„Le ne írjatok semmi olyat a nevemben, hogy a sorsunkat mi irányítjuk és az életünk olyan lesz, amilyenné tesszük. Ősrégi, elcsépelt közhely. De az is, hogy csak ha a magunk kezébe tudjuk venni a sorsunk irányítását. Nekem a puszta véletlen tette lehetővé. Milliárdok vannak, akiknek semmi sem.”
Ninda: Életem egy falevélen,
86. sómir
86. sómir
Jasszani-Haugímú
43 714. dzsirat úsarrigan
730
Dzsirat délután Ninda leült a hombéban és felhívta dzserang barátait. Beszélt Ílnával, aki nemrég érkezett Halvekinszonára, Simmuta egyik kisebb kupolavárosába, ahol neves egyetem működött még a világ kis népessége ellenére is, és egy rövid kurzust vezetett az összehasonlító nyelvészetről. Felhívta a Tiliv balettiskolát és elbeszélgetett a tanárnővel és a gyerekekkel. Aztán elolvasott egy üzenetet, amit Iransi tett az asztalra egy suagon.
Azt mondták, TE emlékezni fogsz rám. Vegyem úgy, mintha a Galaxis maga mondta volna. Ezért csak a nevemet írom ide. Kihu Kalurri
Ninda összevonta a szemöldökét. Iransi leült vele szemben.
– Gondolom, tényleg emlékszel.
Ninda bólintott és beírta a suagjába: Katto, Kihu Kalurri. Egy pillanat múlva megjelent egy férfiarc. Döbbenten meredt Nindára.
– Igen, emlékszem – felelte Ninda szelíden, mielőtt a másik megszólalhatott volna. – Kattón találkoztunk egy kocsmában, negyvenöt évvel ezelőtt. Egy üveg tommonival ültél ott, mert elveszítetted az állásodat. Emlékszem az élettörténetedre is.
A férfi még döbbentebben nézett.
– Még a tommonira is emlékszel…
Ninda elmosolyodott.
– Hát persze. Egyébként fogalmam sincs, hogy mi az a tommoni, de gondolom, hogy valamilyen szeszes ital. A külseje is olyan volt, és…
Elhallgatott, amitől Kalurri villámgyorsan összeszedte magát. Mélyen bólintott a kamera felé.
– Kedves Ninda, kérlek, fogadd bocsánatkérésemet, ha annak idején alkoholos befolyásoltságom miatt nem tanúsítottam volna olyan viselkedést, ami megfelel a társasági normáknak és a személyedet megillető tiszteletnek. Egyúttal pedig fogadd köszönetemet azért, amit tettél velem. Máris megmagyarázom – folytatta Ninda kérdő tekintetére. – Amikor távoztál a kocsmából, azokkal a szavakkal, hogy majd mondjam el neked, hogyan alakul az életem, én azt mondtam, hogy nem is fogsz rám emlékezni. Akkor egy ember azt mondta: de igen, te emlékezni fogsz, vegyem úgy, mintha a Galaxis maga mondta volna. Igen, ittam, de tisztán emlékszem a szavaira. Én akkor nem tudtam rólad semmit, csak annyit, hogy láttalak a tévében. Másnap elkezdtem tájékozódni, kíváncsi lettem, miért beszélt így az az ember. Amikor pedig egy kicsit már megismertelek így a tévéből, elkezdtem tanulmányozni a gondolatokat, amiket tanítasz az embereknek. Beléptem egy szervezetbe, amelyik a te eszméiddel foglalkozik. Abbahagytam az ivást és találtam állást. Most egy kis cégnél vagyok munkavezető, gépalkatrészeket gyártunk. És munka után Az Első Szíant olvasom.
Ninda lassan bólogatott, amíg az ember beszélt.
– Te most köszönetet mondtál nekem valamiért, amit nem én tettem. Sokan megtették már előtted, ezután is lesznek sokan, a legkevésbé sem vagy egyedül ezzel a félreértéssel. Az életed jobbra fordulását kis részben annak az embernek is köszönheted, aki azokat a szavakat mondta rólam, az volt az első impulzus. Bizonyára abban a szervezetben is voltak, akik segítettek. De legelsősorban saját magadnak kell köszönnöd. Senki nem tud segíteni azon, aki nem segít önmagán – ez még a műtőasztalon fekvő betegre is igaz, mert bár öntudatlan, teste védekező reflexei, öngyógyító funkciói működnek. Ez persze olyan régi ismerete az emberiségnek, hogy közhely. Nem szeretnélek közhelyekkel traktálni.
Hait elnézte-hallgatta a beszélgetést. Ninda sosem említette ezt az embert, ahogy a többieket sem, akik valahol a Galaxisban találkoztak vele és meséltek az életükről. Negyvenöt éve beszélt ezzel az emberrel! Mennyit, egy limlit, kettőt? De gondja van az emberekre, megjegyzi őket, odafigyel – sokadszor állapítja meg ezt is. S persze szót ért mindenkivel.
Gyakran érezte úgy az utóbbi időben, hogy neki már csak az állása az, hogy balerina, tánctanár, tánc- és zenetörténész. Az igazi feladata az, hogy e mellett a kislány mellett legyen, segítse… miben is… az idősebb tapasztalataival? De hiszen több a tapasztalata, mint a fél Galaxisnak. Sokkal inkább az, hogy dokumentálja Ninda életét és munkásságát, azaz nem azt konkrétan, hogy mit tesz – azt megteszi a Szolgálat, a Ninda-archívum vezetését már ők vették át és külön munkacsoportot alakítottak rá –, hanem ahogy az ő saját látásmódja szerint látja. Nem a karrierjét, bármilyen páratlan, az egész Galaxisban egyedülálló a története; hanem őt magát. Sokat írogatott, jegyzetelt már róla. Ebből könyvet kell írni. Mindenkit, aki közel kerül hozzá, arra inspirál, hogy írjon róla egy könyvet – vagy akár többet is.
Öregkorában, ha majd mint kiérdemesült egykori balettcsillag megírja az emlékiratait, természetesen azokban is rengeteget kell írnia Nindáról.
A beszélgetés a munkavezetővel eltartott vagy két limlit, de Nindának az volt a látásmódja, hogy inkább kevesebb emberrel beszél, de valamennyire meg is akarja ismerni őket. Amit egyes sztárriporterek csinálnak, hogy föltesznek két vagy három rövid kérdést, aztán továbbszáguldanak, az nem Ninda. Ami azt illeti, Szillon sem, szerencsére. Egy ilyen „vadriporter” – ezt a szót egyszer Ámmaít használta – soha nem tudta volna kihozni abból az ominózus interjúból azt, ami benne volt. S az igaz persze,
←pi-1 film [16] Szeretem a munkámat, de osztom Nindának azt a nézetét, hogy a világ egyszerűbb lenne jogászok nélkül. Azt gondolom, hogy az ügyvédek fele azért kell, hogy rendbe tegye azt a sok jogi zűrzavart, amit az ügyvédek másik fele okoz. Szerencsésnek tartom magam, amiért legtöbbször az első csoportba tartozom. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 97. sómir) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. senut féninnulgan, 780pi‑1 pi-2 Kalurri [-299] Le ne írjatok semmi olyat a nevemben, hogy a sorsunkat mi irányítjuk és az életünk olyan lesz, amilyenné tesszük. Ősrégi, elcsépelt közhely. De az is, hogy csak ha a magunk kezébe tudjuk venni a sorsunk irányítását. Nekem a puszta véletlen tette lehetővé. Milliárdok vannak, akiknek semmi sem. (Ninda: Életem egy falevélen, 86. sómir) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. dzsirat úsarrigan, 730pi‑2 →
pi-2 Kalurri [-299] Le ne írjatok semmi olyat a nevemben, hogy a sorsunkat mi irányítjuk és az életünk olyan lesz, amilyenné tesszük. Ősrégi, elcsépelt közhely. De az is, hogy csak ha a magunk kezébe tudjuk venni a sorsunk irányítását. Nekem a puszta véletlen tette lehetővé. Milliárdok vannak, akiknek semmi sem. (Ninda: Életem egy falevélen, 86. sómir) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. dzsirat úsarrigan, 730pi‑2 -273 744 062 szó (715 454+24 453+4155) 5 157 254 betű (4 990 615+166 639) 5 696 008 jel (@538 754) | 702, 70,2%, 424 735 idézet, 13:52 mű 1020 átlag, 134 szórás -26–108 (na-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2285. nap, 323 szó/nap, 2257 betű/nap, 78:07/sómir, 0,94 oldal/nap | 2027.9.10.:1365, 3091 14. 9:29 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (2%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 201 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 27 (3%) 673 | ||
pi DICSFÉNY | 2 (0%) 700 |