„Persze hogy a gyerekek a legfontosabbak az életünkben. A sajátjaink meg a többi. Ki más?”
Hait Kirísz: Emlékiratok, 47.
Jasszani-Haugímú
43 712. szahut mulindzsan
83
Gyönyörű volt és jó nagy. Nyolcszáztizennégy tinerígin és százhuszonöt larendzs, egy egészen kicsivel nagyobb Áuszinál. Csokoládébarna arcocskáján nagy barna szemek ültek, amikkel kíváncsian nézett az anyukáira. Nem bömbölt, azt már megtette korábban.
A családtagok sorban jöttek oda hozzá, közel hajoltak, hogy megnézhesse az arcukat, hiszen egy újszülöttnek még egészen kialakulatlan a látása. Csak Áuszival nem találkozhatott reggelig, ő kicsi volt még ahhoz, hogy ilyen soká fennmaradjon.
A szúniknál is, mint alighanem minden népnél a Galaxisban, az volt a szokás, hogy az újszülöttek fényképét megküldték a távolabbi rokonoknak, barátoknak; emellett persze a szúniknál ott voltak a siéhongok is, ahová mindenkinek bekerült az újszülöttkori képe, a sajátjába, a szüleiébe és a család közös siéhongjába is. Most is így jártak el, de persze nem csak a közeli ismerősök nézték meg a képeket. Az egész Testvériség látni akarta. S persze a dzserangok is, de nekik még várniuk kellett, a Szolgálat még a hírt sem teheti közzé, hogy megszületett Ninda gyereke, amíg az engedélyt meg nem kapja hozzá.
Az utóbbi egy-két évben a dzserang sajtó már sokat cikkezett arról, hogy hamarosan remélhetőleg megláthatják Ninda második gyermekét, és borúlátó jóslatokat is tettek, hogy hiszen az elsőt sem láthatták még, hát akkor a másodikat miért lenne szabad… aztán jöttek az elemzések, hogy vajon mire lehet következtetni abból, hogy ez nem örökbefogadott gyerek lesz, mint az első.
Aztán a reményeket szétzúzta a Szolgálat tömör, tárgyilagos közleménye.
Az éjjel megszületett. Nagyon szép kisfiú. Anya és gyermeke egészségesek. Nem kaptunk engedélyt, hogy további részleteket közöljünk.
– Hát ennyi a hír, kedves nézőink – tárta szét a kezét Ḱeŷl. – Mint már megszokhatták, ismét egy olyan Ninda-hírt kaptunk, amit nem tudunk kommentálni, nem tudunk beszélgetni róla, egyáltalán semmit sem kezdhetünk vele. Azon kívül természetesen, hogy hangot adunk örömünknek és gratulálunk Nindának és családjának, nemkülönben az újszülöttnek, innen a távolból is, jó egészséget és sok boldogságot kívánunk mindnyájuknak. Sokan tippelgetnek most, hogy vajon meddig marad Ninda távol a nyilvánosságtól, de munkatársaimmal úgy döntöttünk, hogy ezt a találgatást mi mellőzni fogjuk. Mellőzni fogjuk azért, mert Ninda voltaképpen azt tesz, amit akar. Nem tartozik nekünk, a nagyközönségnek semmivel, nem köteles megjelenni a tévében, sem most, sem bármikor egyébkor, ő most is, ahogy mindig, egy magánember. A Belső-Galaktikus Hírügynökség különös gondot fordít mindenki magánszférájának védelmére, és a legesleginkább Nindáéra, akit oly nagyon szeretünk és tisztelünk, és akinek olyan sokat köszönhetünk. Ez a szeretet azonban nem jogosít fel minket arra, hogy elvárásaink, kívánságaink legyenek vele szemben.
A terhességi vizsgálatok egytől egyig azt mutatták, hogy minden a legnagyobb rendben, nincsen szükség különleges óvatosságra. Nuandzsé egyedül jött és Szinensi ágya fölé is úgy rakta ki a sok-sok műszert, hogy tudta, nem lesz rájuk szükség. Nem is volt, Ilgá szépen, zökkenőmentesen jött, elfoglalta új helyét a szép kék sillafupban, és Rongami elvághatta a köldökzsinórt. Simnunná, mondták valamennyien. Ilgá kicsit még bömbölt, aztán inkább a világra figyelt, a fölé hajoló arcokra.
Aztán Nuandzsé elment, Haiték is visszatértek a saját házukba, az ikreknek már leragadt a szemük, a kis család pedig letelepedett a nagy közös ágyra. Szinensi balján feküdt Ilgá a sillafupban, már aludt. Jobbról leült Ninda, balról Aini, Rongami pedig a lábukhoz. Nem aludtak, nem is szoktak még ilyenkor, túlságosan telve is voltak az izgalommal, s persze tudták, hogy a kisbaba nemsokára felébred. Csak Szinensi bóbiskolt egy kicsit, kifárasztotta a szülés. Silenit most Ninda fektette le a saját szobájában.
– Nos? – fogadta Nuandzsét a kollégája, Éndzsari, amikor visszatért az Ángahaur kórházba. Ott persze éjjel is talpon voltak; vizsgálatokból és műtétekből csak azt végezték el, amit muszáj volt, hiszen ez az orvosoknak és a betegeknek is felborította az alvásritmusát, de ilyen halaszthatatlan műveletekől is olyan sok volt, hogy éjszaka is nyüzsgött a kórház.
– Mit „nos”? – kérdezett vissza a doktornő.
– Megszületett?
– Persze. Fura kérdés, amikor már visszajöttem. Nyolcszáztizennégy per százhuszonöt, kilenc egész nyolc tized pontos. Az anya is kilenc egész kilenc. Semmilyen probléma nem volt.
– Gratulálok – vigyorgott a férfi. – Levezetted az évszázad szülését.
– Ugyan már, Éndzsari, ne csinálj ebből hirongi-dzsirongit. Nem is Ninda szülte azt a gyereket.
– Ennek az orvosi vonatkozásokon kívül semmiféle jelentősége nincs. Ő éppen úgy az anyja, mint maga Szinensi.
– Sileninek is.
– És az ő születése is a törzsszövetség nagy ünnepe lett volna, ha akkor már Ninda családjába tartozik.
– Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne ünnepet csinálni ebből a törzseknek. A család nem venné jó néven, tudod, hogy milyenek.
Az orvos bólogatott, de a vigyor nem tűnt el az arcáról.
– Hogyne tudnám. De azt még Ninda sem tilthatja meg, hogy örüljenek a gyerekének.
– Az emberek csak örüljenek nyugodtan. De ez nem törzsi ügy. Ez csak egy újszülött. Ahogy Ninda szokta mondani, elöl van az orra és a két füle közé szorult a feje, igazi ritkaság.
Az utolsó szavakat kórusban mondták. Nevettek.
Ilgá száznyolcvankor kezdett nyöszörögni. Aini tisztába tette, aztán ráfektették Szinensi mellére. Nem sokat gondolkodott, mi lehet a feladat, hozzálátott.
A Testvériségben futótűzként terjedt a hír, mindenki a kisbabáról beszélt – akárcsak a dzserangok között, de a szúnik a képeket is láthatták. Törzsi esemény valóban nem lett belőle, bár Elgiszi természetesen mint törzsének feje köszöntötte Nindát a szokásos egy nap elteltével, azaz szahut este. Eljött a kapitány, többen a fedélzetmesterek közül, mindhárom lány egyetemi munkatársai, de Sileni iskolatársai is – persze még nem tartottak hilgihutot, annak nem most volt az ideje, Ilgá még nem töltött egy egész napot idekint.
A saunisi család természetesen éppúgy megnézhette a képeket. Az aiskane el volt ragadtatva, gratuláltak Eišinek és Vietónak a második unokájukhoz, és az egyik fotót kitették a családi fényképek falára. Magától értetődő volt, hogy Ilgá születési jogon az aiskane tagja lett, nyomban be is jegyezték, hiszen a születés helye nem számít.
Az első napot teljes egészében vele töltötték, de a huhallupba azért kijöttek és őt is kihozták, hiszen mint minden szúni újszülöttnek, kettős védelme volt a kórokozók ellen, az anyatej immunerősítő hatása és a sillafupba épített hiperlapok. De amint a szúni orvosok mondani szokták, az Abroncsvilág levegőjében annyira kevés az igazán veszélyes kórokozó, amennyire csak lehetséges egy emberlakta világon.
Nagy sikert aratott. Sokan eljöttek, hogy megismerkedjenek vele és üdvözöljék, még mint „névtelen” gyermeket, hiszen a nevét igazából csak a hilgihut alkalmával kapja majd meg.
←pht [-1018] – – – – – – ph-1 Ilgá [-22] Persze hogy a gyerekek a legfontosabbak az életünkben. A sajátjaink meg a többi. Ki más? (Hait Kirísz: Emlékiratok, 47.) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 712. szahut mulindzsan, 83ph‑1 ph-2 kultusz [-19] Egyébként úgy is ki lehetne számítani az emberiség galaktikus terjeszkedésének időtartamát, hogy Ősi Föld kirajzás kori népességére alkalmazzuk az emberi népszaporulat képletét, és megnézzük, mennyi idő alatt érjük el a mai népességet. Csakhogy még a lakott világok számát sem tudjuk, nemhogy a népességüket. (Ninda: Az én Galaxisom, 93.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 24., a fehér órájaph‑2→
ph-19 Vỳḩaůteńnél [-292] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -229 732 363 szó (704 148+24 072+4143) 5 072 796 betű (4 908 785+164 011) 5 610 378 jel (@537 582) | 691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 12:50 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |