„Ninda arra tanít: minden ember mögött keressük a történetet és minden történet mögött a további embereket. Az ő története sem kivétel. Ez a napló róla szól, mert ő a Galaxis élő lelkiismerete, de minden mögött, amit tett, ott van a másik kettő, és ott vagyunk mi többiek is.”
Sileni: Naplóm Nindával,
bevezető, 2.
bevezető, 2.
Ḱaŷndïm
57. lẙaikś 27.
a lila órája
Vỳḩaůteń miniszterhelyettes fáradt sóhajjal kapcsolta be a hívót. Sajnos csillagközi hiperfon, egy másik időszámításból, ott bizonyára nappal van. És neki fontosabb, hogy beszéljenek, mint a hívónak.
– Üdvözlöm, Víhauten úr – jelentkezett be a másik, egy kopaszodó, köpcös férfi, aki a sỳÿndoṙok számára szinte kiejthetetlen Wabaraf névre hallgatott, és egy távoli világ szülötte volt, amit ők Nifunak, a sỳÿndoṙok Níůnak hívtak. Szúni nyelven beszélt, bár semmi köze sem volt a Testvériséghez, de ez volt az egyik nyelv, amit mindketten értettek. – Gondolom, rosszkor zavarom.
– Üdvözlöm, Wabaraf úr. – Vỳḩaůteń gondosan ügyelt, hogy helyesen ejtse ki beszélgetőpartnere nevét, bár az abban levő négy mássalhangzóból csak egy, az r volt meg az ő anyanyelvében, és a szókezdő hang, a v és az u határán levő félmássalhangzó a szúniból is hiányzott. Egyáltalán nem akadt fenn azon, hogy a másik még csak kísérletet sem tesz, hogy az ő nevét helyesen ejtse ki; a sỳÿndoṙ zenei hangsúlyok erősen próbára teszik a külföldiek nyelvét. – Természetesen örömmel veszem a hívását. Parancsoljon velem. Miben állhatok a rendelkezésére?
A sỳÿndoṙ normák szerint ez még a beszélgetést megkezdő köszönésnek is kevés volt, de Vỳḩaůteń tudta, hogy Wabaraf világának illemszabályai szerint máris túl sokat udvariaskodtak.
– Hát kérem – tért a nifui nyomban a tárgyra –, nem megy éppen valami könnyen a dolog. Pillanatnyilag, hogy nyílt és egyértelmű legyek, képtelen vagyok megmondani, hogy a cégem milyen feltételekkel vállal önöknek élelmiszer- és gyógyszerszállításokat; az igazgató tanács eléggé megosztott ebben a kérdésben. Pár napba még beletelhet, hogy valami eredményre jussunk. Csak a türelmét kérhetem.
– Megértem, Wabaraf úr.
– Hanem igazából nem is ezért hívom, tudja. Amikor a jó múltkorában beszélgettünk, akkor ön mondott valamit, amivel gondolkodóba ejtett.
Vỳḩaůteń meglepetést színlelt, bár jól tudta, mire gondol az üzletember, a Hare Rak Csillagközi Szállítmányozási Társaság igazgató tanácsának tagja. Wabaraf dörzsölt profi, de éppen ezért bizonyos dolgokban befolyásolható.
– Tudja, említette kétségeit arról, hogy a Testvériség Kerk világain szervizelteti a hajóit.
– Ó, igen, persze.
– Hát engem érdekelni kezdett a dolog, mert hát végül is pénzből él az ember, és egy ilyen információ megfelelő kézben komoly értéket képviselhet. Úgyhogy összeszedtem, amit csak lehet. Tudja, nem valami sok.
– Gondolom.
– A kerkiek legalább annyira titkolóznak, mint a Testvériség. Képzelje, az egész Galaxisban nem lehet kideríteni, hogy hány lakott világ van Kerk Államban.
Vỳḩaůteń most valóban meglepődött.
– De hiszen ezt mindenki tudja: háromszáz.
– Dehogy tudja. Csak azt hiszi, hogy tudja. Először is a háromszáz az lehet kétszázkilencven vagy háromszázhat, teszem azt. Nem mindegy. Másodszor egyetlen galaxistérképen sincs rajta mind. Egészen pontosan huszonöt világ van rajta, azok, amiken leszállhatnak a nem kerki hajók. A többit elnyeli az űr. Tudjuk, hogy léteznek, hiszen a csillagok messziről is láthatók, Annokerk mögött például a Nyolc Nővér nevű csillagcsoport, amiről a kerkiek udvariasan csak annyit mondanak, hogy a felkeresésük külföldiek számára „nem ajánlatos”. Vannak Belső-Kerk csillagai, legalább nyolcvan, amiket tilos megközelíteni. És így tovább, ezzel nem untatom. Megkérdeztem egy nyugalmazott kapitány barátomat, hogy véleménye szerint egy kerki világon hány olyan hajót tudnak egyszerre szervizelni, mint amilyenek a szúni kereskedőhajók. Azt mondta, Kerk fejlettségi fokán több ezret is. Hát én elkezdtem spekulálni. Az biztos, hogy a Testvériségnek több tízezer hajója van, de hogy mennyi, azt nem tudja senki. Lehet, hogy több százezer. És az is lehet, hogy Kerknek sokkal több világa – vagy éppen űrbeli szervizállomása – van, mint ahogy azt mi hisszük. Mi van, ha a kerkiek egyesegyedül a szúnikat beengedik azokra a világokra is, ahová senki mást?
– Nos, mi van akkor? – mosolyodott el Vỳḩaůteń.
– Az, hogy soha nem fogjuk megtudni, Víhauten úr. A kerkiek biztonsági előírásai mintaszerűek. Hanem én rájöttem valamire. A szúnik nem is Kerkre mennek!
– Hanem hová? – vonta föl a szemöldökét Vỳḩaůteń.
– Azt nem tudom. De körbehiperfonáltam egy-két helyet. A hajóik a fél spirálkaron szétszórva voltak, mielőtt ez a szervizidőszak megkezdődött. Többségük óriási távolságra Kerktől. Némelyiknek az utolsó állomása a Rakkonen-vidékre vagy éppen a Szemszienbe esik.
– De kedves Wabaraf úr. – Vỳḩaůteń gyakorlottan leplezte elkedvetlenedését. – Azok a hajók néhány nap alatt odaérhettek bárhová. Akár éppen Kerkre is. Az űr hatalmas, és könnyedén átsétálhatnak a naprendszerek szélén úgy, hogy nem veszik őket észre.
– No igen. De ha még akkora távolságot kell megtenniük a szervizelőhelyükig, akkor azt miért az űrben sompolyogva teszik meg? Miért nem szállnak le és üzletelnek? Hiszen ebből élnek.
– Például hogy mi ne tudjuk, hogy hová járnak. Egyébként az egész spirálkaron Kerk az egyetlen hely, ahol megvan a kellő műszaki felkészültség ilyen tömegű hajó egyidejű szervizelésére.
Wabaraf eltöprengett egy pillanatig.
– És ha nem is erre a spirálkarra járnak?
– Az is lehetséges – tárta szét a kezét Vỳḩaůteń. – A spirálkarok között több ezer átjáró van, és elég szélesek… vagyis hát a puszta űrnek nincsenek határai, szóval a két szembenéző spirálkar egy-egy aránylag közeli világa között szoktak átjárni a hajók, ezt meg tudják tenni úgy is, hogy nem találkoznak senkivel. De más spirálkarokról nekem, őszintén szólva, semmilyen ismeretem nincs.
– Értem – biccentett az üzletember. – Hát akkor végül is továbbra is sötétben tapogatózunk. Mit is akartam mondani… szóval a maguk ügyében azért folynak ám az egyeztetések. Holnap összeülünk megint. A fő probléma jelenleg az, hogy mennyire biztonságos nekünk ez az üzlet, és miképpen jelenjen ez meg az anyagiakban.
Vỳḩaůteń diplomatikusan válaszolt, bár magában a Galaxisba kívánta Wabarafot és a cégét. Persze hogy ez volt a lényeg. Az egész szövegelés Kerkkel meg a szúnikkal csak azért volt, hogy az időt húzza.
– Nálunk az átlagosnál jobb a közbiztonság, Wabaraf úr. Független elemzők is megerősíthetik.
– No igen, hát persze. Én nem is arra gondoltam, hogy kizsebelnék-e az embereinket, ha sétálni indulnak önöknél, kedves Víhauten úr. – A nifui nyájas mosolyából a miniszterhelyettes már tudta, hogy baj van. – Csak tudja, a Hare Rak eddig nem üzletelt önökkel, ugye. Ha most egyszer csak elkezdünk önöknek szállítani, éppen a jelenlegi… hogy is mondjam, igen kiélezett csillagközi politikai helyzetben, hát annak kétféle kicsengése is lehet. Mi azt szeretnénk, ha úgy lehetne beállítani, hogy mi emberbarát küldetésben járva segítségére sietünk az önök népének, amely most már, a Testvériség lépése folytán, még jobban nélkülöz, ugye. De ha nem ügyelünk a dolog tálalására, akkor megeshet, hogy olyanformán jön ki a sajtóban, hogy a jó hírére egyébként igen kényes Hare Rak az önök kormányával bonyolít le üzleteket, amelynek politikájáról a csillagközi közvélemény ugyebár azt gondolja, hogy egy glorszt. Már elnézést a szóért.
←nj-18 házvásárlás [24] Már a harmadik cikkben írják, hogy én békeszerető vagyok és elutasítok minden fegyvert. Igen, békeszerető vagyok. Ki nem az? De esszidzsinna vagyok, a tanfolyamon nyolcvan százalék volt a céllövőteljesítményem. (Ninda: Életem egy falevélen, 57. sómir) :: Szúnahaum, Szágain-Szissunut, 43 619. senut dzsorehan, namindan-harvakin, 310nj‑18 nj-19 Wabaraf [-7] Ninda arra tanít: minden ember mögött keressük a történetet és minden történet mögött a további embereket. Az ő története sem kivétel. Ez a napló róla szól, mert ő a Galaxis élő lelkiismerete, de minden mögött, amit tett, ott van a másik kettő, és ott vagyunk mi többiek is. (Sileni: Naplóm Nindával, bevezető, 2.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 57. lẙaikś 27., a lila órájanj‑19 nj-20 edzésterv [-2] Ha azt akarta volna valaha, hogy örökbe fogadják, ők boldogan megtették volna – és ő is csak őket választotta volna. De így is olyanok neki, mint a szülei. (Hiragi: Akik Nindává tették, Hait Kirísz, 44.) :: Szúnahaum, Dzsimmutin-Jáhannur, 43 619. senut dzsorehan, namindan-harvakin, 805nj‑20→
ph-19 id [-293] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -230 732 331 szó (704 147+24 041+4143) 5 072 593 betű (4 908 777+163 816) 5 610 125 jel (@537 532) | 691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2210. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:45/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:225, 3088 31. 17:04 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |