„Ember és kutya ugyanúgy működik. Kétféle üzemanyaguk van: ennivaló és szeretet.”
Ílgaszaumi, Sinettin Szierg mondásai,
138. sómir
138. sómir
ÃÀllewṙuôp
61. ńaũḱan 7.
a fehér órája
Az építkezés szépen haladt. A tereprendezést egy Vúẙt munkagép végezte, és az elsimított, felszántott barázdákba egy Lårlåp teherkocsi vitte ki a rudakat, amiket automaták állítottak a helyükre. Sok munkás is volt a helyszínen, a gépeket irányították, de fizikai munkát is végeztek. A fejük fölött lassan keringő kiskocsira oda se hederítettek, máskor is megálltak már az erre haladók, megnézték az építkezést. Ez a kocsi azonban néhány kör után leszállt a Lårlåp közelében, és kilépett belőle – Ìsy. A munkavezető már rohant is.
– Ìsy! Üdvözöllek!
– Köszöntelek – nyújtotta ki a lány a kezét. Megszorították egymás alkarját. Ez az üdvözlő gesztus nem változott, de a verbális rész egészen más lett a diktatúra bukása óta. Többek között tegezhették egymást, noha teljesen idegenek voltak egymásnak. A férfi persze jól tudta, hogy a lány kicsoda. Mindenki tudta az országban.
– Śonè Eïvorỹ munkavezető vagyok. Nagy öröm és megtiszteltetés, hogy itt láthatlak és kart szoríthatok veled. Minek köszönhetem?
– Egy szenvedélyes éjszakának – felelte Ìsy. Eïvorỹ értetlenül nézett rá, amire elmosolyodott. – Nos, Ânnersỳ gyereket vár, és én vettem át tőle az építkezés vezetését.
– Ó, már értem. Ẅseśorẃr! Hát mondanám, hogy nézz körül nálunk, de azt már úgyis megtetted, illetve persze nézz meg mindent, amit csak kívánsz. Bárki ötlete volt, nagyon hálás vagyok neki.
– Ne udvarolj már, én se készültem más anyagból, mint bárki ebben az egész nagy tekergő Galaxisban.
Összemosolyogtak. Mindketten jól tudták, hogy ez Ninda-idézet, és ÎÌdaṙa professzor az, aki a Galaxist előszeretettel nevezi „tekergőnek”.
– Nem, te sem. De te vagy ebben az országban az, aki a legjobban emlékeztet őrá.
– Én csak az árnyék vagyok, ő hozza a fényt.
– Bölcs beszéd. Hát akkor tessék, itt tartunk. Ez az északi nyolcas szekció, tegnap reggel nyitottuk meg és hatvan sornál tartunk, már ami a kikarózást illeti. A növények is jönnek már, azokat most kezdik majd felfuttatni. Magas kultúrával dolgozunk, hat szinten helyezzük föl a növényeket, úgyhogy elég nagy lesz a hozamunk. Már most nyolcvan òpnál tartunk, amire nagyon büszkék vagyunk.
– Igen, láttam a számokat. Nagyon szépen haladtok, Śonè, valójában csak azt nem értem, hogy rám mi szükség van itt.
– Hát például szépen mosolyoghatsz majd, amikor átveszed a kormánykitüntetést mint az év legsikeresebb beruházásának vezetője. A többit bízd ránk.
– A kitüntetés nektek jár, Śonè.
– Melyikünknek? Negyven munkavezető és nyolcezer munkás van az ültetvényen.
– Akkor annak a nyolcezer-negyven embernek mind. De Ânnersỳ is sokkal többet tett énnálam. Majd ő átveszi a kitüntetést, ha lesz. De nem lesz, vagy legalábbis idén nem lesz, mert a Dâèrsẅnt fantasztikusan halad, már napi kétezer ẽsyn a kitermelésük.
– Hogy tudsz összehasonlítani egy űrbeli gázbányát egy légültetvénnyel? Ez olyan, mint az Ìmì sodrásának sebességét összehasonlítani a śiìnsütő hőfokával.
– Pénzbeli hasznosságuk alapján, természetesen. Ők jelenleg évi kétmilliós hasznot hajtanak, mi pedig másfél milliót. De ez nem verseny, nem a kitüntetés a fontos, hanem hogy mi termeljük az oxigént… mekkora terület számára is?
– Ez jó kérdés – bólogatott élénken a munkavezető. – Pillanatnyilag már megnövekedett koncentrációt mutatnak a mérések a Dóëẃr folyásától egészen az Àndaŷt-dombvidékig. Ebben benne van a Ṙansyẽn is, egy fémmegmunkáló üzem, akik egymaguk fölhasználnak egy òp oxigént.
– No látod. És még az elején tartunk. Ez az igazi kitüntetés.
Beszéd közben körbesétáltak a jókora térségen, ahol hamarosan az északi nyolcas szekció tápellátója lesz. Már annak az alkatrészei is ott voltak egy Lårlåpon, a munkások minden sietség nélkül dolgoztak a lerakodáson és az összeszerelésen. S pillanatok alatt másodszor is ráterelődött a szó minden sỳÿndoṙ kedvenc témájára.
– Azt hiszem, egy vagy két nap és megérkezik a dalverseny helyszínére – mondta Ìsy –, ott legalább láthatjuk.
– Öröm a szemnek, de a léleknek is – bólogatott Eïvorỹ elégedett mosollyal. – Én neki köszönhetem, hogy van munkám. Valaha ott voltam a legelső ḱaŷndïmi tüntetők között, amikor még az arcunkat sem mertük vállalni, porálarc volt rajtunk. Munkanélküli voltam, hát akadt bőven szabadidőm.
– Én is ott voltam – bólintott Ìsy. – Négy éve, amikor az első tüntetések egyik szervezője álruhában beszélgetett ÎÌdaṙa professzorral, aki mỹṙunak nevezte el, én is ott voltam, talán húsz lépésnyire a riporter mögött. Rajtam is porálarc volt, és fehér sivatagi ḱynẽ.
– Én kivetítőről néztem két utcával arrébb – nevetett Eïvorỹ.
– Én is ott voltam, ahol Ìsy – szólalt meg mellettük egy munkás, aki közben tápoldatos csöveket illesztett össze. – Csak én a riportert majdnem szemből láttam, a mỹṙut meg oldalról.
– No lám – mondta Ìsy –, mindannyian ott voltunk. Közvetlen közelből láttuk a történelmet.
– Igen, Ìsy – a munkavezető megcsóválta a fejét –, azaz mégsem. Akkor még nem. Amikor viszont már maga a történelem fordult meg Ḱaŷndïm utcáin, akkor azt csak mi néztük, alighanem itt az összes munkás meg jómagam. De te akkor már csináltad.
A lány vállat vont.
– Ugyan már. Én csak besegítettem itt-ott. Tudjátok, mit mondott Ninda: a történelem nem vár senkire, a történelem az lezajlik.
– Azt is mondta – felelte a munkás –: A történelemnek nem sürgős, a történelem ráér. Neked nem ér rá, mert te most akarsz jobban élni, nem akkor, amikor a történelemnek majd megfelel.
Ìsy fölkacagott.
– Ha ezt Ḱïyṙeàn most hallaná… hát meg is érdemelné, hogy hallja, lépten-nyomon mindenki Ninda mondásait idézi.
– Nála van a Tudás Fénye – mondta Eïvorỹ.
– Hát ez kétségtelen. Ḩymm-ḩymm, de azt még nem tudom, hogy végül is mit fogok én itt csinálni mint építésvezető. – Ìsy odalépett az egyik ládához és elkezdte kiszedegetni a pontos rendben elhelyezett alkatrészeket. Egykettőre összerakott egy elágazást. – Így valahogy?
– Igen, Ìsy, így, de most végeredményben mit csinálsz?
– Dolgozom. Tudod, én itt fizetést kapok, akárcsak ti, Śonè, és úgy gondolom, hogy tennem is kellene érte valamit. De mit irányítsak rajtatok? Itt minden megy a maga útján, ahogy kell.
A munkavezető csípőre tette a kezét.
– No figyelj. Miért nem kérdezed meg Ânnersỳt, hogy ő mit irányított? Mert ő nem csöveket rakott össze, ott legalábbis biztosan nem, ahol én voltam. Értékelem a munkakedvedet, de nem kaptál valamiféle eligazítást, hogy mi lesz a dolgod?
A lány tűnődve ráncolta össze a homlokát, egy pillanatra a keze is megállt, aztán folytatta a munkát.
– Ez nagyon jó kérdés, Śonè. Nem, nem kaptam. Lehet, hogy mindenki azt gondolta, hogy majd valaki más elvégzi. Ânnersỳ szépen kilépett, ahogy kell, az adminisztrátor adminisztrálta a változást, a személyzetis fölkért engem, a… mindegy, szóval mindenki megcsinálta azt, ami a dolga, és semmi mást. Ez nyilván olyasvalakinek lenne a dolga, aki nem is létezik. Igazad van, megkérdezem Ânnersỳt, majd munka után. Holnap pedig azzal kezdem, ami kétségkívül része a munkakörömnek: elmegyek a koordinátorhoz és megtudakolom, hogy mi ez a fejetlenség. Mert akkor máshol is ez van.
←pd-15 autista [-17] A Galaxis egyszerűbb és élhetőbb hely lenne, ha sokan lennének képesek arra, amire ő: szót érteni bárkivel. (ÀLAN: Hősköltemény)pd‑15 autista pd-16 légültetvény [18] Ember és kutya ugyanúgy működik. Kétféle üzemanyaguk van: ennivaló és szeretet. (Ílgaszaumi, Sinettin Szierg mondásai, 138. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, ÃÀllewṙuôp, 61. ńaũḱan 7., a fehér órájapd‑16 légültetvény pd-17 fogadtatás [-23] Csak két olyan munkám volt életemben, amit nem szerettem, és mindkettő Szindoriáról szól. A diplomáciai ügyvivői pozíció – egy idő után, amikor már be kellett látnom, hogy nincs esélyem az ellenséges rendszerrel szemben – és a miniszterelnökség, kezdettől fogva. Egyszerűen nem ebből az anyagból készültem. (Ámmaít Ídara: Az elmaradt szindor forradalom, 12.) :: Hinanarva, Ámhalgin Súfauri, 43 701. muhat lilgamíszan, 773pd‑17 fogadtatás→
ph-28 id [-924] () :: Szúnahaum, Hangilaoran, 43 714. senut algillíszan, 620ph‑28 id ·· -899 741 186 szó (712 730+24 303+4153) 5 136 620 betű (4 970 954+165 666) 5 675 067 jel (@538 447) | 700, 70%, 422 731 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 134 szórás -25–109 (na-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2270. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:49/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.30.:1020, 3085 30. 11:45 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 199 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 27 (3%) 673 |