-22 ←oh-11 költözés [-25] Egy életre elegendő viszontagságot élt meg szindoriai gyerekkorában, hogy aztán élete hátralevő részét már ezek nélkül élje le. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 17. sómir) :: Fáhinnur Hírauszi, Jaungaimasz, 43 664. higit szílgaran, 440oh‑11 oh-12 unoka [-22] Vannak napok, amik megváltoztatják a történelmet – de ez csak utólag derül ki róluk. (Ílgaszaumi, A Ninda-kultusz, 1. kötet, 3.) :: Fáhinnur Hírauszi, 43 664. higit szílgaran, 746oh‑12 oh-13 fölkelés [-25] Voltaképpen nem is három szülő nevelt föl, hanem öt. De kellett is hozzám ennyi. (Sileni: Naplóm Nindával, bevezető, 3.) :: Fáhinnur Hírauszi, 43 664. szahut nirséhagan, 388oh‑13→

---

„Vannak napok, amik megváltoztatják a történelmet – de ez csak utólag derül ki róluk.”
 

Fáhinnur Hírauszi
43 664. higit szílgaran
746
– Voltaképpen ő az első unokánk – dünnyögte Ámmaít, mialatt az ikrek uzsonnáját készítette.
  Hait kezében megállt az írópálca. Fölpillantott a férjére.
  – Micsoda?!
  – Miért, nem az? Ninda valamiformán mégiscsak a mi gyerekünk, ha hivatalosan nem is, de annyiszor elhangzott már, hogy mi állunk a legközelebb ahhoz, hogy a szüleinek nevezzük magunkat. Mi is mondtuk már számtalanszor, ő is, idegenek is. Márpedig az örökbefogadás hivatalos, be van jegyezve. Nagymama lettél, drágám.
  Hait lepillantott gömbölyű hasára és sóhajtott.
  – Bolondokat beszélsz, de igazad van. Háromszázhuszonhárom éves vagyok… te nagy Galaxis, Szindorián az mennyi? Létezik, hogy nem tudom a saját életkoromat?…
  Ámmaít elővette a suagját, hiszen Ninda nem volt kéznél, a kórházban volt Silenivel.
  – Tizennégy és tizenkettő. De, tudod, csak átálltál az itteni időszámításra.
  – Az biztos, régesrég. Szóval nagymama, nem egész tizenöt évesen. Hát nem így terveztem…
  – Hát nem – nevetett a férje, kinyitotta a tojásfőzőt és tányérra rakta a tojásokat. Aztán megnyomta a gyerekszoba csengőgombját. Csak aznap reggel óta laktak ebben a lakásban – 3-siri 2 –, nagyra értékelték a szúni költöztetőautomaták programját, amiben az volt: mindent ugyanúgy, mint az előző lakásban. Megfordult a tálcával, az asztalhoz lépett és letette. Ez beletelhetett vagy húsz ütésbe, így aztán minden oka megvolt a mozdulat után összeráncolt homlokkal az ajtó felé fordulni.
  – No, hol vannak ezek?
  Hait tanácstalan képet vágott. Ámmaít az ajtóhoz lépett, kinyitotta, és nyomban a nyakába ugrottak az ikrek.
  – Hiányoztunk, mi?!
  – Nem tudtad, hol vagyunk ilyen soká!
  – Vártuk, hogy kinyisd az ajtót!
  – És meglepődj!
  Nagyrészt egyszerre beszéltek szúni–szindor keverék nyelvükön, amibe újabban, a lányok hatására, elkezdtek saunisi szavakat is vegyíteni. Aztán leugráltak az apjukról és rohantak az asztalhoz. Egy lépéssel az asztal előtt megálltak, egyszerre a homlokukra csaptak, és futottak kezet mosni. Ez új játék volt, egy ideje minden étkezésnél megcsinálták. Aztán repültek az asztalhoz. Kétszintes volt, a kör háromnegyede magas, a nagyok számára, a negyedrésze pedig jóval lejjebb volt, hogy ők is kényelmesen elérjék. Még hazulról hozták magukkal ezt is.
  – Ūmas! – rikoltották kórusban, boldogan, amiért tudják a tojás nevét saunisi nyelven is. – Ŷnṙaõp! Tojás!
  És hozzáláttak. A főzőt Ámmaít hámozásra és szeletelésre állította. Ők rátettek néhány szeletet a szendvicsükre, de az ikrek fölkaptak egy-két darabot, hozzá jogratot, aurí-szane sajtot, simdipszalámit, mikor mit, úgy ették, összevissza. Ez is pár napja kitalált új szokásuk volt. Harmincnégy évesek, gondolta Hait. De hiszen Sileni is éppen ugyanennyi. Harmincötre becsülték.
  – De hiszen Sileni éppen egyidős velük – bökte ki.
  – Mondok még jobbat, nagyi – nevetett Ámmaít. – A gyerekünk teljes negyven évvel fiatalabb lesz az unokánknál.
  – Á, az nem is sok – legyintett Hait könnyedén, és ő is nevetett. – Mire egyetemre mennek, nem is fog számítani.
  Hirtelen kérdésözön zúdult rájuk.
  – Sileni mikor jön haza? Mikor gyógyul meg? Érti a nyelvünket? Mikor fog látni? Mikor fog járni?…
  – Hé, hé, elég lesz – nevetett Hait –, egyszerre legfeljebb száz kérdést, ha lehet. Elmondok róla mindent, de egyetek, rendben?
  Az ikrek bólogattak és újabb adag mindenfélét tömtek a szájukba. Hait pedig mesélt Sileniről, amit tudott. Nem sok volt.
  Fádaru ezalatt rövid időre elaltatta Silenit, és egy kis műtéttel eltávolította a csövet, amin át eddig táplálták. Most már rendesen ehet, bár ma még csak tápszert, szoktatni kell a szervezetét. Öt nap sok idő egy ilyen kicsi gyereknek.
  – Holnap elkezdjük a visszaállítását rendes ételre – mondta Dzsúfud odakint a lányoknak. – És holnaptól elkezd mozogni, járni, játszani. Amit a lábcsonkra tettünk, az egy bonyolult készülék, ami gondoskodik arról, hogy a sérült felületet ne érhesse további sérülés. Természetesen súlyt nem helyezhet rá, azt majd a combjára fogjuk tenni. A száfunnupig sok idő van még, nem fekhet ágyban két éven át. És hamarosan indultok haza.
  A lányok meglepett arcot vágtak.
  – Azért kellett átjönnünk ide, mert odalent rengeteg a sérült, kell a hely a Sileni Fónirdon. De Sileni nem marad itt, egy mentőhajó hazaviszi. Ilyen bonyolult szemműtétre kevés hajókórház van felkészülve, a Sileni Fónird sem és ez a hajó sem. A száfunnupot majd otthon végzik el.
  – Te nem jössz? – kérdezte Szinensi.
  – Nem, én az itteni betegekkel foglalkozom, de a mentőorvos veletek lesz. Nem történhet semmi baj. A gyerek túl van a veszélyen, most már a rehabilitáción a sor, de ha mégis gond lenne, a mentők mindennel föl vannak szerelve, és az út mentén nyüzsögnek a hajóink.
  Ezzel otthagyta őket, ment valamelyik másik betegéhez.
  – Szüksége lesz pár ruhára – mondta Aini olyanformán, hogy abban az is benne volt: ő elintézi.
  – Kell neki otthon egy külön szoba, ki kell bővíteni a házat – tette hozzá Ninda. Eddig egyedül lakott a jasszani házban, most majd négyen lesznek, de hármuknak elég lett volna az az egy szoba.
  – Meg egypár játék – mondta Szinensi.
  Egyike volt a szúni szervezés előnyeinek – bár ez sok más országban is lehetséges lett volna, de például Szindorián nem –, hogy ezt mind innen, a Felhőtől galaktikus távolságra is el tudták intézni, hiszen az automaták megcsinálnak mindent. A házat is átalakítják, kiveszik a szükséges falakat, újakat raknak be, a cserélhető műanyag modulokkal dolgozó szúni építészetnek ez rutinmunka. Ninda el is intézte nyomban, kiválasztott egy elrendezést, kifizette az árkülönbözetet és a gépek használati díját – ez mindössze tíz palan volt –, és a továbbiakban nem is foglalkozott az egésszel, nem is ellenőrizte, úgyis úgy fogják csinálni, ahogy kívánta.
  A ház ajtaja ugyanott lesz, mint eddig, éppen szemben Ámmaíték házáéval, de most már nem a szobába nyílik, hiszen az mostantól hármuk hálószobája lesz, hanem egy kis előtérbe. A jelenlegi szoba nem változik, csak hátrébb kerül, a fürdőszoba és a konyha az előtérből fog nyílni, s a szoba mellett lesz egy szép tágas gyerekszoba Sileninek. Az egyik ablaka a hegyoldalra nyílik, a másik pedig a két ház közötti térségre a huhalli tövében, ahol asztal, padok és fotelek vannak letéve, meg egy játszószőnyeg az ikreknek. Most majd hárman játszhatnak rajta.
  Ha Nindát a családjukba számítják – tűnődött Hait –, hárman voltak, amikor Szúnahaumra érkeztek. Amikor Ninda elutazott, már öten voltak. Most nyolcan térnek haza, és úton a kilencedik. Mindig nagy családról álmodott. Még lehetne több is. Két-három dzsúminként egy gyerek… meg hát Nindáéknak nemsokára lehet vér szerinti is, hatvan-hetven év múlva, semmi az, elrepül. Három egészséges fiatal lány, gyönyörű kisunokákkal ajándékozhatják meg őket – de a korkülönbség jelentéktelen, még ők is fiatalok, még nekik is lehetnek gyerekeik szép számmal.

---

←oh-11 költözés [-25] Egy életre elegendő viszontagságot élt meg szindoriai gyerekkorában, hogy aztán élete hátralevő részét már ezek nélkül élje le. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 17. sómir) :: Fáhinnur Hírauszi, Jaungaimasz, 43 664. higit szílgaran, 440oh‑11 oh-12 unoka [-22] Vannak napok, amik megváltoztatják a történelmet – de ez csak utólag derül ki róluk. (Ílgaszaumi, A Ninda-kultusz, 1. kötet, 3.) :: Fáhinnur Hírauszi, 43 664. higit szílgaran, 746oh‑12 oh-13 fölkelés [-25] Voltaképpen nem is három szülő nevelt föl, hanem öt. De kellett is hozzám ennyi. (Sileni: Naplóm Nindával, bevezető, 3.) :: Fáhinnur Hírauszi, 43 664. szahut nirséhagan, 388oh‑13→

---

ph-19 Vỳḩaůteńnél [-292] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -229 (2134 › 60:41) 732 363 szó (704 148+24 072+4143) 5 072 796 betű (4 908 785+164 011) 5 610 378 jel (@537 582)	691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 12:50

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	18 (2%) 673