„Egy sor lényegtelen eseménnyel váltam közismertté. Egy mesterségesen koholt politikai botrány, egy-egy interjú és tévébeszélgetés, ahol érdektelen, mellékes dolgokról beszélgettünk. Mégis örülök ezeknek, mert az általuk szerzett ismertségnek később hasznát vettem.”
Ninda: Életem egy falevélen,
92. sómir
92. sómir
Az első észrevételt Kỹviṙdòan tette, a neves politikai elemző, a szó szoros értelmében azonnal, ekkor még csak néhány szóban, amik pillanatokon belül megjelentek a Rövidenben. „Természetesen tudom, hogy Nìïndà csak egy gyerek, ráadásul tudatlan is. De a kérdése mégis úgy hat rám, mint politikai életünk ironikus jellemzése. Csakugyan. Mit jelent hazánkban ez a szó, hogy ellenzék? Van ilyenünk egyáltalán?” Erre sokan reagáltak, a vitát Ërimůyn indította meg azzal, hogy rámutatott: „Már nem csavargó, és tanulhatott a Testvériségben. Tanult is, hiszen irodalmi nyelven beszél. Nyilván náluk is van ellenzék. Szerintem a kérdése pontosan az, aminek látszik, aminek ön is értelmezte.” Ekkor kezdetét vette a vita arról, hogy Ninda mit tanulhatott a Testvériségben töltött idő alatt – valaki annak is utánajárt, hogy ïniì tizenhetedikén hagyta el Sỳÿndoṙeìát, vagyis sỳÿndoṙ időszámítás szerint kétszázegy napja –, de ez közben kibővült a tévéadásban hallottakkal.
Ỳllĩ doktor ugyanis engedelmet kért a műsorvezetőtől és jóindulatúan elmagyarázta, mi az az ellenzék. Ninda azonban, mintha csak elő akarta volna segíteni a további találgatásokat, nem úgy reagált, hogy „most már értem”, de úgy sem, hogy „ezt eddig is tudtam”. Azt kérdezte:
– Mivel álltam én az ellenzék élére?
– Abban a bizonyos interjúban sok olyan dolgot mondtál ki, amit az ellenzék is hangoztat.
– De ËẼsyń, akkor a kormány is ellenzék!
– Ez igencsak meglepő lenne, miért mondod ezt?
– Én arról beszéltem, hogy a csavargókat üldözik és bántják, éheznek, rettegnek. Ezek tények. Ha ezeket a tényeket bárki kimondja, az ellenzék? A kormány talán nem mondja ki?
Itt megint kibontakozott egy vita a háttérben arról, hogy Ninda komolyan beszél-e. De ezúttal nem tartott sokáig, mert Ỳllĩ doktor hümmögött egy darabig, majd megfontoltan azt mondta:
– A kormánynak megvan a maga látásmódja ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban.
Még egy ellenzéki tévében sem mondhat ki az ember akármit, és ezt a jelenlevők meg a nézők is pontosan értették. Nindát azonban akkor sem érdekelte volna, ha tud róla.
– Ez vůnellìp! – vágott rá egy olyan kifejezést a csavargók szótárából, amit jólnevelt ember nem használ nyilvánosan, a tévében pedig aztán végképp nem. – Nincs azon mit látásmódozni, hogy valaki éhezik és állandóan verik. Ha a kormányod látásmódok mögé bújik, az azt jelenti, hogy egyszerűen letagadja a nyilvánvaló igazságot. Tehát felelősségre kell vonnod a kormányodat, neked is, Ḱeŷl, és mindenkinek, aki tud az egészről.
Újabb vita bontakozott ki a háttérben arról, hogy „kormányod”, hogy vajon Ninda ezzel a kifejezéssel akarja-e jelezni elkülönülését a sỳÿndoṙ politikától. A szlengnyelvi trágárságot a nézők többféleképpen értékelték, sokan a nyíltság jeleként tekintettek rá, hogy Ninda nem fél kimondani bármit – neki aztán nincs félnivalója a sỳÿndoṙ hatalomtól –, mások egyszerű neveletlenségnek fogták fel. A stúdióban ülő két férfi azt a stratégiát választotta, hogy nem vesz tudomást erről a szóról.
– Természetesen felelősségre vonjuk, Nìïndà – szólalt meg a műsorvezető. – Ez egy ellenzéki tévétársaság, és az ellenzéknek pontosan ez a dolga.
– Mióta működik ez a tévétársaság?
Lỹŷkśůnaḩỳ kicsit zavartan pislogott.
– Nem tudom pontosan… talán harminc éve.
– Én öt és tíz éves vagyok! – csattant fel Ninda. – A szüleim és a nagyszüleim, akiket nem ismerek, nyilván ugyanilyen nyomorban éltek, akkoriban, amikor ti állítólag már felelősségre vontátok a kormányt. Fogtok egyszer valamit csinálni is, vagy csak ültök a szép vïyṙd szobátokban, a szép vïyṙd ruhátokban, és bólogattok önelégülten, hogy ti mennyi mindent tesztek? Ha harminc év nem volt elég, hogy megmozduljatok, akkor ti minek vagytok? Te mit csinálsz, ËẼsyń, amikor nem ülsz ott Ḱeŷl mellett?
A doktor zavartan köszörülgette a torkát.
– Én… nos, én orvos vagyok.
Galaktikus hírű agysebész volt, az Államszövetség egyik legismertebb tudósa, orvosnemzedékek tanítója, egyike a kevés embernek, akinél a hatalom nem törődött az ellenzéki pártállásával, és parlamenti rendelet mondta ki, hogy minden segítséget meg kell neki adni a munkájához. Saját kórházat építettek neki a főváros közepén, és a legkiválóbb szakembereket szerződtették az egész országból, sőt külföldről is, hogy dolgozzanak vele és tanuljanak tőle.
– És gyógyítasz szegényeket is?
– Hát… természetesen – felelte a doktor. – Az orvos mindenkit gyógyít.
– Száz betegedből hány csavargó?
Ỳllĩ doktor megvakarta az orrát.
– Ez nem ilyen egyszerű. Én azokat gyógyítom, akik hozzám kerülnek. Nem én választom ki őket.
– Hol van a rendelőd, valamelyik nyomornegyedben vagy a Felsővárosban?
Ỳllĩ doktor nagy levegőt vett, de ekkor Lỹŷkśůnaḩỳ fölemelte a kezét.
– Egy pillanat türelmet kérek, kedves Ỳllĩ doktor úr, megengedi, hogy én válaszoljak? Nagyon köszönöm. Kedves Nìïndà, te néhány dologgal nem vagy tisztában. Ỳllĩ doktornak nem rendelője van, hanem külön kórháza, ő ugyanis nem egyszerű orvos, hanem hírneves agysebész, őhozzá nem sétálnak be az emberek az utcáról, hogy kötözze be őket, hanem hosszas vizsgálatok után küldik őket más orvosok. Ezért mindegy is, hogy hol van, és ezért nem ő választja ki, hogy kit kezel. Egészen biztos vagyok benne, hogy ha csavargó kerül a kórházába, az ugyanazt az ellátást kapja.
A doktornak ez az idő elég volt, hogy visszanyerje a nyugalmát.
– Nem, Lỹŷkśůnaḩỳ úr, a kislánynak igaza van. Nem ott van a kérdés, hogy egy csavargó ugyanazt az ellátást kapja-e nálunk… persze hogy ugyanazt, elég lenne egyetlen eset, amikor nem így van, és a csillagközi akkreditációnk lesz oda. Nem itt van a probléma. Nìïndà kérdése valójában, helyes olvasatban az: mekkora esélye van egy csavargónak, hogy ha olyan betegsége van, amit az én klinikámon kellene kezelni – akkor oda is kerül? A probléma itt van. Ön mint az ellenzéki sajtó prominens alakja tisztában van vele, mennyire elhanyagolt a szegények egészségügyi ellátása, a csavargóké pedig annál is jobban.
– Hogyne, természetesen. De ezen a ponton a korrektség kedvéért meg kell jegyeznem, hogy csak Ḱaŷndïmban ötmillióra becsülik csak a normális lakhatással bíró szegények orvosi ellátásának szervezési költségeit.
– Akkor beszélek az ügyvédemmel – közölte Ninda.
– Nocsak, ügyvéded is van?
– Van. És nemrég vûmÿrral kórházba kerültem. Az ügyvédem kimutatta, hogy azt csak Sỳÿndoṙeìáról hozhattam, és beperelte a kormányt húszmillióra. De most majd beszélek vele, hogy legyen kétszázmillió, akkor talán jut a vidéki városokba is. Mert a pénzt arra fogjuk fordítani, hogy mozgó egészségügyi szolgálatot létesítsünk a szegények számára. Addig meg gondolkodjatok, hogy a szép vïyṙd ruhátok megvéd-e a vûmÿrtól meg a többi vírustól.
Ninda itt nyert meg egy olyan csatát, aminek a létezéséről sem tudott. S újabb táptalajt adott az elemzéseknek. Már azzal, hogy nemrég kimondta a pontos életkorát, elindult egy vita, hogy vajon mit is keres egy öt és tíz éves a tévében valami olyanféle minőségben, mintha tárgyalópartner lenne, vagy valamely hatalom képviselője, vagy…
Ekkor még senki sem jelentkezett, aki meg tudta volna határozni, hogy Ninda pontosan milyen szerepben jelent meg a sỳÿndoṙ médiában.
←ng-6 tévéadás 1 [-24] Mi az az ellenzék? Ez a kérdés határozta meg Ninda egész megítélését Szindorián. Százféleképpen. (Sileni: Ninda élete, 445.) :: Aulang Laip, 43 615. muhat fínirrugan, 391ng‑6 ng-7 tévéadás 2 [21] Egy sor lényegtelen eseménnyel váltam közismertté. Egy mesterségesen koholt politikai botrány, egy-egy interjú és tévébeszélgetés, ahol érdektelen, mellékes dolgokról beszélgettünk. Mégis örülök ezeknek, mert az általuk szerzett ismertségnek később hasznát vettem. (Ninda: Életem egy falevélen, 92. sómir)ng‑7 ng-8 tévéadás 3 [-20] Az igazság akkor is igazság, ha elsőként egy gyerek mondja ki. (Ílgaszaumi, Külföldi Gyűjtemények, Idézetek szindor íróktól, 6552.)ng‑8→
ph-19 id [-293] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -230 732 331 szó (704 147+24 041+4143) 5 072 593 betű (4 908 777+163 816) 5 610 125 jel (@537 532) | 691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2210. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:45/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:225, 3088 31. 17:04 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |