-18 ←og-14 színházban [-20] Nem lehet bukottnak nevezni a diktatúrát, ha bárhol vannak még helyek, ahol fenntartják a légkörét. (Ninda: Beszélgetések, 206.)og‑14 og-15 sivatag [-18] Egyáltalán nem éreztem jól magam Szindorián, ahol mindenfelé nyomort láttam, betegséget, szenvedést, félelmet, a sok száz éve tartó elnyomás maradványait. De ott maradtam, mert fontos voltam nekik, és számítottak rám. (Ninda: Életem egy falevélen, 662. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, ẄẂliỳtin, 59. lẙaikś 39., a sárga órájaog‑15 og-16 merénylő [1] Talán még a hatalommal sem lenne semmi baj – ha nem ragaszkodnának hozzá mániákusan még azok is, akik már elvesztették; sőt azok is, akiknek sose volt, csak fanatizálta őket a hatalmon levő. (Sileni: Ninda élete, 213.) :: Sỳÿndoṙeìa, ÅAr-Ḱumṙíi, 59. lẙaikś 40., a sárga órájaog‑16→

---

„Egyáltalán nem éreztem jól magam Szindorián, ahol mindenfelé nyomort láttam, betegséget, szenvedést, félelmet, a sok száz éve tartó elnyomás maradványait. De ott maradtam, mert fontos voltam nekik, és számítottak rám.”
 

Sỳÿndoṙeìa
ẄẂliỳtin
59. lẙaikś 39.
a sárga órája
Nóoṙt az elsők között volt, akik már reggel keresetet nyújtottak be a Lũakẽàńi Egyetem ellen elégtelen szolgáltatás miatt, és az egész addig befizetett tandíjukat visszakövetelték, plusz kártérítést a kiesett idejükért. A sárga órájára már kétezer ilyen keresetet regisztráltak – az ÀLAN jogászai gyártották őket, a személyi adatoktól eltekintve mind egyforma volt –, ami nagyon nagy szám az egyetem tizenhétezer hallgatójához képest. És egyre tovább érkeztek az igénylések. Egyelőre csak a Lũakẽàńi Egyetem ellen, de már többen megtippelték a tévében, hogy más iskolák ellen is lesznek. És nemcsak iskolák ellen.
  Ninda már nem foglalkozott ezzel. Egy dũúp tetején ült ẄẂliỳtin határában és a sivatagot szemlélte. Itt ugyanazt a ritka, csenevész sivatagi növényzetet látta, ami Lũakẽàń körül is volt. Sárgásvörös, darabos homok, benne minden pár lépésnél egy fűcsomó, leginkább alacsony, fejletlen sivatagi cserjék, nagy ritkán egy-egy félig kiszáradt fácska. És két háznyi méretű dũúp, ez meg valamivel távolabb egy másik, de annak kisebb volt a teteje. Ezen a dũúpon elüldögélhetett Ninda és harminc meglett férfi, akik persze mind azért másztak fel vele a szikla oldalába vágott lépcsőn, hogy megvédelmezzék, ámbár nem volt mitől, és a feje fölött most is ott lebegett az Uori és dzsindek is jöttek vele bőségesen. Ez a harminc ember meg a lent, a homokban figyelő kétszáz volt a homokba süppedt falucska egész lakossága.
  – Nekem ez az otthonom – mondta Ninda. – Vagyis már nem, de ez volt. Ez a sivatag. Messze délen Lũakẽàń körül ugyanez terül el. Meg tudom különböztetni a déỹṙ és a mònÿp levelét, tudom, miről lehet felismerni a sẃmẁ és miről a dãḱi fészkét. Sütöttem is dãḱitojást valaha sokszor.
  – Soványka koszt – dünnyögte Âsenṙì az itteniek furcsa kiejtésével, amit Ḱeŷl alig értett, de Ninda kitűnően.
  – Az hát.
  – De miben sütötted meg? – kérdezte Ḱeŷl, aki most egyedüli riporterként kísérte el, Larenka és Nomboka interjúkat készített Lũakẽàńban, az emberek véleményét tudakolták Ḱïyṙeàn bukásáról.
  – Fóliában. Vannak azok a fémfóliák, amikben szendvicset meg mindenféle ennivalót árulnak. Tányérformát hajtogatsz belőle, beleütsz néhány tojást, és megsütöd. Hulladékfából raktunk tüzet, tűzpálcát mindig tudott lopni valaki, és ha elég volt a fa, meg is sült a tojás.
  Az egyik férfi odajött a dũúp túlsó széléről és leült Ninda mellé. Nagydarab, szakállas ember volt, fehér sivatagi ůtumköntösben.
  – Mi is csinálunk ilyet itt ẄẂliỳtinben. A dãḱitojás mellé reszelt vagy vékonyra vágott sajtot teszünk, szalonnát, hagymát, esetleg egyéb zöldségeket, és ẽyniń fűszerezzük.
  – Bocsáss meg, kérlek – fordult oda a riporter –, azt hiszem, a nyelvjárásaink közötti különbség miatt nem értettem, amit a fűszerezésről mondtál.
  – Ez ennek a vidéknek a fűszerezési szokása – magyarázta a szakállas. – A són kívül úgy tízféle fűszert használunk, és egy ilyen rántottába kettőt-hármat bele szoktunk rakni. Főleg csípőseket, amolyan ÿlp sivatagi módra. Meg is kínálnálak benneteket, ha meg nem sértelek.
  Ninda és a tévés is pontosan tudta, hogy egy ilyen kínálást nem illik visszautasítani.
  – Ez kedves tőled – mosolygott Ninda –, hamarosan úgyis lemegyünk innen, akkor majd örömmel fogadjuk.
  A szakállas elnevette magát.
  – Az nem fog ártani, mert derék északi barátod a végén még rosszul lesz idefönt!
  Csakugyan nagyon meleg volt, a dũúp tetején nem volt egy lépésnyi árnyék sem, s a sivatagi délelőtt napja egyenesen rájuk tűzött. A dũúp tetejét korábbi viharokból maradt homok vékony rétege borította, így nem volt forróbb, mint a lenti homok. Az emberek széles karimájú napvédő kalapot viseltek. Ninda is kapott egyet, de csak hátravetette a hátára, a zsinórt a nyakára akasztva. A fején továbbra is a csavargósapkáját viselte. A fehér sivatagi lepelruha volt rajta, amit Fáún kapott, eléggé hasonlított az itteniek viseletéhez.
  – Sokat jártam itt a délvidéken – mosolygott Ḱeŷl –, nem ijedek meg a naptól.
  – Ez nem akármilyen nap – figyelmeztette egy fiatalember. – Ez a sivatagi nap!
  – Gyerekkoromban több nyarat is töltöttem Âśunmëỹnben, a nagyszüleimnél.
  – Ismerem – bólintott a Ninda mellett ülő szakállas. – A Dẁrmúun-oázistól nem messze, kint a zöld sivatag legszélén. Onnan már csak pár lépés a śĩìvý.
  – Igen – bólogatott Ḱeŷl –, a testvéreimmel sokszor kimentünk a śĩìvýre légsiklóval. Hanem ide hallgassatok. Én elüldögélek itt veletek bármeddig, de a barátunk rántottát emlegetett, ami énnekem már csak érdekesebb, mint ez a sziklatető.
  A szakállas nevetve tápászkodott fel és odalépett a riporterhez. Kezet nyújtott neki, sỳÿndoṙ szokás szerint megmarkolták egymás alkarját.
  – Abban nem lesz hiba. Az én nevem pedig Ṙỳdeń. Ṙỳdeń Mõaśkoḩỹ ÃÀmleỳből, ahol éppily forrón tűz a nap és éppily némán csörgedezik a patak – mert ott sincs. Hanem lemászni csak akkor mászhatunk le, ha jön ez a gyermek is, akit legszívesebben a két tenyeremben vinnék vissza a faluba.
  – Jövök már – felelte Ninda, és lementek ẄẂliỳtinbe rántottát enni.
  Némi megütközést keltett, hogy ő is segíteni akar – Nìïndà személyesen?! –, de ő nyugodtan helyet foglalt Ṙỳdeń háza előtt az ócska zsámolyon, fölvett egy kést és szeletelni kezdte az índzsirpaprikát. Közben megzizzent a zsebében a suag.
  – Sénu, sénu – mondta.
  – Szídzsarg vagyok – szólt a zsebéből egy férfihang –, sófunnir-haurórangi, Ilsirut Héfannun. Mi a szándékod? A silguróhagit estére teljesen felbontjuk, a Szilgut Hauri holnap négyszázkor indul. Velük mész?
  – Még maradnék Szindorián – felelte Ninda.
  – Rendben. Jó lesz valamelyik hajó azok közül, amik utolsóként maradnak itt?
  – Teljesen.
  – Nemsokára jelentkezünk az utolsónak maradó hajók nevével.
  A fódir letette. Ninda befejezte a paprikaszeletelést és hozzálátott a szalonnához.
  A szindorok hallották a beszélgetést, de csak Ḱeŷl értette a nyelvet; fordítógépet senkinek sem volt ideje előkapni. A tévés elmondta nekik, miről volt szó.
  Ṙỳdeń gyengéden pillantott le álltából Nindára, aki szokásos nyugodt mozdulataival darabolta a szalonnát.
  – Hát te itt maradsz velünk, te csoda teremtménye a lũakẽàńi sivatagnak?
  – Egy ideig igen – bólintott Ninda. – Persze nem ezen a vidéken. Továbbmegyek, körülnézek mindenfelé az anyabolygón, aztán más világokon is.
  A férfi kis habozás után gyorsan, szinte csak jelzésszerűen ẁllëỹ mozdulatot csinált, aztán odahúzott egy másik zsámolyt, helyet foglalt és ő is munkához látott. Sokan dolgoztak ezen a rántottán, hogy az egész falu jóllakhasson vele; nagyrészt a szúni segélycsomagból volt, amit beletettek, nem is volt minden ismerős a szindoroknak, de ízletes volt és jó minőségű. Jó lett a rántotta is, helyi préselésű ïíndlevet ittak hozzá, aztán csak üldögéltek, beszélgettek.
  A piros órájában érkezett meg a jegyzék a sófunnir-haurórangitól. Szihasszun Dzsilli, Immá Fáhinut, Sziden Rórangi, Sileni Fónird, Ófarrírangi, Halgémitun, Ászin Angíhauri.
  Egyik sem volt ismerős. Ninda nyugodt mozdulattal kiválasztotta a Sileni Fónirdot, eltette a suagot és folytatta a beszélgetést.

---

←og-14 színházban [-20] Nem lehet bukottnak nevezni a diktatúrát, ha bárhol vannak még helyek, ahol fenntartják a légkörét. (Ninda: Beszélgetések, 206.)og‑14 og-15 sivatag [-18] Egyáltalán nem éreztem jól magam Szindorián, ahol mindenfelé nyomort láttam, betegséget, szenvedést, félelmet, a sok száz éve tartó elnyomás maradványait. De ott maradtam, mert fontos voltam nekik, és számítottak rám. (Ninda: Életem egy falevélen, 662. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, ẄẂliỳtin, 59. lẙaikś 39., a sárga órájaog‑15 og-16 merénylő [1] Talán még a hatalommal sem lenne semmi baj – ha nem ragaszkodnának hozzá mániákusan még azok is, akik már elvesztették; sőt azok is, akiknek sose volt, csak fanatizálta őket a hatalmon levő. (Sileni: Ninda élete, 213.) :: Sỳÿndoṙeìa, ÅAr-Ḱumṙíi, 59. lẙaikś 40., a sárga órájaog‑16→

---

ph-20 id [-408] () :: , , , ph‑20 ·· -333 (2137 › 60:45) 733 191 szó (704 976+24 072+4143) 5 079 102 betű (4 915 091+164 011) 5 616 726 jel (@537 624)	692, 69,19%, 417 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2214. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.18.:555, 3088 5. 0:39

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	191 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	19 (2%) 673