-17 ←pg-20 hombé [13] A jogászok imádják az olyan megoldásokat, amik felmentik őket a gondolkodás kényszere alól. (Ámmaít Ídara: Az elmaradt szindor forradalom, 59.) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 708. higit mulindzsan, 780pg‑20 pg-21 örök tűz [-17] Akiket a legjobban szeretsz, azok tudnak a legjobban megbántani. (Ílgaszaumi, Sinettin Szierg mondásai, 237. sómir)pg‑21 pg-22 előadások [-21] Tanácsot az életedre? Nem a jó könyvet vetted elő. Még egyszer mondom: ez az Első Szían. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 506. sómir)pg‑22→

---

„Akiket a legjobban szeretsz, azok tudnak a legjobban megbántani.”
 


– Nem tudom, kitől kérdezzem – vallotta be Hait –, de mi a módja, hogy létesítsünk egy örök tüzet?
  – Voltaképpen a körülötted levőktől is nyugodtan megkérdezhetted volna – felelte Rindzsat, a Híd ügyeletese. A Hídnak természetesen a nap ezer matijában voltak ügyeletesei, bár fizikailag a világ legkülönbözőbb részein tartózkodtak.
  – Meglepetésnek szánom, ők nem hallanak minket.
  – Rendben. Hing-hing. Egy település létrejöttével vagy növekedésével az Angrészinnahi automatikusan létrehoz egyet, hiszen Hangilaoran folyamatosan kapja a demográfiai adatokat. A helybeliek értesítést kapnak, hogy ideje új janníhaumot létesíteni, legyenek szívesek kiválasztani a helyét. Csak hát ti nem vagytok település. Azt hiszem, nem fogok utánanézni, hogy létesült-e valaha örök tűz valakinek az udvarában. Magamtól is tudom…
  Nevettek.
  – De azt is tudom – folytatta a férfi –, hogy mennyi minden van Ninda körül, ami egyedülálló, példa nélküli. Úgyhogy ha ezen egy kicsit gondolkodom, akkor nem látok semmiféle akadályt a létesítése előtt, és szerintem legjobb lesz ezt a Hídra bízni.
  – ŮŨíp…
  – Elnézést, ezt nem értettem.
  – Én kérek elnézést… ez egy szindor nyelvű indulatszó, a szúniban talán a „dzsimdzsim” felel meg neki legjobban.
  – Szerintem nem annyira dzsimdzsim. Ninda éppen eléggé különleges, nemkülönben mindaz, ami körülötte van. Miért ne lehetne saját janníhaumja? Viszont egészen meglepetés nem maradhat, hiszen őt is meg kell kérdezni.
  – Nyilván. Mi ennek az ügymenete?
  Rindzsat elmosolyodott. Eddig a hívásig nem ismerték egymást, de ő minden szükségeset tudott.
  – Régóta élsz már Szúnahaumon, tudnod kell a választ magadtól is.
  – Úgy érted, hogy egy janníhaum létrehozása teljesen formalitásmentes?
  – Persze, ha a bürokráciára gondolsz. Az annyi, hogy a számítógépnek tudnia kell a létezéséről, hiszen akkor tud Őrzőket küldeni. Történetesen ceremónia sincs, ugyanis a törzsszövetség maga a janníhaum, tehát fizikailag egy örök tűz létesítése nem több, mint hogy megépítjük, egy Őrző odaáll, és elmondjuk, hogy simnunná. Hing-hing, jól emlékszem, hogy Aininak Őrző-vizsgája van?
  – Kicsiny falu az Abroncsvilág – mosolygott Hait.
  – Hát akkor úgy illik, hogy ő vegye kézbe először a janníruant.
  Ezzel Rindzsat kikapcsolt, Hait pedig visszament a huhallupba és nem szólt semmit a beszélgetésről, tudta, hogy valaki jelentkezni fog. Nem is kellett szólnia. Két limlibe sem telt, besétált maga Dzsúhangauri és leült Nindával szemben. Igen nagy lett a csend.
  – Kapitány?
  – Törzsfőnök?
  – Azt mondják, hogy én vagyok Ninda.
  – Igen, sien, én is hallottam.
  – Hing-hing. Nagy tévedés lenne, hogy én vagyok Ninda, ha nem látnám az arcodon, hogy nem csak úgy beugrottál. Közlendőd van, mégpedig fontos.
  – Hát ehhez még Nindának sem kell lenni. Jól van, csobbanjunk a Szesszibe, azért jöttem, hogy megkérdezzem a család véleményét egy örök tűz létesítéséről.
  Ninda szeme elkerekedett, szája félig kinyílva maradt. A társaság boldogan gyönyörködött az arcában. Igen, gondolta Hait, és mindennek tetejébe csodálatosan szép lány is.
  – Mielőtt megkérdezed – folytatta a kapitány –: tudom, hogy csak ötszáz lakosonként szoktunk janníhaumot létesíteni. Jártam Hangilaoranon, ott mondták. De sok más helyen is van, például épp a Hídnak is van egy, pedig ott nem lakik senki. Meg ugye Hangilaoranon sokfelé, aztán nagy forgalmú nevezetességek mellett, sportközpontokban, üzletközpontokban…
  – És én melyik vagyok? – kérdezte Ninda döbbenten.
  – Te vagy a kis forgalmú nevezetesség – nevetett Dzsúhangauri. – Hogy is mondják… Ninda Szuth-vantilan Karindeszithrap.
  Erre még nagyobb csend lett.
  – Megint egy seuru – susogta kisvártatva Sileni.
  – Ez a hatodik – bólintott Szinensi.
  – Hány embernek volt ennyi seuruja? – kérdezte Aini újabb kis szünet után.
  – Senkinek – mondta Angrolími. – Egy vagy nagyon maximum kettő.
  – Hát jó, vonzom őket – krákogott Ninda, hogy úrrá legyen elfogódottságán. – Szóval tüzet… mit kellene most mondanom?
  – Hogy jó vagy nem jó – mosolygott a kapitány.
  – Senkinek nincsen örök tűz az otthonában…
  – Senkinek – ingatta szögletes fejét Dzsúhangauri –, és neked sem lesz. Ez nem egyszerűen az otthonodnak jár, hanem annak a helynek, ahol jelenleg már mintegy száz ember gyűlik össze esténként. A fhangísilgunnak, ha le akarod egyszerűsíteni.
  – Silgunok nem kapnak tüzet – vitatta Ninda.
  – Nem. Mert a legtöbb négy fal között van, vagy egy janníhaum közvetlen közelében. És mellesleg ha egy silgunban egyszerre húsz embert találsz, tudhatod, hogy nem csak fhangíval foglalkoznak. Talán kártyáznak. Hing-hing, szóval nyilván meg kell beszélned a családdal, ráérünk.
  Ninda nem szólt semmit, csak ránézett Szinensire. Negyed matin át csendben nézték egymást. Aztán Ainival… Silenivel… és odafordult Ámmaíthoz is.
  A férfi némán bólintott.
  Ninda lehajtotta fejét, kicsit gondolkodott, aztán lassan felállt, szembefordult a kapitánnyal, és homlokára simította tenyerét.
  Dzsúhangaurit nem a válasz lepte meg, hanem a válaszadás módja. Ő is felállt és viszonozta a gesztust.
  – Te vagy a kapitány – jelentette ki Ninda. – A Fény Forrásánál állsz és szájadból a Fény Hangja szól.
  – A Fehér Fény gyermekei vagyunk – felelte Dzsúhangauri komolyan. – Hangilaoran tiszte őrizni a Fényt és vigyázni gyermekeire.
  – Simnunná – mondta rá a hombé népe.
  Leengedték a kezüket, egy pillanatig álltak még, s a mély, ünnepélyes csendben megszólalt Sileni. Már ő is állt.
  – Hpání auszífan úhpat-szisszan ngríahp?
  Ninda odafordult a lányához és rámosolygott.
  – Ez a Fíraurangi-szummen dzsullából való. Hogy jutott eszedbe?
  – Hpúminá szavai Ngdzsánínak – közölte a kislány. – „Mikor építesz kristálypalotát a tiszteletemre?” Emlékszel, mit felelt rá?
  Ninda elnevette magát.
  – Hát persze. Hpautí sunnenat-ríhpi? Hová fogjuk tenni?
  – Ǐp lǎp dëan – bólintott a kislány. – Hpautí sunnenat-ríhpi?
  Ninda könnyed libbenéssel negyedfordulatot tett bal talpán, és jól ismert komoly mosolyával rámosolygott Haitra.
  – Ugye van valami elképzelésed?
  Az asszony fölkapta a fejét. Belenézett a kék szempár mélységébe…
  – Te tudtad, hogy én voltam.
  Ninda szelíden elmosolyodott.
  – Persze… te mindig tudsz mindent… hát ezért nem néztél rám válaszért az előbb.
  – Már véleményt nyilvánítottál, amikor megkérdezted a Fény Őrzőjét – mosolygott Ninda mindentudóan.
  Hait lassan bólintott.
  – Tudhattam volna. Azt hiszem, a bejárattal szemben van a helye, csak nem tudom, hogy léteznek-e kisebb tűzkörök is.
  – Nem – felelte Ninda –, nincsenek. A Tűz Otthona mindig pontosan egy rígin sugarú kör, és egynegyed rígin széles a pereme. Az átmérője tehát két és fél rígin. Vagyis – ki kell tágítanunk a jarráhikört.
  – Ez lehetséges?
  – Nyilván. Kertészeti szakemberek meg tudják csinálni. Új fákat kell ültetnünk, egy ideig alacsonyabbak lesznek a többinél, de majd megnőnek.
  – És már itt is a kertészeti szakember – szólalt meg mély, brummogó hangon az egyik asztalnál ülő Aurgati, Ámmaít egyik barátja Hangilaoranról, szintén jogász. – Igazából nem vagyok az, de tudom, hogy csinálják, mert láttam. Bonyolult munka, mert a jarráhi gyökerei teljesen egymásba fonódnak, szét kell őket választani. Ehhez az egész sövényt ki kell ásni, és az új helyen is nagy gödör kell a gyökerek miatt. Eltart pár derkit, az biztos.

---

←pg-20 hombé [13] A jogászok imádják az olyan megoldásokat, amik felmentik őket a gondolkodás kényszere alól. (Ámmaít Ídara: Az elmaradt szindor forradalom, 59.) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 708. higit mulindzsan, 780pg‑20 pg-21 örök tűz [-17] Akiket a legjobban szeretsz, azok tudnak a legjobban megbántani. (Ílgaszaumi, Sinettin Szierg mondásai, 237. sómir)pg‑21 pg-22 előadások [-21] Tanácsot az életedre? Nem a jó könyvet vetted elő. Még egyszer mondom: ez az Első Szían. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 506. sómir)pg‑22→

---

ph-19 Vỳḩaůteńnél [-292] A Tudás Fénye ott van minden ember elméjében, és minden műben, ami tudást közvetít. De Nindának nagyobb adag jutott belőle. Ő a Fény Őrzője, Áhína Órinan. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 43. sómir) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 -229 (2134 › 60:41) 732 363 szó (704 148+24 072+4143) 5 072 796 betű (4 908 785+164 011) 5 610 378 jel (@537 582)	691, 69,09%, 416 723 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2211. nap, 329 szó/nap, 2294 betű/nap, 76:47/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:843, 3088 1. 12:50

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	18 (2%) 673