10 ←pe-16 sinní 1 [-21] Egyik nagy erősségünk nekünk szúniknak, hogy nagyszerűen tudunk szertartásokat rendezni. (Sileni: Nindaran-sóhipun, 345.) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 705. muhat sillíman, 400pe‑16 pe-17 sinní 2 [10] Most egy kérdés jár a fejedben. Vajon lesz Második Szían is? Miután elolvastad a könyvet, ez a kérdés nem lesz többet kérdés. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, bevezető)pe‑17 pe-18 sinní 3 [-17]
Néztem őt, s ő visszanézett.
A világot fedeztük fel újra.
Pillantása megigézett,
s együtt zuhantunk a múltba. (Ninda: Limelullí)pe‑18→

---

„Most egy kérdés jár a fejedben. Vajon lesz Második Szían is? Miután elolvastad a könyvet, ez a kérdés nem lesz többet kérdés.”
 


Először természetesen a körlapot hozták, amivel lefedték a Tűz Otthonát, majd a tűz megnagyobbítására szolgáló szerkezetet. A két csoport egymás mögött haladt, s útjukat egyetlen lámpa világította meg, amely a fejük fölött haladt, aztán amikor ők helyet foglaltak a közönség soraiban, félreröppent és kialudt.
  A csendet hirtelen megtörte az a zörej, ahogyan tizenhatezer ember talpra állt. Fejükre borították fahuddanjuk csuklyáját és vártak.
  Azután megdöndült a baungá, s az áharin-sildatu ismét feltáruló ajtajában megjelent a Fény.
  Három ember hozta a karjában. A nézőknek balról Angrolími, jobbról Lingdzsaéti, mindketten fekete fahuddanban, csuklya helyett csillagsüvegben; középen pedig Límarrip, arany köntösben és sapkában – fahuddan nélkül, mert a kapitánynak, ha kezében tartja a Tudás Fényét, akkor nincsen szüksége fahuddanra, maga a Fény a fahuddanja. Mivel más fényforrás nem volt, csak ekkor vált láthatóvá a szőnyeg két szélén sorakozó másik huszonnégy sisunu, akik díszkíséretet biztosítottak a Fénynek. Alig látszottak a fényhordozók mögött vonuló Felhő Csillagai, s csak egy kis időre vált láthatóvá Ámmaít, aki visszament, szembe velük, letért a világoskék szőnyegre, s ott várakozott, amíg a menet elhaladt előtte. Aztán visszatért az áharin-sildatuba.
  A fehér tűz végigvonult a szőnyegen, a hordozók minden lépését a baungá tompa döndülése kísérte, s amikor a Tűz Otthonához értek, megszólalt a dzsógir is. A három hordozó gondosan elhelyezte a lángot, hátraléptek, s a dzsógir és a baungá robajára fellobbant a hatalmas hófehér tűz.
  – Simnunná – mondta érces hangon Límarrip.
  Ismét háromszoros üdvözlést harsant a nyolc torongi, és az áharin-sildatu ajtaján kisereglett a harmadik csapat sisunu, felsorakoztak tizenketten mindkét oldalon, és nyomban betöltött mindent a sinnisztu arany ragyogása. A sinnisztu-séharigan nem volt látható, azt bent az áharin-sildatuban terítették le, s mostanáig mellette álltak a sinnisztu-szingrí tagjai és őrizték.
  Az aranyfényben fürdő építmény méltóságteljes lassúsággal elhagyta az áharin-sildatut a sinnisztu-szingrí tíz tagjának izmos kezében. Mellette a huszonnégy sisunu, fehér fahuddanban, csuklyával fedett fejük búbján mindegyiknek más színű szulmélámpácska.
  Áharihaurangé-aindzsílan szingí farranin Ílgarri-hingandzsé Jáhanurgi. Ílgarri legszebb munkája, mélyvörös, arany és fekete alapszíneken, a handika mondavilág legimpozánsabb képeivel díszítve. Harmincnyolcezer éves, és eddig százhuszonháromszor használták. Límarrip személyesen vitte el a sinnarszésit többek között a Fargauman terembe, ahol nyolc sinnisztut őriznek, és amikor Ainki onnan választott, ő megszervezte a szállítást. A sinnisztu nem utazhat járművön – természetesen a városhajók nem számítanak járműnek –, csak a sinnisztu-szingrí kezében, soha nem a fedetlen talajon, és csak úgy, ha alatta lépked a sinnarszési. A Fargauman terem, azaz Hangilaoran azonban százhúsz szirszire van Jasszanitól. Két sinníszőnyeget használtak, amelyeket automaták fektettek le egymás után, s mikor a hordozók átléptek az egyikről a másikra, azt az automaták feltekerték és a másik szőnyeg folytatásaként leterítették megint. Minden szirszin kétszer váltották egymást a hordozók és a helyettes sinnarszésik. Több mint ezer önkéntes vett részt a nagyszabású, tizenkét napig tartó műveletben. Ugyanígy fog utazni visszafelé is.
  A sinnisztu lassan utazott végig a szőnyegen. Alatta Ainki és Ámmaít fekete fahuddanban, mellükön a sinní-szianerg, s kettejük között a három kislány a sinní világoskékjében: középen Ninda, balján Aini, jobbján Szinensi. Ninda kissé előrenyújtott két tenyerén pihent két társának keze, egymáshoz simulva.
  Sileni is szeretett volna a sinnisztu alatt jönni, de nem volt szabad, szerencsétlenséget hoz. De helyettes sinnarszési ő is lehetett, ő lépkedett a sinnisztu alatt az utolsó szakaszon, a városon keresztül, majd ki Haugímúba, át a nindaran-hombén, el a nindaranok háza mellett, és ki a hátsó kapun az áharin-sildatuig. Ami most meg is szűnt létezni, a sinnisztu távozása után az automaták teljes csendben elbontották és a műanyag lapokat lefektették a haurímúsátor alatt, kissé távolabb a szőnyegtől.
  Végül megérkeztek. A sinnisztu megállt a Tűz Otthonán lobogó hófehér láng előtt, amelynek túloldalán a Felhő Csillagai sorakoztak, s a sor két végén a kapitány és az Őrző, most függőlegesen tartva kezében a janníruant. A sisunuk közé belépett tíz hilganil, egy-egy talpas rúddal a kezükben, amiket a szingrík elé állítottak, gondosan beigazítva a sinnisztu tartórúdja alá. A tíz ember gyengéden lejjebb engedte a sinnisztut egynegyed sudríginnel, s az szilárdan megállt a tartórudakon. A szingrík karba tett kézzel álltak mellette.
  A sinnarszési lassú léptekkel előrement a sinnisztu elülső széléig és homlokára tett kézzel bókolt a Fény felé.
  – Henni sá, fangédzsilan – szólalt meg érces hangon az Érahaung-szandzsé –, hirfangil-haupan íraruahp sinnun-Árahangillalliúp-sirdangil?
  – Ki vagy te, apró ember – fordította a kapitány –, aki magad elé idézted a Tudás Fényét?
  – Nindaran-sinnarszési – csendült Ainki hangja. Ehhez nem kellett és nem is volt fordítás.
  – Dzsinnahp sintud rikasszíhp hpáran hilgaruarangí-sillalgómi Árahangillalliúp-dzsangirrat honnit fáhí-sinnarszési áhparan!
  – Szokatlan és pimasz eljárás, hogy a Tudás Fényét háborgassuk egy kicsiny sinnarszési kedvéért!
  – Dzsauhp – bólintott Ainki. – Hirgissut-fáhpan sziem szisszan Argéman-dzsáhí fórannit-szingarhpat.
  – Valóban. Ezért hívtam el társaimat is, hogy együtt adhassuk meg a tiszteletet a Fénynek.
  – Hennuhpi?
  – Kik azok?
  – Hpí Hangilaorangihp sífan aungdzsríhí.
  – Hangilaoran népe és kapitánya.
  – Lbíandainnuhp?
  – Valamennyien?
  – Dzsí.
  Ezt a szót nem kellett lefordítani – ez nem változott az évtízezredek során. Csend támadt, a Csillagok gondolkodtak. A lányok némán álltak a helyükön. Rajtuk nem volt sem fahuddan, sem semmilyen fejfedő, a sinnisztu ragyogása megvédte őket a Fénytől. Csak egy drágaköves aranycsat volt a hajukban: Szinensinek sárga, Aininak zöld, Nindának piros.
  – Ósarangil-himmuat – bólintott végül az Érahaung-szandzsé. – Írgamdzsil-jumiddu áng Árahangillalliúpaurgan.
  – Elfogadjuk. A Tudás Fénye szeretettel veszi társaságodat.
  Ainki fellélegzett, mintha nem tudta volna előre szó szerint, hogy ez lesz a válasz. Homlokára tett kézzel bólintott megint a Fény felé. A család mögül, akik a Csillagok sorfala mellett álltak a lányoktól nézve jobbra, előszaladt négy hilganil. Megkerülték a Tűz Otthonát, nagy tisztelettel bólintottak a sinnarszési felé, majd megfordultak, homlokukra tett kézzel köszöntötték a Fényt, és a kezükben tartott ráhadaunfáklyákat meggyújtották a fehér lángokon. Hármat döndült a dzsógir és a baungá. A hilganilok méltóságteljesen a helyükre mentek a magasra tartott fáklyákkal, amik a sinní színében, világoskék lánggal lobogtak, most kettő-kettő a Tűz Otthonának két oldalán.
  Ami eddig történt, abból semmi sem volt az ő eredeti ötletük, mindent réges-régi sinníszertartások részeiből válogattak ki.
  Most már elkezdődhetett a valódi szertartás. A sinnarszési immár modern szúni nyelven szólalt meg, két karját a Fény felé nyújtva.
  – Ó, Fehér Fény, Tudás Fénye, a Felhő gyermeke, a nindaran-sinnarszési jött el hozzád. Azért hívtunk elő téged a Fény Forrásától, hogy légy velünk és világítsd meg azt a rendkívüli alkalmat, amikor egy újonnan alapított törzs minden egyes tagja örök hűséget fogad egymásnak. Három fiatal lány, a nindaran törzs tagjai állnak itt velem, Hangilaoran sinnisztuja alatt, hogy köteléküket megkössék a te fényednél.
  Választ természetesen nem várt, hiszen egy tűz nem tud beszélni.

---

←pe-16 sinní 1 [-21] Egyik nagy erősségünk nekünk szúniknak, hogy nagyszerűen tudunk szertartásokat rendezni. (Sileni: Nindaran-sóhipun, 345.) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 705. muhat sillíman, 400pe‑16 pe-17 sinní 2 [10] Most egy kérdés jár a fejedben. Vajon lesz Második Szían is? Miután elolvastad a könyvet, ez a kérdés nem lesz többet kérdés. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, bevezető)pe‑17 pe-18 sinní 3 [-17]
Néztem őt, s ő visszanézett.
A világot fedeztük fel újra.
Pillantása megigézett,
s együtt zuhantunk a múltba. (Ninda: Limelullí)pe‑18→

---

ph-19 id [-293] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -230 (2134 › 60:40) 732 331 szó (704 147+24 041+4143) 5 072 593 betű (4 908 777+163 816) 5 610 125 jel (@537 532)	691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2210. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:45/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:225, 3088 31. 17:04

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	18 (2%) 673