„A fizikus tudja, hogy az idő objektív. Egy mati mindig ugyanannyi ideig tart. Mi tudjuk, hogy ez nem így van. Egy szempillantás alatt hosszú beszélgetéseket folytathatsz – a képesség birtokában.”
Ninda: Feljegyzések az utánunk jövőknek,
1. kötet, 41. sómir, 60. singir
1. kötet, 41. sómir, 60. singir
Szúnahaumon természetesen tökéletes helymeghatározó rendszer működött. Akit a hílarival érkezők közül már vártak, csak megnézte a suagján, hogy merre induljon, a várakozók is meg tudták nézni, hogy az érkező hol van – pillanatok alatt megtalálták egymást. A hílari kapuin négy irányba kirajzó sok ezer ember rövid időre ellepett mindent, aztán kezdett oszlani a tömeg.
A két kislánynak mindegy volt, hol vannak az emberek, és helymeghatározásra sem volt szükségük. Amikor a kapu nyílni kezdett, egyből megszólalt a hang, amit nem a fülükkel hallottak, hanem az elméjükkel.
– Megjöttem, barátaim.
– Örülök, hogy itt vagy, Lýŷ, barátom – felelte Ninda boldogan. – Szinensivel már nagyon vártunk rád.
– Én is örülök neked – szólalt meg Szinensi hangok nélkül, és ŶÝ is kibocsátotta a maga érzelmi hullámát, amire válaszként megérkezett a többi szúnahaumi kiri jelzése is. A kiri nem gyakori háziállat, de persze azért akadt még jó néhány a Testvériségben: Ninda és Szinensi tízezerre becsülte a számukat, amikor megérkeztek, és azóta jött még egyszer ennyi. Egyetlen hatalmas, globális mentális hálót alkottak, ami olyan magától értetődően fogadta magába kettejüket, mintha ők is kirik lettek volna.
– Szeretném, ha elmesélnétek, mi történt azóta elmétekben.
A választ nem ők adták meg, még a villámgyors mentális érintkezésben sem volt idejük rá, hogy egy szót is megfogalmazzanak. Csak egy gyengéd érintést éreztek az elméjükön, s Lýŷ egyszerűen kiemelte az ismereteket, amikre kíváncsi volt. Ennél lényegesen tovább tartott, hogy áttekintse és feldolgozza, de még ez az idő sem volt elég, hogy egymásra mosolyogjanak – nem is volt rá szükség, hogy elfordítsák a fejüket és mosolyra igazítsák az arcizmaikat, enélkül is érezték egymás elméjében a mosolyt, még jobban, mintha valóságosan látták volna.
– Ez csodálatos – szólalt meg Lýŷ néhány pillanat múlva. – Sejtettem, hogy a kirik segítségével fejlődni fogtok, de nem gondoltam, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen sokat. Persze gyerekek vagytok, nagyon gyorsan tudtok fejlődni mindenben. Először is szeretnék válaszolni néhány kérdésre, amiket látok bennetek, bár nem mindegyiket tennétek föl, ha az emberek módján kommunikálnánk. Szinensi, benned még van némi kétség velem kapcsolatban. Fölösleges próbálkozás lenne elrejtened, és közöttünk semmiféle udvariaskodásra nincsen szükség. Egyenesen elmondom. Nem, Nindát nem befolyásoltam semmiben, és téged sem foglak. Azon a módon legalábbis nem, ahogyan mi ivutok – és a kirik is – képesek vagyunk irányítani az embereket, mentális hullámokkal elültetni bennük gondolatokat – a kirik persze csak érzelmeket –, amikről aztán egész hátralevő életükben azt gondolják, hogy az övéik voltak, a saját érzelmeiktől és gondolataiktól vezetve a saját döntéseiket hozták meg. Te már tudod, mert láttad a kiriknél, hogy kárt még ezen a módon sem lehet okozni az embereknek. Ez a kedves hölgy, Szíhuria, akit gazdámnak választottam néhány éve, most majd lehoz engem a hajóról a kis kosárkámban és nektek ajándékoz, és mindig meg lesz róla győződve, hogy ő döntött így. Ha annyira ragaszkodna hozzám, hogy ez a befolyásolás kárt tenne az érzelemvilágában, soha nem választottam volna gazdámnak. Soha nem ártok az embereknek, mert túl nagy hatalom van a kezemben. Bármit megtehetek, amire ember képes, csak ki kell választanom a megfelelő embert. A hatalommal pedig óvatosan kell bánni, mert veszélyes arra is, aki gyakorolja, és arra is, akin gyakorolja. Benneteket azonban nemcsak ezért nem befolyásollak közvetlenül, hanem mert akkor nem lenne értelme az egésznek. Nekem az érintetlen képességetekre van szükségem. Ha az irányításom alá vonnálak benneteket, semmiben sem különböznétek a többiektől. Ezért titeket soha nem foglak befolyásolni. Közvetve igen. Ugyanúgy, ahogy egy ember tenné. Elmondom, mit tartok helyesnek, és miért, aztán ti döntötök. Nindának még a kezdet kezdetén adtam néhány utasítást: hogy maradjon a szúnikkal, hogy soha ne hazudjon, és persze hogy ne engedje megnézni az agyhullámait. Te ezeket, Ninda, ellentmondást nem tűrő parancsoknak érzékelted, mert elfogadtad mentális felsőbbségemet, akkor még a társadalmi ranglétra legalján is álltál, és gyerek is vagy. Ha irányításom alá vettelek volna, akkor nem parancsnak vetted volna őket, hanem a saját döntéseidnek, és soha nem szereztél volna róla tudomást, hogy ezeket eredetileg én akartam. Érzem a meglepődésedet, Szinensi. Tegyünk egy próbát. Kérlek, vakard meg a bal füledet.
Itt hosszabb szünet állt be érintkezésükben, amíg Szinensi megvakarta a bal fülét, azután az orrát is.
– Miért vakartad meg az orrodat is?
– Viszketett – nevetett Szinensi.
– Nem, Szinensi, nem viszketett. Én adtam neked utasítást, hogy vakard meg az orrodat is, ezt azonban nem érzékelted utasításként, sőt semmilyen formában. A füleddel kapcsolatban megvolt a döntési jogod, hogy teljesíted-e a kérésemet vagy sem, de az orrodat illetően nem, mert nem is tudtál róla, hogy utasítást kaptál. A saját cselekvésednek hitted. Most már érted, hogy ez milyen nagy hatású és veszélyes eszköz. Ezt minden ivut csak nagyon ritkán és csak nagyon fontos esetben használja. Veletek szemben soha nem fogom alkalmazni, mert mint mondtam, nekem az érintetlen elmétekre van szükségem.
– Miért nem hoztad magaddal a másik barátodat? – kérdezte Ninda.
– Még neki is nagyon sokat kell fejlődnie, és nektek is. Most egy ideig vele voltam. A következő időszakot veletek fogom tölteni, figyelem és segítem a fejlődéseteket, ahogy korábban az övét segítettem. Aztán visszamegyek hozzá egy időre, és amikor úgy találom, hogy eljött az ideje, hogy találkozzatok, akkor megszervezem a találkozót. Nektek kell majd odamennetek, mert ő nem tagja a Testvériségnek, tehát nem engedik be a Felhőbe.
– Ott milyen nyelven beszélnek? – kérdezte Szinensi. – Mivel Ninda nem kaphat hipnokezelést, hagyományos módszerekkel kell tanulnia. Az pedig időbe telik.
– Ebben igazad van. A barátommal mentális kapcsolatban tudtok érintkezni, ahol a nyelvi különbségek nem számítanak, de a körülötte levőkhöz is tudnotok kell szólni. A nyelvüket itt úgy hívják: szunnasz. Egy kicsiny, erdős világon él, amit szúniul szintén Szunnasznak hívnak. A névhasonlóság csak véletlen, és csak a szúniban van meg, mert ők Szaunisznak mondják. Nagyon messze van innen, de tudom, hogy a Testvériségben nem gond megtanulni a nyelvüket.
A tömeg azzal a sebességgel oszladozott, amivel általában ilyen méretű embertömegek szoktak, de ők szörnyen lassúnak érezték, hiszen a mentális érintkezés sebessége sokszorosa volt a normál beszédének. De azért valahol a sokaság felénél megérkezett Szíhuria, Lýŷ egyenesen odakalauzolta hozzá a két kislányt, hogy ne kelljen a nőt mentálisan irányítania.
Szíhuria egy négyszáz körüli asszony volt, mondott is valamit, amiről úgy gondolta, hogy a háziállatának elajándékozásával kapcsolatos, de ők jóformán rá se néztek. Csak a kosarat nézték, amiben ott ült a fehér bundájú kis lény, s hatalmas, topázszínű szemével már messziről őket figyelte.
←nj-3 kleom [-17] Ninda háromszázötvenkét évet és négy napot élt még azután, hogy Ilgá kijelentette: a kapitány kötelessége közölni a Galaxissal Ninda halálhírét. Ez idő alatt öt kapitány követte őt a Híd Fényénél: Ilgá után jött Amdzsé, aztán Hattugémi, Dzsehilfórin, Sztravíkasz és végül Henga – mind azzal a tudattal, hogy talán rájuk zuhan majd ez a teher. Henga lett az. Miután a bejelentést megtette, csupán négy szóban, rögtön távozott a Fény Forrásától. Csak hetven napig volt kapitány. (Sileni: Ninda élete, 1071.) :: Szúnahaum, Aulgúní, 43 619. nodzsat mulindzsan, 390nj‑3 nj-4 Lýŷ [-8] A fizikus tudja, hogy az idő objektív. Egy mati mindig ugyanannyi ideig tart. Mi tudjuk, hogy ez nem így van. Egy szempillantás alatt hosszú beszélgetéseket folytathatsz – a képesség birtokában. (Ninda: Feljegyzések az utánunk jövőknek, 1. kötet, 41. sómir, 60. singir)nj‑4 nj-5 fuvarok [104] És most itt ülök ebben a hatalmas kikötőben, ahol kétszázezer ember néz rám, és a tévén át még tízmilliók, az egész Államszövetség! És tőlem várjátok a választ? Miért, Sỳÿndoṙeìa? Hiszen még a kérdéseket sem tudjátok! Ne engem kérdezzetek. Nézzetek a mellettetek ülőre. Nézzetek önmagatokba. Én nem vagyok az a varázsló, akinek hisztek! (Ámmaít Ídara: Az elmaradt szindor forradalom, 266.) :: Sỳÿndoṙeìa, Muỹnt Lôõdeyń, 57. lẙaikś 21., a kék órájanj‑5→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-286] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -223 732 369 szó (704 154+24 072+4143) 5 072 836 betű (4 908 825+164 011) 5 610 418 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.18.:843, 3088 1. 16:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |