„A nemzedékek cserélődnek. Egy nap már senki sem lesz, aki emlékszik Ḱïyṙeàn uralmára. De őrá nem is érdemes emlékezni. Arra a kislányra érdemes, aki elhozta közénk a fényt.”
ÀLAN: Hősköltemény
Ángahaur
43 667. higit szimsáhuran
480
– Nem azért siettünk ám, hogy láthasd a namindan fényeit – mosolygott Tilhakut Silenire. – Egyszerűen mostanra lettünk készen, és sikerült elég pontosan belőni, hogy mikor leszel éppen akkora, hogy a száfunnupszervek illeszkedjenek. De a szahutból bizony kimaradsz.
– Jövő hetesnek is lesz farka – felelte Sileni magabiztos szúni nyelven. Több mint három éve, közel száz napja élt a Testvériségben, és valósággal itta magába a nyelvet. A mentális kapcsolat segítségével már folyékonyan elsajátította, a nerik csak bámultak. Ők persze annak tudták be, hogy még nagyon kicsi, gyorsan tanul.
– Ez igaz. Hogy van a kezed?
Sileni válaszul felmutatta balját és öt ujjával bonyolult kacskaringókat írt le a levegőben.
– Nagyon helyes. Még van némi időnk, mert az előző műtétet késve kezdték. Ötszázkor mehettek a műtőbe, addig nyugodtan üljetek le, egyetek valamit, játszhattok is, vagy amihez kedvetek van. Nekem meg kell néznem néhány beteget. A műtét előtt már nem találkozunk, de a műtőben látlak majd.
Tilhakut elment, ők leültek ujjacskás mozgatócskát játszani Silenivel, és közben belépett Aurgípi, egy idősebb orvos, akit még soha nem is láttak, de csak rájuk nézett és tudta.
– Te vagy Sileni, igaz? Aurgípi vagyok, hipersebész, én is ott leszek a műtőben, de majd holnap. Most csak bejöttem leülni egy kicsit. Izgulsz?
– Nem – felelte Sileni.
– Jól teszed. Nem is kell izgulni. Minden úgy megy majd, mint a szittudzsittu. – Helyet foglalt a kisasztal mellett és töltött magának egy pohár nusummát. Dzsáfut, a mentő, aki ideszállította őket, szintén odalépett az asztali automatához és megnyomta a karuanos íhafi gombját.
– Isztok valamit?
– Vehatos íhafit – vágta rá Sileni.
– Vehatból senki se csinál íhafit, sien.
– De vele igen – felelte Aini –, a sundekun íhafiba tesznek vehatlevelet, azt tölts neki.
– Nahát, miket tud meg néha az ember – mondta a mentő, kitöltött egy pohár gyümölcslét és leguggolt a kislányhoz, úgy adta át neki gondosan. – Nekem sose tűnt föl.
Figyelte, ahogy Sileni kézbe veszi a poharat, a kisgyerekek szokása szerint két kézzel, és iszik. Nyugodtan, zavartalanul. Ez a gyerek tényleg nem izgul. Ő is kiitta a sajátját és ott maradt, hogy elvihesse Sileni poharát, de a kicsi nyugodtan letette maga mellé a még háromnegyed részt teli poharat és játszott tovább. Dzsáfut nem nyúlt hozzá, esszidzsinna volt, tudta, hogy nem szabad máshová tenni, amit egy vak letett valahová.
Hamarosan aztán átmentek a műtőbe. Sileni a kocsiján, a lányok és Dzsáfut gyalog. Három matival előbb értek oda, de már négy orvost is ott találtak, Szihelgit, Ámaraupot, Likandit és Arentát, akik sorban bemutatkoztak a kislánynak – mint mindenki, hiszen nem tudja elolvasni a kitűzőket. Sileni már ment is az ágyhoz, vagyis amerre sejtette, Lí nélkül csakugyan vak volt. Ezek az utolsó lépései teljesen vakon, gondolta Ninda, utánasietett és fölemelte az ágyra.
Közben belépett még egy orvos, egy mély hangú férfi.
– Itt vagyok. Kezdünk?
– Hamarosan – felelte Szihelgi. – Még nem teljes a létszám.
A férfi odalépett az ágyhoz.
– Jarisz vagyok, orvos – mondta Sileninek. – Én is itt leszek.
Ninda fölnézett rá.
– Eistanis vairiona?
– Lynkas ūris vairi – bólintott a férfi. – Sauninȳškas?
– Vuosy! Sylanis aiši jūmas.
– Ti milyen nyelven beszéltek? – érdeklődött Dzsáfut.
– Szunnaszul – felelte az orvos. – Nekem az az anyanyelvem. Valaha dzserang voltam és úgy hívtak, Jaris Juori Varnas Kānevis Ēridānus Sadynaitis Jarinītis Myneniškaivas aimo Androšynonkyvastē nō Ylneinaurinastē! – hahotázott a szúnik meglepett arcát látva.
– Akkor rokonok vagyunk – szólalt meg Aini, természetesen az anyanyelvén. – Aini Leina Lauri Aurodīti Kassiōpeia Eišiena Vietiena Luodas vuory aike Kondilaistē nō Skovainauksistē vysy Nindarangi sy Synenši eimā Šileni – közölte a nevét a teljes változatban, noha ők persze még nem voltak összeházasodva, de a saunisi névviselési szokások szerint a társuk személynevét betették a saját nevük végére, azután pedig a gyerekük vagy gyerekeik nevét, és ez fontosabb volt, mint a házasság léte vagy nem léte. – Dédapám Ruomis Skovainauksis volt, akinek húga Sydena Aivašy, és az ő fia, Ȳdas Jauvyraškytonsȳdomas felesége volt Sestyna Androšynonkyvastas, akitől a te családod származik.
– Hű, a mindenit – mondta Szihelgi, akinek jutott érkezése előkapni a fordítógépet. – Tudom én is, mire való az Élet Fája, Dzsunnahu és Hallilgip vagyok, de ezt követni…
– Pedig világos, mint a harivanda – hahotázott a nagydarab orvos még jobban, és kitárva karját magához ölelte a rokonát. – Ez nálunk olyasmi, mint az unokatestvér! Gyere hát, kishúgom, a karomba, és a jaršinámra mondom, úgy vigyázok erre a csöppségre, mint a húgomra. Hiszen ő is akkor már a mi vérünkből való.
– Melyik a jaršinád? – tudakolta Szinensi, sauninas nyelven persze.
– Kaurandē aiskane jaršinája, Eikandaluimas Ūremis Karvyndius, a Janarīni törzs Veidāksys családjából. Úgy látom, tudod, miről beszélek.
– Hogyne tudnám. Egészen a prienišinahatáron, ugye?
– Úgy van, ahogy mondod, a százhúszas vonalon. Nekem most már dolgozni kell, de el kell majd mesélnetek, melyik saipalis odújából bújtatok ki, hogy így ismeritek a Zöld Golyót.
Most már Ninda sem maradt adósa.
– Sylandrē aiskane volt az. Vagyis bármilyen messze éltünk földrajzilag, rokonok vagyunk eszerint is, hiszen az Ylneinaurinastis család unokatestvéri viszonyban van a Salmiusokkal, és a mi nagyapánk Uonas Salmius.
– Ó, igen, a derék Uonas papa, hallottam róla – s ezzel ők is kaptak egy-egy ölelést. – Hát az a ti nagyapátok?
– Ȳravanis – felelt Aini azzal a szóval, ami pontosan meghatározta kettejük viszonyát a családfán. A gép hűségesen le is fordította: – Anyám anyja húgának a férje.
Jaris jót nevetett, hiszen ő is hallotta a fordítást, és elment hátra, az egyik kezelőpulthoz, ahol a következő derkiben dolgozni fog.
Ámmaít ezalatt az asztalra állított suagjához beszélt.
– Hát, Ûmeś, nem tudom, mit mondjak neked. Nem igazán van véleményem ÂAṙeyńről. Ha ti megbíztok benne, nekem nem lehet kifogásom.
– Nekem van – szólalt meg Hait, amire a férje odafordította a készüléket. – Mármint nem kifogásom, hanem véleményem. Elég erőteljesen exponálta magát Ninda ügye mellett, amikor ez még veszélyes volt az ő pozíciójában. Az országot is el kellett hagynia emiatt – nem kétlem, hogy valódi életveszélybe került volna máskülönben, a VŶLN ennél kevesebbért is eltüntetett már embereket. Nem hiszem, hogy ezt vállalta volna puszta szórakozásból. De kereshettek valami Ninda-idézetet is, ha akartok.
A képernyőn a szindorok mosolyogtak, mint mindig, ha Nindáról esett szó. Fogalmuk sem volt róla, hogy rajongásuk tárgya éppen a kislányával van a műtőben.
– Mondjuk a bizalomról – tette hozzá Hait.
– Hát – szólalt meg Ìsy, aki ott ült Ûmeś mellett – azt éppenséggel valóban mondta: „Ijesztőnek találnám, ha az ÀLAN-ban kialakulna a bizalmatlanság légköre. Igen, lehet, hogy Ḱïyṙeàn ügynököket épít be közétek, és ezek károkat is okozhatnak. De ha nem bíztok egymásban, moccanni sem fogtok tudni, és sokkal rosszabb lesz, mint amit egy-két kormányügynök elő tud idézni.”
←oit [-1018] JANNÍHAUMJANNÍHAUM oi-1 szemek 1 [11] A nemzedékek cserélődnek. Egy nap már senki sem lesz, aki emlékszik Ḱïyṙeàn uralmára. De őrá nem is érdemes emlékezni. Arra a kislányra érdemes, aki elhozta közénk a fényt. (ÀLAN: Hősköltemény) :: Szúnahaum, Ángahaur, 43 667. higit szimsáhuran, 480oi‑1 oi-2 szemek 2 [-24] Ha nem találták volna föl a hipertéri anyagátvitelt, ma is Ősi Föld naprendszerében élne az egész emberiség. Ha nem találták volna föl a hipertéri energiaátvitelt, nem lenne kommunikáció a naprendszerek között, és nem lenne modern orvostudomány. (Ílgaszaumi, A Galaxis világai, 840.)oi‑2→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -223 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 16:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |