„Vannak napok, amik csak úgy eltelnek, semmi másra nem jók, mint hogy kitöltik az időt a következő napig. Ez elkerülhetetlen. Akkor vagy szerencsés, ha minél kevesebb ilyen napod van.”
Lí-Nindaran: Az Első Szían,
416. sómir
416. sómir
43 695. muhat ukingahan
852
– Hány éves is vagy te voltaképpen? – tudakolta Hennu, mialatt Írdzsami zárta a tifongokat és felkészült a kidokkolásra.
– Kétszázhárom – pillantott rá Ninda.
– Honnan van neked kétszáz év alatt ez a… – a lány néhány pillanatig keresgélte a szót, aztán erőteljesen megrázta a fejét. – Nem, nem tudom megfogalmazni, micsoda. Nem mondhatom, hogy karizmatikus személyiség vagy, mert igen, az vagy, de ennél több. Ahogy ott álltál azon az emelvényen, mint… mint a megtestesülése valami végtelenül hatalmas dolognak…
Ninda sóhajtott.
– Nemegyszer neveznek valamiféle galaktikus szellemnek.
– Hát minimum – bólintott Hennu, és odagördült az antigravitációs székével a bátyja mellé, segített neki kivinni a Nindát a dokkzsilipen.
– Jövőre Szúnahaumon, Hinanní Dzsilbur – mondta Írdzsami.
– Jövőre Szúnahaumon, Ninda – felelte a nagy hajó jauhánan-fódirja, és a kicsiny futárhajó nekivágott az űrnek. Először tettek egy kis kanyart Haḍḍaṛi fölött, és megszemlélték az építkezést. E pillanatban ez egy csapatnyi hajót jelentett, amik laza csoportban álltak az űrben, s közöttük munkagépek és űrben suhanó, apró járművekben utazó emberek felhője tevékenykedett, de hogy min, azt nem lehetett látni. Kicsit nézték őket, aztán Írdzsami Nindára pillantott, aki bólintott, és elindultak kifelé a naprendszerből.
– Jum-jum – mondta Hennu, és megfordult a székével. – Szóval te afféle galaktikus szellem vagy, alig kétszáz évesen. Sőt már jó ideje, gondolom.
Ninda röviden elmesélte az első Nomboka-interjú és a nyomában támadt szindoriai kultusz történetét.
– Nyolcvankét éve? Ahhoz túl sok, hogy afféle múló divat legyen, mint némelyik énekes sztáré, akit dzsúmifordulóra elfelejtenek.
– Igen… és ráadásul ott a szindoriai dzsáhifannun, amit hozzám kötnek.
– Joggal. – Írdzsami nem nézett föl a műszerekről, amiknek semmiféle ellenőrzésre nem volt szükségük, de az űrhajósok alapszabálya az volt: az űrben nincs túlzásba vitt óvatosság. – Hiszen a te kedvedért rendeztük. Mi is ott voltunk, a Julladí Rigandupon, és néztük a közvetítést.
– Igen – mondta Hennu –, de akkoriban sem derült ki, hogy mitől vagy te… ilyen. Ilyen… ilyen Ninda.
Ninda higgadt, szelíd, rezzenéstelen pillantása tele volt megértő szeretettel.
– Bölcs ember vagy, Hennu. Tisztában vagy vele, hogy milyen keveset tudsz. – Aztán elnevette magát. – Erre nincs válasz, ohangi. Senki sem tudja, miért hiszik rólam ezt a sok csodadolgot. Ők maguk sem tudják. Valakitől, valahonnan ezt hallották, és azóta kritika nélkül elhiszik.
– Nem, nem, sien. – Hennu megrázta a fejét, részben azért is, hogy szabaduljon a furcsa érzéstől, ami elfogta, ahogy belenézett annak a hidegkék szempárnak a meleg tekintetébe. – Én ezt nem veszem be. Akármit látnak benned az emberek, az ott van. Én is látom, hogy különleges vagy.
– Mindannyian különlegesek vagyunk – felelte Ninda csendesen –, csak mindenki másképpen. A Horgikun-tahúni dzsullá egyik fejezete felsorol több tucatnyi emberi jellemtípust, aztán közli, hogy ha még tízszer ennyit tenne hozzá, akkor is csak a legáltalánosabb típusokkal tudna foglalkozni.
– Kétszázévesen dzsullákat olvas – dünnyögte Írdzsami csak úgy magának.
– Szeretem az efféléket. A régi korokban sok minden másképpen volt, máshogyan éltek az emberek, más problémák foglalkoztatták őket – de az is nagyon tanulságos, hogy mik azok a dolgok, amik nem változtak több tízezer év alatt sem.
– Például mi nem változott?
– Például hogy ma is kereskedőnemzet vagyunk, akárcsak a Horgikun-tahúni dzsullá keletkezésének idejében, negyven-negyvenötezer évvel ezelőtt. De például sokat változott a kereskedelmünk összetétele: akkoriban az utasszállítás csak kicsiny részét tette ki a bevételeinknek, hiszen még nem volt meg a mai hatalmas utasszállító flottánk. Akkoriban is nagy forgalmat bonyolítottunk le ércekből és feldolgozott fémekből, mint nyilván minden nagyobb cég, viszont mások voltak az arányok, például a ma gyakorlatilag értéktelen, csak ékszerek készítéséhez használt arany akkoriban értékes fémnek számított. Nem változtak természetesen az alapvető szokásaink, ma is a janníhaumban gyűlünk össze, ma is ünnepelünk hetesenként egyszer, ma is namindan évet tartunk tizenkét évenként. Egy keveset változott az étrendünk, akkoriban valamivel több húst ettek a szúnik, főleg a nagyobb termetű állatokból, mungit, rarimbát, szarvasmarhát, viszont egyáltalán nem ettek úmant, mert ez az állat még nem létezett, azóta lett kinemesítve. Valamivel kevesebb halat ettek.
– Nahát – mondta Hennu. – Én azt hittem, a szarvasmarha az, amelyik rövid ideje létezik.
– Nem, a szarvasmarha nagyon régóta meglevő faj. Valamikor azt hitték, hogy még Ősi Földről származik, de erről ma már nem annyira vagyunk meggyőződve. Valószínűleg a Sötét Lyukban háziasították – így nevezik azt az időszakot az Ősi Földről való kirajzás és Szúnahaum-sínarraómi betelepítése között, amiről alig tudunk valamit.
– Nocsak. Milyen hosszú az az időszak?
– Nem tudjuk. Senki sem tudja. Természetesen két eseménysorról beszélünk, mind a kirajzás, mind a betelepítés sokáig tarthatott, minimálisan évezredekig mind a kettő. Minden bizonnyal hosszú idő telt el a két időszak között, nincs például bizonyítékunk arra, hogy a szúni nép valaha élt volna Ősi Földön. Feltesszük, hogy a földiek nagyszámú világot népesítettek be, ami legkevesebb egy évtízezredet igénybe vehetett, de lehet, hogy sokkal többet – és ezeknek a világoknak egyikén alakulhatott ki a szúni nép, akik azután Szúnahaum-sínarraómira költöztek, később további világokra is. De hogy mennyi időt éltek a korábbi világukon vagy világaikon, hogy azok melyek voltak, hogy milyen népek voltak az őseik – ezt mind-mind nem tudjuk.
– Nincs is esély, hogy kiderüljön?
Ninda elmosolyodott.
– Csak ha találunk egy Jamagit. Nyolcezer évvel ezelőtt Hanimor Rop-Kalpu írt egy fantasztikus regényt, amiben rábukkannak egy űrben sodródó, elhagyott hajóra. Százezer éve úszik az űrben elhagyatva. Találnak is rajta ősrégi tárgyakat, de a számítógépekben már semmilyen adat nincsen, a tárolók régen tönkrementek. Úgyhogy nem csupán arra lenne szükség, hogy találjunk egy ilyen elhagyott Jamagit, hanem az is kellene hozzá, hogy valami olyan adathordozón legyenek benne adatok, ami túlél ennyi időt – no meg az is, hogy számunkra hasznos adatok legyenek azok. Mert például ennek a hajónak a számítógépében semmi sincsen arról, hol és hogyan élnek a szúnik most. Az útvonalunk adatai vannak benne.
– Hát hajót még akár találhatunk is – vélte Írdzsami. – A Galaxis hatalmas. Nem véletlenül vannak minden hajón, a dzserangoknál is, többszörösen túlbiztosított kommunikációs rendszerek, lokális és csillagközi kommunikációra is. Mert ha itt, egy lakott, jelentős forgalmú rendszer kellős közepén elnémul minden kommunikációs eszközöd, akár évek telhetnek el, mire véletlenül rád akad valaki. Ilyenkor a laikusok azt mondják, hogy „de hát távcsővel is megláthatják”, mert fogalmuk sincsen az űr méreteiről. Meg, persze. Talán majd egyszer. Egy lakatlan naprendszerben viszont esetleg évmilliók múlva sem.
– Mi nem lépünk be lakatlan rendszerekbe – tette hozzá Hennu. – Amióta Szúnahaumot birtokba vettük, felfedező utakat csak kisebb flottákkal teszünk.
←pb-21 beszéd [-11] Ugyanakkor azt is gondolom, hogy abban, hogy ő az lett, aki, a legfontosabb szerepük a tömegeknek volt, akik lehetnek ugyan névtelenek és arctalanok, de számtalan helyen és időben ők irányították az eseményeket. (Hiragi: Akik Nindává tették, bevezető, 2.) :: Haḍḍaṛi, Aḷeṛasṭen, 293. 66. 12., 50pb‑21 pb-22 hazaindulás [-25] Vannak napok, amik csak úgy eltelnek, semmi másra nem jók, mint hogy kitöltik az időt a következő napig. Ez elkerülhetetlen. Akkor vagy szerencsés, ha minél kevesebb ilyen napod van. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 416. sómir) :: Ninda, 43 695. muhat ukingahan, 852pb‑22 pb-23 hazaút [-24] Közhely, hogy egy szúni mindenütt otthon van a Testvériségben. Bárki megmondja, merre van a legközelebbi janníhaum. De miért nincsen egy szindor mindenütt otthon Szindorián, egy hinnul mindenütt otthon Hinnuldudon, egy sídi mindenütt otthon Sídiben? Mert például egy szaiszi is mindenütt otthon van Szaiszon. Ebben mi nem vagyunk egyediek – csak ritkák. (Angrolími: Népszokások és társadalmi konvenciók, 744.)pb‑23→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -223 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 16:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |