„Az a könyv mindent megváltoztatott. Értetlenül bámultuk a furcsa címét (mit jelenthet az, hogy »szían«?), aztán elkezdtük olvasni, és csakhamar… már azt nem értettük, hogy eddig miért nem értettük a világot.”
Hiragi: Találkozásaim Nindával,
3. sómir
3. sómir
Ilszu-Róraungi
43 713. szahut nirséhagan
520
Ilszu falucska a Róraungi tövében, vagy inkább alája épült, pontosan oda, ahol a Róraungi irdatlan sziklatömbje kinő a földből a Ránufáraungi-síkság fölé. Az, amit Ránufáraungi-síkságnak neveztek, voltaképpen egy szűk hegyszoros volt a Ránufáhi és a Róraungi között, több mint két szirszi hosszan nyúlt el, de csupán ötven rígin széles volt. Az alján szelíden folydogált az Ángvani, mintha az vájta volna ki a sziklákat. De hát az Ángvani mesterséges volt, és ezt a szorost is úgy vágták a mérnökök a sziklatömbökbe, mert körbevinni túl nagy munka lett volna, az egész Hantuvéni-hegységet meg kellett volna kerülni, de balról a Hinnáfur, jobbról az Alkingur folyásába ömlött volna, márpedig ők külön csatornaként akarták megtartani az Ángvanit. Ezért idejött egy Úminnun munkagép, és nyílegyenes vonalban, sénin–dzsisszá keresztülvágta a sziklákat. Mégpedig mindössze tíz nappal ezelőtt. Így jött létre a Ránufáraungi-síkság – a helybeliek ezt a névformát választották, bármilyen keskeny volt is –, és így kapott külön nevet a hegytömb két része, a két végében található Ránudzsi, illetve Alviraungi falucskák után.
A kivájt hegyszoros szélén, a sénin végétől kétszáz ríginre találták ezt a kis térséget, ahol a Róraungi aljában egy barlangszerű bemélyedés nyílt, és nyomban elhatározták, hogy falut építenek ide. A szúnikat sosem zavarta, hogy mostoha természeti viszonyok közé építkezzenek, mindenféle helyeken voltak falvaik, Szúnahaungaur két peremvidékén, Auríhaum sarki és trópusi tájain, a magas hegyekben és a szűk völgyekben – mint ez is.
A napot Ilszu falucska soha nem látta, bár a szoros pontosan dzsisszá felé mutatott, de a vége után két szirszivel következett a Hongé-hegy, a nap amögött állt. Viszont bármikor fürödhettek az Ángvani langyos vizében, vagy átsétálhattak a hidacskán a túlpartra, ahol a mérnökök kis szabad térséget alakítottak ki, és ide kertet telepítettek. Persze föltettek egy tükröt, ami behozta a napfényt a sziklafal alá, ahogy általában szokták az árnyékban levő falvakban.
A kicsiny kertben volt a janníhaum, ami körül most ismerős Őrző lépkedett, Fómengi, egyike a sok orvosnak, akik Sileni szemműtétjét végezték. Mindössze három asztal állt a janníhaumban, hiszen Ilszunak csupán tizenkét lakosa volt, három házban. Ninda a családjával, Szillonnal, Angrolímivel és Lingdzsaétivel itt komoly népszaporulatnak számított.
– Alandarvorkaszen – tanította Nindát Rokandi. – A k-t hátul képezd a torkodban, és a hangsúly az utolsó szótagon van.
Nem említette külön, de Ninda megfigyelte, hogy az r hangot úgy ejti, mint a szindorok az ṙ vagy a jalarok az ŕ betűt, lágyan, nem ropogtatva, mint a szúniban. Hibátlanul utánamondta.
Ilszu lakói ilerek voltak, egy nagyon kicsi nemzetiség, félmillióan voltak az egész Testvériségben. Teljesen asszimilálódtak, csak a nyelvüket őrizték meg, és néhány öltözködési szokást; elsősorban a homlokukon körbefutó, tarka mintás szövetpántot, amit Sileni megcsodált, és rögtön megkérdezte:
– Van a homlokpántod mintájának valami jelentése?
Rokandi hunyorított a szemével és mélyet bólintott.
– Hogyne. Azt jelenti, hogy ma reggel ezt volt kedvem fölvenni.
Pufók arcú, ősz szakállú, kilencszázon túli öreg volt, kövérkés, kistermetű. Üzletember volt, a Ranguman különféle részlegeit vezette évszázadok óta, de jobban ismerték zenészként, az iler népzenei örökség egyik jelentős továbbörökítőjeként. És kilencdíres fhangímester is volt – ezért jöttek ide, a dírvizsga miatt, de egyelőre csak beszélgettek, várták a többieket, akik majd a következő derki folyamán érkeznek.
– Az iler népzene rokon a helvorral, a jelentős űrrajzi távolság ellenére – magyarázta –, de míg a motívumok és a dallamkincs hasonló, a ritmusrepertoár pedig szinte teljesen egyezik, hangzásukban mégis nagyon eltérnek. A mi hagyományunk ugyanis a pengetős hangszereket preferálja: hauki, altal, arvoni. A helvorok viszont fúvósokon, főleg lolván és korivanton, egyes alkalmakkor sziankon játszanak. Mindez akkorról maradt vissza, amikor a két nép együtt élt a Harvi-rendszerben, harmincezer évvel ezelőtt. A nyelvünk is rokon, bár nem közeli.
– Arunkal nyelvcsalád – biccentett Szinensi.
– Igen, de mi a külső ágba tartozunk, ők pedig a Szalalvil-köd vidékének ágába. Hing-hing, Largauni.
Largauni, egy alig háromszázötven évesen már tízdíres mester érkezett meg, a faluban szállt le a légikocsija és gyalog jött át a hídon.
– Hát te vagy Ninda – lépett az asztalhoz. – Élőben szebb vagy, mint a képeken.
– Hát te vagy Largauni – felelte Ninda, halvány mosollyal a szája sarkában. – Te is jól nézel ki, de egyébként nem ez számít.
– Persze. Mivel foglalkoztok?
– Az ilerek és a helvorok rokonságáról beszélgettünk.
Largauni fölnevetett, hátravetve vörösesszőke haját, ami olyan hosszú volt, mint Ámmaítnak szindoriai életében.
– Ez mulatságos. Simbinun-Hángirból jövök éppen, ott is nyelvrokonságról beszélgettünk, az alarang nyelvek kapcsán, és amikor befejeztük, odajön hozzám Szelgal és azt mondja: milyen érdekes, most jövök Szolongir előadásáról, a dzsalvek népek széttagolódását fejtegette.
– Gesszulir gondolt ránk – bólintott Ninda nagyon komolyan, és elnevették magukat.
Hamarosan megérkezett Jorongi is, és végül Sotten. De még mindig nem láttak munkához, csak beszélgettek vagy egy limlin át.
Hait türelmesen várakozott. Ninda mellett sok türelemre van szükség, mert neki semmi sem sietős, ő mindent nyugodtan, megfontoltan csinál. Sileni volt az, aki felkérte az anyukáit, hogy lássanak hozzá, de ő is csak némi idő elteltével, és a maga nagyon különös módján.
– Hogyan nyílik ki a fílimmudvirág? – kérdezte egyszer csak. Hait megütközve nézett rá, soha nem hallott ilyen nevű virágról, pedig ismerte a növényneveket szúni nyelven.
A három anyuka szinte ugyanazzal a szelíd mosollyal nézett a kislányára.
– Summerszut-hílingivel kell öntözni – felelte Ninda gyengéden. Hait ezt sem értette. Hiszen az egy pezsgőfajta.
– S mi történik, ha a virág beleesik az Onginur-Sáhafurráni-tóba?
Szinensi bólogatott.
– Jól van, sien-Si, értünk mindent. Lássunk hozzá ahhoz a vizsgához.
Hait tudta, hogy még ennek a kisgyereknek a műveltségével sem tud versenyre kelni. Fogalma sem volt, hogy milyen írásműről szólt ez a beszélgetés, de Sileni falja a könyveket, és emlékszik is az olvasmányaira; talán nem szó szerint, mint Ninda, de nagyon jól asszociál.
Nem mintha ő maga éppen műveletlen lenne. Kiolvasott egy kisebb könyvtárat Ninda filozófiai és történelmi olvasmányai közül, tanulta a fhangít, próbált képben lenni. De hát Nindának tíz feje van, és mindet teletömte ismeretekkel. Ezt Khatti mondta róla valamelyik nap.
A vizsga miatt jöttek ők is, kíváncsiak voltak Nindáék dírvizsgájára. Ők is letették nemrég az elsőt, a lányok is ott voltak, Lingdzsaéti vezette a vizsgát – és persze ahogy mondani szokták, nincs két egyforma khomvizsga, de azonfelül mindenkinek, aki ott volt Ninda bármelyik eddigi vizsgáján, az volt a véleménye, hogy azok egészen mások. Nem csupán azért, mert mindhárman egyszerre csinálták, ez egyáltalán nem szokatlan – hanem mert Ninda, az Ninda.
←ph-15 hatások [-9] Ha Ninda népszerűségéről beszélgetsz, egykettőre elfelejted, hogy kicsi számok is léteznek. De nem mindegy, hogy hány ember mosolyodik el, ha meglátja az arcát, meghallja a hangját? Az számít, hogy felderül a szívük. No meg hogy az anyukám. (Sileni: Naplóm Nindával, 44 003. dzsanargan) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 713. higit szílgaran, 689ph‑15 ph-16 dírvizsga [-20] Az a könyv mindent megváltoztatott. Értetlenül bámultuk a furcsa címét (mit jelenthet az, hogy »szían«?), aztán elkezdtük olvasni, és csakhamar… már azt nem értettük, hogy eddig miért nem értettük a világot. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 3. sómir) :: Szúnahaum, Ilszu-Róraungi, 43 713. szahut nirséhagan, 520ph‑16 ph-17 dírvizsga [-4] És mindig előbukkant egy-egy újabb világ, amiről mi sosem hallottunk, de Ninda hírneve már ott is elterjedt, ott is tömegek imádják. Egyszer megemlítettem neki ezt, hozzátéve, hogy mennyi rengeteg világ lehet még, ahol rajonganak érte, és nem is hallunk róla. Bólintott és azt felelte, képzeljem el, hogy akkor még mennyi világ lehet, ahol soha nem is hallottak róla. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, 217.)ph‑17→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2267. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:50/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.30.:229, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |