Ne zavard, álmodik,
a világ legszebb álmait.
Ne zavard, táncol,
a világ legszebb táncait.
Ne zavard, gondolkodik,
hiszen ő Limelullí. (Ninda: Limelullí)pa‑11 fhangímester pa-12 államelnök [-20] Ha nincs célod az életben, az baj. Ha van célod, az jó. De csak ha az a célod, hogy te magad mit csinálj. Ha azt akarod eldönteni, hogy mások mit csináljanak, az a legnagyobb baj. Akkor inkább ne legyen semmilyen célod. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 78.)pa‑12 államelnök pa-13 sivatag [-24] Másképpen kell élni dzsungelben, másképp rerruerdő szélén. Másképpen egy kis szigeten és másképp a sivatagban, sőt mindegyik sivatagban más és más módon. Az ember az egyetlen lény, amely azonnal alkalmazkodni tud bármilyen helyszínhez. (Ílgaszaumi, A Galaxis világai, 314.) :: Sidad, Dzsúmun Auríhaum, 43 691. senut ukingahan, 658pa‑13 sivatag→
„Ha nincs célod az életben, az baj. Ha van célod, az jó. De csak ha az a célod, hogy te magad mit csinálj. Ha azt akarod eldönteni, hogy mások mit csináljanak, az a legnagyobb baj. Akkor inkább ne legyen semmilyen célod.”
Ninda: Nemlétező politikai beszédeim,
78.
78.
Éjfélre járt – itteni idő szerint délelőtt volt –, és Ninda nyugodtan üldögélt a Hannoni-hat Egyetem aulájában. Most éppen Addirmi gazdaságáról beszélgettek az elnökkel és néhány szakértővel.
– Igen, mi szegény ország vagyunk – sóhajtott Erridon. – A kormány első számú feladata ezen javítani, de az eddig elért hat százalékos gazdasági növekedés nem ad alapot büszkélkedésre. Mostanra tizenöt százalék volt az eredeti terv.
– Mi okozta, hogy még csak itt tartotok?
– Elsősorban az elöregedett bányagéppark – felelte Gannard-mit bányászati szakértő. – Egy teljes garnitúra bányagépet bérelünk a tiéidtől, és érccel, szervetlen szénnel és gázokkal fizetünk. De csak fél itteni évvel ezelőtt álltak üzembe a gépek, és öt év, mire a saját értéküket visszatérítik.
– Drágán adja az ilyesmit a Testvériség?
– Szó sincs róla. Tőletek kapjuk a gépeket a legkedvezőbb feltételekkel – számos ilyen üzletet magam kötöttem meg, pontosan tájékozott vagyok. És nemcsak a gépeket, a Testvériség árképzése minden kereskedelmi kategóriában figyelembe veszi, hogy mi szegények vagyunk.
– Nem kétlem, hogy emögött okos üzletpolitika áll – vette át a szót az elnök –, a reklámerőn kívül az is, hogy a szegény országok gazdaságának megerősödésével nő a vásárlóerejük és ezzel hosszú távon a Testvériség is jól jár – de meg kell mondanom, hogy ettől függetlenül jólesik mint figyelmesség. S ha már szóba került a néped: tudom, hogy meg szoktad kérdezni az embereket arról, hogy mit gondolnak rólatok. Nos, sajnos nálunk is létezik az a fajta rasszizmus, ami abból ered, hogy a szúnik hajókon élnek, nem pedig világokon. Ami engem illet, ezzel sosem tudtam azonosulni, nem értem, mi azzal a baj, hogy valaki hol él, de mivel ez a látásmód létezik, beszélnem kell róla. Történetesen erősen kisebbségi álláspont, és nemigen engedjük propagálni, amennyire ez ugye lehetséges egy cenzúra nélküli rendszerben. Az is kisebbségi álláspont, de szintén létezik, hogy a Testvériség azért jó hozzánk, mert akarnak tőlünk valamit; változó, hogy mit, általában a gazdasági javainkat vagy a világunkat, de még senkinek sem sikerült megmagyaráznia, hogy miért éppen a miénket, amikor Addirmihez hasonló világ tízezrével akad itt a közelben. Van egy kicsiny kupolavárosunk, azon kívül levegőtlen, nyers bolygófelszín, nem látom be, hogy a szúniknak ez miért kellene, illetve miért éppen Addirmi. Lakatlan naprendszerekből is rengeteg van. Bármikor le tudnátok telepedni, ha akarnátok, de nyilván nem akartok.
– Nem – felelte Ninda, és az örök napsütésre gondolt a Lengu völgye fölött –, nem akarunk.
– Nyilván nem árulhatod el, hogy miért nem.
Erre Ninda felelhette volna őszintén is, hogy csakugyan nem árulhatja el. De jobbnak látta hazudni. Az Abroncsvilág titkát mindenképpen meg kell őrizni, a dzserangoknak még gyanújuk sem támadhat felőle. Ninda végtelenül ritkán hazudott, de az Abroncsvilág titkáért ez az ár sem túlzás.
– Népem jobban érzi magát a hajókon, mint egy világ felszínén. Bizonyára hallottatok egykori világunkról, Szúnahaumról, amelyről államunk a nevét vette. Ez a világ elpusztult egy szörnyű háborúban, és mi azóta nem élünk világok felszínén.
– Igaz – bólogatott az elnök –, hallottam erről. Nem gondoltam, hogy még mindig ez a vélemény van érvényben. A ti időszámításotok szerint több tízezer éve volt az a háború, ha jól emlékszem.
– Talán éppen ezért – szólalt meg Thakindhramszu. – Ha egy nép ilyen sokáig hurcolja egy trauma emlékét, akkor már nem képes megszabadulni tőle, véglegessé válik. Sok népnek vannak efféle emlékei.
Sok mindenről beszéltek ezen az estén, illetve a helybeliek számára délelőtt. Egészen éjjel kilencvenig, amikor már hangjelzés szólalt meg Ninda suagján, négy zengő hang, sorban egyre mélyebbek.
– Indulnod kell – szakította félbe önmagát az elnök.
– Igen, Erridon. De kérlek, mondd végig előbb a gondolatmenetet.
Az elnök nem tehetett mást, szépen elmondta, amit elkezdett. Ninda csak ezután kelt fel és indult a kikötőbe – de egyáltalán nem rohant, bár csak hat mati volt hátra. Szokásos nyugodt sétatempójában járt és folytatta a beszélgetést.
Ahogy elérték a kikötő előtti nagy térséget, rengeteg zavart, tanácstalan embert találtak, akik egyenesen őrájuk, azaz Nindára néztek. Persze ezen a világon is alighanem mindenki tisztában volt vele, pontosan hol van éppen Ninda. Akik nem a rajongói, azok számára is a legnagyobb híresség, aki erre a világra tette a lábát – talán a világ alapítása óta.
A térség túlsó végén a Dzsúmun Auríhaum suárkapuja ekkor kezdett bezárulni, s mialatt Ninda és kísérete nyugodt léptekkel a kapu felé tartott, méltóságteljes lassúsággal emelkedni kezdtek az óriási tifonglemezek. S csakhamar leereszkedett a kupolaváros zsilipkapuja is, ami elválasztja őket a kinti űrtől, amikor a Dzsúmun Auríhaum elindul.
Ninda odaért a zsiliphez és helyet foglalt egy közeli padon, egyáltalán nem zavartatva magát attól, hogy egymaga maradt a népéből ezen a világon. Egy történetet mesélt a Fádisszímun dzsullából.
– Állítólag – sok tízezer évvel ezelőtt – Remna háborúja valamelyik szomszédjával, miután már harminc-negyven napja tartott és számos áldozatot követelt, azzal ért véget, hogy az elnök vagy tábornok, vagy nem tudni, milyen rangú hadvezér nyeregben érezte magát, és most először rábízta a parancsnoklást a helyetteseire, ő pedig hazament a családjához. A kislánya, aki a történet különböző változataiban más-más korú volt, rögtön az ajtóban fogadta, és amikor az apja lehajolt hozzá, teljes erejéből szájon vágta. Aztán kiabálni kezdett vele, gyilkosnak nevezte és közölte, hogy látni sem akarja. És kilökte az ajtón. A diktátor álldogált ott egy darabig, aztán visszament a főhadiszállásra és leállította a háborút. Van a történetnek olyan változata, amelyik szerint később öngyilkos lett, de olyan is, amelyikben kibékült a lányával. Hát mindenesetre úgy gondolom, a dzsáuli elnök igazán olcsón megúszta. Ő még pofont sem kapott. Kíreán sem. De most eltűnődtem. Lehet, hogy a következő zsarnokot pofon vágom. Ámbár… az biztos, hogy nem mindegyiket. Túl sokan vannak, még megfájdulna a kezem.
– Nemigen vagy az a verekedős típus – mosolyogtak az emberek.
Ninda lebiggyesztette az ajkát.
– Ki lehet belőlem hozni. Én nem vagyok valamiféle csodalény, a szelídség mintaképe vagy efféle. Azért nem ütöttem meg ezt a két diktátort, mert nem jutott eszembe… de ha igen, akkor se láttam volna értelmét. Akkor se lettek volna belőlük más emberek, sem a tetteik nem változtak volna, sem az, ahogyan megítélik a saját pályafutásukat. Akkor meg minek? Az értelmetlen erőszaknak valóban nem vagyok híve.
Háta mögött a zsilip megint emelkedni kezdett, s láthatóvá vált a szúnik szokásos szürke hajóteste, rajta egy kicsiny, alig embermagas hétágú csillaggal. Az emberek fellélegeztek. Ninda búcsút intett az addirmieknek, odasétált, jöttére feltárult az aungir ajtaja, s ő belépett a kishajóba.
←pa-11 fhangímester [-24]
Ne zavard, álmodik,
a világ legszebb álmait.
Ne zavard, táncol,
a világ legszebb táncait.
Ne zavard, gondolkodik,
hiszen ő Limelullí. (Ninda: Limelullí)pa‑11 fhangímester pa-12 államelnök [-20] Ha nincs célod az életben, az baj. Ha van célod, az jó. De csak ha az a célod, hogy te magad mit csinálj. Ha azt akarod eldönteni, hogy mások mit csináljanak, az a legnagyobb baj. Akkor inkább ne legyen semmilyen célod. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 78.)pa‑12 államelnök pa-13 sivatag [-24] Másképpen kell élni dzsungelben, másképp rerruerdő szélén. Másképpen egy kis szigeten és másképp a sivatagban, sőt mindegyik sivatagban más és más módon. Az ember az egyetlen lény, amely azonnal alkalmazkodni tud bármilyen helyszínhez. (Ílgaszaumi, A Galaxis világai, 314.) :: Sidad, Dzsúmun Auríhaum, 43 691. senut ukingahan, 658pa‑13 sivatag→
ph-28 id [-924] () :: Szúnahaum, Hangilaoran, 43 714. senut algillíszan, 620ph‑28 id ·· -899 741 186 szó (712 730+24 303+4153) 5 136 620 betű (4 970 954+165 666) 5 675 067 jel (@538 447) | 700, 70%, 422 731 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 134 szórás -25–109 (na-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2270. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:49/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.29.:1020, 3085 30. 11:45 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 199 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 27 (3%) 673 |