„Egy hengiszfa tövében ültünk és azt mondta, hogy koncentráljak a fára és érezzem a szeretetét. A fáét? Azt hittem, bolondozik velem. De teljesen komolyan beszélt. Mint mindig, egész életében. Hát koncentráltam. Éreztem-e? Nem tudom. Nindáét biztosan.”
Ámmaít Ídara: Barátságom Nindával,
3.
3.
Åmmaĩt volt az első, akin Ninda kipróbálta a kirik segítségével elérhető magasabb fokozatú lelki megismerést. Ismerte a férfi elméjének legmélyebb rétegeiben lakozó gondolatokat és érzelmeket is, már akkor, amikor még épp csak leültek beszélgetni. Mindig másik kiri szolgáltatta hozzá a közvetítő hullámot, váltották egymást. Ők fent voltak közben a gazdájukkal, ŶÝ pedig az első szinten a parkban. Játszottak, gyümölcsöt ettek, nézelődtek, s közben egyikük mindig össze volt kapcsolva a két emberrel. Ennek a kirinek előbb halványrózsaszín volt a bundája, aztán sötétedni kezdett és fokozatosan narancsba, majd sárgába ment át, aztán zöldbe fordult, sötétedni kezdett, és ahogy lassan elfeketedett, a kiri elálmosodott és elaludt. Mintegy öt limlinként váltották egymást a hullámközvetítésben. Alvás közben a kirik lakásban szürkék vagy barnák, a természetben zöldek voltak.
Sokáig ültek ott a fa alatt, beszélgettek, a férfi kétszer vagy háromszor elment egy automatához innivalóért. Éjfél is elmúlt már, amikor elköszöntek. Ninda fölment – az egyik janníhaumba, bár ezt az ügyvivő persze nem tudhatta –, Åmmaĩt pedig a hajójára, amit a szísi végében levő kis dokktérben szállásoltak el.
Nem nagyon tudta hová tenni azt a különös barátságot, amit most kötött. Látott már életében egy-két gyereket, de Ninda mindegyiküktől teljesen eltért. De a felnőttektől is. Valami egészen más volt, mint bárki, akivel ő valaha találkozott. Pedig hát a munkája is sok emberrel összehozza, élénk társadalmi életet is él. De ez a kislány…
Sokáig tűnődött ezen a futárhajó tenyérnyi lakóterében, ami annyival volt nagyobb egy egyszemélyes kabinnál az Aulang Laipon, hogy volt egy apró fürdőszobája és egy éppoly kicsiny főzőfülkéje. Lezuhanyozott, ivott egy kis íhafit a suárban vett egyik palackból, és munkához látott. A faliszekrényből jókora táskát vett elő, abból először is egy tekercs átlátszó fóliát, amit leterített a padlón, aztán egy szintén föltekercselt, merev műanyag szalagot, amit letekert, a két végét összeillesztette, és letette a fóliára, hogy karikát alkosson. Ezután jöhetett az ecset, egy simmutai gyártmányú VIUF–12-es, egyszerű, nem túl drága holmi. Fekete patront rakott bele, szélesre állította és bekapcsolta. Pár pillanat múlva kigyulladt a zöld fény, a massza megolvadt. Befújt egy csíkot a műanyag szalag által alkotott körbe, majd szépen végigfújta az egészet, nem különösebben ügyelt rá, hogy a felszín egyenletes legyen. Aztán patront cserélt, sárga-zöldet rakott be. Kivette a másik ecsetet is, abba piros-kék patront helyezett, vékony sugárra állította mindkettőt, és a fekete körlap közepén, egyszerre dolgozva mindkét kezével, rajzolni kezdett. Bonyolult spirálvonalat alkotott a két színpárból, gyakran kapcsolgatva az árnyalatkeverőket, és mindig közvetlenül egymás mellé fújt a két ecsetből, hogy a színek egymással is keveredjenek, mielőtt megszilárdulnak. Ahogy a spirál sugara megközelítette a körlap sugarának a felét, elkezdett visszafelé haladni, a spirálra rajzolta az újabb, ritkább menetű spirált, majd egyre magasabbra, összevissza spirálokat, amik nem támaszkodtak a korábbi szintekre, de ha a gyorsan keményedő masszából folyamatos vonalakat húzott a levegőbe, azok nem omlottak össze.
Az építmény nemsokára már combközépig ért neki, ahogy mellette térdelt. Ekkor új patronokat rakott az ecsetekbe, és az előző vonalak felső végétől új spirálokat kezdett lefelé. Amikor leért a talapzatig, ismét felfelé indult. Ezt többször is megcsinálta, s átláthatatlanul szövevényes, szivárványszínben tündöklő vonalak térbeli kuszaságát kapta. A vonalak spirális haladása lendületessé tette a művet, azzal viszont, hogy összevissza haladtak felfelé és lefelé, áttekinthetetlenné, kiismerhetetlenné vált.
Végül az egyik ecsetet félretette, a másikba megint fekete patront illesztett, de most bekapcsolta a buborékképzőt. A körlap peremére húzott egy kört, majd arra egy másikat, többször egymás után, amíg alacsony, szürkés, a buborékmód miatt áttetsző falat kapott. Ekkor ablakokat készített: nagyjából egyenletes távolságonként húzott egy-egy alacsony oszlopot függőlegesen felfelé, aztán azokra megint kört rajzolt. Így folytatta, időnként újabb ablakokat hagyva, amíg el nem érte a színes építmény magasságának háromnegyedét. Ekkor elkezdte kicsinyíteni a körök átmérőjét, és amikor ablakokat hagyott benne, azoknak is ferde keretet csinált. Végül, már a színes rész fölött, összezárta a szürke kupolát. A tarkaság most már csak az ablakokon keresztül látszott eredeti színében, és az áttetsző kupolán át kissé megszürkülve. A kupola a csípőjéig ért így térdelve.
Levette az aljáról a műanyag szalagot és kikapcsolta a buborékképzőt. Fekete festékből kis táblácskát készített a fal alsó részére, aztán a másik ecsetből sárgával beleírta: NINDA. Majd alatta fehérrel, gyors vonásokkal aláírta a nevét.
Elcsomagolta a felszerelést, a mű aljáról is lehúzta a fóliát, azt föltekerte és visszarakta a bőröndbe. Aztán a mennyezet alatt futó csövek egyikén átvetett egy hajszálvékony drótot, lehúzta, átfűzte a térfestmény kupolarészének két ablakán, és felhúzta a művet a helyiség mennyezete alá. Már három másik lógott ott.
Kiitta az íhafis palackot, kinyitotta a falba épített ágyat, levetkőzött és lefeküdt.
De nem jött álom a szemére. Valami egyfolytában nyugtalanította ezzel a gyerekkel kapcsolatban. Nem tudhatta, hogy a valódi probléma az, hogy Ninda több mint két derkin át erős mentális mező alatt tartotta az elméjét, és mivel először tette ezt kirisegítséggel, ő maga sem sejthette, hogy ezzel teljesen megkavarja a férfi agyát – ráadásul az ügyvivőt amúgy is meglehetősen felzaklatta a találkozás ezzel a furcsa gyermekkel. Åmmaĩt egy ideig hánykolódott, Ninda különös jellemén töprengve, aztán egy sóhajjal felkelt, villanyt gyújtott, felöltözött és visszament a suárba. A legtöbb üzlet nyitva volt éjjel is, hiszen az csak a hajó saját ideje szerint éjjel, az utasok a legkülönbözőbb világokról jönnek, és egyetlen fuvarcégnek sem célja átállíttatni velük a biológiai órájukat. Åmmaĩt elsétált az éttermek előtt, megnézte a mennyezet alatt kifüggesztett ételfotókat, és talált egy vulenki éttermet. A nagyrészt tengerekkel borított Vulenk (szindorul egészen más volt a neve, Ẽynsìin, és a lakói is valami más néven hívták) híres volt a halairól, és a vulenki éttermek kiváló halételeket kínáltak Galaxis-szerte. Itt is volt egy, mint a legtöbb szúni hajón.
Négy különböző halból készítették a liengdzsát. Åmmaĩt eddig csak olyant evett, amiben kétféle hal volt. Rendelt két tucatot, meg egy palack nargaszti sárga bort. Aztán felhívta a suaran-fódarangit. Ilyenkor kevesebb a munkájuk, mint nappal.
– Miben segíthetek? – kérdezte Siangrúni nímud.
– Ámmaít Ídara diplomáciai ügyvivő vagyok Szindoriáról – Åmmaĩt a kamera elé tartotta a holokockáját. – A dokkban lakom a futárhajómon. Szeretném megkérdezni, mi a módja, hogy meghívhassak a hajómra egy szúni gyereket bonyodalom nélkül. Mármint persze nem úgy értem, hogy most – tette hozzá. – Majd nappal, iskola után.
– Mindjárt utánanézek.
– Köszönöm. Ha megengedi, részletekbe bocsátkozom.
←nc-25 fa tövében [11] Csak szülőbolygójuk volt közös – minden másban tökéletesen elütöttek egymástól. Nem csoda, ha barátokká lettek. (Aini: Ninda életének mellékszereplői, 1. A.)nc‑25 fa tövében nc-26 térfestmény [-20] Egy hengiszfa tövében ültünk és azt mondta, hogy koncentráljak a fára és érezzem a szeretetét. A fáét? Azt hittem, bolondozik velem. De teljesen komolyan beszélt. Mint mindig, egész életében. Hát koncentráltam. Éreztem-e? Nem tudom. Nindáét biztosan. (Ámmaít Ídara: Barátságom Nindával, 3.)nc‑26 térfestmény nc-27 futárhajó 1 [-6] Egész sor olyan pillanat van életünkben, amikor valami mássá változunk. Vannak ezek között, amikor mássá változtatjuk magunk körül a világot is. (Lí-Nindaran: Gondolatok, 244. sómir) :: Aulang Laip, Sídi Köztársaság, 43 611. famut lilgamíszan, 812nc‑27 futárhajó 1→
ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 id ·· -997 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328) | 699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2265. nap, 324 szó/nap, 2264 betű/nap, 77:46/sómir, 0,95 oldal/nap | 2027.8.28.:465, 3084 25. 22:30 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (35%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (35%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 198 (28%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph A HOMBÉBAN | 26 (3%) 673 |