„Ámmaít Ídara tökéletesen alkalmatlan volt a munkájára, és tökéletesen alkalmas. Attól függően, hogy a munkaadó kívánságait vagy a józan észt vesszük-e alapul. Ahogy az események haladtak előre, a kettő között egyre nagyobb lett a szakadék, és Ámmaítnak végül muszáj volt választania. Számomra nem volt kérdés, hogyan fog dönteni.”
Hiragi: Akik Nindává tették,
Ámmaít Ídara, 11.
Ámmaít Ídara, 11.
– Annyi eszetek sincs, mint egy lùkśaĩmnak – közölte Vỳḩaůteńnel. – Itt volt a legjobb alkalom, hogy egy kicsit jóra hozzuk magunkat a Testvériségnél. Éppen elég felhős a kapcsolatunk, minden lehetőséget meg kellene ragadni. Erre ti? Egyáltalán fontolóra vettétek a javaslatomat?
– Nézd, Åmmaĩt, ez nem ilyen egyszerű – felelte a magas, enyhén már kopaszodó fődiplomata. – Hadba vetni a flottát ilyen messzire hazulról? Nem nagyon hinném, hogy…
– Ṙêḱynek nem voltak ilyen kétségei, pedig ők még messzebb vannak onnan. Ha a flottájuk hazulról indult volna, még nem érték volna el a mi naprendszereink térségét sem. Ti képtelenek vagytok megérteni, hogy erről a háborúról már a kitörésekor tudni lehetett, hogy egy napon belül, egyetlen lövés nélkül fog véget érni, és ha cselekedni akartok, akkor villámgyorsnak kell lenni? Vagy csak játsszátok az értetlent?
Vỳḩaůteń nagyot sóhajtott.
– Szerintem hosszabbítsd meg a szabadságodat egészen addig, amíg vissza nem nyered a higga…
– Én higgadt vagyok! – csattant föl Åmmaĩt egyáltalán nem higgadtan. – Most éppen még rosszabbat csináltál, mint azzal, hogy nem ment el legalább egy formális hadüzenet!
– Igen? Mit?
– Közölted, hogy téged nem is érdekel ez az egész. Kit érdekeljen, ha még téged sem? Neked kell tudnod a legjobban, hogy a Testvériség a következő háborúját miellenünk fogja vívni, nem is olyan sokára, és az pontosan ugyanúgy fog lezajlani, mint ez. A Testvériség nem veszíthet háborút! Hát nem érted?!
– Nem mindenki gondolja így, Åmmaĩt.
– Mert nem mindenkinek van annyi esze, mint egy hároméves kisiskolásnak, aki belátja, hogy ha egyszer a Testvériség minden egyes hajóján több tízezer vagy akár több millió ember utazik, akkor bárki, aki egy ilyen hajóra tüzet nyit, egyszer és mindenkorra a galaktikus történelem szemétdombjára kerül. Az összes környékbeli állam, sőt lehet, hogy a fél spirálkar összes jelentősebb állama a legcsekélyebb fenyegetésre hadiflottákat fog küldeni, ez az elmúlt évszázadokban is mindig bekövetkezett, ezentúl is így lesz. Puszta emberségből is, meg mert ha nem teszik, leshetik a kereskedelmüket. Éppen neked tartsak itt kiselőadást a sũùnỹk sértődékenységéről? Egyetlen ország volt, amelyik kinyilvánította, hogy ezt nem tiszteli, vagyis dehogy az ország, csak két féleszű bohóc, és abban a pillanatban megbukott a rendszerük. Szerinted nálunk mennyivel tartana tovább? Ne is mondj semmit. Megyek, vár a barátnőm. Azért majd üzenj, hogy megvan-e még az állásom.
A hagyományos kézmozdulattal búcsúztak el, és a vonal kikapcsolt. Åmmaĩt egy pillanatig tűnődve nézte a készüléket. Az utolsó mondat a sỳÿndoṙ diplomatáknál régi hagyomány, amikor ilyen beszélgetéseket folytatnak, mert az is feladatuk, hogy a főnökeik képébe vágják a kellemetlen igazságokat, éspedig úgy, hogy ha kell, hát kockára teszik az állásukat is.
De mostanában nemegyszer eltűnődött, hogy akarja-e ezt a munkát még évekig csinálni.
– Miért? – kérdezte Ḩaỳŷt egy-két huszad óra múlva, amikor elmondta neki, vagyis hát inkább csak hangosan gondolkodott.
Åmmaĩt sóhajtott.
– Nézd. Ebben az országban sok minden nem megy jól. Ez a történelmünkből fakad. Viszont a kormányzatban is sok minden van, ami nem jó, és ez pedig abból fakad, hogy fontos pozíciókban alkalmatlan emberek ülnek. Akiket csak a saját karrierjük érdekel… és meglepően magas számban olyanok, akiket semmi sem érdekel, mert még ahhoz is rövidlátók, hogy a karrierjükre gondoljanak. Elvannak abban a kis állásban, amit kiverekedtek maguknak, és nincsen semmiféle tervük vagy elképzelésük. Még a maguk számára sem, nemhogy az országnak.
– Értem – felelte a lány. – De neked vannak terveid.
– Hát eredetileg voltak… de most már egyre inkább azt gondolom, hogy már csak lennének. Tudod, a diplomácia csapatjáték. Van egy testület, amiben nem mindenki áll hivatása magaslatán, és én egy vagyok közülük. Most csak kihagytak egy kínálkozó lehetőséget, amivel javíthattunk volna a sũùnỹknál eléggé megrendült pozíciónkon. De honnan tudjuk, hogy holnap nem dörgölik a sũùnỹk az orrunk alá, amitől ez már nem kihagyott pozitív lépés lesz, hanem effektíve negatív? De ez csak az egyik része. Emlékszel arra a kampányra, amit a Ninda elleni elfogatóparancs miatt indítottam, hogy hagyják békén a sũùnỹkat. Mert a diplomácia csapatjáték. Mindenki diplomata, aki bárhogyan érintkezik külföldiekkel, mindenki valamilyen hírét kelti az országnak. Hiragi csodálatos dolgokat lelkendezik rólunk össze, ő nagyszerűen érzi magát nálunk, és ez remek dolog – de ő nem propagandista, nem mindenki gondolja így. Egész könyvtárnyi statisztikánk van azokról a külföldiekről, akik idejöttek, aztán a szállodában, az üzletben, a hivatalban, az utcán, mit tudom én, hol nem úgy bántak velük, ahogy jogosan elvárták volna, és ezt elpanaszolták valahol, ahonnan bekerült a statisztikába. Képzelheted, mennyien voltak, akik nem panaszolták el és nem kerültek be. Van a hivatalnak egy részlege, ahol azokkal foglalkoznak, akik ilyen panaszt tesznek, négy tisztviselője van, száz is kevés volna. Nagyon fontos embernek kell annak a külföldinek lennie ahhoz, hogy egyáltalán elolvassák a panaszát. A többi hazamegy azzal a megállapítással, hogy Sỳÿndoṙeìa szemét egy hely. Becslések szerint az idelátogató külföldiek kétharmada ezzel a meggyőződéssel távozik, de ezek a becslések az ismertté vált eseteken alapulnak… úgyhogy lehet az sokkal több is. És otthon elmondják a barátaiknak, aztán terjed a hír. Hát ezért érzem én kilátástalannak a munkámat.
Ḩaỳŷt bólogatott.
– Értelek. S tudod már, mit teszel?
– Nem mondhatnám. Hagyjam ott a munkámat, amiért annyit küzdöttem? Vagy folytassam ezeket az értelmetlen harcokat?
– Kérj tanácsot – felelte a lány komolyan.
– Kitől? Ezt a bizarr szakmát senki sem ismeri, csak akik benne vannak, és velük nem szeretném ezeket a gondolatokat megosztani.
– Nem a szakmát kell ismerni, hanem az életet. Meg téged.
– S ki az, aki erre alkalmas?
Ḩaỳŷttal alig egy hónapja voltak együtt, igazán nem lehetett azt mondani, hogy jól ismerik egymást. Nem is volt szoros a kapcsolatuk. Ḩaỳŷt nem állíthatta magáról azt sem, hogy az életet különösen jól ismerné. Még csak tizenkét éves volt és még mindig a szüleivel lakott egy kertvárosi házban. Másodéves volt a Mÿỳtṙinòyl Főiskolán, táncművészet szakon.
– Egyetlen barátodat ismerek, akiben megvan a képesség arra, hogy megítéljen olyan helyzeteket is, amiket nem ismer közelebbről.
Åmmaĩt összeráncolta a homlokát. Nem kellett megkérdeznie, kire gondol a lány.
– Nem is ismered.
Ḩaỳŷt néha jelen volt Nindával folytatott beszélgetései alkalmával, röviden üdvözölték egymást – illetve inkább csak ő, Ninda sũùnỹ szokás szerint beérte egy biccentéssel –, ennyi volt a kapcsolatuk.
– Hallottam már, ahogy beszél. Szerintem sokkal többet tud rólad, mint bárki, talán még a szüleidnél is jobban ismer. Beszélj vele.
Åmmaĩt lassan megrágta a gondolatot, aztán bólintott.
– Jó. Rendben van.
←ne-4 zsarolás [109] Sokan nem szeretnek minket a Galaxisban. De azt mindenhol elismerik, hogy egyenesek vagyunk és másokat éppen úgy megvédünk, mint a saját érdekeinket. Nekem, aki Szindoria örökös körmönfontságából kerültem ide, a Testvériség olyan üdítő volt, mint a Sevalgettur hideg vize. (Ninda: Életem egy falevélen, 15. sómir) :: Haurang Szilgi, 43 613. dzsirat dzsanarganne‑4 ne-5 vívódás [-21] Ámmaít Ídara tökéletesen alkalmatlan volt a munkájára, és tökéletesen alkalmas. Attól függően, hogy a munkaadó kívánságait vagy a józan észt vesszük-e alapul. Ahogy az események haladtak előre, a kettő között egyre nagyobb lett a szakadék, és Ámmaítnak végül muszáj volt választania. Számomra nem volt kérdés, hogyan fog dönteni. (Hiragi: Akik Nindává tették, Ámmaít Ídara, 11.)ne‑5 ne-6 Farin [-24] A tenger, a napfény, az erdő mindenkié. Egy világ minden morzsája megillet mindenkit. Így rendelte a tham. (Szinensi: Összegyűjtött lúmáim, 17.) :: Farin, Aulang Laip, 43 613. szahut nahangan, 417ne‑6→
ph-21 id [-931] ()ph‑21 ·· -856 733 658 szó (705 435+24 080+4143) 5 082 592 betű (4 918 505+164 087) 5 620 320 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2219. nap, 328 szó/nap, 2290 betű/nap, 76:50/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.19.:1190, 3085 8. 21:40 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |