„A szindor kormány ügynökéből egy rövid beszélgetéssel elkötelezetten kormányellenes ÀLAN-tagot faragni – sokan hiszik, hogy erre csak Ninda képes. Pedig nem ő tette, hanem az igazság, amit ő csak kimondott.”
Ámmaít Ídara: Az elmaradt szindor forradalom,
270.
270.
Szilgut Hauri
16 169
80
De csak nyolc nappal később indultak, amikor a Szilgut Hauri elindult. A Hallihuat Fónird óta ez volt az első szúni hajó a kikötőben, de az utolsó napig föl sem keresték. Kirándulni jártak a családdal, játszottak a gyerekekkel, és közben – várták Liešyt. Százhatvanöt napon mondta Arnas bácsi, aki gondozta őket, hogy már elég nagyok, el is vannak választva, el lehet vinni Liešyt.
Suoja nem az övék volt, hanem Strādiséké, ezeregyszáz napos, világosbarna jirmas. De Karindas bácsi a városban dolgozott nagyon sokat, egy gyárban volt középvezető, Aista néni pedig nem igazán értett az újszülött kutyákhoz. Ezért Arnas bácsi vállalta, hogy gondjukat viseli. A lányok naponta többször is fölkeresték Suoját és a tizenegy kicsit. Eleinte persze csak nézegetni lehetett őket, kis barna szőrgombócok voltak Strādisék kisszobájának sarkában, egy nagy, lapos ládában, ott feküdt Suoja majdnem egész nap, és körülötte a kiskutyák. Aztán már elindultak, mászkáltak összevissza; mire Nindáék megérkeztek, már ki tudtak jönni a ládából, Suoja pedig végtelen türelemmel összeszedte őket, hogy megszoptassa. Syrmeina és Laivis meg Arnas bácsi is segített neki kordában tartani a csapatot, Skrāsist még nem engedték a közelükbe, alig tipeg még, ha orra bukik és rájuk esik, összenyomhatja őket.
Liešyt hárman választották ki, az egyik legagilisebb kiskutya volt, egészen világos aranybarna kislány. Az döntött mellette, hogy negyvennaposan tudta a mys játékot, hogy az ember egytől négyig valamennyit koppint a padlón, és ő is koppint ugyanannyit. De azért pár napon belül a többieknek is sikerült.
Ötvenhárom naposan már elég idős volt, hogy elhagyja a családi fészket. Arnas bácsi tehát betette egy kis kosárba a kedvenc játékaival, és Aini átvitte magához, hogy szokja a távollétet a szüleitől és a testvéreitől. Volt még néhány nap a hajó indulásáig.
Persze meg kellett ígérnie, hogy hazalátogat, amikor a közelben jár a hajója. Meg is ígérte, bár persze nem hajón fog élni, de időnként hajóra ül majd és hazajön.
Százhatvankilenc nap este, nem sokkal a hajó indulása előtt elbúcsúztak a családtól, hívtak egy aungirt és beszálltak. Hatan: a három kislány, két ivut, Lí és Hei, meg Liešy. A többi ivut már felszállt különféle emberek háziállataként.
Betartották a szabályt, az aungirt a szísiben tették le, nem fent a hajón, és bementek az esszidzsinnához. A kis szoba, ahol egy sárga egyenruhás férfi, Halgitun fogadta őket, a Testvériség hamisítatlan légkörét árasztotta. Ninda önkéntelenül mélyet lélegzett. Teljesen otthon érezte magát a Sylandrēben, ezen a hajón pedig még soha nem járt – mégis úgy érezte, most érkezett haza egy hosszú vendégeskedésből. Majdnem két év telt el a Testvériségben, amióta eljöttek.
– Ninda vagyok – lépett be –, haungszí, liktenit-upesz. Ő Szinensi a sáttir-jaharitoktól és a sáttir-nargimutoktól. Ő pedig Aini Luodas, a kedvesem, helybeli, saunisi állampolgár. Szeretném felhozni a hajóra mint páromat.
Szinensi közben leguggolt a kiskutyához, mert az nyugtalankodott.
– Ez lényegretörő volt – mosolygott Halgitun. – Nem vagytok még kissé fiatalok egy párkapcsolathoz?
– Nem – felelte Ninda –, Saunison már együtt éltünk majdnem két évet.
– Értem – bólintott az esszidzsinna, és elővette a suagját. – Liehát hoztak hozzánk – mondta a készüléknek. – Egy szunnaszi kislány, párkapcsolat révén szeretne a Testvériségbe kerülni.
– De miért a núdzsahant hívod? – kérdezte egy női hang.
– Hát mert a kislány legfeljebb ha százhetven.
– Ó. A szüleivel jött?
– Nem, velem – lépett közelebb Ninda. – A párja vagyok, Ninda.
Halgitun odafordította a suagot, hogy lássák egymást. A nő neve Dzsila volt.
– Te ismerős vagy nekem – húzta össze a szemöldökét. – Hová való vagy?
– Liktenit-upesz vagyok, otthon Jasszani ímb-Szinolgu sún-Lenguban élek, anyahajóm az Aulang Laip, az Angaur Dzsúrarengi, a Szíminnu és a Hallihuat Fónird, de az Auszínín lettem Kis Őrző.
Dzsila megcsóválta a fejét.
– Nem, nem onnan vagy ismerős. Várj csak, nem vagy te hinargi-dzserang?
– De igen, Szindorián születtem, száztizennyolc évesen kerültem az Aulang Laipra mint singan-dzserangiszut.
– Aha, Szindoria. Tudom már. Te vagy az a kislány, akire a szindorok úgy néznek, mint Hangillíszanra.
– Hangillíszan-rind-Angé szunn Áharahangídí – felelte Ninda komolyan –, bár én szívesebben lennék a segítője, Súraríhongi-siamdí jull Ikkíran-szinné-Hangé, a tanulás szelleme.
– Nézd, egy kis hangin-fiengéni – mondta Halgitun.
– S hozzá Kis Őrző is – bólintott Dzsila –, de ez most mind nem számít, a másik gyermek sorsával kell foglalkoznunk. Vannak szülei?
– Vannak – felelte Aini szúni nyelven –, én a Sylandrē aiskane gyermeke vagyok, Aini Leina Lauri Aurodīti Kassiōpeia Eišiena Vietiena Luodas vuory aike Kondilaistē nō Skovainauksistē.
– Bocsáss meg, kérlek, de amit a neved után mondtál, azt nem értettem.
Aini elmosolyodott.
– Semmit sem mondtam a nevem után. Az végig a nevem.
– Szissz… S a családod beleegyezik, hogy elhagyd őket és belépj a Testvériségbe?
– Igen. Adtak beleegyező nyilatkozatot.
– Rendben, küldjétek át nekem, kérlek.
Aini elővette az ȳdisét, érintett rajta néhányat. Kis ideig csend volt, amíg Dzsila végignézte a kis videót.
– Hát ez világos. Akkor nincs is más dolgunk, mint köszönteni téged a Testvériségben. Halgitun, kérlek, elintéznéd a formaságokat?
– Hogyne, örömmel – felelte a férfi, s már nyúlt is egy ujjlenyomat-olvasóért, aztán Ainira pillantott. – Hanem azt a nevet, amit mondtál, én bizony nem tudtam megjegyezni.
– Nem baj – nevetett Aini. – Azt csak Saunison használom úgyis. Itt majd szúni nevet viselek, hiszen szúni leszek. Nindával megállapodtunk, hogy klánbavétellel megkapom az ő klánneveit.
– Hangikun Szesszinan – tette hozzá Ninda. – Én is a géptől kaptam, amikor felvettek az Élet Fájára.
– Jól van. S a családnevek?
– Az apaiból az is legyen az enyém, az anyai pedig a sajátja. Hangikun Szesszinan Aini Szilun Luodasz.
– Gondolom, már megbeszéltétek – pillantott az esszidzsinna Ainira, aki bólintott.
– Hogyne, így nagyon jó lesz.
– Rendben. – Halgitun levette az ujjlenyomatot, rögzítette az adatokat és rájuk mosolygott. – Készen is vagyunk. Köszöntelek a Szúnahaum Testvériségben.
Aini visszamosolygott és a homlokára tette a kezét. Halgitun viszonozta.
Kimentek, s a lifttel fel a másodikra.
– Itthon vagyunk – mondták mindhárman egyszerre, ahogy kiléptek egy igazi szúni park füvére. Nevetve sétáltak át a parkon, s bementek a janníhaumba. Ninda egyenesen a Tűz Őrzőjéhez ment és a homlokára tette a kezét.
– Ninda, a Felhő gyermeke, Auszíní Kis Őrzője Aulang Laipról köszönti Szilgut Hauri örök tüzét.
Az Őrző viszonozta a köszöntést, mint mindig. Aini is közelebb lépett és a homlokára tette a kezét ő is.
– Aini, a Felhő frissen befogadott gyermeke köszönti Szilgut Hauri örök tüzét.
Az Őrző figyelmesen megnézte.
– A Tűz Őrzője köszönti Ainit a Testvériség Felhőjének hajóján, Szilgut Haurin, és kívánja a Testvériség nevében, hogy Aini otthonra leljen a Felhőben.
←oe-21 búcsú [-14] Az emberek úgy gondolják, hogy amit csinálnak, az helyes, másképp nem úgy csinálnák. Nem gondolnak arra, hogy sokszor azért csinálják úgy, ahogy, mert másképp nem is tudnák. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 75. sómir) :: Saunis, Sylandrē aiskane, 16 161, 40oe‑21 oe-22 felvétel [-20] A szindor kormány ügynökéből egy rövid beszélgetéssel elkötelezetten kormányellenes ÀLAN-tagot faragni – sokan hiszik, hogy erre csak Ninda képes. Pedig nem ő tette, hanem az igazság, amit ő csak kimondott. (Ámmaít Ídara: Az elmaradt szindor forradalom, 270.) :: Saunis, Szilgut Hauri, 16 169, 80oe‑22 ofq [-1019] Az ÀLAN igazán kárpótolhatná valamivel szegény biztonságiakat. Ők ugyanúgy készültek, többször tíz napon át, mint a többiek, hogy találkozhassanak Nindával. És nem figyelhettek rá rendesen, mert lesniük kellett, nem jön-e merénylő. (Aini: Ninda mint köznapi ember, 95.)ofq→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2267. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:50/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.30.:229, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |