„Reméljük, hogy sokáig fog élni. Tizenhárom-tizennégy évszázadot legalább. De mint halandó emberi lény, nem tud annyi ideig élni, mint az emlékezete, hírneve, keze nyoma, amit hagy az emberiségen.”
Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával,
utószó
utószó
Jasszani
43 713. dzsirat nisszugópan
709
Hait némileg rosszallotta, hogy ezt a gyereket már tíznaposan elvitték Hangilaoranra, de óvakodott ennek hangot adni; jól tudta, hogy mindhárom lány butaságnak nevezné az aggodalmait. Szúnahaumon minden lakott helyen olyan tisztaság van, ami Szindorián csak fontos középületekben – Hangilaoranon pedig aztán végképp, ott olyan sok takarítóautomatát használnak, mint a hajókon.
Márpedig amit ezek hárman butaságnak tartanak, az butaság. Ninda szava olyan, mintha maga a Galaxis mondta volna, de a másik kettő is… teljesen ugyanolyanok. Hiszen együtt írták Az Első Szíant. A tanulmányaikat nem együtt írják, de amit egyik ír, a másik kettő is elolvassa és megbeszélik. Aini most egy esszén dolgozik a saunisiak fák iránti szeretetéről és annak megnyilvánulásáról a nyelvben. Ő is olvasta, ami eddig elkészült, sokat tanult is belőle, mert a nyelvtudása még hagyott kívánnivalót maga után. Olyanokról mesél, mint hogy sailis, vagyis zöld a köznyelvben azt is jelenti, hogy nagyszerű, a jaršinalevelek színe alapján. Viszont suone, ami egy sötétebb zöld, a šiunidinák levelének színe, azt a többletjelentést vette föl, hogy langyos, mert a šiunidinák a sarkvidék közelében élnek. Meg hogy a testmagasságot jelentő melléknév fokozása eiksis (apró), eikānesis (enyhítő képzővel, azaz kevésbé apró), uodīris (átlagos), āndromas (magas), āndromaitis (fokozó képzővel) és jaršinaiskas. Akkora, mint egy jaršina…
– Dòp loǎk aiškevy? – állt meg mellette Áuszi.
Hait sóhajtott. A fia is ezen a keverék nyelven beszél, hogy máshogy, egész nap ezt hallja.
– Miért, már éhes vagy? – kérdezte tiszta szindorul.
– Nem azért – váltott a gyerek ugyancsak szindorra –, csak örülök, ha itthon vannak.
– Igen, én is. Gondolom, most már hamarosan befutnak. Mi sem oly rég értünk haza.
– Ámbár ami azt illeti, ha éppen valami ennivalót akartál készíteni…
Hait csak rábámult a gyerekére. „Ámbár ami azt illeti”? Az egész gyerek csak negyvenhárom éves, de állandóan ilyen fordulatokat használ. Persze, Ninda hatása ez is, tőle tanulja ezt a csiszolt beszédet. Szándékosan tanítja rá, akárcsak az ikreket… és ha őszinte akar lenni, hát őt magát is. Ámmaítot kevésbé kell, őt a diplomata múltja felkészítette rá, hogy emelkedetten fogalmazzon.
És a kiejtése is. Már húszévesen tökéletesen ejtette mind a négy nyelvet, csak az r és az ṙ megkülönböztetésével voltak még gondjai, de huszonöt-huszonhat éves korára az is elmúlt.
Mire a lányok megjöttek, Hait elkészítette a sehaddut, halgikin módra, aurí-hatingi és aurí-szintu sajttal, simmutai runankrémmel, többféle zöldséggel. Ninda csak rápillantott, bólintott és hozzálátott a salátához.
– Milyen napotok volt? – kérdezte Hait, ahogy szokta.
– Csendes – felelte Szinensi –, a első két előadáson úgy aludt, mint a fanguri, csak amikor Rauhári arról beszélt, hogyan tükrözi a sziler, dzsalv és kahorgi ruhadivat a társadalmi változásokat, akkor azért kellett már a tejecske. Jót evett, aztán már aludt is, félig már azalatt, amíg tisztába tettem.
– Mi az a fanguri? – kérdezte Áuszi.
– Egy kicsi állat Auríhaumon. Tél elején elbújik egy föld alatti üregbe, a bejáratot betömi falevelekkel, és alszik tavaszig.
Aini már oda is tartotta a suagját a kisfiú elé. A képernyőn világosbarna bundájú, kerek fülű állatkát látott.
– Ez aranyos – bólintott Áuszi. – Örülök, hogy Ilgá is ilyen.
Ezen jót nevettek.
Ámmaít még délután hazaszólt, hogy később érkezik, meghívást kapott, majd elmeséli. Kilencszáz is elmúlt már, amikor megjött, és az volt az első dolga, hogy odament a huhallup pamlagján üldögélő Nindához, s mindkét tenyerét a lány fejére fektette.
– Onsavonen karehampan – mondta –, ant miranen, ant haravan.
Elvette a kezét és leült Hait mellé.
– Ezt az üzenetet hoztam neked. Darvul nyelven van és azt jelenti: „Világunk védelmezője, köszönjük, szeretünk.” Avoren Kalanan Taren Inarvaren külön leírta nekem szúni betűkkel, többször elismételte, hogy el ne tévesszem.
– Melyik világot védelmezte meg és mitől? – érdeklődött Hait, jól tudva, hogy Ninda nem fogja ezt megkérdezni.
– Avornil a világ neve, valami tízezer éranggal Saunis után fekszik, ötmillió lakosa van, és súlyos gazdasági válsággal küzd már száz éve. A szokásos eset: bányavilág, és kimerült a bányájuk. Nemrég jutott el hozzájuk Az Első Szían, nagy figyelemmel olvasták, és persze megtalálták benne a megoldást a helyzetükre.
– Feldolgozóipar – vont vállat Ninda. – Ehhez nem kell valami nagy lelemény.
Ámmaít előredőlt és komoly arccal nézett rá.
– Hé, te sengiri, olvastad te azt a könyvet?!
Ninda fölkacagott, s vele az egész janníhaum – egy ideje megcsinálták, hogy ami a huhallup asztalánál elhangzik, azt a távolabbi asztaloknál is hallják.
– És külön megkért ez a hosszú nevű – kérdezte Áuszi –, hogy így tedd a kezed anya fejére?
Persze Ninda is „anya” neki, éppen úgy, mint a saját anyja és a vele egykorú nők.
– Igen, sien – bólintott Ámmaít –, mert ez a mozdulat, két tenyerünket rásimítani a másik fejére, ez a daurgali fhangíban az aurthanki nevű mozdulat. Azt jelképezi, hogy átadom neki a saját gondolataimat, vagy átveszem tőle az ő gondolatait.
– Thamnanít raukh nan ilvan – felelte Ninda derűsen –, ókhnim ha aurthanki pharan. Mert kell, hogy összekössenek minket kicsi szertartások, mint az aurthanki és az ókhnim.
Fölkelt, odalépett a kisfiúhoz, leguggolt előtte, két vállára tette a kezét, és homlokát az övéhez érintette.
– Ez az ókhnim mozdulat. Egyesítjük gondolatainkat, egyesítjük szellemünket.
– Lǐp – bólintott Áuszi.
Persze Hait és Ámmaít is tanulta már a fhangít. Ámmaít úgy fogalmazta meg: Ninda intellektusával úgyse tudnak lépést tartani, de legalább értsék, hogy miről beszél. Hait viszont egyszer azt mondta, ha minden egyebet félretesz és csak olvas reggeltől estig mindennap, akkor is egy évszázad, mire Ninda műveltségét utoléri… ha meg is tudja jegyezni, amit olvas, persze, és ha közben Ninda nem fejlődik semmit. Pedig de. Ilgá miatt félbehagyta az esszidzsinnakiképzést, de semmi mást, az egyetemi előadásokat is csak néhány napra, aztán már eljárnak megint. Ilgát is viszik, hol ez, hol az, és a szoptatás idejére találkoznak valahol Szinensivel. És ugyanúgy megtartják az előadásaikat, hallgatóként, előadóként, társelőadóként, kérdezőként, mesélőként, az összes hangilaorani szerepkörükben részt vesznek az egyetem tarka életében, bár az énekfellépéseket Ninda egyelőre kihagyja, illetve csak nem esett róla szó, hogy tartana a közeljövőben. A dzserangoknak tévés közvetítést sem. De nem sokáig lesz így, amilyen nyugodt, olyan nyughatatlan.
Valami ebből kiülhetett az arcára, mert Ninda tekintete hirtelen megakadt rajta. Hát megelőzve a kérdést, hogy mi jár a fejében, inkább elmondta.
– Igazad van – bólintott a kislány. („Kislány”… még mindig így gondol rá. Feleség, két gyermek anyja, és alig fiatalabb őnála!) – Nemsokára lesz a Szingrészin fesztivál. Menjünk el, lépjünk föl. Gyere te is.
Hait elképedve nézett rá. Mintha nem tudná ez a szemtelen kölyök, hogy két hetes óta készül a fellépésére.
Még hogy két gyermek anyja…
←ph-11 inanszik [-18] Ha az intoleranciát tolerálod, intoleráns vagy. (Ílgaszaumi, Terra-sóhipun, M6998 rind, 833. sómir, 1211. singir) :: Szúnahaum, Hangilaoran, 43 713. famut sillíman, 415ph‑11 ph-12 otthon [-1] Reméljük, hogy sokáig fog élni. Tizenhárom-tizennégy évszázadot legalább. De mint halandó emberi lény, nem tud annyi ideig élni, mint az emlékezete, hírneve, keze nyoma, amit hagy az emberiségen. (Szillon Nomboka Marotomandi: Útjaim Nindával, utószó) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 713. dzsirat nisszugópan, 709ph‑12 ph-13 engedelmesség [-31] Annyira triviális lehetett volna. Kíreán ideje lejár, jön valaki, aki eltávolítja – és magától értetődően a helyére. Hány milliószor fordult már elő a Galaxis történetében? Csakhogy aki eltávolította… az Ninda volt. (Ámmaít Ídara: Az elmaradt szindor forradalom, 480.) :: Szúnahaum, Jasszani, 43 713. senut fargiszíman, 770ph‑13→
ph-19 id [-293] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -230 732 331 szó (704 147+24 041+4143) 5 072 593 betű (4 908 777+163 816) 5 610 125 jel (@537 532) | 691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2210. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:45/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:225, 3088 31. 17:04 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |