy beszélni akar vele, találkozzanak másnap Hangilaoranon. Rendben, felelte a fiú.
A Dzsilalvan janníhaum egyik pihenőszobájában adtak neki találkozót. Minden csodálkozás nélkül lépett be és foglalt helyet. Végigpillantott a három lányon. Ninda a kék köntösében, csuklóján ragyogott a haudzsi. Aini halványbarna köntösben. Szinensi pedig világoszöldben. Teljesen hétköznapiak voltak, de volt valami ünnepélyesség az arcukon.
– Természetesen imádjuk Silenit – kezdte Szinensi –, de sose volt elhatározott szándékunk, hogy ő legyen az egyetlen gyerekünk. Most már szeretnénk még egyet. Pontosabban: én szeretnék teherbe esni és gyereket szülni.
Kis szünetet tartott, aztán folytatta.
– Magától értetődően rád gondoltam, és a lányok egyetértenek velem. Hosszabb ideig jártunk együtt, és békésen váltunk el, amikor beleszerettem Nindába és Ainiba. Azóta is jóban vagyunk. Ki másra gondolhattam volna?
A fiú komoly arccal, lassan bólintott.
– Semmi értelme mesterséges megtermékenyítéssel kergetni a dzsalgirúmit. Mindketten egészségesek vagyunk, semmi akadálya, hogy természetes módon foganjon meg. Nincs bennem viszolygás azzal szemben, hogy fiúval szeretkezzek, de csak addig, amíg a kisbaba miatt kell.
Ninda vette át a szót.
– Természetesen az apja leszel, nem a donorja. A családunk tagja leszel és nyilván részt veszel a gyermeked fölnevelésében.
Rongami ismét bólintott. Egy szúni számára elképzelhetetlen volt, hogy ne ő nevelje föl a gyerekét, még ha nem is él párkapcsolatban a másik szülőjével.
– Nyilván vannak kérdéseid – szólalt meg Aini. – Az egyikre máris válaszolok: én is szeretnék gyereket előbb-utóbb, de még nem döntöttem el, hogy mikor és kitől. Nincsen jelöltem. Lehetsz akár te is.
– Nekem viszont – folytatta Ninda – egyelőre nem áll szándékomban teherbe esni. Ha mégis, akkor csak mesterséges megtermékenyítéssel.
Rongami ismét bólintott. Jól tudta, hogy Nindát kiskorában mennyit bántalmazták férfiak.
– Nincsenek kérdéseim – felelte. – Sellinát persze megkérdezem, bár nem komoly a kapcsolatunk, de azért őrá is tartozik. Nekem tetszik az ötlet, hogy gyerekem legyen, hiszen mindig is szerettem őket. Persze ha lesz egy állandó kapcsolatom, nyilván ővele is akarunk majd gyereket.
A lányok bólintottak.
– Mire a gyerek megszületik, célszerű lesz, ha hozzátok költözöm.
– Persze – mondta Szinensi.
– Hogy Sellina velem jön-e, vagy esetleg valaki más, az nyitott kérdés, végül is még tíz év van addig.
Ninda elmosolyodott.
– Ha lesz egy társad és vele gyerekeitek, mindnyájan elfértek nálunk, elég nagy a Nindaran-hombé.
Rongami elmosolyodott.
– Örömmel. Mikor szeretnéd?
Szinensi már készen volt a válasszal.
– A következő sualu idején, muandzsantól szisszadzsanig.
Rongami bólintott és felállt. – Megkérdezem Sellinát és visszajövök. Ő is itt van a janníhaumban.
Kiment, három matin belül visszajött.
– Sellinának sincs ellene semmi kifogása, sőt nagyon tetszik neki az ötlet. Szereti a gyerekeket, és ha akkor még együtt leszünk, szívesen lesz pótanyuka.
Szinensi felállt, odalépett a fiúhoz, átölelték egymást. Aztán Ainival és Nindával is.
←pe-10 Áiszi [-11] Nézz körül. Itt ülünk az étteremben, beszélgetünk mindenféle felnőtteket érdeklő dolgokról. És itt ül egy gyerek, eszeget, gondolkodik. Miről? Eltűnődtél már valaha azon, hogy egy gyerek, aki csak ott üldögél valahol, mire gondol éppen? (Sileni: Naplóm Nindával, 44 411. fattilgópan) :: Szúnahaum, Szuangvéni-Hillá, 43 702. nodzsat karisszinan, 506pe‑10 Áiszi pe-11 Rongami [-20] Ha nem lenne szél, csak feküdnénk a sivatagban, mint a homokszemek – ám így elszállhatunk s eléghetünk a hajnali ragyogásban. (Ninda: A fény lúmái, 595.) :: Szúnahaum, Hangilaoran, 43 702. famut angdzsagan, 508pe‑11 Rongami pe-12 Âiśỳ [58] Nincs teljesen ismeretlen és nincs teljesen ismert sem. Csak fokozatok vannak, a megismerés rétegei, vertikálisan és horizontálisan, térben és időben. (Angrolími: A fhangífilozófia Ninda gondolkodásának tükrében, 680.)pe‑12 Âiśỳ→
ph-28 id [-924] () :: Szúnahaum, Hangilaoran, 43 714. senut algillíszan, 620ph‑28 id ·· -899 741 186 szó (712 730+24 303+4153) 5 136 620 betű (4 970 954+165 666) 5 675 067 jel (@538 447) | 700, 70%, 422 731 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 134 szórás -25–109 (na-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2270. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:49/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.30.:1020, 3085 30. 11:45 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 199 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 27 (3%) 673 |